rss      tw      fb
Keres

Menni vagy maradni?



Mifelénk sokan gondolják úgy, hogy az Orbán-rezsim sarcpolitikájának áldozatai – bankok, kereskedelmi láncok, energiaszolgáltatók – egy szép nap ráunnak az itteni vircsaftra, és bezárják a boltot. Szó mi szó, fejőstehénre még nem varrtak olyan gúnyát, amelyik jól mutatna rajta.

Volt fenyegetőzés jócskán, de semmi se történt. Előre megmondom, a magyar média piacvezetője, az RTL Group még 20 százalékos reklámsarc mellett se távozik majd. Ha Orbán ugyanazt gondolja, mint én, jól gondolja.

Van tudniillik történelmi lecke, csak lapozni kell a tankönyvekben. A 90-es évek elején, amikor a Szovjetunió összeomlott, az orosz utódállam, a jogutód fizetésképtelenné vált. Német és osztrák kereskedelmi partnerei azzal a dilemmával kerültek szembe, hogy vagy kivonulnak az orosz piacról vagy… Vagy a tisztelt kormányuk megtámogatja őket, meghitelezi nekik az exportot, s aztán ők ketten türelmesen kivárják, amíg az oroszok megint fizetni tudnak. Türelem, türelem. Végtére is ott az a sok nemesfém, nyersanyag, olaj, földgáz. Bölcsek voltak. Abból indultak ki, hogy MEGSZERZETT PIACOT SOHA NE ADJ FEL, mert jön a helyedre más.

Az ostoba ellenleckével Magyarország, az Antall-kormány szolgált. Amúgy is erős averziói voltak az orosz gazdasági kapcsolatokkal szemben, és úgy látta helyesnek, ha a megszerzett piacait, ahonnan pénzt egyelőre nem várhatott (pedig nagyon kellett az oroszoknak az autóbusz, a gyógyszer is, az élelmiszer, a konzerv is) feladja. Jó, megengedem: maga is adósságprésben, pénzszűkében lévén, nem cselekedhetett ugyanúgy, mint a németek, de valakinek illett volna felolvasnia a gazdasághoz mit sem értő dr. Antall előtt a fentebbi, tankönyvi részletet. Hátha akadt volna pár forint.

Idővel Lajtán túli barátaink türelme mesésen kifizetődött. Nem is kellett Putyinig várniuk. Mi meg de facto mindent elvesztettünk. Éltünk a mának, ők meg a jövőnek.

És a nálunk tevékenykedő szolgáltató multik egyvalamit tudnak a jövőről: Orbán nem tart(hat) örökké. A piacvesztéstől jobban irtóznak, mint tőle. Ha az az ára, be- (nem ki!) talicskáznak még egy csomó pénzt, a miniszterelnökkel pedig meglesznek még egy darabig, kivárják, amíg eltűnik.


P.s. Az utóda meg majd meghívja őket egy kávéra. Kezdetnek.


 (Aczél Endre)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!