Hoffmann Rózsa szent kötelessége
- Részletek
- Szemle
- 2010. augusztus 03. kedd, 03:17
- Hírek
Megnyugodhatnak a szülők, „nem fogják erőszakkal a kislányt fiúnak nevelni és a fiút kislánynak”; az előző kormány célja az oktatás lesüllyesztésével az lehetett, hogy „felbontsák azt az… értékrendet, amelyben például épeszű ember nem nyitott vitát arról, hogy egy hazugságbeszéd igazságbeszéd-e vagy sem.”
Hoffmann Rózsa: módosult az óvodai nevelési alapprogram
Galamus-MTI 2010. július 30., péntek
Módosult az óvodai nevelés alapprogramja, a kormány döntése értelmében abból kikerült a nemi sztereotípiák erősítésének tudatos kerülése - közölte Hoffmann Rózsa pénteki budapesti sajtótájékoztatón.
Az oktatási államtitkár szerint a korábbi kormányrendelet vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését, ezért elengedhetetlenül szükséges volt a korrekció. Az előző kabinet ugyanis tavaly novemberben módosította az alapprogramot, s a szakmai és társadalmi egyeztetések után kerültek bele olyan elemek, amelyek komoly felháborodást váltottak ki a szülők és az óvodapedagógusok körében. Az akkori módosítás részeként a nemi sztereotípiákra hivatkozva az óvodai nevelésben, az úgynevezett gender-ideológia alapjait vetették volna meg, amely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését. Azzal a mondattal, hogy az óvoda "tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását", azt sugallták, hogy a nemi meghatározottság tudatosítása hiba lenne az óvodai nevelésben.
Ez a mondat úgy változott, hogy az óvoda "nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben."
***
Az óvodában nem fogják fiúknak nevelni a lányokat
InfoRádió, 2010. július 30., péntek
Hoffmann Rózsa sajtótájékoztatójáról: a szülők „nyugodtak lehetnek, hogy nem fogják erőszakkal a kislányt fiúnak nevelni és a fiút kislánynak, de ugyanakkor megadják minden gyereknek az óvodapedagógusok azt, hogy szabadon, tetszése szerint fejlődjék és hajlama szerint játsszon és foglalkozzék. Tehát visszaállunk a természetes rendre.”
***
Újra lesz „papás-mamás” az óvodákban
Népszabadság, 2010. július 31.
 fovpi.hu |
„A volt kormány eredeti szándéka e mondattal az lett volna, hogy az óvópedagógusok a játék és fejlesztés során megelőzzék a nemi sztereotípiák kialakulását, a sztereotípia ugyanis előítélet, amely úgy uniformizál, hogy közben gátolja az egyéni kiteljesedést, és hátrányos megkülönböztetést okoz.”
„A szakma és a szülők azonban felháborodtak, e mondatban annak veszélyét látták, hogy ’lányos fiúkat és fiús lányokat’ kíván a kormány nevelni. A félreértés a szerep és a sztereotípia szavak összekeverése (meg nem értése) miatt alakulhatott ki. ’Megszűnik a papás-mamás’, ’a gyerekeket semleges neműnek nevelik majd az óvodában’, ’hiperliberális agyrém: nincs fiú és nincs lány’. Ilyen mondatok terjedtek e kitételről.
Hoffmann Rózsa szerint szent kötelességük alávetni magukat az állampolgári akaratnak, amely az ő politikai családjukat juttatta hatalomra. Ez a jogszabály-módosítás nem más, mint ennek az akaratnak a végrehajtása.”
„Kormosné Debreceni Zsuzsanna, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének szociálpolitikai ügyvivője üdvözli a kormány módosításait. Szerinte kutatások igazolják, komoly fizikai és mentális zavarokat okozhat, ha egy nő férfiként próbál érvényesülni, illetve, ha egy férfi elbizonytalanodik a saját szerepét illetően.”
***
Hoffmann Rózsa a Hírtévé Sziluett című műsorában, 2010. július 31-én
(Részlet az egyórás beszélgetésből)
Csermely Péter: – Gyurcsány örökségénél egy rosszabb van, Magyar Bálint öröksége… Hol tart most a magyar oktatás? Mert hogy valami nagy baj van, azt mindenki mondja, látja évek óta, de mi a konkrét helyzet?
Hoffmann Rózsa: – Sokféle baj van, és csak azok nem érzékelik, akik abban a rendkívül szerencsés helyzetben vannak, hogy a gyerekük még jó iskolába jár… A problémák közül a legsúlyosabb az, hogy ellehetetlenült a nevelés. Ugyanis kihúzták az oktatásügy alól azt az értékrendet, amely nélkül nem lehet nevelni. Nevelni ugyanis valamilyen célok, eszmék alapján, követelmények mentén lehet, ha ilyen nincs az oktatásban, akkor ott elbizonytalanodik a pedagógiai gyakorlat. Nos, ez történt. Nagyon sok módon idézték elő a nevelésnek a lesüllyedését, például azzal, hogy olyan jogszabályok születtek, amelyek a jogok és a kötelességek harmóniáját felbontották, és a jogokat helyezték túlsúlyba. Aztán az a közpolitikai beszéd, amely mindig a rendbontónak adott igazat a rendet követelő pedagógussal szemben. Aztán az az iszonyatos pénzkivonás, amely megtörtént az elmúlt nyolc évben… ráadásul azzal az álságos magyarázattal, hogy miután túlterheltek a gyerekek, csökkenteni kell a heti kötelező óraszámát tíz százalékkal, az eredmény pedig az lett, hogy elvettek ennyi pénzt az oktatásból… Ennek látványos megnyilvánulását éltük át 2008 első hónapjaiban, amikor napvilágot láttak azok az agresszív cselekmények, amelyek felháborították az egész ország közvéleményét. Ennek eredménye volt az, hogy egy agresszióellenes bizottságot hozott létre a miniszter, amely láss csodát, azt állapította meg, hogy az iskolai agresszióért is maguk a pedagógusok a felelősek, és ők tehetnek róla…
– Azért a társadalom immunrendszere valamennyire működik, mert ennek a bizottságnak a jelentését, úgy emlékszem, hogy osztatlan felháborodás fogadta. De ahogy mondja, hogy eltüntették a nevelést vagy kivonták az oktatásügyből, ez nyilvánvalóan tudatos lépés volt, ezt véletlenül nem lehet elérni. És nagyon sokszor eltöpreng az ember, hogy mi volt ezzel a cél?
– Nézze, én óvakodom mindig attól, hogy feltételezésekbe bocsátkozzak, hogy ez tudatos volt vagy nem volt tudatos, nem látok be azoknak az embereknek a lelkébe, akik döntéshozó pozícióban voltak. Nem zárom ki, hogy tudatos volt. Amennyiben az volt, lehetséges, hogy egy olyanfajta megfontolás volt mögötte, hogy felbontsák azt a Magyarországra még 10-20 évvel ezelőtt is jellemző viszonylag egységes, bár már itt-ott megbomló értékrendet, amelyben például épeszű ember nem nyitott vitát arról, hogy egy hazugságbeszéd igazságbeszéd-e vagy sem. Vagy hogy meg kell-e tartani az adott szót. Mert ugye azért mégiscsak évszázadokon keresztül a kézfogás, az adott szó egy erkölcsi kötelezettség volt. És egy olyan világban élünk ma, ahol korrupcióknak a sokasága történt, milliárdok folytak el, hazug módon, képmutató kommunikációval, és ebben a zavarosban nagyon jól halásztak azok a döntéshozók meg az ő holdudvaruk, meg a hozzájuk közel álló emberek, akik ennek a hasznát élvezték, és aminek a levét most isszuk meg… Nem zárom ki azt sem, hogy megtévesztettség, téves pedagógiai szemlélet, egy olyan ideológia, amely úgy gondolja, hogy a gyereknek az a jó, ha nem támasztunk felé követelményeket és mindent megengedünk neki. Ennek régi gyökerei vannak, a második világháborúig vezethető vissza az a folyamat, amelyre aztán pszichológusok ráerősítettek, amely azt hirdeti, hogy ne bántsuk a gyereket, ne támasszunk felé követelményeket, nehogy véletlenül büntessük, mert az frusztrálja a gyereket, és ennek felült a haladó világ.
