rss      tw      fb
Keres

Bibliai példázatok állathasonlat-kereső miniszterelnökök számára


Mottó: Mit jelent a kétharmados többség?
Azt, hogy két farkas és egy bárány meg-
szavazza, mi legyen a vacsora.

(Egy nem túl régi vicc poénja.)


Orbán Viktor meghökkentő és szállóigévé váló szófordulatai gyakran tartalmaztak szellemes (vagy csak szellemeskedő), állatvilágból vett hasonlatot, gondoljunk csak a döglött dakota lótól a pávatáncig húzódó példatárra. Legutóbb a debreceni Nagytemplomban tartott hálaadó (pontosabban: bőkezű pénzosztó) istentiszteleten – továbbfűzve Bölcskei Gusztáv püspöknek a Dzsungel könyvét idéző szavait – elmélkedett a miniszterelnök: „Maugli így folytatta: farkasok vagyunk”. Talán megsejtette, hogy ez a kijelentés bizony meredek, hozzátette, ezt úgy kell érteni, hogy az erősek összefognak, a gyengék széthullnak, majd elengedett egy eszmefuttatást a „nemzeti együttműködés rendszerének” ideológiai alapjairól, arról, hogy a 2010-es választás voltaképp társadalmi szerződésként (!) értelmezendő, a magyarok pedig rendet teremtő új politikai, társadalmi és gazdasági rendszert akarnak. (Vagyis az ő hatalmát.)

Bevallom, ez utóbbiak helyett én leragadtam Orbán öndefiníciójánál, miszerint „farkasok vagyunk”. (Mármint azok, akiket a miniszterelnök a népéhez sorol.) A hasonlatot akár lehetne a közösségért való határozott kiállás, a farkas szimbólumában megmutatkozó pozitívumok alapján is méltatni (például a Dzsungel könyve vagy Farley Mowat híres Ne féljünk a farkastól! című méltán népszerű műve alapján), de Orbán kijelentésének mégis az adja a pikantériáját, hogy egy templomi szószékről hangzott el. Márpedig a miniszterelnöknek – ha nemcsak politikai szempontból hasznosítaná, hanem ismerné is valamelyest a kereszténységet – eszébe juthatott volna, hogy a keresztény hitben a farkas szimbóluma minden esetben negatív jelentéstartalmat hordoz, az istentelen gonoszság, a kegyetlenség megtestesítője, amellyel hívők templomi környezetben aligha azonosíthatják magukat.

Vagy csak vétlen elszólás volt? Nem tudom, érdemes mégis szemezgetni a Bibliában szereplő farkas-megfogalmazások között.

Jákob pátriárka Benjáminról szólva úgy vélte, hogy a farkas jellemzése szerint „reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt”. (1Móz. 49,27.) Hm. Izráel népének büntetését az ószövetségi próféták gyakran írták le úgy, hogy többek között „elpusztítja őket a puszták farkasa”. (Jer. 5,6.; Ezék. 22,27.; Hab. 1,8.) Sofóniás egyenesen úgy nyilatkozott népének bíráiról, mint ahogy ellenzéki publicisták a Fideszről például föld- és trafik-ügyekben: „mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton”. (Sof. 3,3.)


The Wolves – Franz Marc (1913) – Wikipaintings

De ha az Újszövetséghez lapozunk, ott Krisztustól ilyesmiket olvashatunk: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.” (Mát. 7,15.) Példázataiban a farkas mindig az, aki a keresztényeket szimbolizáló juhokat veszélyezteti, elpusztítja. (Ján. 10,12.; ld. még hasonlóan: ApCsel. 20,29.) Krisztus követőitől ekként búcsúzott: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.” (Mát. 10,16.; Luk. 10,3.) Lehet, hogy Orbán épp fordítva gondolja, vagyis hogy elbocsáttattak a Mester hívei, mint farkasok a juhok közé? Eszerint a tanács második részét is fordítva kell értelmezni: legyünk okosak, mint a galambok és szelídek, mint a kígyók? (Jó úton haladunk ebbe az irányba, tény.)

Visszatérve az Ótestamentumhoz: olvasható prófécia arról is, hogy egy távoli szép jövőben megbékélnek az ősi ellenfelek, „farkas és bárány együtt legelnek”. (Ésa. 11,6.; 65,25.) Ha lefordítjuk honi politikai kultúránkra, az lesz majd a nemzeti együttműködés! Volt már olyan prófécia, ami bejött…



Fazekas Csaba


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!