Az NZZ egy konzervatív magyar alkotmányjogász véleményét ismereti a Fidesz alkotmányozásáról
- Részletek
- Szemle
- 2013. máj. 28. kedd, 05:40
- (hj)
A Neue Zürcher Zeitung Az alkotmány mint örök építési terület címmel közölte Meret Baumann cikkét. A csak 2012 óta érvényes magyar alkotmányt újra kiigazították. A vitatott módosítás nem javította az Alaptörvény elfogadottságát a nép körében. Megosztja Magyarországot, és az Orbán-kormányt konfliktusba sodorta az Európai Unióval.
Nemigen van téma, amely annyira megosztaná a politika iránt érdeklődő, egyébként is erősen polarizált magyar elitet, mint a jó egy éve hatályban lévő alkotmány. Az alaptörvény elfogadásakor hevesek voltak a tüntetések, és a negyedik módosítást, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök kétharmados többségű kormánya márciusban elfogadtatott, nem csupán az ellenzék bírálja hevesen, hanem újra maga után vont egy EU-vizsgálatot.
Megbízás az átalakításra?
A kormány és hívei fáradságot nem ismerve hangsúlyozzák, hogy a konzervatív Fidesz 2010-es elsöprő választási győzelme egyértelmű mandátumot jelent arra, hogy az országot alapvetően átalakítsák a szocialisták idején tapasztalt társadalmi és gazdasági válság évei után. Ez indokolja a kormány által rövid idő alatt kiadott reformok és új törvények rekordgyanúsan magas számát. Ha az új polgári jog, a közigazgatási reform, és különösen az új választójog akár súlyos következményekkel jár is az egyének számára, mégiscsak az alkotmány módosítása a leginkább jelképes.
Az új Alaptörvény Magyarországon az első alkotmány, amelyet demokratikusan megválasztott parlament fogadott el. 1949 előtt Magyarországon nem volt írott alkotmány, hanem Nagy-Britanniához hasonlóan szokásjog és különféle törvények szabályozták az állam felépítését. 1949-ben a kommunista egypárti diktatúra szovjet mintájú, sztálinista alkotmányt adott ki, amelyet aztán 1989-ben még az utolsó kommunista parlament erősen revideált, hogy lehetővé tegye a demokratikus választásokat és a jogállami elvek érvényesülését. A változtatásokat az állampárt és a demokratikus ellenzék kerekasztalánál határozták el. Az átdolgozott alkotmányt a preambulumban kifejezetten átmenetinek nyilvánították, mert a parlamentnek nem volt meg a kellő demokratikus legitimációja.
Ennek a végleges alkotmány kidolgozására irányuló kifejezett megbízásnak a fordulat óta minden kormány megpróbált eleget tenni. A terv azonban minden alkalommal megbukott a pártok hiányzó kompromisszum- és konszenzus-kultúrája miatt, amelyre a politológusok olyan sokat panaszkodnak. A második Orbán-kormány volt az első, amelynek az Orbán pártjából, a Fideszből és a kisebbik kereszténydemokrata partnerből álló koalícióval olyan többsége volt, amely feleslegessé tette az egyeztetést az ellenzékkel. Az ellenzék ezért bírálja, hogy alapvetően egyetlen párt által írt alkotmányról van szó, és ez nem jó előfeltétel az ország megosztottságának leküzdéséhez. Számos megfigyelő azonban úgy véli, hogy kilátástalan lett volna az együttműködés a szocialistákkal, mert nem voltak érdekeltek a sikerben.
Konzervatív emberkép
Ezt a nézetet képviseli Schanda Balázs alkotmányjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja*. A kormány nem tette az új alkotmány előfeltételévé a pártokon átívelő konszenzust, és ezzel elfogadta az immár két éve folyó viszályokat. Ilyen viszályt váltott ki egyebek között az a patetikus retorika, továbbá az a konzervatív társadalom- és emberkép, amely bekerült a szövegbe. Ez mindenekelőtt a preambulumban feltűnő, amely azonban túlnyomórészt deklaratív jellegű – magyarázza Schanda. Ő úgy látja, hogy a kereszténységet csupán az ország számára fennálló történelmi jelentőség szempontjából említik, ami így nem befolyásolja az állam világnézeti semlegességét.
Az, hogy a házasság kifejezetten férfi és nő szövetsége, nem jelent változást a korábbi jogi helyzethez képest, és Schanda szerint megfelel a széles magyarországi konszenzusnak. Ugyanakkor ez a házasság konzervatív meghatározásának politikai szándékú rögzítése, amelyen a jövendő kormányok csak nehezen megszerezhető, minősített többséggel tudnak majd változtatni.
Ez az eljárás jellemző a kormányra, amely a politikailag vitatott témákat a következő választások és a minősített többség esetleges elvesztésén túl is az alkotmányban akarja rögzíteni. Ezzel nem csupán jelentősen korlátozza a majdani kormányok cselekvési lehetőségét, a következménye ugyanis az is, hogy olyan, részben abszurd részszabályozások kerültek be az alkotmányba, amelyeket az egyszerű törvények szintjén kellene szabályozni. Példa erre a választási reklám korlátozása a közszolgálati médiára, amely a kormány számára könnyebben befolyásolható, vagy az a rendelkezés, amelynek értelmében a településeknek joguk van a közrend érdekében megtiltani a szabadban való lakást bizonyos helyeken.
Hiányzó tisztelet
Ezeket a szabályozásokat a negyedik módosítással emelték be az alkotmányba, és Schanda véleménye szerint olyan kiigazításokról van szó, amelyekkel a kormány megpróbálja meghatározni az alkotmány értelmezését. Az Alkotmánybíróság a vonatkozó törvényeket korábban megsemmisítette. A kormány ezeket a döntéseket megkerüli a szabályozások beemelésével az alkotmányba, és ez arra késztette Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság volt elnökét, volt köztársasági elnököt, hogy a hatalmi ágak megosztásának kiüresítéséről beszéljen. Schanda is a tisztelet hiányaként értékeli az Alkotmánybíróság megkerülését, de ezt a népszuverenitás és az alkotmánybíráskodás közötti feszültség kifejeződésének tekinti, amely Svájcban is jól ismert. Orbán úgy hiszi, hogy maga mellett tudhatja a lakosságot a hajléktalanokkal szembeni kemény fellépésben, és így legitim módon jár el.
Ebben az összefüggésben kell szemlélni az Alkotmánybíróság elleni támadásként legélesebben bírált kiigazításokat is. Az új alkotmánnyal a kormány megnövelte az alkotmánybírák számát, és meghosszabbította mandátumukat, így a parlament több új, a Fideszhez közelálló alkotmánybírót választhatott, akik 12 éven át befolyásolhatják a döntéshozatalt. Ám a létszám 11-ről 15-re emelését már az 1989-es alkotmány is előirányozta, de aztán ezt csökkentették – mondja Schanda. Túl ezen, a hivatali mandátum meghosszabbításával megszüntették az újraválaszthatóságot, ami elősegíti a bírák függetlenségét.
Schanda érthetőnek találja a népi kezdeményezés megszüntetését is, amellyel bárki fordulhatott az Alkotmánybírósághoz akkor is, ha nem érintette őt közvetlenül valamely törvény vagy döntés. A népi kezdeményezésnek közvetlenül a fordulat után volt értelme, mert a sztálinista alkotmányt csak részletekben módosították, és a törvények és rendeletek még sok, immár ennek ellentmondó szabályozást tartalmaztak. Így például a halálbüntetés eltörlése egy büntetőjogi professzor népi kezdeményezésére vezethető vissza. Ma azonban ez az eszköz atipikus, és a legfőbb bíróság túlterheltségéhez vezetett. A legújabb alkotmánymódosítással ráadásul kicsit bővítették azoknak a körélt, akiknek jogukban áll az Alkotmánybírósághoz fordulni.
Az újrakezdés jelképe
Ugyanakkor Schanda az Alkotmánybíróság jogköreinek valós – az ő megítélése szerint szükségtelen – korlátozását látja abban, hogy a testület nem vizsgálhat költségvetési és adótörvényeket, amíg az államadósság a GDP 50 százaléka felett van. A jelek szerint a kormány ezt kivételes helyzetnek látja, amely azonban kétségkívül nem fog sokáig tartani. Az alkotmányjogász számára szintén nehezen érthető, hogy az Alkotmánybíróság a márciusi módosítások nyomán nem hivatkozhat többé a régi alkotmányon nyugvó, korábbi döntéseire – különösen, mivel a 2012-es alkotmány tartalmilag 70 százalékban azonos az előzővel. Ugyanakkor szerinte ennek a változtatásnak szinte semmiféle jogi következménye nincs, ugyanis a bíróság a továbbiakban is érvelhet ugyanúgy, mint a korábbi döntéseiben. A szabályozás a kormány által szándékolt újrakezdés jelképe, és így inkább politikai, semmint jogi üzenet.
Jogászok körében is vitatott az a szintén márciusban bevezetett szabályozás, amely szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény módosításait a jövőben csak a keletkezés jogszerűségre szempontjából vizsgálhatja, de tartalmi szempontból nem. Schanda hangsúlyozza, hogy ezzel a szövegben rögzítették a legfőbb bíróság konstans ítélkezését, és először alapvetően minden alkotmánymódosítás alkotmánysértő. A bíróság azonban decemberi döntésével, amellyel egyebek között a választók regisztrálását minősítette érvénytelennek, nagyon is tartalmi vizsgálatot végzett, amennyiben az Alkotmányban szereplő átmeneti rendelkezések megengedhetősége és tartalma felől döntött. Ennek megfelelően Sólyom azzal érvel, hogy ez a változtatás oda vezetett, hogy elméletileg felszámolható a demokrácia is, vagy bevezethető a kínzás.
Folyamatos utómunkálatok
A legutóbbi alkotmánymódosítások legérzékenyebb pontjai nyilvánvalóan azok a rendelkezések, amelyek szűkítik a vizsgálatok tárgyát, és amely lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal egy tárgyalás alatt álló esetet bármely pillanatban elvonhat az egyik bíróságtól, és áthelyezheti egy másikhoz. Az utóbbit az EU is kifogásolja, amely az igazságszolgáltatást érintő többi vitatott szabály ellen nem emelt szót.
Schanda véleménye szerint azonban Európát mindenekelőtt a sietség ijeszti meg, amellyel a kormány keresztülveri Magyarország átalakítását, ami konszolidált rendszerben nem képzelhető el. Ez a kétharmados kormánytöbbség különleges esetével függ össze, és a kormány ezt a mandátumot rendkívül szélesen interpretálja. Az alkotmányjogász számára problémát jelentenek az alkotmányon zajló folyamatos utómunkálatok is, mert ezek elértéktelenítik magát az alkotmányt. Minden további változtatás magában hordozza a veszélyt, hogy tovább gyengül az Alaptörvény elfogadottsága a nép körében. Legkorábban tíz év múlva lehet majd megítélni, hogy elfogadja-e valaha is egy széles többség. Schanda példaként de Gaulle hevesen vitatott alkotmányát hozza fel, amely Franciaországban megalapozta az Ötödik Köztársaság kezdetét, ma azonban már alig akad valaki, aki megkérdőjelezné.
(hj)
* Az MTA külső tagja, 2008 óta a Világiak Pápai Tanácsának tagja (XVI. Benedek nevezte ki).
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
