Merkel lovassága, Orbán állampolgársága
- Részletek
- 2013. máj. 22. szerda, 03:52
- Bauer Tamás
A jelenlegi magyar miniszterelnök Angela Merkel német kancellár megjegyzésére, miszerint „nem kell rögtön a lovasságot küldeni”, ha Orbán megsérti az európai normákat, azzal volt képes válaszolni, hogy „a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be”. Vagyis az Unió gyengélkedő országait hatalmas garanciavállalásokkal segítő demokratikus Németországot az Európát lángba borító Harmadik Birodalommal állította párhuzamba. Az, hogy Prőhle államtitkár szerint Orbán megjegyzése nem Merkelnek, hanem Steinbrück szociáldemokrata kancellárjelöltnek szólt, a dolog otrombaságát nem érinti: Merkel és Steinbrück egyaránt a demokratikus Németország vezető politikusai, akik demokrataként és európaiként szolidárisak egymással, még ha ezt Orbán számára felfoghatatlan is. Olyasmi kimondására kényszeríti ez az embert, amitől eddig tartózkodott.
Aki ismeri a mai Németországot, az tudja: ez az ország szembefordult harmincas-negyvenes évekbeli múltjával. A szociáldemokrata Brandt kancellár egyértelművé tette, hogy a német demokraták a nácizmus áldozatainak oldalán állnak. A kereszténydemokrata Richard von Weiszäcker szövetségi elnök óta felszabadulásnak, a német nép felszabadulásának nevezik a szövetségesek győzelmét a náci rendszer fölött. Az országban hiába keresünk (az egyedüli kieli haditengerész-emlékművön kívül) második világháborús hősi emlékműveket, viszont ápolják az egykori náciellenes ellenállók emlékét, akikről – akkor is, ha katonatisztek, akkor is, ha papok, akkor is, ha kommunisták voltak – utcákat neveztek el. A német politikai osztály és az értelmiségi közvélemény egységesen elutasítja a náci rendszert és a háborúját, fél Európa megszállását. Nyugodtan leszögezhetjük: a demokratikus Szövetségi Köztársaság nem örököse, hanem egyenes tagadása a Harmadik Birodalomnak.
Orbán Magyarországával más a helyzet. Orbán Magyarországa – tehát nem a magyarok országa, hanem az az állam, amelyet Orbán és pártja működtet, s amely az egykori pártállam módjára a maga felfogása szerint írja újra az ország huszadik századi történelmét – felvállalja Magyarország második világháborús szerepét a nácik oldalán. De többet is tesz ennél: nemcsak a múltat szemléli a harmincas évek irredentizmusának felfogásában. Az, ahogy Orbán Magyarországa állampolgárságot kínál a magyar etnikum nem Magyarországon élő tagjainak, ahogy „egységes magyar nemzetről” beszél a maga Alaptörvényében, nem másra emlékeztet, mint a náci Németország eljárására a Csehszlovákiában, Magyarországon és másutt kisebbségben élő németekkel: őket az egységes német népközösség részének tekintette. Ezen az alapon váltak a szudétanémetek Csehszlovákia feldarabolásának eszközévé, majd hívták be a német hadseregbe például a magyarországi népi németeket. Csoda, ha éppen Csehszlovákia érintett utódállama utasítja el a leghatározottabban a kisebbségi magyarok kettős állampolgárságát? Orbán valójában magyar Volksbundként igyekszik üzemeltetni a hozzá hű kisebbségi szervezeteket, ekként működtette már a státustörvényt a szomszéd országokban létrehozott státusirodákkal, ekként osztogatja most az állampolgárságot és szervezi, hogy a szlovákiai és ukrajnai magyarok tömegesen sértsék meg hazájuk törvényeit. Lojalitás Magyarországhoz, illojalitás az országhoz, amelyben élnek.
Ez az ember képes párhuzamba állítani a demokratikus Németországot a Harmadik Birodalommal. S teszi mindezt Magyarország nevében. Magyarként kérjük ki magunknak.
Bauer Tamás közgazdász , a Demokratikus Koalíció alelnöke
Déri Miklós felvétele
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
