Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 30.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 01. vasárnap, 04:10
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Felolvastak ma egy közleményt a Kossuth Rádió Déli Krónikájában, amelyben bejelentették, hogy négyéves mandátuma végeztével távozik Such György, a Magyar Rádió elnöke, miután a közalapítvány által kiírt elnöki pályázat eredménytelenül zárult. Rajta kívül még öt vezető ugyancsak távozik a posztjáról, köztük olyan régi munkatársak is, mint a Kossuth Rádió főszerkesztő-helyettese Szikra Zsuzsa, vagy a Kossuth, illetve a Petőfi Rádió főszerkesztője. Azt is megtudhattuk a közleményből, hogy az intézményt az elnök által kijelölt megbízott vezetők fogják irányítani a következő időszakban. Milyen időszak lesz ez? Tudni lehet egyáltalán, hogy most milyen átmeneti korszak jön a rádióban? Egyáltalán meddig marad hivatalban az általad vezetett kuratóriumi elnökség?
Rangos Katalin: - Ezek együtt mozognak szerintem. Tehát azok, akik most átveszik a távozó elnöktől, illetve a távozó menedzsmenttől a stafétabotot, ugyanannyi ideig folytatják majd az ideiglenes megbízásukat, mint a kuratórium. Úgy lehet ezt a legkönnyebben kiszámolni, ha megnézzük, hogy végszavazásra került a médiatörvény médiairányításra vonatkozó része. A végszavazásból pedig az következik, hogy amint a köztársasági elnök aláírja ezt a törvényt, akkor már nincs akadálya, és megjelenik közlönyben, vagyis kihirdetik. Ez, gondolom, egy-két napot vehet igénybe. Ezt követően nincs akadálya, hogy az új médiairányító testület felálljon, és akkor választanak majd egy új kuratóriumot. Körülbelül szeptember 13-án kezd a parlament, és majd megválasztják a kuratóriumokat, mert a médiahatóság vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki. Szóval szerintem ezeknek a szervezeti létrehozása néhány nap kérdése, és szeptember közepén fog megvalósulni.
- Magyarán ősszel fog felállni a közszolgálati médiumokat irányító új testület.
- Igen, és az új testület fog felelni azért, hogy a médiatanács elnökének javasolt két ember közül kiválasszák azt, akit vezérigazgatónak hívnak majd az egyes közmédiumoknál, tehát a Magyar Rádiónál, a Magyar Televíziónál és a Duna Televíziónál. Ez egyébként abban az esetben is így lett volna, ha a mi elnökválasztásunk 22-én eredménnyel zárul. Tehát ha két pályázó közül kiválasztjuk valamelyiket elnöknek, az ő elnöki mandátumuk ugyanúgy valamikor szeptemberben megszűnt volna.
- Igen, de a törvény szerint mindenképpen ki kellett írni ezt a pályázatot?
- Mi áprilisban írtuk ki a pályázatot. Azt lehetett tudni, hogy lesz majd új médiatörvény, de azt nem lehetett tudni, hogy milyen gyorsasággal készül el. Tehát mind a ketten elég régen tudjuk, de azt hiszem, a Klubrádió hallgatói is tudják, hogy új médiatörvény lehetősége nagyon régóta fennállt. Már-már létrejött egy ötpárti megegyezés is ez ügyben, de csak most szavaztak a médiatörvényről. Tehát azt, hogy ez ennyire gyorsan fog végbemenni, senki nem tudta. Egyébként egy hatályos törvénnyel szembemenni nem nagyon lehet, és a ma még hatályos médiatörvény szerint, megfelelő időben, százharminc nappal az elnök mandátumának lejárta előtt, kell dönteni az elnöki mandátum meghosszabbításáról.
- Tudom, hogy a viszonyod nem mindig volt felhőtlen a most távozó elnökkel. Az ő járandóságáról még talán bíróság előtt is vitatkoztatok. Ez az ügy lezárult?
- Nem, ez bíróság előtt van. Egyébként én ezt nem fogom fel személyes ügynek. Neki voltak olyan menedzseri döntései, amik személy szerint nekem nem tetszettek, de ezen én simán túltettem magam. Amik egyébként szervezetileg nem tetszettek nekem, azokkal kapcsolatban elnökségi határozatok születtek. Tehát majdnem száz százalékig mindegy, hogy én mit gondolok Such Györgyről.
- De azért talán mégsem állok távol a valóságtól, ha úgy jellemzem ezt a kapcsolatot, hogy nem volt felhőtlen, ami egyébként normális is. Hiszen ha mindig mindenben egyetértene a kuratóriumi elnök és a rádió elnöke, az már-már szinte idilli, majdhogynem lehetetlen. Viszont azt még valószínűleg egy kívülálló is elismeri, hogy a Magyar Rádió az elmúlt négy évben az előző időszakhoz képest előnyére változott nagyon sok szempontból. Akár műsorait, műsorstruktúráját tekintve, akár hangvételét és közszolgálati szerepét tekintve. Vagyis nem volt ez egy eredménytelen korszak, sőt. Az ember azért csodálkozik, hogy miközben Such Györgyről tudni lehet, hogy nem az MSZP embere vagy nem áll hozzá közel, miért is kellett távoznia. Erről van valamilyen információd?
- Abban az értelemben én sem az MSZP embereként tekintek magamra, hogy amikor én elvállaltam ezt a kuratóriumi elnökséget, akkor azt képzeltem, hogy a szakmai életemnek ez egy olyan fontos fázisa, amit nagyon szívesen kipróbálnék, és amivel segíteni akarok. Azt pedig mindenféleképpen szeretném leszögezni, hogy nem műsorpolitikai vitáink voltak az elnökkel, mert akkor nem javasoltuk volna az ő mandátumának a meghosszabbítását, amit kétharmaddal javasolt ez a kuratóriumi elnökség. És pontosan azért javasoltuk, mert ami négy év alatt a rádióban történt, akár a gazdálkodás tekintetében, akár a műsorpolitika tekintetében, az olyan alap, amire nyugodtan lehet építeni a további működését.
- Ez a ma ismertetett közlemény külön ki is tér arra, hogy egy lepusztult, legyengült közszolgálati rádióból sikerült egy nyereséges rádiót építeni, ráadásul a rádiós dolgozók átlagkeresete is négy év alatt majdnem hatvan százalékkal nőtt. Szóval nemcsak a hallgatók számára, hanem az ott dolgozók számára is megfogható eredményeket értek el. De a kérdés változatlanul kérdés, hogy tudomásod szerint, ez az alapjában sikeres négy év miért nem folytatódott, miközben a kuratóriumi elnökség is kétharmaddal javasolta a folytatást?
- Szerintem ez egy politikai pa-dö-dö eredménye. Azért gondolom így, mert Such György elnöklése alatt a fideszes elnökségi tagok nagy megelégedéssel nyugtázták az ő munkálkodását, többször nagyobb megelégedéssel, mint az MSZP-s elnökségi tagok. Tehát nekünk több vitánk volt vele. Ugyanakkor ezek a viták a dolog lényegét mégsem érintették nagyon sok esetben, mert a rádió eredményes működéséről nekünk jó véleményünk volt. Az érdekes a dologban az, hogy Such György - egyébként szerintem az ő szempontjából teljesen érthetően - teljes támogatottságot várt volna el. Tehát észlelte, hogy kétharmados támogatottsága van, de ebben a kétharmadban nincsenek benne a fideszes elnökségi tagok, tehát tőlük nem kapja meg a támogatást.
- Ezért azt gyanította, hogy a politikai támogatás hiányzik.
- Így van, és tovább megyek, egy kicsit én is arra gondolok, hogy a politikának akkor éppen nem volt érdeke teljes konszenzusban a rádió mint egy közepesen fontos közmédium. Mert azért valljuk be őszintén, a politika számára az igazán fontos közmédium mindig a televízió. Tehát a rádióról sem szerettek volna egyezséget kötni, hanem abban maradtak, hogy ezt a problémát majd hozzáteszik az összes többi médiára vonatkozó elképzelésükhöz, és majd amikor eljön az ideje, kezelni fogják. Gondolom, ez volt a Fidesz álláspontja, és ezért nem támogatták az elnököt, de nem akarták rögtön elutasítani sem. Such Györgynek elemi érdeke lett volna, hogy megkapja a többségi támogatást, mármint az igazi politikai támogatást, mert másképpen egy közmédium vezetője nemigen jut egyről a kettőre. Ezért mondtam, hogy ez egy ilyen politikai pa-dö-dö volt, aminek az egyik szereplője az elnök, a másik szereplője a Fidesz. És így történt az, hogy akkor nem kérte a kétharmaddal való meghosszabbítását, hanem azt mondta, hogy megpályázza az elnökséget. Azért tett így, mert arra gondolt, hogy a pályázatra úgyis akkor kerül már sor, amikor a politikai viszonyok letisztulnak. Azonban határozott támogatást valószínűleg nem kapott azután sem. Ez egész egyszerűen azért van, mert a Fidesz médiapolitikai elképzelései mások. Nem Such Györgyöt illetően mások, hanem rendszerszerűen mások. Vagyis én egyáltalán nem zárom ki, hogy Such György a médiának fontos szereplője lesz majd a későbbiekben. Hiszen az ő kvalitásait és rendíthetetlenségét szerintem mindenféle politikai erő, így a Fidesz is értékelheti.
- Tudsz valami konkrétumot erről?
- Nem, semmit sem tudok, csak próbálok logikusan gondolkodni.
- Még annyit mondj meg nekem, hogy a rádióban milyen hangulat fogadja azt, hogy távozik a vezetés és bizonytalan, hogy mi lesz?
- A rádiósok általában nem szeretik, ha az ő életüket érintő változások vannak, mert mindenki abból a földszintes gondolatsorból indul ki, hogy mindennél lehet rosszabb vagy mindig jöhet rosszabb. Egyébként az volt a benyomásom, hogy a rádiósok a saját területükön nem kaptak őket korlátozó direktívákat, legalábbis olyat, ami a húsukba vágott volna. A szervezeti korlátozásokkal kapcsolatban, tehát hogy mennyit kell ledolgozniuk, milyen tempóban és milyen szabadságfokkal, nem voltak fülig érő szájak és abszolút elégedettség. Hiszen ez egy másfajta vezetési stílus, mint amit a rádióban nagyon sok évtizeden át megszokhattak, akik régóta ott voltak.
- Nem volt annyira humánus és emberközeli.
- Így van, de egyébként a világ sem olyan humánus és emberközeli. Tehát én azt hiszem, hogy ez azoknak jelentett inkább problémát, akik több évtizedet töltöttek már el abban az intézményben. Emellett azok, akik mondjuk húsz éve ott voltak, azért időnként valamennyire sérültnek érezték a rádiót. Tehát ilyen apróságokról beszélek, amik látszólag nem függnek össze a dolgozói jóérzéssel, hogy nem lehetett tovább alkalmazni azokat a szignálokat, amiket részben a hallgatók is megszoktak, részben a műsorkészítők is szerettek és használtak. Ilyen tekintetben akár - viccesen - konzervatív az én álláspontom, mert ha a hallgatónak hiányzik a szünetjel, a Kossuth nóta és a szignálok, akkor miért nem lehetett ezeket békén hagyni. Tehát ezeket a döntéseket nem nagyon szerették az emberek, vagy például azt sem, hogy a Pagodában hangosan üvöltött a Kossuth Rádió műsora, ami az intézmény iránti lojalitást is kifejezésre juttatta. Egyébként fordultam meg más rádiókban, ahol szintén szólt a közhelységekben a rádió aktuális műsora, például azért, hogy a kávézni kimenő műsorkészítő tudja, mikor kell neki visszarohanni a stúdióba. Azonban a Pagodában ez olyan hangerővel szólt, hogy nem lehetett normálisan beszélgetni. És ezekben a dolgokban mozdíthatatlan volt a menedzsmenti álláspont.
- De végül is ezek díszletek voltak, a tartalom pedig többé-kevésbé sikeresnek minősíthető.
- A tartalom abszolút sikeresnek minősül szerintem.
- Most pedig jön a bizonytalanság.
