rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 15.

A támogatásra szoruló újságírókról és a Táncsics-díj befizetéséről

Gáti Júlia, a HVG munkatársa, a MÚOSZ Szolidaritás Alapítványának elnöke


Bolgár György: - Az elmúlt napokban egy magyar nemzetes újságíró megkereste több kollégámat azok közül, akik néhány héttel ezelőtt visszaadták a Táncsics-díjukat és néhányan közülük felajánlották a díjjal járó összeget a MÚOSZ Alapítványnak. Ez az Alapítvány a rossz helyzetben lévő, támogatásra szoruló újságírók számára gyűjt pénzt és nyújt támogatást. Egyik-másik kollégámat azzal kereste meg ez az újságíró, hogy tudomása szerint nem fizették be a pénzt. Honnan tudhatta ezt?

Gáti Júlia: - Ez egy jó kérdés, mert először engem keresett meg, pontosabban az Alapítványt. Én vagyok a Kuratórium elnöke, hozzám szólt a megtisztelő kérdés, amely úgy szólt, hogy értesüléseik szerint a díjak átutalása egészen mostanáig nem történt meg. Erre azt válaszoltam neki, mint első kérdésre első választ, hogy az Ön értesülései tévesek és minden alapot nélkülöznek. Ugyanis ilyen értesülése nem lehetett, mert aki kuratóriumi tag, az nem értesítette őt valótlanságokról. Ezt egyszerű provokációnak gondolom. Mondjuk ez is egy stílus, hogy a kérdést úgy tesszük fel, hogy akit megkérdezünk, azt biztosan megüsse a guta.

- Ezeket a kérdéseket nevezzük mi megtisztelőnek.

- Hát igen, legalább megkérdezte.

- Igen. Azért tudomásom szerint nem is mindenki mondta azt, hogy a MÚOSZ Szolidaritás Alapítványának ajánlja fel a pénzét, lehet, hogy mások másra, ki tudja milyen célra ajánlták fel, amire akarják. Attól, hogy visszaadja valaki a Táncsics-díjat, még nem kötelező a vele kapott – öt-tíz-tizenöt éve, nem tudom, mikor – kapott pénzt a MÚOSZ-nak adnia. Ugye?

- Világos. Az újságíró második kérdése úgy szólt – okuljunk itt a stílusból –, hogy felszólították-e az átutalással késlekedőket ígéretük megtartására. Én nem ismerek ilyen alapítványt, bár lehet, hogy a békemenetes ilyen, nem szoktak velem társalogni arról, hogy ott felszólítják-e adakozásra a népeket, de mi nem szólítunk fel senkit. Úgy történt, ahogy mondtad, voltak, akik azt mondták, hogy ide fogják befizetni a pénzt. Mi pedig természetesen nagy örömmel vettük, hiszen több a rászoruló, támogatásra szoruló munkanélküli vagy nagyon kis nyugdíjból élő újságíró, mint amennyi az adakozó és az adakozási lehetőség. Csak azt mondhatom, hogy rendkívüli módon örültünk neki és tárt karokkal fogadtunk minden ilyen kezdeményezést.

- És csak kezdeményezés volt vagy többen el is küldték az Alapítványnak a pénzt?

- Most nehéz helyzetbe hozol, mert én azt válaszoltam a Magyar Nemzet újságírójának, hogy egyetlen támogatónk sem hatalmazta fel az Alapítványt, soha fel sem merült a kérdés, hogy kiadhassuk a nevét.

- Nem, neveket nem kérek, csak azt, hogy voltak-e olyanok, akik felajánlották és el is küldték.

- Hogyne. Sokan.

- Ez a dolog lényege, persze. Ez a felszólították kifejezés édes, felszólították-e, ez nagyon jó. Nem volt harmadik kérdés? És ha az illető nem adta oda mégse a megígért pénzt, akkor rendőrt küldtek-e hozzá? Nem volt ilyen kérdés?

- Nem, ezt úgy látszik ezt elfelejtette. De megkérdezte, hogy mire használnánk fel.

- Ezt is megkérdezték?

- Igen.

- Na, mire?

- Ahogy a közhasznúsági tevékenységünkről beszámolunk minden évben, így ezt aztán igazán nem kellett titkolni, hiszen az idevágó törvény szerint szociális tevékenység, családsegítés az Alapítvány célja. Mindenesetre leírtam a számlaszámunkat is, hogy ha netán úgy gondolja a tisztelt újságíró, akkor küldhet egy kis adományt nekünk.

- Biztos özönleni fog a pénz a Magyar Nemzetből ezek után.

- De nem fogom megosztani ezt senkivel, viszont nagyon örömmel vesszük, ha ilyen lesz egyáltalán.

- Egyébként mennyire működik ez a Szolidaritás Alapítvány? Mert az biztos, hogy sok újságíró került nehéz helyzetbe az elmúlt évek során. Az is biztos, hogy a pénz mindig kevés. Tud számottevően, legalább néhány embernek segíteni, és egyáltalán hogyan szereznek tudomást a rászoruló újságírók arról, hogy ide fordulhatnak?

- A tevékenységünk teljesen nyilvános, az Újságíró Szövetség honlapján is lehet róla olvasni, minden évben közzétesszük a beszámolót is. Sajnos nem tudunk annyit adni senkinek sem, amennyire rászorulna, mert vannak negyedéves segélyek, és főként idős, nagyon kis nyugdíjból élők azok, akik ezt a negyedévenkénti rendszeres támogatást igénybe veszik. Események esetében is valamennyit, nagyon keveset, de tudunk adni. Temetésre vagy alkalmi kérésekre, ha valamiért nagyon rossz nehéz helyzetbe került valaki. De természetesen sajnos nem lehet igazán nagy összegekre gondolni, néhány ezer, tízezer forint az, amit egy-egy alkalommal tudunk adni.

- Akkor ezt a Kuratórium bírálja el a kérelmek alapján.

- A kérelmek a Szociális Bizottsághoz kerülnek, és a Kuratórium végül jóváhagyja. De természetesen ebben nagyon sok vita nem szokott lenni, mert ki az, aki megítélheti, hogy ezt a tíz-tizenötezer forintot most odaadjuk-e annak a kérelmezőnek vagy ne, aki azt írja, hogy nem tudja kifizetni a villanyszámláját. Lehet, hogy most nekünk is könnyebb lesz, mert tíz százalékkal kevesebb lesz a villanyszámlája, de nem tartok tőle, hogy ezt nem fogja az Alapítvány megérezni.

- Lehet, hogy kellene egy ilyen harcos Bajnai-Gyurcsány-ellenes kampányt indítani, mint a Civil Összefogás Fórum aztán amikor majd az ember megkérdezi, hogy honnan van a pénz, akkor azt nem tudják megmondani.

- Igen. Itt az az óriási különbség, hogy nem közpénzzel kell gazdálkodnunk. Sajnálatos módon közpénzből egy fillér se jut hozzánk. Magánfelajánlások, egy százalék és hasonló jótékonyság során kapunk támogatásokat. Volt olyan újságíró, aki annak idején ránk hagyott egy kicsinyke, nem túl luxus lakást, és annak a bérbeadásából származó bevétel az, amely havonta érkezik, és fel is tudjuk használni. De ha ilyen tempóban szegényedik az újságíró társadalom, akkor sajnos előbb-utóbb valaki a Kuratóriumból, aki utoljára marad, leoltja a villanyt, elfogy a pénz, nem lesz mit elosztani.

- Még talán lehet abban bízni, hogy lesz még botrányos díjátadás, és néhány díjazott majd visszaadja a díját és odaadja a Szolidaritás Alapítványnak.

- Ez is egy lehetőség, de esetleg a Magyar Nemzetnél a válaszlevelemből a számlaszámot hasznosítani fogják, és tényleg többen fognak felajánlani összegeket.

- Hát én ebben egész biztos vagyok.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!