Kövér szokjon hozzá: „Haza csak ott van, hol jog is van”


Kövér – na nem az Ellenőr a Thomas a gőzmozdony című meséből, hanem a parlament elnöke, sajna, a valóságból – összesen 235 ezer forint pénzbírságot szabott ki két képviselőre, persze két ellenzéki képviselőre, Karácsony Gergelyre és Szilágyi Péterre, minthogy szerinte súlyosan megsértették az Országgyűlés rendjét. Azzal sértették meg, hogy egy Loptok, csaltok, hazudtok! feliratú táblát vittek be az ülésterembe, majd a parlamenti többség, a jelenleg kormányzók felé fordították. A tábla a trafikpályázatok és az információszabadságról szóló törvény módosítása elleni tiltakozást volt hivatott kifejezni. Kövért a parlamentből már csak azért sem érdemes összekeverni a Kövér Ellenőrrel, mert utóbbi alapvetően igazságosan és a maga módján jóságosan igazgatja a mozdonyokat, a házelnöktől azonban a jóindulat és az igazságosság áll a legtávolabb, ha ellenzéki pártokról van szó. Mi sem mutatja ezt szemléletesebben, mint az, hogy Kövér pártja és kormánya ugyancsak trafik-ügyben miként igyekezett hárítani a Demokratikus Koalíció kezdeményezését, azt tudniillik, hogy a Fidesz és a KDNP parlamenti képviselői, polgármesterei írásban nyilatkozzanak arról, hogy nem vettek részt a trafikpályázatok előkészítésében és nem tettek javaslatot a nyertesek személyére. A kormányszóvivő azt mondta: „…az a maffiabaloldal, amely az alvilággal paktált le egy választás elcsalásáért, ne akarjon senkit számon kérni semmiért.” Teljesen világos, hogy ha nem a Kövér Ellenőrről, hanem a házelnökről van szó, akkor bizonyos szavak és mondatok attól függően sértők vagy nem, hogy ki mondja őket. Sőt, bizonyos szavak, mondatok táblán sem szerepelhetnek, mert a csendjükkel is súlyosan zavarják a házelnök és a házelnök  kormányának, parlamentjének, de leginkább  pártjának a „rendjét”. A határozati javaslatból mindössze az olvasható ki, hogy a házelnök bírságol, mert bírságolhat. És elég, ha erre mindenkit figyelmeztet. Elég ha ő megállapítja, hogy szerinte a képviselők súlyosan sértő magatartást tanúsítottak – hogy mivel, arra minek koptatni a tollat, papírt, nyomtatóeszközöket. Pedig a hivatkozott normaszöveg az országgyűlésről szóló  2012. évi XXXVI. Törvény 49 (4)-es szakasza előírná a számára, hogy „a javaslatban meg kell jelölni az intézkedés okát, illetve – a házszabályi rendelkezések tanácskozási rendre vagy szavazásra vonatkozó szabályainak megszegése esetén – a megsértett házszabályi rendelkezést is”. Egyedül az számít tehát, hogy „ki olvassa a névsort”.

Apropó sor! Az például tiszta sor, hogy a házelnök határozati javaslatát a bírságolásról, kizárólag kormánypárti voksokkal, az Országgyűlés el is fogadta. Karácsony Gergelynek 50 ezer, Szilágyi Péternek 185 ezer forintot kell fizetnie.


Kép: MTI/Bruzák Noémi

A törvény 48 § (1) 3. pontja egyébként segíthetne értelmezni, hogy mikor annyira kirívóan súlyos a rendzavarás, hogy a bírság is indokolt lehet:

„Ha a képviselő felszólalása során az Országgyűlés tekintélyét vagy valamely személyt, csoportot – így különösen valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséget – kirívóan sértő kifejezést használ, vagy az általa használt sértő kifejezés súlyos rendzavaráshoz vezet, az ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül javasolhatja a képviselő kizárását az ülésnap hátralévő részéből, illetve a képviselővel szemben pénzbírság kiszabását.”

Láthatóan az – amúgy jogvégzett – házelnöknek igen nagy „kreativitásra” lett volna szüksége, hogy ezt a szabályt a jelenlegi esetre rá tudja húzni. Nem véletlenül nincs konkrét hivatkozás a házelnöki intézkedés mögött. De közben mi sem igazolja a tiltakozás helytállóságát jobban, mint maga ez az egész eljárás. Az a módszer, ahogy az ellenzéki kontroll és minden önkontroll nélküli, elszabadult hajóágyúként működő parlamenti kétharmad – megbíráltként, a megbírálása miatt, a bírálat miatt, a bírálat megtorlására kiszabott bírságot – laza cinizmussal  egyszersmind maga szavazza meg.

Ki tudja, miért, Rui Tavares és az ő jelentése ugrik be, különösen az általa találóan kiválasztott Petőfi idézet: „Haza csak ott van, hol jog is van.”

Láthatóan „idegesítő” ez a Tavares-jelentés a rezsim számára. Nem csoda, hogy a Fidesz és a propagandagépezete az eddig bevált „járassuk le gyorsan” recepthez nyúlt ismét a jelentés összeállítójával szemben is, hátha akkor megfeledkezünk a jelentés tartalmáról.

A Kossuth Rádió Reggeli Krónikája például ennek jegyében szentelt külön perceket Tavaresnek kedden.

A jelentésről már hallottunk, mondta a műsorvezető*, de ugye alig tudunk valamit a politikusról. Idézték a jelentés egyes megállapításait, de rögtön ez után a jelentéstevőről közöltek tendenciózusan úgy információkat, hogy hatásukra a felületesen figyelő számára érdemi reakciók híján is idézőjelbe tehetők legyenek a jelentésben levont következtetések.

Miközben a lakájmédia Tavarest módszeresen lejárató üzenetekkel árasztja el a médiateret, volna egy hatékony ellenkampányra javaslatom az ellenzéki pártok és képviselők számára. A hátralévő ülésnapokon mindannyian vigyenek magukkal táblát a parlament épületébe, annyit, ahányan vannak. Hogy ne kelljen sokat vacillálni a szövegén, írják rá mindegyikre a Tavares által is idézett Petőfi-sort: Haza csak ott van, hol jog is van. Mindig legyenek felkészülve több eshetőségre. Zászló, molinó legyen kéznél, hogy ha elkobozzák az egyiket, elő lehessen húzni egy újat. Vegyenek fel trikót, ezzel az üzenettel. Járjanak így sajtótájékoztatókra és televízió-interjúkra. Áruljanak ilyen trikókat az utcán. Legyenek ilyen kitűzők. A házelnök szokjon hozzá ezekhez a feliratokhoz, szokja a gondolatot, amit már elfelejtett, hogy Haza csak ott van, hol jog is van. Szabjon ki akárhány bírságot, majd kiderül, lesz-e képe a parlamenti többségnek mindannyiszor megszavazni, miközben ország és világ előtt válnak nevetségessé. Váljon csak gúny és megvetés tárgyává az ilyen hatalomgyakorlás, úrhatnámságával együtt, trafik-mutyistul, adateltitkolásostul, Kövérestül.



* Érdemes részletesen is követni, hogyan is működik az „agymosás” a mindennapokban. A kedd reggeli műsorban (kb. 6 óra 27 perctől) idézik Tavares egyik nyilatkozatát (lásd kiemelt hírünkben), amelyben összegzi, hogy Magyarországon a változások rendszerszintűek, magában a politikai rendszerben következtek be az elmúlt három évben. Vitatkozhatunk konkrét paragrafusokról, mondja Tavares, de az összkép azt mutatja, hogy Magyarország egyre messzebb kerül az európai normáktól. Ha ez az irány rövid időn belül és alapjaiban nem változik, akkor az európai alapelvek veszélybe kerülnek. Idáig korrekt az ismertetés, utána azonban megkezdődik a „háttér színezése”, azaz Tavares lejáratása. Tehát szó sincs arról, hogy érdemben foglalkoznának a jelentés megállapításaival, készítőjével szemben vetnek be szofisztikált módszereket. „Tavares 2009-ben még a portugál baloldali blokk listáján került az Európai Parlamentbe. Ez a szélsőbalhoz sorolható tömörülés két trockista, egy szocialista és egy marxista-leninista párt összefogásából jött létre. Tagjaik antikapitalista, globalizációellenes és az EU-t élesen bíráló eszméket vallanak. Később aztán a képviselő már függetlenként tünteti fel magát”, mondja a közszolgálati rádió. A sajátos megfogalmazásra külön felhívom a figyelmet: „tünteti fel magát” – ami azt sugallja, hogy nem független, csak ezt a látszatot akarja kelteni a statusában bekövetkezett változással. Az információk alapján később kiderül, hogy a zöldek frakciójában politizál. Innentől Győri Enikő hangján folytatódik a „bemutatás” (lásd hírösszefoglalónkban: Fideszes össztűz a jelentéstervezetre és az EU-ra). „Rui Tavares egy portugál, eredetileg a kommunista pártból indult, jelenleg a zöldek színeiben futó európai parlamenti képviselő, aki eddig öt munkadokumentumot készített és most állította össze az összegző jelentését.” Világos, hogy a mondat első fele miatt vágták be ezt a szövegrészt. Innentől ismét a szerkesztő hangja tájékoztat, hogy ugyanakkor nem találni Tavarestől zöld témájú feljegyzéseket, de globalizáció- és kapitalistaellenes publikációkat annál inkább. Egyik könyvében például az EU-t is bírálja, válságba jutó unióról beszél. Stb. (Szinte átsüt a szövegen az igyekezet, hogy érzékeltessék: ugye, mennyi ellentmondás van itt, valami nem stimmel.) Gyengébbek kedvéért rásegítő felvetés hangzik el: „…arról az Unióról, amelynek nevében bírálja Magyarországot” Minő „ellentmondás!” Hisz „napnál világosabb” ugye, hogy aki bírálja az Európai Uniót, az már nem is védheti az európai értékeket. Súlyosbító körülmény is akad. Tavares képes nemcsak Magyarországon félteni a demokráciát: blogbejegyzése szerint aggódik miatta Portugáliában, Európában, sőt az egész világon is. Ráadásul több publikációjában a bankokat is bírálta, és tessék, mégis egy olyan ország alkotmányát utasítja el, amely válságadókat vet ki a pénzügyi szektorra is. Az ilyen és ehhez hasonló „híradások” célja, hogy értse meg a szabadságharcos magyar polgár: nincs itt semmi baj. Van ez a gyanús, kommunista múltú, magát zöldnek csak feltüntető alak, persze hogy nem kell foglalkozni a jelentésével: a szokásos ármánnyal állunk szemben megint, a baloldali és liberális összeesküvés ármányával.




Lánczos Vera


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!