A magyar nép nagysága és a boszorkányinas



Csak azért szólok, hogy felhívjam a figyelmet az egykori tekintélyes francia újságíró, Jean-Marie Cavada véleményére. Cavada rádiós-televíziós újságíró volt, én meg gyakori nézője, amikor még volt időm francia televíziókat is nézni. Azóta már nincs (igaz, hogy az UPC a francia csatornáimtól is megfosztott), de ha volna, sem látnám-hallanám őt hosszú ideje. Előbb ugyanis a Francia Rádió elnöke lett – a Radio France-nak nagyon komoly, szakmailag csak felsőfokon emlegethető csatornái voltak és vannak, ami persze nem Cavada érdeme –, majd áttért a politikusi pályára, uniós képviselő (is) lett. Mérsékelt jobboldali (jobbközép) volt és maradt, az Európai Néppártban politizál, egy családban Orbánnal. Ám francia kollégájával és a Néppárt frakcióvezetőjével, Joseph Daullal ellentétben azt a bizonyos „soha meg nem szavazott európai értékrendet” (ilyesmit is csak totálisan elbutult magyarok mondhatnak) fontosabbnak tartja, mint az elvtelen pártszolidaritást. És igaza van a France Info, a francia közszolgálati hírrádió cikkírójának: nem tesz lakatot a szájára, ha véleményt kell mondani bárkiről, aki az európai kultúra, politikai kultúra és társadalomszerveződés alapjait ássa alá, merő hatalomvágyból és rögeszmés tévképzetek alapján. Így aztán nála Orbán sem kivétel. Kéretik jól megjegyezni Cavada mondatait:

„Semmiféle gyengeség nem tolerálható [mármint a magyar kormányéi], mert a magyar nép, amely oly sokszor mutatott példát az európai kortárs történelemben, nem mosható össze hatalomtól megrészegült boszorkányinasokkal. Különösen visszataszító az, hogy ezeket az [uniós] kezdeményezéseket úgy értelmezik mint Magyarország megalázására tett kísérleteket. Épp az ellenkezőjéről van szó: helyre kell állítani a hatalmi ágak elválasztását és ennek a népnek a nagyságát.”


Cavada bejegyzésének illusztrációja 

Aki nem ért egyet Cavadával, annak nemcsak azt kell megindokolnia, hogy Magyarország és a magyar nép miért volna azonos Orbán Viktorral, a pártgépezetével és mindazokkal a párt- és „szakemberekkel”, akik elvtelenül és nyilván jó pénzért bocsátják áruba jogi, gazdasági, politikai szaktudásukat meg a szavazatukat egy torz ország kiépítéséhez.* Hanem azt is meg kell indokolnia, miért a mindennel és mindenkivel (kivéve Azerbajdzsán) szembehelyezkedő Magyarország segít „visszaállítani” a magyar nép nagyságát. Azét a népét, amely akár tudta, akár nem, az európai szabadságeszmény jegyében robbantotta ki az 1956-os forradalmat, ennek jegyében nyitotta meg 1989-ben a határokat (akár ez járt Horn Gyuláék fejében, akár nem), ennek jegyében és céljával váltott rendszert (akár vágyott a személyes szabadságra a magyar nép nagy része, akár nem), és ennek jegyében alakította ki az új köztársaságot és demokráciát, amely nem torzulhatott annyit a következő húsz évben, hogy lényege szerint ne maradt volna az, ami indulásakor volt. Orbán ezt a szabadságeszményt, ezzel együtt az egész európai kultúrát vágja haza, amikor a szabadságot a saját emberellenes és szabadságellenes téveszméiért vívott harccal azonosítja. És bolondítja el olyan emberek tömegeit „a hatalomtól megrészegült boszorkányinasként”, akik azt hiszik, hogy lehet, szabad, érdemes, sőt dicső dolog szembemenni mindazzal, ami az európaiság lényegét jelenti. Akik nem értik, és nem is akarják érteni, hogy Európa csak annak „diktál”, akit kizárólag a hatalom megtartása vezérel annak eldöntésében, mi a jó és mi a rossz. Csak annak, aki a barbár vagy éppen az inkvizíciós gyökerekhez tér vissza „forradalom” címén. Csak annak, aki azt képzeli, büntetlenül forgathat fel egy egész társadalmat, és teremthet törvénytelen eszközökkel hozzá hű és tőle függő nagy- és kistulajdonosi csoportokat, miközben persze másokat állami eszközökkel megfoszt a megélhetésüktől. Csak annak, aki a maga tízmilliós országával nagyhatalmi ambíciókat dédelget és vágyai szerint Budapestről irányítaná a világot. Csak annak, aki – pozícióját felhasználva – a saját elborult céljai érdekében a legreakciósabb ostobaságokat és ezzel a viszályt is hajlandó módszeresen széthinteni bárhol Európában, Portugáliától Finnországig. Csak annak, aki a maga fanatizáló képességeit arra használja, hogy szerte a világban harci brigádokat kovácsoljon azokból a magyarokból, akik most hirtelen felfedezik magukban a magyart, és ahelyett, hogy élnék a maguk választotta országban a maguk békés polgári életét, sok száz vagy ezer kilométerre fekvő „hazájuk” viszonyait akarják erővel és egy megszállott akarnok szája íze szerint befolyásolni. És nem szégyellik nevetséges kis utcai és kultúrházi perpatvarok színterévé változtatni az európai és amerikai nagyvárosok utcáit és épületeit – a magyar nép jó hírnevét öregbítendő.

Európa csak annak diktál, aki őt – a saját országával egyetemben – olyan állapotba akarja visszakényszeríteni, amelyből Európa rettenetes és gyilkos háborúinak sokasága következett. Európa nem támad, hanem védekezik. Magyarország, ezzel szemben, tűr.


* Sokadszor azoknak, akik a kétharmadra hivatkoznak: Magyarországon 2010-ben a választásra jogosultak száma 7 991 566 volt. Közülük 5 140 540 választó szavazott. Közülük 2 690 754 szavazott a Fideszre. Ez a leadott szavazatok 52,75 százalékát jelentette. Ám az összes szavazásra jogosultnak csak a 36,3 százalékát. Tehát a Fidesz a választásra jogosult magyar állampolgárok egyharmadának a szavazatával jutott kétharmadhoz. Ma a választásra jogosultak 16 százaléka szavazna a Fideszre, és 54 százalékuk szeretne kormányváltást, szemben azokkal – 33 százalék –, akik nem.


Mihancsik Zsófia


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!