Szociális (ön)temetés
- Részletek
- Napi apró
- 2013. máj. 15. szerda, 04:32
- Huszár Ágnes
Újra bebizonyosodott, hogy „az emberek kormánya” szívén viseli az emberek ügyét, mind életükben, mind halálukban. A kormány szociális és spirituális érzékenységének legújabb bizonyítéka a „szociális temetés” gyakorlatának bevezetése.
Ez megoldaná mindazok helyzetét – halálukban legalábbis –, akiknek van olyan hozzátartozójuk, aki holttestüket lemossa, illő módon felöltözteti, sírjukat kiássa, majd méltó gyászbeszéd elmondása után be is hantolja. Aztán az urnát magához véve a törvényeknek megfelelő módon tárolja. Az embernek megmelegszik a szíve – és nemcsak a hamvasztás felidézése miatt – ennyi gondoskodás okán. Csak van itt egy apróság, ami miatt nem minden rászoruló élvezheti a kormány gondoskodását.
A társadalom peremére szorultak között vannak olyanok, nem is kevesen, akik magányosan élve-halva nem számíthatnak rokoni elhantolásra és gyászbeszédre. Az ő helyzetükre dolgoztam ki az alábbi szerény javaslatot, amely a kormány spirituális és kegyeleti koncepcióját méltó módon kiegészítve biztosít végső nyugodalmat a rokontalanul elhunytaknak.
A „megboldoguló” végső órájának eljövetelét érezve illő módon megmosakodik és felöltözködik. Ezek után elhelyezkedik a saját maga által előre elkészített hamvasztási helyszínen. Eddigre ugyanis az önkormányzat által kijelölt helyen összegyűjtött hulladékfából – százszázalékos rokkantság bizonyítása esetén közmunkási segédlettel – felépítette a helyi kulturális hagyományoknak, lásd például kunhalom – megfelelő alakú és kiképzésű máglyát. Erre fellépve – rokkantság bizonyítása esetén közmunkások által felsegítve – várja a továbbiakat. Kulturális szempontból különösen érzékeny önkormányzatok felajánlhatnak zenei aláfestést. Elektronikus hanghordozóból választható módon szól: Verdi Rekviemje, a kilencvenedik zsoltár, Ravel Kaddisa, illetve a Munkás gyászinduló. Ezek után a máglya környezetbarát működtetése következtében perfektuálódik a megboldoguló sorsa.
Az eddig gyakorlatilag önerőből végrehajtott folyamatot az önkormányzat közmunkási segédlettel fejeli meg. Ami megmaradt a megboldogultból – most már bízvást nevezhetjük így –, azt elhantolják az önkormányzat által kijelölt, elkülönített helyen. Régi keresztény tradíciónak megfelelően a temető árkába. Itt kapnak helyet a latrok, a csecsemőgyilkos leányanyák és mindazok, akik nem tudják megfizetni azt, hogy porhüvelyüket megszentelt földbe temessék.
A folyamatot közmunkások hajtják végre. Akik így saját tapasztalatuk alapján is meggyőződhetnek a lázári (nem a feltámadottra gondolok!) mondás aktualizált igazságáról: „Akinek ennyije volt, az ennyit is ér (nekünk)!"
(Huszár Ágnes)Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!