Politikai támadás Magyarország ellen


A Fidesz már évek óta azzal próbál védekezni a tőle demokráciát követelő EU-val szemben, hogy politikai támadások érik szegény szerencsétlen magyar politikusokat. Nincs is annál szörnyűbb, mint ha egy politikuson politikai értékeket és döntéseket kérnek számon! Mert a politikuson – legalábbis ha fideszes, így vélik ők, akik magukat az ország eszének deklarálják – nem lehet politikai döntéseket számon kérni. Ezt a hülyeséget az egész magyar közvélemény minden egyes alkalommal szótlanul elfogadja, és ezzel Lázár János és Rogán Antal szintjére alázza magát.

A politikusokat mindenki utálja ebben az országban. A politikát pedig még a politikusok is utálják, ezért kétféle módon akarnak kibújni a rájuk zúduló megvetés alól. Az egyik mód, ha a politikus még magának is azt hazudja, hogy ő nem politikus – ilyesmik a Milla vezetői. A másik mód ennél megalázóbb, ámde sokkal jövedelmezőbb, és persze a Fidesz alkalmazza. A Fidesz már régóta csak olyan, mintha politikai párt lenne, de nem az: vezetői és tagjai nem gondolkodnak, nem vitáznak, nincsen saját véleményük, nincsen saját személyiségük sem. Egyértelmű, hogy ők nem politikusok, azaz semmi közük a közösségek és az ország érdekeihez, sem pedig Európa és az emberiség legfontosabb értékeihez. Ők csak öntelt és önző idióták* – azaz, csak a maguk hasznával törődő, a közösségtől elszakadt emberek. Annyit érnek, amennyit sikerült mások kárán a zsebükbe gyömöszölniük. Aki ilyen, az per definitionem nem lehet politikus. Kihasználhatja ugyan a közösség igényeit és vágyait a maga hasznára, de sosem fogadja el, hogy hatalma semmi egyéb, csak amit a közösség rábízott. Hülyét csinálhat bárkiből, aki hisz neki, legyen az akár egykori angliai egyetemi tanár, európai néppárti politikus vagy bármilyen magyar polgár, de ettől még nem lesz belőle politikus. Lehet ő a legravaszabb és a legsunyibb, de ezek nem politikusi erények. Természetes, hogy az ilyen emberek számára a legszörnyűbb az, ha azzal vádolják őket, hogy politikát csináltak. Isten ments, még véletlenül se tennének ilyet!

De tegyük fel, hogy az európai politikusok úgy tesznek, mintha elhinnék, hogy a magyar kormány politikai testület, az általa hozott törvények politikai értékek és érdekek kodifikációi. Ha így tesznek, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a magyar kormány törvényalkotási tevékenységében politikai szándékokat látnak. A törvényeket a magyar kormány politikája lenyomatainak tekintik, amelyeknek társadalmi és természetesen politikai következményei vannak, bírálatuk tehát egyszerre politikai és jogi tett.

A diktatúrákban azonban a törvények sohasem jogszerűek, és a társadalom feletti uralmat csak kicsinyke részben gyakorolják a segítségükkel, vagyis nem túl nagy a jelentőségük. A Fidesz pontosan annyira értékeli a törvényeket, még ha a saját kreálmányai is, mint amennyit egy diktatúrában érnek: trehány módon hányja össze őket, így aztán az elfogadás után még bütykölgetnie kell velük egy csöppet, vagy azért, mert nem működnek, vagy azért, mert a Fidesz meggondolta magát, és mást akar, mint előzőleg. Orbán rendszerének jogi bírálata értelmetlen időpocsékolás, és ami még fontosabb, teljesen eredménytelen, hiszen annyira mindegy, mi van a jogszabályokban, ha a vezér úgy gondolja, csinál egy törvényt (lásd az egykori balettiskola épületének visszaszerzéséről mondottakat), vagy minden következmény nélkül semmibe veszi azokat a törvényeket, amelyek már léteznek (lásd a neonáci tüntetések betiltatása). Mivel Orbán világa eleve jogtalan, nem is lehet megfogni jogi eszközökkel. Ez a másik ok, amiért annyira tiltakoznak a politikai kritika ellen.

Tény, hogy Scheppele véleménye, miszerint Orbán az alaptörvényével (és minden egyéb törvényével) valami Frankenstein szörnyéhez hasonlatosat tákolt össze, politikai állásfoglalás. Politikai, vagyis figyelembe veszi, hogy a törvények milyen hatást gyakorolnak a hatalmi viszonyokra. Azt állítják most a Fidesz-vezérek, hogy a Tavares-jelentés politikai vádirat. Ez azt jelenti, rettegnek, hogy az EU politikusai végre felfogják, mindeddig egy diktatúra születését finanszírozták – bár lehet, hogy ez a néppárti politikusok egy részének, például Martens úrnak még tetszik is.

Az MSZP európai parlamenti képviselői pedig eljátsszák a Fidesz ötödik hadoszlopát a Tavares-jelentés kapcsán, tiltakoznak, nehogy megbüntessék Magyarországot! Pedig mindannyiunknak, azoknak is, akik nem szavaztak a Fideszre 2010-ben, vállalnunk kell a felelősséget az ország jelenlegi állapotáért. Egyikünk sem, legkevésbé az MSZP, vonhatja ki magát annak a felelőssége alól, hogy Orbán Viktor hozzáláthatott az ország „megújításához”, azaz, az önkényuralom létrehozásához. Semmilyen erkölcsi alapunk nincs azt követelni az Európai Uniótól, hogy ne védje meg a legalapvetőbb értékeit, nincs jogunk elvárni, hogy továbbra is finanszírozza az Orbán-klán hatalmát és a Simicska-klán gazdagodását, a jogfosztást és a Magyarország erkölcsi lezüllését. Mert ha mégis engedne az ilyen követeléseknek, és úgy, ahogyan eddig, ezután sem tenne semmit, akkor szabadjára engedné Európában Frankenstein szörnyetegét.



* Nehogy az idióták tudatlansága miatt perlekedés legyen belőle, emlékeztetnék rá, hogy az idióta (idiotész, idiosz) jelentései mind a „saját”, „magán”, vagyis a közösségtől független tartományban mozognak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!