A szégyen
- Részletek
- 2013. máj. 09. csütörtök, 05:02
- Gadó Gábor
Ők a mindenkori hatalom legbiztosabb támaszai. Ők azok, akikre mindig számítani lehet, ha a kormány nemzetközi megítélése már kínosan kedvezőtlenné válik. Ők jelentik ki a legkészségesebben, hogy majdnem úgy jó minden, ahogyan van. Ők azok, akik rettegnek a valóságtól, de még annál is jobban attól, hogy félszeg motyogásukat a „Döntések Ura” harcias hőbörgésnek tekinti, és kihúzza nevüket a megbízható káderek listájáról. Ők azok, akik az elmúlt száz évben azt hangoztatták, hogy az antiszemitizmusért azok a realitásérzéküket vesztő, rátarti zsidók a felelősek, akik nem átallnak szót emelni az egyetemes emberi jogok védelmében. Ők azok, akik 2013 tavaszán a Zsidó Világkongresszus budapesti közgyűlésén a hazai zsidószervezetek képviseletében elfelejtették megkérdezni a kormányfőtől, hogy mivel magyarázza, hogy Bayer Zsolt még mindig a kormánypárt tagja lehet, mivel indokolható, hogy antiszemita és/vagy nyilas szerzők nyernek bebocsátást a nemzet irodalmi kánonba, és, hogy a Parlament előtti teret egy dicstelenül kimúlt korszak dicsőítése jegyében alakítják át, éppen ezekben a hónapokban. Ők azok, akik a jelenlegi miniszterelnököt az alkotmányos jogállam elkötelezett híveként említik nyilatkozataikban. Ők azok, akik miatt a demokratáknak ma szégyenkezniük kell Magyarországon.
Gadó Gábor ügyvéd, az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium korábbi szakállamtitkára,
a Gazdasági Versenyhivatal volt elnökhelyettese
Írásai a Galamusban:
– 2010. november 16. (bohóctréfa Beckett nyomán)
– Hajléktalan a MATCH-ban
– Lapzárta előtt
– Szeretjük a vitát!
– Sarkalatos kérdőjelek
– A főbíró igazsága
– Hamis gyász
– Fosztóképző nélkül
– Az életmentő bírság
– Lear a Blahán
– Életszerűen
– Az együgyűség csapdái
– Képviselők kérték
– A helyzet súlya
– Hol a határ?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
