A Zeit és a Süddeutsche: Orbán addig tűri az antiszemitizmust, amíg kifizetődő számára
- Részletek
- Szemle
- 2013. máj. 08. szerda, 03:59
- (hj)
Die Zeit: A zsidóellenesség Orbán számításához tartozik
A német lapban Justus von Daniels írt cikket arról, hogy a Zsidó Világkongresszus Magyarországon jelzést akart adni az antiszemitizmus ellen, a miniszterelnökben azonban hiába reménykedtek a résztvevők.
Őt már megint félreértették. A Zsidó Világkongresszuson (ZSVK) mondott beszéde után Orbán Viktor magyar miniszterelnök rögvest elterjesztett egy interjút a sajtóban, amelyben elhatárolódik a szélsőjobboldali Jobbik párttól. Beszédében azonban nem tette meg ezt, és súlyos csalódást okozott a kongresszus résztvevőinek.
Az egész világról Budapestre jöttek zsidók, hogy a magyar politikától az antiszemitizmus elleni hitvallást halljanak. Kezdetben úgy nézett ki, mintha Orbán teljesítene. A zsidóellenességgel szemben nulla toleranciát ígért, megemlítette a Holokauszt Emléknap bevezetését, és igen, az antiszemitizmus ellen egész Európában harcolni kell. De ennyi volt.
Ezúttal is Orbán ambivalens hangja volt az, ami sokaknak nem tetszett. Nem mondott semmi rosszat, de hát semmi korrektet sem. Pedig Ronald Lauder, a ZSVK elnöke megnyitó beszédében kifejezetten hangot adott reményének, hogy Orbán állást foglal az antiszemita tendenciák ellen, amelyek Magyarországon nemcsak látensen vannak jelen, hanem konkrétan nap mint nap kiélik őket.
Helyi polgármesterek a fasiszta Horthy Miklósnak állított szobrokat lepleznek le, kormánykitüntetéseket osztogatnak szélsőjobboldali értelmiségieknek. És a parlamentben a szélsőjobboldali Jobbik alkotja a harmadik legnagyobb frakciót, amely a Világkongresszus tanácskozásához időzítve „antibolsevista és anticionista” tüntetést rendezett a parlamentnél. Lauder elhatárolódást akart a konzervatív demokrata Orbántól. Ezt azonban nem kapta meg.
Orbán elítélhette volna személyes barátja, Bayer Zsolt roma- és zsidóellenes gyűlölettirádáit. Főnöki feladattá tehette volna meg az antiszemitizmus elleni harcot – ahogyan Dieter Graumann, a Német Zsidók Központi Tanácsának elnöke várta volna. Garantálhatta volna, hogy hamarosan nem lesz már egyetlen Horthy-szobor sem magyar városokban. Mindenekelőtt világos határvonalat húzhatott volna meg a pártja és a Jobbik között. Ehelyett ködös maradt, és arra utalt, hogy az antiszemitizmus egész Európában probléma.
Westerwelle és Orbán – „nem könnyű” megbeszélés
Túl sokat vártak volna Orbántól? Hiszen ő maga az antiszemitizmus elismert ellenfele. De nem tud megszabadulni a gyanútól, hogy addig tűri az antiszemitizmust, amíg ez kifizetődő a számára. Nem kevesen látják fennállni a veszélyt, hogy Orbán a következő választások után együttműködhet a Jobbikkal, amennyiben pártja egyedül nem kapja meg a többséget. Magyarországon sok zsidó éppen emiatt aggódik. Orbán ezeket az aggodalmakat nem oldotta fel.
Guido Westerwelle német külügyminiszter, aki szintén beszédet mondott a kongresszuson, közölte, jó, hogy a Zsidó Világkongresszus Magyarországra jött. És hangsúlyozta, hogy barátjával, Orbánnal, és a kormánnyal „nyílt” és „nem könnyű” megbeszélést folytatott. Westerwellének sem lehet könnyű Orbánnál egyértelmű álláspontokat találni.
Orbán az interjúban, amelyet sajtóközleményében utólag benyújtott, biztosít arról, hogy semmilyen körülmények között nem fogadna el a Jobbik által tolerált kisebbségi kormányt. Ez lenne az egyértelmű határ? Orbánnál az ember soha nem tudja, hányadán áll. Ez az ő játéka.
Ha Ronald Lauder nem is kapta meg azt a választ, amelyet remélt, az üzenete célba ért: ha egy országban kételyek merülhetnek fel a zsidóellenesség elleni hatékony harcot illetően, akkor még fontosabb felhívni erre az országra a nemzetközi figyelmet. Lehet, hogy Orbán úgy érzi, igaza van, de tudja, hogy figyelnek rá.
***
Süddeutsche Zeitung: Orbán nem tud kibújni a bőréből
A német lap Orbán hadüzenete – rossz irányba címmel közölte Kathrin Kahlweit kommentárját.
A magyar kormány veszélyes kurzust visz. Megengedi a rasszista és neonáci szélsőségeket. Orbánnak ezt a problémát komolyan kellett volna vennie a Zsidó Világkongresszus résztvevői előtt mondott beszédében. De kudarcot vallott.
Orbán Viktor rendkívül nehéz feladat előtt állt. Egy benne nem bízó közönség előtt olyan beszédet kellett volna mondania, amely egyszerre lett volna bocsánatkérés, védekezés és ígéret. A Budapesten összegyűlt Zsidó Világkongresszus előtt világossá kellett volna tennie, hogy komolyan veszi az elűzött vagy elhurcolt kelet-európai zsidók aggódó utódait, és a magáévá teszi az ügyüket.
A magyar kormányfő azonban kudarcot vallott ezzel a feladattal. Mert Orbán Viktor nem tudott kibújni a bőréből. Neki csak a saját világlátása számít, de a világ nem. Kereszténységről és hazáról beszélt. Erős nemzeti identitásról, jóról és rosszról, és arról, hogy túlságosan leegyszerűsítik a dolgokat. A mögöttes üzenet így szólt: a saját utunkat járjuk, és az ellenünk irányuló támadások túlzottak. Ebben a beszédben tulajdonképpen egy hadüzenet rejlett.
A magyar kormány veszélyes kurzust visz. Megengedi a rasszista és neonáci szélsőségeket. A Magyar Gárda például be van tiltva, de miért nem oszlatják fel a meneteiket? Bayer Zsolt gyűlöletprédikátor és antiszemita a kormánypárt tagja. Miért nem zárják ki? Kertész Imre Nobel-díjas író az ország büszkesége lehetne. Miért nem nyújtanak neki kezet? Orbánnak jelzést kellene adnia, de nem teszi.
(hj)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
