Egyetemi berkekben
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2013. máj. 08. szerda, 03:46
A magyar egyetemek helyzetéről nemrégiben valami olyasmit hallottunk a rektori konferencia egyetemi berkeiből elhangozni, hogy ezek a nem hiba nélkül való, ám mégis jobb sorsra érdemes nagymúltú intézmények jelenleg mintegy vakrepülésben kénytelenek lavírozni, különalkukban túlélési lehetőségeket keresni, vagy éppenséggel hibernálni magukat. Ehhez a helyzetértékeléshez nem sokkal ezután megerősítő adalékokkal szolgáltak a Debreceni Egyetem berkeiből érkező hírek az ott lezajlott rektorjelölt-választásról, majd ezt követően a miniszter döntéséről az általa a köztársasági elnökhöz fölterjesztendő rektorjelölt személyét illetően. A Debreceni Egyetemen – mint erről talán sokan tudnak, tőlük elnézést kérek az ismétlésekért – eredetileg három rektorjelölt volt: a most lelépő rektor, továbbá két orvosprofesszor, jelöljük őket DA-val és DB-vel, akik közül az egyik, DB – a hírek szerint – az ottani kormánypárti városvezetés preferáltja. A szavazások során a jelenlegi rektor visszalépett, s így csak két jelölt maradt, akik között az egyetem szenátusának szavazatai kétharmad–egyharmad arányban oszlottak meg. A miniszter ezek után az egyharmadnyi szavazatot elnyert jelölt, DB rektori kinevezésére tett javaslatot a köztársasági elnöknek.
Az ügyhöz érdekes kommentárokat fűzött a felsőoktatásért felelős államtitkár. Eszerint a miniszter a döntését annak a 2011-es törvénynek az alapján hozta meg, melynek értelmében a fölterjesztett jelöltek közül bárkit kinevezhet. A két jelölttel mind a miniszter, mind az államtitkár elbeszélgetett. Arra az újságírói kérdésre, hogy ő javasolta-e DB fölterjesztését a miniszternek, az államtitkár azt válaszolta, hogy ő mindkét jelöltet alkalmasnak találta, a döntést pedig elfogadja. Sapienti sat; és egyébként ezzel nincs is baj: én is látatlanban alkalmasnak találom mindkettőjüket, ha már egyszer a szenátus legalább ilyen arányban megadta nekik a támogatást. Csakhogy. Eddig az ilyen fölterjesztések sorrendjén nem volt szokás változtatni, s a miniszter még valamikor január 21-én tett egy ígéretet a megbeszéléseken, hogy ezen a szokáson nem változtat addig, amíg be nem fejeződnek a tárgyalások az egyetemi autonómiáról. Márpedig azok még nem fejeződtek be... Újabb magyarázatként elhangzott, hogy a kiírásra még az ígéret előtt került sor, ami igaz is, de az ígéret nem a kiírásra vonatkozott, hanem a döntésre. További magyarázat: a Debreceni Egyetemen sok fölösleges párhuzamosság van, s ezeket DB mint rektor meg fogja szüntetni (az ilyesmit az ómagyar siralmakban „megszorításnak” hívják, a magyar újbeszédben azonban ilyen szó nincs); a magyarázat azért sántít kissé, mert ezeket a lépéseket már a jelenlegi rektor is kilátásba helyezte. Arra a kérdésre végül, hogyan fog tudni az új rektor kisebbségben dolgozni, az volt az államtitkári válasz, hogy reméli: az egyetem fölismeri az érdekeit, és fölsorakozik az új rektor mögé. Mely kijelentésnek azért mintha lenne némi presszionáló jellege.
Az államtitkár nyilatkozatainak legérdekesebb része azonban az volt, hogy bejelentette: ősszel módosító javaslatot fog benyújtani a törvényhez, hogy ismét az egyetemek válasszanak – igen, ne jelöljenek, hanem válasszanak – rektort. Mivel ő eddig még, miniszterével és államtitkártársával ellentétben, betartotta az ígéreteit, bízzunk benne, hogy csakugyan meg fogja tenni. Ehhez az ígérethez azonban két dolgot hozzátett. Az egyik, hogy a mostani törvény alapján nem mondhatta, hogy már most is így legyen, mivel ő törvénytisztelő polgár – ami kissé furcsa érvelés, hiszen a miniszternek a mostani törvény is lehetővé tette volna, hogy DA-t válassza, s legalább a döntése előtt talán még törvénytisztelő államtitkára is mondhat neki mást. Na jó, hagyjuk. Érdekesebb, mert tartalmi jellegű és fontos a másik dolog. Eszerint a módosítási javaslatot csak akkor fogja benyújtani, ha ezzel együtt életbe lép az egyetemi kancellárok rendszere is, amelyet ő helyesel, hiszen Nyugaton is gazdasági szakemberek irányítják az egyetemek gazdasági ügyeit. Nos, én nem tudom, hogyan is működik a dolog Nyugaton, de megintcsak látatlanban azt mondom: egy valóban nyugati típusú szabályozás nyugodtan bevezethető. Ilyesmire törekedett annak idején kitűnő liberális oktatási miniszterünk is. Csak ne úgy válogassanak össze egy kotyvalékot a nyugati szabályozások legrosszabb elemeiből, mint ahogyan az a médiatörvény esetében történt.
A miskolci egyetem – uni-miskolc.hu
Most nézzünk egy másik rektorválasztási ügyet, a Miskolci Egyetem berkeiből. Itt is három jelölt volt, de itt maradt is, jelöljük őket is betűkkel: MA a szenátusi szavazáson 21, MB 8, MC pedig 7 voksot kapott. Itt is vannak híresztelések arról, hogy MC a kormánypárti városvezetés preferáltja, de mentsen Isten attól, hogy én ilyesmiknek hitelt adjak. Nos, a rektorjelöltek névsora két hónapja fekszik a miniszter asztalán, és döntés még mindig nincs, vagy ha van, még nem jött napvilágra. Ennek nyomán a helyi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a miniszter érvényteleníteni fogja az egész pályázatot – azt nem tudni, milyen indokkal, de hát egy miniszter azért miniszter, hogy minden intézkedéséhez tudjon valami indokot mondani. Mindenesetre érdekes volt MC válasza egy újságírói kérdésre: A Miniszter Úr már Debrecenben is meglepetést okozott!
De a Miskolci Egyetem legnagyobb baja nem ez, hanem azok a (természetesen nem-létező) megszorítások, amelyek nyomán az elmúlt 3 évben a felére csökkent az egyetem financiális támogatása. Így aztán mindenki azon töri a fejét, melyek azok a (természetesen nem-létező) megszorítások, amelyeket még föltétlenül be kell vezetni, úgy, hogy az egyetem azért megmaradjon univerzitásnak. Mert hogy olyan hírek is fölröppentek (nem a helyi sajtóban, hanem komoly országos hetilapban), hogy az országban majd lesznek univerzitások, és lesznek ún. szakegyetemek, mint például a miskolci. Mármost ez aligha jelenthetne mást, mint hogy a Miskolci Egyetemet visszafejlesztik arra a szintre, ahonnan több évtizede elindult és univerzitássá fejlődött: egy műszaki egyetemmé. Hogy miért lenne ez baj? Azért, mert az egyetemek nem pusztán szakembergyártó üzemek, nem pusztán diplomás munkaerő képzése a föladatuk. Ha csak erről lenne szó, nem kétséges, hogy mondjuk a budapesti bölcsészkar azokat a szakembereket is ki tudná képezni, akik most a miskolci bölcsészkaron végeznek. (Legföljebb a tantermekben és a szemináriumi szobákban a csillárra is hallgatókat ültetnének.) Ám azt a kulturáliscentrum-szerepet, amelyet az egyetem egy régióban betölt, itt Északon senki és semmi nem pótolná, ha a miskolci univerzitás megszűnne. Az egri főiskola ehhez önmagában nem elégséges, a legközelebbi, debreceni egyetem pedig túl messze van, és egy másik régióban. De lehet, hogy ez a cél: kialakítani itt egy kísérleti Parragh-régiót, hogy aztán az eredményeket siker esetén az egész országban alkalmazni lehessen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
