Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről V.
- Részletek
- Vendégek
- 2013. máj. 06. hétfő, 04:21
- Lendvai Ildikó
Írásos beadványok április 26–30.
Ha nagyon pontos akarnék lenni, ezúttal változtatnom kellene a címet, Karinthyhoz hívebben, „Így írtok ti”-re. Szeretnék tudniillik arról is tudósítani, mi folyik a kulisszák mögött, nem szóban, hanem írásban, a beadványok és előterjesztések világában. A papír olykor még többet elbír, mint a mikrofon.
Az írásos előterjesztések célja világos, ahogy a sorok közül kiolvasható a már megszokottá vált Fidesz–Jobbik-munkamegosztás is. A Jobbik habzó szájjal csap le mindenre, ahol egy kis vizsgálódást lehetne kezdeményezni a „zsidóbérenc” és természetesen bűnöző baloldal ügyeiben, a KDNP pedig ájtatosabb hangon, a jövő nemzedék lelki üdvösségéért aggódva csatlakozik be a kórusba egy kis kommunistázással. De a papírok őrzik a nyomát annak is, hogy a lelkiismeret hangja jóval halkabban szólalt meg a Mentelmi bizottság tagjaiban és szintén KDNP-s elnökében, amikor sikerült a kötelező paritást megkerülniük. Nehogy már Zsiga Marcell 40 milliós háza valódi vagyonvizsgálat tárgya lehessen!
1. Izrael „rárontott nemzetünkre”
Április 26-án Volner János és Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselői határozati javaslatot nyújtottak be „Az izraeli fegyveres erők által 2006 őszén Budapesten folytatott tevékenységekről szóló információk valóságtartalmának ellenőrzésére” címmel.
A szöveg valóságos csemege, hiszen végre sikerül összekötni Gyurcsányt, a zsidókat meg 2006 őszét, és ezzel új életet lehelni a „börtönbe a hazaárulókkal!” nevű projektbe. Nézzünk néhány részletet! „Az Országgyűlés annak érdekében, hogy az ország szuverenitása és alapvető nemzetbiztonsági érdekei mindenkor és minden körülmények között maradéktalanul garantáltak legyenek, eseti bizottságot hoz létre a folyó év április 25-én napvilágot látott információk – amelyek arra utalnak, hogy 2006 őszén az izraeli fegyveres erők kötelékébe tartozó személyek Budapesten műveleti tevékenységeket hajtottak végre – valóságtartalmának kivizsgálására.”
Noha a WikiLeaks által felröppentett feltételezésekről pár órán belül kiderült, hogy komolytalanok, ilyen kincset a Jobbik nyilván nem engedhetett ki a markából. Ezért a vizsgálóbizottság céljait már úgy fogalmazza meg, mintha majdhogynem kész tényekről lenne szó: az ÁVH utódjának tekintett rendőrség mellett izraeli katonák rontottak rá a békés hazafiakra. „A bizottság vizsgálja azt, hogy: az esetleges izraeli jelenlétre az államapparátus mely szerve illetve személye adott felhatalmazást.”
Az indokolás még világosabbá teszi a szándékokat: „….ha az izraeli fegyveres erők jelenlétére az akkori államapparátus vezetőinek tudtával, beleegyezésével, esetlegesen kezdeményező megkeresése alapján történt [sic!], úgy alapos gyanú merült fel abban a tekintetben, hogy az érintett vezetők Magyarország függetlenségét, területi épségét és alkotmányos rendjét súlyosan veszélyeztették… A bizottság eredményes munkájának folyományaként nyilvánvalóan sort kell keríteni a részben már a nyomozóhatóságok által lezárt vizsgálatok új információk szerinti ismételt kivizsgálására is.”
A rabosítás és a hadüzenet az indítvány napirendre vételéig még várat magára.
2. A „bűnöző MSZP”
Április 26-án a Jobbik többfrontos támadást is indított. Arra az esetre, ha az előbbi lövésük mégsem találna célba, a biztonság kedvéért határozati javaslatban még egy vizsgálóbizottságot is kezdeményeztek „A pártok által állami vállalatoktól és külföldi szervezetektől kapott támogatások jogszerűségét, valamint a Magyar Szocialista Párt esetleges bűnözői körökkel kialakult kapcsolatainak vizsgálatára”.
A Jobbik színeiben ezúttal is Volner János lépett a pástra. Fáradhatatlanságát jelzi, hogy egy füst alatt nemcsak az MSZP-t, hanem az OTP-vel, a Mollal és az amerikaiakkal trafikáló (bocsánat, ez a szó mostantól inkább a Fidesznek van fenntartva) Bajnaiékat is leterítené. Végül is egykutya. És ki merne vitatkozni a javaslatban megfogalmazott szent céllal: „Minden olyan kísérlet, amelyben magyarországi pártok bűnözői körökkel tartanak fenn kapcsolatot, illetve idegen országból fogadnak el nagy összegű adományokat, súlyosan veszélyezteti a társadalmi biztonságot és a jogállamiságot.”
Eddig a jogállamisággal és társadalmi biztonsággal nyilvánvalóan minden rendben volt. A Jobbik szerint csak az rombolja az idillt, hogy „egyes pártok és pártok munkáját segítő civil szervezetek, alapítványok állami befolyás alatt működő, adófizetők pénzéből gazdálkodó, illetve külföldi szervezetek által nyújtott nagy összegű támogatásokban részesültek”, és „a Magyar Szocialista Párt esetlegesen egyes bűnözői körökkel tartott fenn kapcsolatot hatalmuk megőrzése érdekében”.
Volner nem elégedne meg a tisztánlátással. A bizottság feladata emellett „stratégia kidolgozása, hogy az adófizetők pénzéből folytatott pártfinanszírozás keretében kiosztott összeg milyen módon követelhető vissza az érintettektől”. Hogy végül is valakit mindenképpen börtönbe csukjanak, a bizottságnak azt is vizsgálnia kell, „van-e lehetőség feljelentés tételére”.
Az indoklásból az is kiderül, hogy Egyesült Államok a Haza és Haladás Alapítványnak adott néhány milliós támogatás útján próbált fondorlatos módon befolyást szerezni Magyarország fölött: „Külföldi szervezetek nyilván nem ingyen osztogatnak milliókat magyarországi pártoknak és pártok munkáját segítő egyesületeknek, alapítványoknak. Joggal feltételezhetjük, hogy ezért a pénzért cserében az ő érdekeik képviseletét várják majd el az adott párt Országgyűlésbe, rosszabb esetben kormányra kerülése esetén.”
Az még csak a szokásos ujjgyakorlatok egyike, hogy az indítványtevő egy egész bűnszövetkezet vitathatatlan bizonyítékát véli látni a Portik–Laborc-beszélgetés hangfelvételében. Az már azonban igazán kreatív feltételezés, hogy Volner tudni véli: az MSZP-t akár ma is „Portik és bandája” mozgatja. Ki más? Meg Amerika. Meg Izrael. Esetleg a „cigánybűnözők”. Az indokolás mindenesetre tartalmazza: „Nem kerülhető meg annak a kérdésnek a megválaszolása sem, hogy ezek a kapcsolatok a mai napig fennállnak-e, esetlegesen jelenleg is determinálják-e a hazai közéletet.”
3. A paritás kötelező – kivéve, ha nem
Azért mindent a Magyar Országgyűlésben sem kell kivizsgálni. Zsiga Marcell fideszes képviselő – aki ismeretlen forrásból ripsz-ropsz negyven milliós házat vett – vagyonnyilatkozatát semmiképpen nem.
Az ilyenfajta vizsgálatot a Házszabály szerint bejelentésre a Mentelmi Bizottság folytatja le. A pártatlan vizsgálódás érdekében a Mentelmi Bizottság a törvény szerint paritásos alapon működik, azaz a kormányoldal és az ellenzék egyenlő létszámban vesz részt a döntésekben. Apró szépséghiba, hogy az ellenzékbe természetesen a Jobbik is beleszámít. De ha egy ügy még a jobbikos képviselőnek is várhatóan torkán akadna, a kormánypárti vezetésű Mentelmi Bizottság akkor is talál leleményes megoldást. Ezúttal azt a néhány órát használták ki, amelyben az LMP frakciója megszűnt, de a bizottságban még nem állították helyre az egyensúlyt. Az így többségbe került kormánypártiak elutasították a vagyonvizsgálatot. Az MSZP a Házbizottságban tiltakozott a paritás kijátszása miatt, mire Kövér László a nem túlságosan bonyolult kérdést az Alkotmányügyi Bizottság hatáskörébe utalta. Nem lesz nagy meglepetés, hogy immár általános érvényű, április 29-i állásfoglalásuk szerint a paritás nem mindig paritás: „Az Országgyűlésről szóló 2012.évi XXXVI. törvény (Ogy.tv.) 17.§ (4) kimondja, hogy a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottság paritásos bizottság. Az Országgyűlés zavartalan működése érdekében indokolt lehet, hogy a bizottság akkor is ülésezzen, amikor az Ogy.tv. 17.§ (4) bekezdésében foglaltak átmenetileg nem állnak fenn, ez azonban a bizottság ezen időszakban hozott határozatainak érvényességét nem érinti.”
Az MSZP még ugyanaz nap indítványt nyújtott be, amelyben a bizottság állásfoglalásáról az Országgyűlés döntését kérte.
„A Mentelmi bizottság elnöke a bizottság eredetileg 2013. február 26-ra összehívott, Zsiga Marcell ügyével foglalkozó ülését előrehozta február 25-én délelőttre, nyilvánvalóan annak érdekében, hogy a bizottságban az LMP-frakció és ennélfogva Szilágyi Péter képviselő bizottsági tagságának megszűnése miatt megbomlott paritásnak a február 25-én este zajló országgyűlési szavazással való helyreállítását megelőzze, ezáltal kihasználja azt a helyzetet, hogy a Mentelmi bizottságban a kormánypártok 4:3 arányban ideiglenesen többségbe kerültek. […] A Nemzeti Együttműködés Rendszere megint nem őszinte. Azt kellett volna ugyanis az állásfoglalásban kimondani, hogy ha a Mentelmi bizottságban nem áll fenn a paritás, a bizottság akkor is tarthat ülést és hozhat érvényes határozatokat, mert ez a Fidesz-KDNP pártszövetség zavartalan működése érdekében indokolt lehet.”
Senkinek nem ajánlanék nagy összegű fogadást arra, hogy az Országgyűlés plenáris ülése a beadvány nyomán felülbírálja a bizottsági cselezést. Piros lap nem lesz, még sárga se. Hiszen a bíró is csapatbéli.
A Fidesz–KDNP-frakció a kétharmados út hajnalán – MTI
4. Az intézményesített gonosz
A KDNP hitvallásához méltóan harcot indított a Gonosz ellen. Aki ezúttal nem a patákról és szarvakról ismerhető fel, hanem vörös ruhájáról, hiszen a határozati javaslat „a diktatúrák által intézményesített gonoszság, valamint a történelem jövő nemzedékek számára történő objektív bemutatásáról” szól.
Most ne menjünk bele a „gonoszság, valamint a történelem” szófordulatba, amely az emberiség történelme és haladása iránt igen kevés bizodalmat tükröz. Elég arra emlékeztetni, hogy a „diktatúra” értelmezése a kormánypárti retorikában igencsak elbillen: leginkább a kommunista diktatúrákat takarja (ahogy azt az utcanevek arcpirító „tudományos” szabályozása is mutatja), és csak tessék-lássék, a tisztesség kedvéért említik meg a nácizmust is. Ha nem így lenne, akkor Rubovszky György, Harrach Péter és Tarnai Richárd április 30-án beérkezett javaslata nem kizárólag a Terror Háza látogatásától várná a jövő nemzedék okulását, amelynek kiállítása közismerten szintén egyensúly-hiányban szenved.
Javaslatuk lényege: „Az Országgyűlés, tekintettel arra, hogy a diktatúrák által intézményesített gonoszság bemutatása a jövő nemzedékek számára elengedhetetlenül szükséges, felkéri a Kormányt, hogy 2013, június 30. napjáig alkosson rendeletet, amely a Nemzeti Alaptantervben kötelezően írja elő az általános iskolákban 5–8. osztályos tanulmányait folytató diákok számára az iskolai történelem óra oktatása keretében a Terror Háza Múzeum meglátogatását.” Hogy a múzeum zsebe is gyarapodjon, a többszázezer muszáj-látogató után az iskolák akár fizethetnek is, mert a költségeiket az állam téríti meg.
Az indoklásból kiderül, minderre azért van szükség, mert a kommunizmus iránt esetleg bűnös szimpátiákat ápoló szülőkben és pedagógusokban nem lehet megbízni: „Sokan vannak, akik a hibás oktatásban nevelkedettek nemzedékeihez tartoznak és maguk sincsenek birtokában az objektív ismereteknek… a most tanító pedagógusok között is vannak, akiknek a szemléletét is csak egy hiányos, hibás oktatás formálhatta… A Parlament falain belül is vannak olyan képviselők, akik az objektivitást félresöpörve különbséget szándékoznak láttatni diktatúra és diktatúra között”.
Gyanítom, hogy nem a Jobbikra gondoltak.
Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa
Írásai a Galamusban:
Az új egyházi törvény kálváriája
Válasza Lázár Györgynek
Családvédelem – de kitől?
Parlamenti napló a választási törvény vitájáról. I–V. rész
Karácsony a parlamentben - 2012.december 17.
Baljós happy end – Az Alkotmánybíróság a családvédelmi törvényről
Isten és császár – Újabb stációk az egyházi törvény kálváriájában
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, I
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, II
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, III.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről IV.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!