rss      tw      fb
Keres

Zamecsnik Péter a Laborc–Portik-ügyről




Zamecsnik Péter ügyvéd, Laborc Sándor jogi képviselője a Klubrádió Szabad Sáv című műsorában adott interjút csütörtökön Rangos Katalinnak. Az alábbiakban a beszélgetésnek a Laborc–Portik-ügyre vonatkozó részét közöljük, némileg rövidítve és szerkesztve. (Itt és itt hallgatható meg.)

Zamecsnik Péter: „Ez az ügy az én meglátásom szerint horrorisztikus példája, majdnem azt mondom, hogy a göbbelsi propagandának. Tudom, hogy nagyon súlyos szavakat használtam, de rakjuk sorrendbe a történteket, és akkor talán jobban meg lehet érteni, miről van szó.

A közvélemény még semmit sem tud arról, hogy volt egy ilyen találkozó, ki kivel és miről beszélt, amikor Laborc urat a belügyminisztérium egyik vezető tisztségviselője magához kéreti. És kvázi beszámoltatja az ügyről. Tette ezt nyilvánvalóan úgy, hogy rendelkezésére állt az Alkotmányvédelmi Hivatal leirata, az, amelynek a titkosságát most oldották fel. És valamilyen szinten nyilvánvalóan rendelkezésére állt a hanganyag is, amit mi, pórnépek még nem hallottunk. Tehát a közvélemény még nem tud semmit, amikor a belügyminisztériumban már erről beszélgetnek Laborc úrral. Majd mit tesz isten, Kocsis Máté képviselő úr előáll ezzel az üggyel. Itt van az első kérdésem, hogy ő hogyan jutott hozzá államtitokhoz. Mert a félreértések elkerülése végett: attól, hogy valaki országgyűlési képviselő, hogy tagja a nemzetbiztonsági bizottságnak, még nincs felhatalmazva minden államtitok megismerésére […] mert a titokgazda nem a nemzetbiztonsági bizottság.” A bizottság is csak akkor ismerhet meg államtitkot, ha föloldják a titkosságát. Ha az Alkotmányvédelmi Hivatal előtte feloldotta volna ennek az anyagnak a titkosságát, akkor „erről valamilyen határozatot látnunk kellett volna, ha nem nekünk, akkor az országgyűlés nemzetvédelmi bizottsága nem kormánypárti képviselőinek”.

„Majd a Heti Válasz című újságban és a Magyar Nemzetben különböző leiratok, hivatkozások jelennek meg. Épp a héten nyertünk a Heti Válasz ellen első fokon, a Fővárosi Törvényszéken, mert sok valótlanságot írt le a Heti Válasz. Mind a Magyar Nemzetben, mind a Heti Válaszban az jelent meg, hogy Laborc Sándor akkori főigazgató azzal bízta meg Portik Tamást, hogy gyűjtsön vagy gyártson bizonyítékokat a Fidesz vezetői ellen. Magyarul: bűncselekmény elkövetésével vádolták meg Laborc Sándort. Túl azon, hogy ez az első szótól az utolsóig valótlanság, mert erről szó sincs, nem is volt, nem található ilyesminek nyoma, ebből vonható le az a következtetés szerintem, hogy itt nem Laborc Sándor személye a lényeg. Itt az a lényeg, hogy egy politikai ellenfelet, nyilván az ellenzéket, támadni lehessen az elkövetkező másfél évben, és azt lehessen mondani, hogy a bűnözői társadalom összefonódott az ellenzékkel. Szerintem ez a dolog erről szól.”

„A ominózus Energol-ügyre [az olajszőkítési ügy] hivatkozva azt mondják, hogy Portik Tamás bűnöző volt. Hát Portik Tamás a mai napig, bármennyire hihetetlenül hangzik is, büntetlen előéletű magyar állampolgár. A mai napig. 2008-ban meg pláne az volt.* Azon el lehet gondolkozni, hogy ki volt akkor kormányon, amikor az ő elfogására tett kísérletek nem jártak sikerrel, hogy ilyen finoman fejezzem ki magam. Akkor Fidesz-kormány volt. Ki volt az akkori titokminiszter? Gálszécsy úr. Aki érdekes módon ma olyan furcsa kijelentéseket tesz, hogy hogy lehet az, hogy egy titkosszolgálati vezető egy bűnözővel találkozik. Egy: nem volt bűnöző, ilyet senki nem állíthat, ha jogállamban élünk, bár néha ezt ma már megkérdőjelezzük. Kettő: egy szakember hogy mondhat ilyet? A rendőri, titkosszolgálati vezetők nap mint nap találkoznak bűnelkövetőkkel. Ez a munkájuk.”**

Rangos Katalin: „De nekem laikusként alapos érvnek tűnt, hogy a szolgálatok vezetője nem operatív tiszt, tehát ha valaki információkkal szeretné megkínálni a titkosszolgálatot, akkor a hirerchiában két fokozattal alatta állót küldi, hogy menjen el, nézze meg, mit akar.”

„Laikusként bizonyára annak tűnik, de két dolgot hadd mondjak. Egy: ha én most bejelentem a kormányon lévő párt valamelyik tagjának, hogy nekem az MSZP-ről fantasztikus információim vannak, az életemet le merem tenni fogadásképpen, hogy velem nem a kapus fog foglalkozni az Alkotmányvédelmi Hivatalnál, hanem valamelyik vezető. Kettő: ha valaki utasítást kap az irányító minisztertől [Szilvásy Györgytől], hogy fog jelentkezni egy ember, aki különböző, a rendőri vezetők korrupciójára vonatkozó fontos információk birtokában van, akkor még szép, hogy az a Laborc Sándor fogja meghallgatni, aki nemcsak főigazgató, és mint ilyen kap közvetlen utasítást az őt irányító minisztertől, hanem ez a Laborc Sándor, mielőtt főigazgató lett, pontosan a rendőrökkel kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatokat irányító szervezet vezetője volt. Magyarul: nyakig benne volt ebben a kérdésben, olyan értelemben, hogy tudta, miről és kiről van szó.** Aki a leiratot elolvassa, és egy kicsit is jártas a büntető igazságszolgáltatásban, az pontosan tudja, milyen nevek, milyen események és milyen kapcsolatok vannak kitakarva a leiratban.”

„Amit Portik mondott, abban volt valóságosan használható információ, például a rendőri korrupcióról?”

„Nem tudom, hogy volt-e. De nem ez a lényeg. Egy dolgot lássunk tisztán: a hírszerzés szakma. Jelentkezik Portik Tamás egy közvetítőn keresztül az irányító miniszternél. Aki azt a feladatot adja a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) akkori főigazgatójának, hogy hallgassátok meg. Pont. Nem arról szól a dolog, hogy ott el kell dönteni, igazat mondott-e Portik vagy sem, az a későbbi munka része. Tehát Portik Tamás hazudhatott is, akár önmagát is jobb színben tüntethette fel, lehet hogy az általa megélt dolgokat valóságként adta elő, holott nem volt valóság, minden lehet. Na de hogy indul egy titkosszolgálati munka? Információszerzéssel. Aztán majd leülünk, és elkezdjük vizsgálni, hogy igaz vagy nem igaz, belekezdünk egy olyan munkába, amelyben előéleti kutatást végzünk. Magyarul: Portik mond egy sztorit, és mi megnézzük, hogy az NBH-nál erről a sztoriról van-e valami előzmény, volt-e már adat erre. […] Vagyis először össze kell gyűjteni egy csomó információt, amelyeknek lehet hogy fele-háromnegyede nem igaz. Lehet, nem tudjuk. De idáig nem jutott el az ügy. Szilvásy György az egyik interjújában épp arról beszélt, hogy akkor lehetne bármilyen rosszalkodással megvádolni bárkit, ha innen továbbléptek volna, mondjuk politikai irányba vagy bármilyen más irányba. De semmilyen érdemleges továbblépés a mai tudásunk szerint nem volt. Hogy Portik magát baloldalinak tünteti fel, és azt mondja, azt szeretné, hogy a baloldal győzzön, édes istenem, más ember meg azt szeretné, hogy a jobboldal győzzön. Mi a probléma ezzel?*** Tehát: semmi mást nem csinált Laborc Sándor és az egyik közvetlen kollégája – megjegyzem: az egyik rendőri korrupcióval foglalkozó főosztály vezetőjéről van szó, tehát megint egy szakemberről beszélünk –, mint a munkáját végezte. És van még egy nagyon fontos dolog: amikor a titkosszolgálat valamilyen ügyet elkezd, valamilyen információt beszerez, akkor azt fel kell dolgozni. Lehet, hogy nem jutnak vele semmire, lehet hogy igen. Ezt nem tudjuk. A feldolgozáshoz különböző iratokat, dossziékat kell megnyitni, előzményt kutatni stb. Ennek az ügynek az utóéletéről azonban semmit sem tudunk. Egy dolgot azonban tudunk: hogy megvolt az a CD lemez, amire felvették ezt a két beszélgetést, mert kettőről van szó.”

„Amiért én az eljárást tisztességtelennek neveztem, annak az oka a következő. Az első beszélgetés közel másfél óráig tart, ennek a leirata 41–42 oldal, ez körülbelül stimmel. A második beszélgetés két és fél óra, és mindösszesen 24 oldalban írták le, tehát húsz oldallal kevesebb, mint ami az egy órával rövidebb beszélgetésről készült. Ebből logikusan következik, hogy a második leirat nem tartalmazza a teljes CD anyagát. […] Magyarul: ez itt nem stimmel. Ha ehhez még hozzáveszem, amit az egyik szocialista képviselő nyilatkozott, hogy meghallgatták, és a nagy része nem volt érthető, mert rossz volt a felvétel, ebből további kételyeim származnak. De az a tisztességes, hogy ha már elindították ezt a dolgot, tessék az egészet, úgy, ahogy van, nyilvánosságra hozni: mindenki meghallgathatja és mindenki olyan véleményt alakít ki róla, amilyet jónak tart.”

„De lépjünk tovább, az volt a kérdés, hogy ebben a beszélgetésben megneveztek-e rendőröket. Igen, megneveztek. Aki a büntető igazságszolgáltatásban dolgozik, és elolvassa ezeket a leiratokat, az pontosan tudja, mint már említettem, hogy a kitakart részeken milyen nevek szerepeltek. A találati arány száz százalék. […] De a kérdés az volt, hogy ment-e tovább az ügy. […] Innentől kezdve csak sejtéseim vannak, mert ezek minősített adatok, amelyeket én sem ismerek. De! Ha ezekről a rendőri vezetőkről vagy a hozzájuk kapcsolódó korrupciógyanús cselekményekről már voltak korábban megnyitott dossziék, akkor nem kellett továbbmenni, vagy a már létező dossziékba bekerülhettek az új információk, ha voltak. Nem tudom. Mondjuk ’A’ kapitányról terhelő információkat mondott Portik úr. Ilyen nincs, ez csak példa. És ’A’ kapitányról voltak már korábban is adatok, akkor oda nyilván bekerülhettek ezek az információk is. Az, hogy egy felderítő munka mikor válik nyílttá, magyarul nyílt, a büntetőeljárás szabályai szerint lefolytatható nyomozássá, majd később bírósági eljárássá, ez attól függ, hogy mely bizonyítékok hogyan használhatók fel, hogyan szerezték be őket és az ügyészségnek mi az álláspontja – ő nyomoz vagy nyomoztat –, hogy nyílttá tehető-e ez az anyag vagy sem. A titokgazda ez után fog dönteni arról, hogy föloldja-e a titkosságot, és a nyomozási bíró pedig arról, hogy a titkos nyomozás keretében begyűjtött bizonyítékok felhasználhatók-e a büntetőeljárásban, vagy nem. Ezek nagyon szigorú eljárási rend szerinti szabályok. […] Meg kell kérdezni Laborc Sándor utódját, hogy tett-e lépéseket ebben az ügyben, mert azt ne felejtsük el, hogy Laborc ez után nem sokkal eljön.”

„Tehát azt se tudja megmondani, hogy a kitakart nevek, akikről Portik Tamás úgy beszélt, hogy szerinte azok korrupt rendőrök, ott vannak-e még a szervezetben? Funkcionálnak-e még?”

„Funkcionálnak. De ne várja tőlem, hogy felsoroljam őket. […] Arról természetesen fogalmam sincs, hogy ezek az adatok valósak voltak-e vagy sem. Mert azt azért látjuk, hogy egy-egy esemény megítélése más szemszögből másként látszik. Fogalmam sincs, Portik Tamás az információit honnan szedte, igaza volt-e vagy sem, szándékosan vagy gondatlanul ferdített-e.”

„Azt az ellentmondást, hogy a hosszabb beszélgetésnek rövidebb a leírt változata, mivel lehet magyarázni?”

„Dilettantizmussal. Nyilván majd egyszer valaki meg fogja magyarázni, de egy dolgot kihagytak a számításból. Ha valaki emlékszik ezeknek a beszélgetéseknek az időtartamára, az Laborc Sándor meg a másik titkosszolgálati vezető. Túl azon, hogy felvették saját magukat! Hát ennyire hülyék nem lehetnek, hogy tudom, hogy én most a jövőre nézve gyártok bizonyítékot vagy információt, hogy majd ellenem fordíthassák. Szóval ilyen elmeháborodott titkosszolgával én még nem találkoztam. De ezt most tegyük félre. Tehát ők pontosan tudják, mennyi ideig tartott ez a beszélgetés, meg azt is, mi lehet a felvételen, hiszen ott voltak. Na most ilyen alapvető hibát elkövetni, hogy a két beszélgetésnél rövidebb információt adunk a hosszabbról, ez dilettantizmus.

„Tehát amikor Laborc Sándor leköszönt, még a Bajnai-kormány idején, az összes munkái között ott hagyta ezt a CD-t.”

„Nem az ő munkája volt, mert ezzel nem ő foglalkozott, de természetesen a megfelelő iktatási renddel ott maradt az NBH-nál. Tehát nem semmisítették meg, nem dugták el. És miután itt költekezésről is szó volt, fogyasztottak, itt számlák is voltak. Az NBH nem úgy működik, hogy zsebből fizetünk. Nem, annak van egy elszámolási rendje a megfelelő költségsoron, és ahhoz mellékelték a két CD-t. Ennek van egy ügymenete. Ha beérkezik egy információ, azt szignálja az illetékes vezető valamelyik osztályra. Ott ugyanolyan szakosított osztályok vannak, ki ezzel foglalkozik, ki azzal, nemzetközi terrorizmus, rendőri korrupció, állami korrupció, kábítószerkereskedelem stb., nyilván a megfelelő osztályra kiszignálták, fogalmam sincs. De nem tudom, kezdtek-e vele valamit. De senki nem dugott el semmit. Vagyis akit érdekelt ez, az réges-rég tudhatott erről. A kérdés csak az, hogy miért most vették elő.”

„Hogy ellenzéki politikusokat belekevertek-e az ügybe, zsarolhatóvá tettek-e kaszinóban, kuplerájban stb., ez is kérdés.”****

„Amit a leiratokban olvashatunk, az napnál világosabb, és nem lehet másként érteni – az más kérdés, hogy ezt ki hogyan csúsztatta: Portik Tamás azt mondja a beszélgetésben, hogy lehetnek ilyen információk. Hát a világ minden titkosszolgálati vezetője és beosztottja erre azt mondja, hogy ha vannak ilyenek, azok érdekelnek. Hát könyörögök, ez a dolguk. Ez a munkájuk. Ezért fizetjük őket. Tehát ezt felhánytorgatni, hogy micsoda dolog ez, ez teljes szakmaiatlanságra utal. […] De továbbmegyek. Ha ma én egy titkosszolgálati vezető vagyok, és valamilyen információ eljut hozzám, hogy egy országgyűlési képviselő bűncselekmény elkövetésére szövetkezik vagy bármi, tehát érdemleges információ van valakinél, akkor követnék el bűncselekményt, ha ezzel nem foglalkoznék. Hát kutyakötelességem megtenni a szükséges lépéseket! Nem is értem, ha valaki azt képzeli, hogy ez ilyen baráti alapon működik. Szó sincs róla!”*****


* Gálszécsy András április 25-én az MTV esti műsorában azt mondta: „Hát erkölcsi bizonyítványa nem hiszem, hogy lett volna, hiszen büntetett előéletű volt, azt azért még a szocialisták se tagadhatják.” „Ő büntetett előéletű, és pontosan a sajtómunkások állandó jelzője volt a neve mellett, hogy a közismert bűnöző. Tehát ezt azért mindenki tudta.”

** Gálszécsy: „Szakmailag merőben szokatlan, hogy egy vezető azonnal és elsőként ül le tárgyalni bárkivel, legyen az bűnöző vagy nem bűnöző, adva van egy apparátus, jelentkezik egy ember, hogy valakivel akar beszélni. Akkor elküldenek egy operatív tisztet lehetőleg nem egy nyilvános kerthelyiségbe, egy díszebéd kíséretében, hanem valahol mondjuk egy lakásban, aki meghallgatja, hogy egyáltalán mit akar, mondani akar valamit, kérni akar valamit, feljelenteni akar valamit, mi az oka, hogy jelentkezik. Aztán erről ír egy jelentést a főnökének.”

*** Gálszécsy: Portik „…elmondta, hogy teniszezni szokott, szóval ő nagyon jól érzi magát a vagyonával együtt. De fél. És azért fél, mert itt vannak korrupt rendőrök, meg korrupt ügyészek, meg korrupt bírók, akik őt fenyegetik és attól fél, hogyha megváltozik a kormány, jön a jobboldal, akkor őt le fogják csukni. Ez bölcs előrelátásra vall, hogy erre gondolt. Ez egy dolog. De ezt adta tulajdonképpen elő, és azt, hogy ő szeretne megszabadulni ezektől az emberektől, kvázi, mert akkor ő jobban fogja magát érezni, biztonságosabban fogja magát érezni. […] Laborc úr végig hallgatja. Ebben semmi probléma nincs.”

**** A köztelevízió szerdai híradója szerint „Portik Tamás, az 1990-es évek olajszőkítési ügyleteiről ismert Energol Rt. egykori igazgatója állhatott a Kósa Lajos fideszes debreceni polgármester ellen a 2010-es országgyűlési választások előtt indult lejárató akció mögött”. A köztelevízió híradója szerint „a Kósa Lajost rágalmazó videó azután került fel az internetre, hogy 2008-ban Portik Tamás találkozott Laborc Sándorral, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatójával.” Vagyis két évvel később. Mindenesetre Kósa Lajos a köztelevízió információját készpénznek vette, és a közrádió csütörtök reggeli műsorában azt mondta:

„Politikai bűnözők vannak a szocialisták között”, s amíg ezt az MSZP nem tisztázza, addig nem lehet demokratikus és „normális” pártnak tekinteni. „Egy demokratikus országban nincs helye az MSZP-nek.” Csütörtök délután az MSZP közölte: feljelenti Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét reggeli nyilatkozata miatt. Kósa Lajosnak „bíróság vagy orvos szakértői bizottság előtt kell felelnie” nyilatkozatáért. Ugyanis semmi alapja annak, hogy a szocialisták akarták volna lejáratni Kósa Lajost. Portik Tamás segítségét az MSZP sohasem fogadná el.

***** Gálszécsy: „[Laborc] az első beszélgetést végighallgatja, és elválnak útjaik, megeszik a jó drága ebédet a jó drága étteremben, és utána mindenki megy a helyére. És három nappal később ugye újra találkoznak, akkor már a Laborc úr kezdeményezésére, és akkor Laborc úr azt mondja, hogy bizonyítékok kellenének. Azért ha ő ennyi korrupcióról tud, akkor azt bizonyítsa be, mert másképp ő nem tudja megfogni őket. Pedig nagyon szeretné, elmondja, hogy nagyon szeretné megfogni őket. De nem tudja. És a végén csattan az ostor, amikor felajánlja a Portik úr, hogy a sajátos eszközeivel pl. a nyilvánosházakkal, médiákkal ő segít a baloldalnak, akár kreálni bizonyítékokat jobboldali politikusok ellen. […] ezt a Laborc elfogadja. Most kérem szépen, egy főhivatalnok, aki esküt tett a törvényekre, az nem mondhatja azt, hogy ő szóba áll valakivel, aki neki azt ígéri, hogy csalással, zsarolással nem tudom milyen eszközökkel, de kreál bizonyítékokat az ellenfél politikusaira.” (Hogy elhangzik-e megrendelés kreált bizonyítékokra, ezt ki-ki eldöntheti – a pdf 7. oldalán)

(mzs)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!