Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről IV.
- Részletek
- Vendégek
- 2013. április 30. kedd, 04:41
- Lendvai Ildikó
2013. április 15, 22, 23.
Üzemzavar vagy zavar az üzem?
Bocsánat az erőltetett szójátékért, de e heti parlamenti idézetgyűjteményünk azt a kérdést vizsgálja, hogy a bemutatott esetekben apróbb, véletlen üzemzavar állt-e elő akár a parlament működésében, akár egy-egy intézkedés nem vár következményeit illetően, vagy a kormánypárti „üzem” lényege, alapkoncepciója maga a zavar oka. Az-e a baj, hogy egyre sűrűbben vannak feltűnő bakik (Istenem, csak az nem tör néha tányért, aki nem mosogat), vagy a kormányzás karaktere, önérdekű és agyoncentralizált működése, túlhatalma ütközik ki a szükségszerű hibákban? Az előbbin csak elnézően mosolyogni, talán nevetni is lehetne, az utóbbi viszont már sokkal baljósabb árnyékot vet az életünkre.
Vegyük sorra előbb a „technikai” botlásokat a legutóbbi napokból, amelyek a bizottsági vagy a parlamenti viták, sőt szavazások értelmetlenségét példázzák, majd néhány olyan szemelvényt, amelyek már tartalmi illusztrációját adják annak, hogy gyakran nemcsak technikai értelemben kerül hajszál a levesbe. Egy-egy pancser törvény nyilvánvalóan végrehajthatatlannak bizonyul, egy-egy testület még mindig komolyan veszi saját magát.
1. Papcsák vitát vezet
Az alkotmányügyi bizottság április 22-én délelőtt tárgyalta az Alaptörvény IV. módosításából következő különböző jogszabály-farigcsálásokat. Az ülést ezúttal Papcsák Ferenc alelnök vezette. Nézzük, hogyan értelmezte ő ebben az éppen nem lényegtelen tárgykörben az alapos és részletes vita követelményeit.
Papcsák Ferenc, ülésvezető elnök: „Nagy szeretettel köszöntöm Répássy Róbert államtitkár urat és munkatársait, teljes körben. Az 1. pontban szerény személyem javaslatot tett a polgári perrendtartásról szóló jogszabályok módosítására.”
Bárándy Gergely (MSZP): „Azt kérdezném elnök úrtól, mi az oka annak, hogy házszabályszerűnek találja a javaslatát. Hiszen az én meglátásom szerint az ég egy adta világon semmi köze nincs sem az eredeti előterjesztéshez, sem magához a IV. alaptörvény-módosításhoz.”
Elnök: „Én most csak az elnököt helyettesítő alelnök vagyok. Én házszabályszerűnek tekintem (Bárándy Gergely: De miért?) Miért tartom annak? Annak tartom, ezért terjesztettem elő. (Jelzésre:), mert a 47. paragrafussal összefügg, így van. Köszönöm szépen. Akkor most megkérdezem a kormány képviselőjét, hogy egyetért-e a módosító javaslattal.”
Répássy Róbert, államtitkár (Fidesz): „A kormány nem foglalt állást, ezért tárcaálláspontot tudok mondani…”
Elnök: „Igen, tessék parancsolni!”
Répássy Róbert: „De ennél a javaslatnál még azt sem. (Derültség)”
Elnök: „Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Lezárom a vitát. Akkor szavazásban vagyunk. (Bárándy Gergely jelzésére) Szavazásban vagyunk. Megnyitottam, le is zártam.
(Bárándy Gergely: Elnök Úr, ugyanazzal a mondattal zárja le, mint amivel megnyitja.)
Nem. Megnyitottam és lezártam. Köszönöm szépen.”
Az indítványt a bizottság kormánypárti többsége természetesen megszavazta. Ha valakinek mégis ügyrendi kifogása támadna, ugyanehhez a bizottsághoz (Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság) fordulhat a panaszával. Ha még van kedve hozzá.
2. Addig szavaztok, amíg el nem fogadjátok…
Április 22-én az interpellációk szavazásánál a kétharmados tank váratlanul kátyúba került. Noha a határozatképességhez elég volna a képviselők felénél csak eggyel több gombnyomás, a földkérdést feszegető jobbikos kérdésre adott államtitkári válasznál határozatképtelennek bizonyult a Ház. Tény, hogy hézagosak voltak a padsorok, az is tény, hogy a Jobbik javaslatainál az MSZP soha nem vesz részt a szavazásban az emlékezetes „zsidólistázási” indítvány óta, de a kétharmadnak ezzel együtt is játszva biztosítania kellett volna a szükséges feles létszámot. Gyanítható, hogy a magukat a földügy miatt kínosan érző képviselők (a Fideszben szokatlan módon) szégyellték megnyomni az „igen” gombot. A lapítás ezúttal a bátortalan, sunyi „lázadás” – fideszes mércével mindenképpen – egyik formája volt. Tiszavirág életű formája Mert annyiszor (háromszor) kellett megismételni a szavazást, amíg végül meg nem született a kívánt eredmény.
Varga Géza (Jobbik): „Szakmai körökben folyik a találgatás arról, hogy vajon milyen érdekcsoportoknak jó a földforgalmi törvény több mint egy éve tartó lebegtetése. A lebegtetéssel a kormány további lehetőséget ad és falaz a zavarosban halászóknak... A földforgalmi törvény a parlament elmúlt 3 éve alatt az egyetlen olyan törvény, amelynél az általános vita és a részletes vita között eltelt ilyen sok hónap, 6–8 hónap telt el, a benyújtástól pedig több, mint egy év.”
Budai Gyula államtitkár: „A magyar kormány meg tudja védeni és meg is fogja védeni a magyar termőföldet…. Mi vizsgáljuk ezeket a bérleti szerződéseket.”
[…]
Jakab István (Fidesz), levezető elnök: „Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés az államtitkári választ 175 igen, 6 nem szavazattal elfogadta. (Zaj, közbeszólások: Nincs meg! Kevés! – Az eredményjelző táblán ’Szavazott: 181, nem szavazott: 205” jelenik meg, az elnök újra szavaztat. Az eredményjelző táblán másodjára „Szavazott: 191, nem szavazott: 195’ jelenik meg. Felzúdulás, közbeszólások, zaj.)”
Novák Előd (Jobbik): „Ideje volna most már, két szavazás után kimondani, hogy a magyar föld kérdésében az Országgyűlés nem fogadta el az államtitkári választ. Nem korrekt az az eljárás, hogy addig szavaztatjuk az Országgyűlést, amíg végre ezek a mamelukok…”
Jakab István (Fidesz), levezető elnök: „Képviselő Úr!”
Novák Előd (Jobbik): …. be nem jönnek az ülésterembe. Lehet, hogy a lelkiismeretük…
(kikapcsolják a mikrofonját.)”
Jakab István (Fidesz), levezető elnök: „Folytatjuk munkánkat, és a későbbiek során visszatérünk a szavazásra a Házszabály szerint.”
A kormánypárti frakcióvezetők a jelek szerint hathatós fegyelmező eljárása után az Országgyűlés végül 214 igen szavazattal, harmadik nekifutásra, elfogadta az államtitkári választ. Novák Előd újabb közbeszólására már csak Soltész Miklós visszakiabálása volt a felelet: „Igyál egy kis vizet, nyugodjál meg!”
A fideszes folyosó a parlamentben (2007-ben, amikor még lehetett a folyosón is fényképezni) – Index/Barakonyi Szabolcs
3. Az elszabadult ellenőrök
Gőgös Zoltán azonnali kérdése váratlan gikszerre hívta fel a figyelmet. A Nemzeti Földalapkezelő mellett működő ellenőrző bizottság 2012-ben komolyan vette a feladatát, és valóban ellenőrzött. Megvizsgált néhány botrányos földpályázatot, és csodák csodája, megállapította, hogy tényleg bűzlik az ügy. Ezúttal valódi üzemzavarról volt szó, amit persze gyorsan ki is javítanak. Nem fogadnék a bizottság hosszú életére.
Gőgös Zoltán (MSZP): „….az ellenőrző bizottság 2012. május 21. és július 12. között lefolytatott egy vizsgálatot. Nyilván bejelentésre vizsgálódtak. Jegyzőkönyvet készítettek róla október 25-én. Egy-két rövid mondatot szeretnék belőle felidézni. A 2/7 pont volt az, amit mindenki vitatott, a szubjektív értékelési pont: ’Egyértelmű véleményünk, hogy ez a szubjektíven értékelhető pont szinte minden esetben döntően befolyásolta a pályázatok végeredményét. Sok esetben találtunk olyan bírálatot, amelyben a győztes maximális pontot kapott, a többi pályázó pedig, nem követhető meggondolások alapján, jelentősen alacsonyabb pontszámot.’ Ezenkívül két megyét részletesen is elemeztek, az egyik Fejér megye volt. Ami egy nagyon beszédes mondat: a nagy területet nyert pályázók egyetlen esetben sem veszítettek, valamint egyetlenegyszer sem pályáztak közülük többen azonos birtoktestre. Ez hogyan lehet államtitkár úr? Nyilván úgy, hogy előre megbeszélték, és volt még valaki, akivel nyilván megbeszélték. A nyertesek zöme jelenleg nem rendelkezik állatállománnyal, sőt több esetben eszközökkel, gépekkel sem, míg a vesztesek között évtizedes tapasztalattal rendelkező állattartók is vannak.”
Budai Gyula államtitkár: „Először is nyugodjon meg, az ellenőrzésekre vonatkozó jelentés május végére el fog készülni, és a szerződésszegések jogkövetkezménye nagyon egyértelmű… amennyiben törvénysértésről van tudomása, tegye meg a megfelelő intézkedést.”
4. Helytelenkedő gyerekek
A köznevelési törvény a kormánypárti érvelések szerint természetesen valóságos remekmű. Vagy az lenne, ha nem volnának gyerekek. De vannak, és folyamatosan „helytelenkednek”. Hol többen vannak, mint kellene, és így nincs nekik hely az első osztályokban, hol meg a mindennapos tornaórán akarnának valóban mozogni, és nem elég a büdös kölköknek, hogy tornaterem és zuhanyozó híján a padok mellett végezzenek karnyújtásokat és az államtitkár asszony által javallt „meditációs gyakorlatokat”. Hiába, csak a baj van velük!
Itt is lehet vitatkozni, hogy gyorsan kijavítandó üzemzavarról van-e szó, vagy maga az „üzem”, a túlcentralizált, rugalmatlan, a helyi hatásköröket elvonó irányítás a zavar oka. A kormánypárti Michl Józseffel mindenesetre lóhalálában módosító javaslatot adattak be az elfuserált köznevelési törvényhez. Persze nem a lényegen változtattak, csak némi tűzoltást végeztek. Marad az iskolakötelezettségi korhatár leszállítása és az óvodák túltöltése, ami a „gyerektöbbletet” eredményezte, de megemelik az osztálylétszámokat. Vagyis az eddiginél fiatalabb kisiskolások nagyobb létszámú osztályokban zsúfolódnak össze. A mindennapi tornaórákhoz sem tornatermet kell építeni, hanem torna címén, a meditáció mellett, a kormánypártiak szerint a tanteremben is okítható – kettőt jobbra, kettőt balra, már ha az utóbbi irány is engedélyezett – néptáncot lehetővé tenni.
A vita április 15-én kezdődött, majd 22-én a Házszabálytól való eltéréssel le is zárult,. Az eltérést ezúttal az ellenzék is megszavazta, hogy a gyerekek és szüleik ne érezzék magukat továbbra is „helytelennek”.
Hiller István (MSZP): „Azt hallom az előterjesztő képviselő úrtól, hogy úgy tűnik, mintha nem férne be kétezer gyermek az iskolába. Kérem, a XVII. században az ilyesmit akkor mondták, amikor nagyon elvesztett valaki egy csatát. Ezt jelentenie kellett a haditanácsnak, és azt írta, úgy tűnik, hogy a csapataink nem voltak elég sikeresek. Most „úgy tűnik”, mintha nem férne be, igaz, hogy nem kétezer, hanem közel nyolcezer. Nem „úgy tűnik”, hanem egyszerűen nem tudták őket az iskolákba a beiratkozások napjain elhelyezni. Nem arról van szó, hogy az eredeti, 2011 decemberében elfogadott törvény jó és helyes, csak vannak kisebb bukkanók, apróbb problémák. Arról van szó, hogy a köznevelésinek nevezett törvény megszületésétől kezdődően elhibázott… Ilyesfajta túlcentralizáltság soha nem volt a magyar tanügyigazgatásban. Nézzék meg az elmúlt hónap sajtóját a nevét nem vállaló iskolaigazgatóról, akinek pénzt kínált egy apa, hogy a gyermeke bejuthasson az iskolába, vagy arról a pedagógusról, aki elmondja, hogy milyen fölösleges az iskolaigazgatóval neki már beszélnie. Az iskolaigazgatótól ténylegesen elvettek minden jogot és lehetőséget. Egy kitört ablak pótlása, javítása heteket vesz igénybe. Elmondja az igazgató, hogy ő nem tehet semmit, majd fölfele mutogat a tankerületre. A tankerület vezetője elmondja, hogy ő végrehajtó. Fölmutogat a Klebelsberg Intézetre.”
Révész Máriusz (Fidesz, a Sport- és Turizmusbizottság előadója): „Egy nagy lépést tettünk előre a mindennapos testnevelés területén, de való igaz, hogy sajnos ennek a feltételei teljes egészében nem állnak rendelkezésre… de például néptáncot alsó tagozaton, még ha talán egy kicsit szűken, egy-egy nagyobb tanteremben lehet oktatni, és biztos hogy a néptáncoktatás ilyen módon jobb, mint ha a gyerekek egyébként a szék mellett guggolnának vagy babzsákot dobálnának… egy ilyen hihetetlen mértékű átalakítás, amire az elmúlt 22 évben nem volt példa, az egy nagyon nehéz folyamat. Azt kell mondani, ha egy kicsit is nagyvonalúak vagyunk, hogy ezek a problémák talán nem olyan nagy súlyúak. Ebbe persze nem értem bele teljes egészében a most beiratkozáskor felmerülő problémákat, de biztos vagyok benne, hogy ezt is hamarosan sikerül orvosolni.”
Sági István (Fidesz): „Tudom, hogy a Szombat esti láz már véget ért, meg amúgy is hétfő van, de engedjék meg, hogy én is kapcsolódjak a tánchoz… Régóta ismerkedem a tánccal, és ha szabad idekapcsolni, több táncosokat masszírozó masszőr is azt állította, hogy ilyen izomzattal, mint a táncban rendelkeznek, más sportolók sem nagyon vetekedhetnek... Az idei évben is voltak olyanok, hogy a tánc műfaját – és ez a néptánc, társastánc, rock and roll, hip-hop és a többi, modern táncot sorolhatnánk – beszámították a mindennapos testnevelés kezdeténél… Kicsit lobbizok itt az egyéb táncoknál is.”
Hoffmann Rózsa államtitkár: „Ismét csak megköszönöm ezt a törvénymódosítási javaslatot Michl József úrnak… Nem értem, azaz sajnos értem, de mégis úgy csinálok, mintha nem érteném, hogy az ellenzéki képviselőknek miért kedves az, hogy állandóan pánikot keltsenek. Szánalmasnak érzem azt, hogy most a néptáncon élcelődünk. Elég csak megnézni egyszer egy néptáncos csoportot. Nézzük meg a gyerekeket, micsoda izmos lábuk van!... Amit alkotott a parlament 2011 decemberében, azért higgye el, képviselő úr, nem személy szerint én, nem személy szerint egy ember, nem személy szerint egyetlen pártszövetség viseli a felelősséget, hanem a parlament egésze, illetve a parlament többsége, amely a törvényt elfogadta.”
Na, az utóbbi történetesen igaz. Más kérdés, hogy a törvényt kizárólag a Fidesz-KDNP pártszövetség tagjai fogadták el. Nem „üzemzavarról” van szó tehát, hanem a kétharmados üzem maga jelenti a zavart. Már nem „csak” a demokrácia zavarát. A normális, mindennapi életét is.
Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa
Írásai a Galamusban:
Az új egyházi törvény kálváriája
Válasza Lázár Györgynek
Családvédelem – de kitől?
Parlamenti napló a választási törvény vitájáról. I–V. rész
Karácsony a parlamentben - 2012.december 17.
Baljós happy end – Az Alkotmánybíróság a családvédelmi törvényről
Isten és császár – Újabb stációk az egyházi törvény kálváriájában
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, I
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, II
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, III.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!