Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 26.

• Nyomtatás

Részletek

2013. április 29. hétfő, 03:43

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2013. április 26-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Fidesz-politikus rokonok és barátok kezébe került a dohány-koncessziók jelentős része. Sokszor strómanok mögé bújtak az igazi nyertesek, de a botrányt elfedi, hogy általában másról beszélnek. A kormányt ez annyira nem érdekli, hogy a pályázat lebonyolítása után meg is változtatja a feltételeket, és az árrést, vagyis a profitot két és félszeresére emeli. Tátva marad a szánk?

Ehhez képest a Fidesz orrán-száján dől a Portik-ügy, azt sugallva, sőt ki is mondva, hogy a Gyurcsány-kormány bűnözővel paktált volna a Fidesz lejáratására. A hírszerzés korábbi műveleti igazgatója, Földi László szerint azonban nem is a titkosszolgálat akciójáról van szó, és a titkos találkozó leirata nem tartalmaz semmilyen bizonyítékot arról, hogy a szocialista kormánynak ilyen céljai lettek volna. Nem baj, ezt fogják harsogni a választásokig? És vajon ezzel fog-e foglalkozni az Európai Unió is, ahogy azt Orbán Viktor ajánlotta Brüsszelnek?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Bajnai Gordon várhatóan részt vesz az MSZP holnapi választmányi ülésén? Véget ér az óvatos mosolyszünet az ellenzék pártjai között?

És végül beszéljük meg, hogy több tekintélyes történész botrányosnak tartja az utcanév-ügyet, vagyis azt, hogy a Tudományos Akadémia szerepet vállalt egy nyilvánvalóan politikai játszmában. Igazuk van?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Balog miniszter felülbírálta a szenátus kétharmados döntését
Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora

Bolgár György: - Meddig lesz a Debreceni Egyetem rektora?

Fábián István: - Egészen pontosan június 30-án 24 óra 00-ig.

- Amikor minden bizonnyal Szilvássy Zoltán stratégiai rektorhelyettes leváltja Önt a tisztségében, ha Áder János köztársasági elnök aláírja az emberi erőforrások miniszterének, Balog Zoltánnak az előterjesztését. Mennyire biztos ez?

- A miniszter megtette az előterjesztését, nem kis meglepetést okozva ezzel. És nyilván Áder Jánosnak kell mérlegelnie azt, hogy aláírja, vagy nem írja ezt alá. Az előzményeket tekintve lehet, hogy ez nem lesz könnyű döntés.

- Mennyire okozott ez meglepetést Debrecenben? Az érdeklődők hallhatták, olvashatták, hogy Szilvássy Zoltán pályázatának már eleve elég nehéz útja volt. Amikor egyáltalán elfogadták a pályázatot, akkor a szavazáson három előterjesztett pályázat közül az egyik az Öné volt, a másik Paragh Györgyé, és a harmadik volt Szilvássy Zoltáné, ő kapta a legkevesebb szavazatot. Aztán, amikor Ön visszalépett a második fordulóban, akkor kétharmados többséggel Paragh pályázata nyert. Ez rendben van, ezt tudjuk. De azt is tudjuk, és gondolom, Debrecenben is tisztában vannak ezzel, hogy ha a kormányzat valamiért valaki mást szeretne egy bizonyos pozícióba, annak az illetőnek elég nagyok az esélyei. Miért lepte meg Önöket mégis a döntés?

- Kezdjük ott, hogy amit Ön felsorolt, az alapjában véve így van. Valóban a szenátusi első szavazáson két pályázatot tartott alkalmasnak a szenátus, az egyik Paragh professzor úré volt, a másik az enyém, és az is így történt, amit Ön elmondott, hogy végül is az utolsó szavazáson Paragh professzor úr kétharmados támogatást kapott a szenátustól. Azért gondoltuk azt, hogy ez a döntés talán megmarad, mert általában ez a felsőoktatásban elfogadott autonómia részének tekintett szokásjog, másfelől pedig a Debreceni Egyetem szenátusa általában felelősségteljes döntéseket szokott hozni, és úgy gondolom, hogy ebben az ügyben is felelősségteljes javaslatot tett a miniszternek.

- Amennyire megnéztem az elmúlt percekben, órákban, hogy kinek mi a háttere, számomra mint külső szemlélő számára meglepő, hogy Paragh György és Szilvássy Zoltán között ellentét feszült. Persze ezek lehetnek személyesek, stratégiaiak, tudományosak, akármilyenek, csak mind a kettő orvos és kutatóorvos, azt gondolná az ember, hogy tulajdonképpen ugyanabból a körből jönnek. Persze ott lehetnek akár a legélesebb ellentétek, de nem arról van szó, hogy a Debreceni Egyetemet valamilyen egészen más tudományos körből érkező professzor irányította volna a másikkal szemben, hanem arról, hogy lényegében hasonló lobbiháttérrel rendelkeznek. Akkor mégis mi lehetett, vagy mi volt köztük az ellentét oka?

- Én nem így fogalmaznék, hogy ellentét volt köztük, hiszen bárki, aki egy ilyen pozícióra pályázik, az benyújt egy pályázatot, elmondja az elképzeléseit arról, hogyan kívánja vezetni az intézményt, és az egyetem közössége pedig eldönti, melyik program tetszik neki jobban.

- Akkor mi az alapvető különbség a két, ezek szerint előterjesztett és kétharmad-egyharmad arányban favorizált program között?

- Nézze, ezt nyilván mindenkinek el kell olvasni. Én úgy gondolom, hogy Paragh professzor úr egy sokkal részletesebb programot nyújtott be, egy olyan koncepciót, amelyik alapjában véve nemzetközi szinten is jelentős intézményt kíván építeni. Ez a koncepció ilyen módon, ilyen mélységben nem jött ki Szilvássy professzor úr pályázatában. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig az, amit nyilván egy ilyen interjúban nem lehet végigragozni, de alapjában véve mind a ketten ott élnek – én is egyébként – az egyetem közegében, és a közvélemény meg tudja ítélni, hogy kinek milyen vezető kvalitásai vannak.

- Az mennyire számított Ön szerint a szenátusi megítélésben, hogy Szilvássy Zoltánnak valószínűleg széles körben tudhatóan jó kormányzati kapcsolatai vannak? Ez nem volt pozitívum, vagy nem volt mellette szóló érv? Hiszen tudjuk, hogy az egyetemek nehéz helyzetben vannak, és szükségük van a kormány jóindulatára.

- Nézze, egyrészt persze van ilyen a közgondolkozásban, másrészt viszont az is világos, hogy a szenátus tagjai szintén ebben a világban élnek, tehát ők pontosan tudják, hogy kinek mi a háttere. Lehet, hogy ez is számított a döntésben, mindenesetre az egyetemen eddig még megvalósult az, hogy politikai szempontból semlegesen, elsősorban az egyetem érdekeit szem előtt tartva hozzuk meg a döntéseket.

- Mennyire segítette kormányzati háttér a várhatóan új rektort a pozíciójához, vagy mennyire az önkormányzat, Kósa Lajos támogatása? Mert ahogy én olvasom, mintha elsősorban vele lennének különösen jó kapcsolatai.

- Nézze, ezek a kérdések, illetve ezek a mendemondák terjednek a városban, terjednek az országban. Nyilvánvaló, hogy erre semmit se lehet mondani felelősségteljesen, hiszen ami törvényesen történik, és ami hivatalosan történik, az az, hogy a miniszter tett javaslatot a köztársasági elnöknek. Azt, hogy a háttérben ki és milyen módon lobbizott Szilvássy professzor mellett, nyilván erre lehet különböző elméleteket gyártani, de igazából bizonyítani vagy egyértelműsíteni nagyon nehéz lenne.

- Milyen alapon zárta volna ki a szenátusi többség Szilvássy Zoltán pályázatát már a kezdet kezdetén? Annyira nem volt jó vagy elfogadható színvonalú?

- Az az oka, amit az előbb mondtam. Egyrészt a pályázatban le van írva egy koncepció, ami a szenátus nagy többségének nem nyerte el a tetszését, és nyilván a vezetői alkat kérdése is ebben benne volt. Ugye titkos a szavazás a szenátuson. Mindenki saját maga dönthette el azt, hogy kit támogat, és milyen mértékben kívánja támogatni.

- Szilvássy professzor kétharmados elutasítása után a debreceni önkormányzati média megtámadta Paragh Györgyöt és Önt is. Mivel?

- A probléma az, hogy én az elmúlt két napban nem voltam otthon, és nem tudom, hogy mire vonatkozik ez a kijelentés. Nem tudom, hogy milyen érveket vagy indokokat hozhatott fel a média velünk szemben, én a saját személyemet illetően kritikát a sajtóban nem nagyon kaptam. Ha most ilyen megjelent, akkor annak nem tudom, hogy mi az alapja, vagy van-e alapja egyáltalán.

- Milyen a finanszírozási helyzete a Debreceni Egyetemnek e pillanatban? Úgy értem, mekkora hiányokat kellene bepótolniuk, és milyen esélyük van rá?

- Ezt a kérdést korábban már több fórumon tárgyaltuk, illetve bemutattuk. Azt kell tudni, hogy az elmúlt évhez képest körülbelül négymilliárd forint elvonás sújtotta a Debreceni Egyetemet, ilyen szempontból ez rendkívül súlyos helyzet. Vannak különböző pályázataink, de ezek ilyen mértékben egyértelműen nem tudják pótolni a kiesést, tehát nagyon nehéz gazdálkodási év előtt vagyunk, ami azért szomorú, mert egyébként a Debreceni Egyetem egyike azoknak az intézményeknek, amelyek nagyon stabilan működtek és eddig nem volt hiányunk.

- Mennyien jelentkeztek a következő tanévre? Úgy emlékszem az összesítésekből, hogy Debrecenbe is kevesebb jelentkező volt.

- A tavalyihoz képest olyan tizenegy-két százalékkal csökkent a jelentkezők száma, de ezzel együtt is a második helyen van a Debreceni Egyetem. Az első ugye az ELTE, de vidéki egyetemek közül mi vagyunk az első helyen, a teljes jelentkezéseket tekintve pedig a harmadik helyen, mert ott a Szegedi Egyetemre több a jelentkező. Tehát alapjában véve megőriztük a pozícióinkat.

- Értem. Emlékei szerint Szilvássy, illetve Paragh professzor pályázatában voltak konkrétumok arra vonatkozóan, hogyan őrizheti meg Debrecen a vonzerejét a egyetemre jelentkezők körében, illetve hogyan próbálnák kezelni ezt a többmilliárdos elvonást?

- Arra vonatkozóan, hogy hogyan próbáljuk az egyetem pozícióit erősíteni, mind a három pályázatban voltak elképzelések a nemzetközi szintre való kijutásra és a hallgatói létszám lehetőség szerinti növelésére vagy legalábbis a pozíciók megőrzésére. Ugyanakkor ennek a hiánynak a kezelésére nem lehetett egyik pályázatban sem utalás, ugyanis korábban kellett beadni a pályázatokat, még azelőtt, mielőtt nyilvánvalóvá vált, hogy mennyivel kurtítják meg a támogatásunkat.

- Visszatérve a kiindulóponthoz, hogy hogyan is fogadták az egyetemen ezt a miniszteri döntést, azt mondta, ha jól emlékszem, hogy nagy meglepetéssel. De ezenkívül hogyan, milyen a hangulat, vagy tervez-e bárki bármit, megpróbálnak-e még esetleg közbenjárni annak érdekében, hogy a köztársasági elnök fontolja meg kétszer is, hogy aláírja-e ezt a kinevezést?

- Az egyetemen ez a kérdés érezhetően elég komoly feszültségeket okoz, és ennek a dolognak nyilván lesznek még hullámai. Ezt a döntést mindenkinek fel kell dolgoznia, végig kell gondolni azt, hogy adott helyzetben mit tud és mit lehet tenni. Az is nyilvánvaló, hogy fognak indulni megkeresések a köztársasági elnök úrhoz azzal kapcsolatban, hogy fontolja meg ezt a döntést, hiszen a következő négy évről van szó. Nagyon fontos és súlyos döntés ez a Debreceni Egyetem számára!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Trafikok: állami rablóbanda
Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője

Bolgár György: - Olvastam, meg hallottam is a hírekben, hogy lemondásra szólították föl Lázár Jánost a trafikbotrány miatt. Miért éppen őt?

Karácsony Gergely: - Valóban sok másik ember fejét is követelhetnénk ebben a rendkívül botrányos ügyben. Azért őt, mert Lázár János volt az, aki végig politikai arca volt ennek a folyamatnak, az egész trafiktörvény folyamatának. Nagyon komolyan érvelt azok mellett a hazugságok mellett, amelyek most mind lelepleződtek. Azt is tudjuk, hogy ő milyen viszonyban van azzal a céggel, a Continental Dohányipari Zrt. nevűvel, amelyik az egyik fő nyertese ennek a folyamatnak, és amelyiknek a számítógépéről annak idején Brüsszelbe elküldték a törvény tervezetét. Ez már akkor óriási botrány volt. Összességében ez a folyamat megmutatta, hogyan is működik az orbáni rezsim. Ezzel kapcsolatban én mindig Szent Ágostont szoktam idézni, mert nála pontosabban senki nem látta át azt a problémát, amit ő már körülbelül másfélezer évvel ezelőtt megfogalmazott. Nevezetesen hogy azt a kérdést kell mindig feltennünk, miben különbözik az állam a rablóbandáktól. Abban különbözik, hogy az igazságosság és a közérdek vezeti. Azonban amikor egy kormány elkezd a közérdek helyett magánérdekeket kiszolgálni – és nálunk most már nemcsak abban az értelemben, hogy adott pályázatokat kik nyerhetnek, hanem maga a törvényhozás is alá van rendelve a magánérdekeknek –, akkor az állami rablóbandát jelent. Azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak a politikai értelemben vett főszereplője az a Lázár János, aki éppen a minap egy olyan törvénymódosítást nyújtott be, amelynek értelmében a trafikok kereskedelmi hasznát tulajdonképpen csaknem megháromszorozzák. Mindezt nyilván azok után, hogy már lehet tudni, kik a nyertesek.

- Illetve a dolognak valószínűleg az a nagyon fontos első fejezete, hogy nagyon alacsony árrést határoztak meg – erre már mások is azonnal fölhívták a figyelmet –, valószínűleg azért, hogy sokakat elbizonytalanítsanak, távol tartsanak eleve a koncesszióra való pályázástól. Hiszen így gondolhatják az emberek, hogy hát ennyiért nem éri meg, nem fogjuk tudni fenntartani ezt a vacak boltot.

- Igen, és valóban nagyon kevesen pályáztak. Akik viszont pályáztak – valamilyen politikai háttérrel –, azok nyilván pontosan tudták, hogy amikor megvannak a pályázatok, akkor majd felemelik ezt a haszonkulcsot. Én azt gondolom, Magyarország miniszterelnökségi államtitkára nem teheti meg azt, hogy nyilvánvalóan magánérdekeket szolgál. Most már nem első alkalommal lelepleződik le az, hogy amit tesz, az nem a közérdeket, hanem a magánérdekeket szolgálja. Szerintem egy ilyen ember nem vezetheti Magyarországon a miniszterelnökségi államtitkárságot, ezért szólítottuk fel őt a lemondásra. Emellett szeretnénk világossá tenni, hogy ennek a politikai folyamatnak ő az egyik kulcsszereplője. A másik egyébként az a Rogán Antal, akinek a személyes jó barátai, ismerősei szintén rendkívül jól jártak ezzel a folyamattal, és aki a Fidesz frakcióvezetőjeként szintén kivette a részét ebből a folyamatból.

- Szóval Ön bizonyítottnak véli ezt a Rogán-Lázár tengelyt az egész trafikkoncessziós ügyben?

- Szerintem mindenki bizonyítottnak véli, aki nem most jött le a falvédőről. Maga a folyamat tényleg teljesen világos volt. Egy nagyon jól körülhatárolható gazdasági érdekkör rajzolódott ki.

- Azonban Rogán Antal most éppen Berlinben tárgyal, és nyugodtan mondhatja azt, hogy na, ezt mondja Karácsony képviselő úr, de ugyan már.

- Ő persze, mondhatja ezt, de én azt gondolom, hogy most az ország forrong. Azok a kisvállalkozók, akiktől most elveszik a trafikengedélyt, és akik gyakorlatilag tönkre fognak menni azért, mert át kellett adni néhány tucat fideszes csókosnak a helyüket, azok most nyilván elkeseredettek és elégedetlenek, és azok az emberek is, akik szintén így élik meg most ezt a kormányzást, mert ennek ők kárvallottjai. Hiszen a magyar társadalom tulajdonképpen minden értelemben vesztese ennek a kormányzásnak, miközben vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek egyértelműen jól járnak. Az a kormányzat filozófiája, hogy neki megvan a maga klientúrája, és azt akarja építeni, ez a politikai hitvallásának a központi magva. Az én szavam talán kevésbé fontos, de azt gondolom, hogy azok az emberek, akik most sokkal drágábban fognak majd cigarettát vásárolni, vagy éppen csődbe fognak menni a szabályozás miatt, azok igazat adnak nekem, és az a fontos igazán, hogy ők mit gondolnak.

- Az Ön szava is nagyon fontos, csak az a kérdés, hogy eljut-e a megfelelő fülekbe. Lázár Jánoshoz meg Orbán Viktorhoz nyilván eljut, de fontosabb, hogy a magyar társadalomhoz eljusson. Ön szerint milyen módszerrel lehet fölébreszteni a magyar társadalmat? Hogyan lehet ráébreszteni, hogy mik történnek az orra előtt? Ön például Szent Ágostont is idézte – azt mondja, már nem először –, és gondolom, a mélyen kereszténydemokrata érzelmű kormány ilyenkor elkezd remegni, hogy hú, ha már Szent Ágoston is megmondta, hogy mi a különbség a rablóbanda és az állam között, akkor ezt most nagyon meg fogjuk fontolni. Azonban milyen módszerrel tudják ráébreszteni a magyar társadalmat, hogy tűrhetetlen dolgok történnek? Követelni kell, hogy mondjon le Lázár János? Oda kell láncolni magunkat a Közgép bejáratához? Mik a jó módszerek?

- Mi mindent bevetünk politikailag, ami segít minket abban, hogy ezeket az ügyeket leleplezzük a közvélemény előtt. Az, hogy én most Önnel beszélgetek, vagy az, hogy erről sajtótájékoztatót tartottunk, és az, hogy most az Együtt-PM pártszövetség a nyakába vette az országot, és próbálunk a lehető legtöbb helyre elmenni, és személyesen is beszélgetni az emberekkel, az éppen arról szól, hogy próbáljuk a Fidesz által uralt médiateret valahogy kikerülve eljuttatni az emberekhez az üzeneteinket. Egyébként ezekben az ügyekben joggal gondolhatjuk, hogy az emberek pontosan érzik és tudják, mi történik.

- Gondolja, hogy a hoppon maradt pályázók vagy az egyáltalán nem is pályázók elkezdik mondani családi, baráti, ismerősi körben, hogy mi történt velünk, és micsoda disznóságok sorozata zajlott?

- Én biztos vagyok abban, hogy most nagyon sok állampolgár magáénak érzi ezt a problémát. Az is, aki nem érintett, hiszen ezzel lelepleződött az egész kormányzás filozófiája. Erről az ügyről most több millió ember hallott. Lehet, hogy a magyar embereket kevésbé érdekli az alkotmány meg a negyedik alkotmánymódosítás, de azért ez az ügy biztosan mindenkinek szemet szúr. Egyébként a mostani disznóság mögött ugyanaz a politikai mentalitás van, ami az Alkotmánybíróság bedarálása és az alaptörvény lerombolása mögött is volt. Mindenesetre szerintem ezekben a hétköznapi ügyekben, amelyek nem valamifajta filozofikus magaslatban, hanem a hétköznapi életünkben történnek, ugyanazok az erkölcsi tényezők húzódnak meg. Most talán ezen az ügyön keresztül sokan újra átérzik azt, hogy tulajdonképpen milyen rendszerben is élünk. Reméljük, hogy nem tart már sokáig, hiszen egy év múlva választás van, és akkor végső soron mégiscsak ítéletet lehet mondani arról, hogy az állam egy rablóbanda vagy pedig a közös céljainkat szem előtt tartó közösség.

- Igen, arról véleményt lehet mondani, csak kérdés, hogy sikerül-e azonosítani az államot azzal a politikai erővel, amely az államot uralja, mert ugye a választáson nem az állam fog indulni.

- Igen, de az a filozófia fog indulni szerintem, hogy van egy erőskezű vezetés, amelyik azt mondta, hogy rendet tesz, és ebben a rendben mindenkinek meg van szabva a helye. Emellett van egy másik politikai kínálat, amely egy olyan szolidáris és igazságos társadalmat szeretne, ahol ilyen nem történhet meg. Én azt remélem, hogy az ellenzék képes lesz egy ilyen víziót, filozófiát fölmutatni, és ez az élet minden apró területén meg fog mutatkozni. Például abban is, hogy ha ilyen típusú döntés lenne a dohányforgalmazásról, akkor azt nem így valósítanák meg. Egyébként szerintem alapvetően nem rossz a koncepció, hiszen ez nálunk szerencsésebb országokban jól működik, például Skandináviában is. Tehát önmagában nem az a probléma, hogy ilyen típusú trafikok lesznek, bár nyilván másféleképpen is meg lehetne oldani a dohányforgalmazást. Én azt remélem, hogy lesz egy olyan politikai alternatíva, ami az élet minden területén megmutatja, hogy az ellenzék hogyan alakítana ki egy igazságosabb és szolidárisabb országot.

- Ön például vett már részt vidéki fórumon, elindult már vidékre úgy, ahogy a párttársainak egy része már megtette, vagy Ön még csak most tervezi ezt?

- Nekem még nem volt ebben szerencsém. Én jövő héten indulok, és elég sok helyre el fogok menni.

- Mit mondanak a többiek, például hány emberrel sikerült találkozni? Nagyon szép dolog, hogy elmegyünk, nyakunkba vesszük az országot, és találkozunk az emberekkel, de – egy kicsit utánaszámolok – ha az összes parlamenti képviselőjük meg parlamenten kívüli jelentős politikusuk egyenként elmegy, és annyi emberrel találkozik, amennyivel bír, akkor se tudnak egy év alatt néhány tízezer embernél többel személyesen találkozni, nem?

- Persze, de azért ha egy kisebb városban megjelenik egy politikus, és beszélget az emberekkel, annak híre megy. Önmagában egyébként azt se becsülném le, hogy a személyes találkozók során hány emberrel találkozunk. Azért eléggé teltházas események voltak ezek. Tudom, hogy a sajtót alapvetően az érdekli, ha valahol a rossz szervezés miatt csak kevesen jelentek meg, és arról tudósítanak. Volt ilyen is, de azért legtöbbször a csilláron is lógtak az emberek, és a különböző városok főterein is nagyon sok emberrel lehetett találkozni. A helyi sajtóban ennek szintén híre megy, és ez nagyon fontos. Én korábban közreműködőként dolgoztam, és politikusként is azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az emberekkel beszélgessünk, valós, hús-vér emberekkel. Fontos, hogy a politikusok tudjanak végre foglalkozni az emberek hétköznapi problémáival. Én azt gondolom, hogy az ellenzék egyik legnagyobb hibája az – még akkor is, ha megértő vagyok ezzel kapcsolatban –, hogy túlságosan sokat foglalkozik magával, és túlságosan keveset azokkal a választókkal, akiknek a bizalmát vissza kéne szereznie, és a demokratikus politika előnyéről meggyőzni őket.

- Így van. Az Önök pártjának a neve Párbeszéd Magyarországért, ami önmagáért beszél, és ezek szerint a nevükhöz hűen, párbeszédet akarnak folytatni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A debreceni rektor-ügyről és a felsőoktatásba jelentkezők számáról
Klinghammer István, a felsőoktatásért felelős államtitkár

Bolgár György: - Államtitkár úr, alapvetően az egyetemi felvételekről, a jelentkezések számának csökkenéséről szeretnék Önnel beszélni. Azonban nem hagyhatom ki, itt az elején legalábbis nem, hogy mi történik a Debreceni Egyetemmel, hiszen az Ön felterjesztésére javasolta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a köztársasági elnöknek Szilvássy Zoltán egyetemi tanár kinevezését a Debreceni Egyetem rektorává, holott Szilvássy professzor az egyetem szenátusában csak egyharmadnyi támogatót szerzett és kétharmados többséggel a másik jelölt, Parragh György nyert ott. Miért terjesztette fel Ön mégis a vesztest?

Klinghammer István: - Én azt a megbízatást kaptam mint március elsejétől kinevezett felsőoktatási államtitkár, hogy minden pályázóval, nemcsak a Debreceni Egyetemen, több helyen lesz vagy volt rektorválasztás, ismerkedjek meg, beszélgessek el velük, ismerkedjek meg a pályázatukkal, és ennek alapján mondjak véleményt a miniszter úrnak, mert azért dönteni vagy választani a miniszter úr választ. A mai Népszabadságban megírtam, meg hallottam a híreket is Önöknél, most maradjunk a Debreceni Egyetemnél, tehát ott az volt, hogy a benyújtott pályázatokat a szenátus véleményezte, és így terjesztették fel. A 2011-es felsőoktatási törvény alapján a miniszternek kell egyetemi rektori megbízásra vagy felmentésre javaslatot tenni a köztársasági elnöknek. Ketten pályáztak, mind a ketten orvosok, az érintett, Szilvássy úr most jelenleg is a Debreceni Egyetem stratégiai rektorhelyettese, tehát a két pályázó megfelelő volt, a miniszter úr döntése volt ez.

- És az Ön személyes találkozója alapján hozta meg döntését a miniszter?

- Mind a ketten találkoztunk mind a két jelölttel Debrecenben. Én mind a két jelöltet alkalmasnak találtam, megmondom őszintén. Ez volt a döntés, én ezt elfogadom.

- Annak idején, amikor Önt nevezték ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorává, a szenátus Önt támogatta vagy annak ellenében nevezte ki a kormányzat?

- Nem, akkor egyetemi tanács volt.

- Igen, tanács volt akkor, nem szenátus.

- Igen, és az támogatott engem. Ez a jogosultság korábban nem illette meg a minisztert, a 2011-es törvénybe került ez be. Azt is el kell mondanom, hogy módosító javaslattal élek – és ez ősszel remélem be is kerül a törvénybe módosításként –, hogy álljon vissza az a régi rend, hogy maximum kétszer három évre lehet rektort választani. Tehát nincsen négyéves ciklus, nincsen háromszori megválasztás, és ez hatvanöt éves korig van, nem lóghat túl rajta. Az is kerüljön ebbe bele, hogy az egyetemi szenátus válassza a rektort, tehát ne csak véleményezze, hanem válassza. Ezt fogom előterjeszteni. Ez most még csak egy ígéret, amit meg fogok tenni, mert a jelenlegi rektorválasztási folyamat a 2011-es törvény szerint ment, november 14-én volt a kiírás. Tavaly, 2012-ben is december 14-ig lehetett beadni a pályázatokat, tehát egy előző pályázási rendszer alapján ment a választás.

- Ön ezek szerint egyértelműen az egyetemi autonómia visszaállítása mellett foglal állást, és annak ellenére, hogy frissen kinevezett, friss szereplője vagy tagja a kormányzatnak, a felsőoktatásért felelősök legfőbb szereplője, úgy gondolja, hogy változtatni kell a mostani kormány által meghozott szabályokon?

- Azért azt hozzáteszem, furcsa, hogy azt mondtam, hogy a kormány védelmében, mert ez nem egy ilyen hivatali kötelesség. Azért áruljuk el, hogy az egész pályafutásom az egyetemhez kötődött, és csak szerdán ünnepeltem nyolchetes államtitkárságomat, tehát új vagyok, és alapjában véve az egyetemi szférát szeretném képviselni a kormányban és a kormányt az egyetemi szférában, egy híd szeretnék lenni az egyetemi autonómia, az oktatás és a kutatás területén. De mint volt rektor, azért el kell mondanom, hogy a rektoroknak segítséget kell adni, például a gazdálkodási területeken, itt a kancellária dologra gondolok. Én kancelláriapárti vagyok. Azzal kapcsolatban, amiről most beszélgetünk, úgy érzem, hogy a véleményezés helyett a választás illeti meg a szenátust, tehát módosítani kell a törvényt.

- Amikor elkezdtek tárgyalni akár a debreceni jelöltekkel, akár a minisztériumon belül, hogy végül is kit terjesszenek fel, akkor is ezt képviselte, hogy Ön inkább meghagyná ezt a szenátus jogkörében?

- Nem, ez nem vélemény. Nem mondhattam ezt azért sem, mert törvénytisztelőnek kell lennem, ha ez a törvényben így szerepel. A szenátus véleményezi, a szenátus, ha más szavazati aránnyal is, de mind a két jelöltet alkalmasnak tartotta, hiszen Szilvássy úr most is rektor-helyettes és az egyetem választotta.

- De itt most kétharmados többséggel Paragh György nyert, és úgy tudom, a kétharmad szinte mindent visz, legalábbis máshol.

- Az egyetemeken a rektorválasztások mindig kicsit olyanok, mint mindenhol a választások, a karok lobbitevékenysége is közrejátszik, hogy melyik kar melyik rektorban bízik, természetesen, hogy előnyösebb legyen neki a választás eredménye.

- De itt ráadásul ugyanabból a körből jöttek, mind a kettő orvos és kutató.

- Igen, ez érdekes, kicsit meglepődtem én is. Mind a kettőjükkel találkoztam, és mind a kettőjüket kitűnő embernek tartom, felkészültnek, alkalmasnak, tehát nem hiába vitték eddig a beosztásig, amelyet elértek, a pályázatukat nézve is. De az a véleményem, hogy tiszteletben kell tartani ezt a lehetőséget, hogy csak véleményez a szenátus a törvény szerint, a mostani szabály szerint a miniszternek van joga kiválasztani azt, akit őt megfelelőnek tart.

- És volt is rá valami különös indoka a miniszternek, hiszen nyilván ő is kiváló embernek tartotta mind a kettőt.

- Így van, talán az lehetett – de ez csak az én sejtésem –, hogy végül a programjában leírtak szólhattak Szilvássy úr mellett.

- A mostani rektor szerint sokkal részletesebb és ambiciózusabb volt a kétharmados többséget megszerző Paragh Györgyé, mint a végül felterjesztett Szilvássy Zoltáné.

- Igen, ezt elfogadom és tisztelem. Fábián úr kiváló rektor, akinek most lejár a jelöltsége. Azért azt tudni kell, hogy ő is jelölt volt, tehát hárman pályáztak és én azt hittem – most már nem mint államtitkár, hanem mint volt rektor mondom –, hogy Fábián úr fogja kitölteni a második ciklust. Az ambiciózus pályázati dolgok azért sok dologtól függnek, a lehetőségektől is. Most nem akarok belemenni abba, hogy mi történt, ez történt.

- Miután itt utal a lehetőségekre és az ambícióra vagy a kettő között alkalmanként feszülő konfliktusra, a Debreceni Egyetemtől négymilliárd forintot vontak el, mint elmondta nekem a rektor úr egy órával ezelőtt, és tudjuk, hogy számos más egyetem is nagyon nehéz anyagi kondíciókkal küszködik. Lát arra reményt, hogy az idén elvont több tízmilliárd forintot pótolják?

- Arra kértem a rektortársakat, hogy mindig úgy számoljuk, hogy százhuszonhárommilliárd forintot osztott ki a kormányzat a hagyományos módon a felsőoktatásba, de a rendelkezésre álló pénz valójában száznyolcvanegymillió. A Debreceni Egyetem elnyerte a kiváló egyetem címet, és azt kérem, hogy a rektor úrtól majd kérdezze meg, hogy ez milyen plusz pénzzel járt. A pluszpénz azt jelenti, hogy az elvonás lényegesen kevesebb volt, de én pontosan tudom, mivel rektor voltam, én is állandóan küzdöttem és foglalkoztam ezzel a témával. Emlékszik, mert beszéltünk abban az időben, hogy kevés a pénz, tűrhetetlen, módosítani kell. Százhuszonhárommilliárd forintot osztottak ki, de hála istennek a magyar egyetemi és felsőoktatási szférában pont a jó, kiváló kutató egyetemeknek köszönhetően a pályázati pénzekkel együtt négyszázkilencvenmilliárd forint, amiből gazdálkodik a felsőoktatás. Csak mi szemérmesen kezeljük ezt, és itt megint nem kritikus vagyok, én is mindig elhallgattam azt, mikor rektor voltam, hogy mennyi pénze van az egyetemnek, amit így szerez meg.

- Csak nem mindent lehet teljesen szabadon felhasználni, meg van címezve, hogy ez a pénz hova mehet.

- Persze, de milyen érdekes, hogy ha megnézi a Heidelbergi Egyetem honlapját, ott nemcsak az van, hogy mennyivel támogatja az állam őket, hanem nagyon büszkén kiírják, hogy pont a szellemi potenciájuk révén milyen összegekhez jutnak. Igaz, amit Ön mondott, hogy úgy nem lehet felhasználni ezeket a pénzeket, hogy közvetlenül számlákat fizessük ki velük, de a kutatásra szánt pénzből, az Európai Uniótól kezdve mindenhol, azért le lehet venni a rezsire vonatkozó részt is, sőt, például az ELTE Informatika kara jó pár kollégát ennél nagyobb pályázati pénzekből fizet. Tehát lényegesen nagyobb a mozgásterünk, de tény, hogy több pénz kéne a magyar felsőoktatásba, ezt elismerem. Viszont azért higgye el nekem, hogy nem teljesen fekete a kép, mert hála istennek pont a húzó egyetemeknek jó a pályázati lehetősége és nyernek is vele pénzeket.

- Készséggel elhiszem Önnek, már csak azért is, mert önkritikusan szemléli akár korábbi, akár mostani tevékenységét, sőt, még változtatásokat is javasol, pedig nem lehet biztos abban, hogy az Ön javaslatát majd el fogják fogadni. Áttérve az eredeti témánkra, hogy azért azt se felejtsük el-, idén tizenötezerrel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatásba, mint tavaly, holott már akkor is volt egy harmincezres csökkenés, és ez elsőre elég szomorú adatnak látszik. Ön szerint mi ebben a rossz és van-e benne valami jó?

- Köszönöm, hogy megkérdezte, és remélem, hogy a hallgatókhoz is eljut az információ. Meg kell nézni, hogy hány hallgatóból, hány jelöltből választhatunk, tudni kell, hogy amikor a felsőoktatásban megnyíltak a kapuk, akkor voltak olyan lehetőségek, hogy akik korábban nem jutottak be, azok pótolják...

- Igen, nemcsak a középiskolát végzettek, hanem évekkel későbbről idősebbek is jelentkeztek.

- Így van. Idén csak nyolcvanötezren érettségiznek és kilencvenötezren jelentkeztek. Nem akarok számokkal rémisztgetni, de nyolcvanötezer érettségizőből is tizenegyezer esti és levelező tagozaton végzett. Ez nagyon tisztességes, hiszen akik ott érettségiztek, azok szerették volna valamilyen módon felzárkóztatni magukat, és nem biztos, hogy ők egyetemre, főiskolára jelentkezhettek volna. A maradék hetvenötezerből a fele szakközépiskolában, a másik fele gimnáziumban érettségizett. A szakközépiskolában érettségizettek közül nagy valószínűséggel nem jelentkezik mindenki felsőoktatásba, tehát ez a szám olyan – bizony-bizony, ehhez hozzá kell szoknunk –, hogy nincs már tartaléksereg, tehát olyanok, akik huszonegy-, huszonkét-, huszonhárom éves korukban döbbennek rá, hogy továbbtanulnának. Ez már nem fordul elő tömegesen.

- Tehát azt mondja, hogy ez a létszámcsökkenés tulajdonképpen természetes?

- Először is ezzel szembe kell néznünk. A másik – legyünk egy kicsit önkritikusak –, hogy a november végétől január végéig lévő turbolens dolgok a felsőoktatás környezetében lehet, hogy távoltartottak a jelentkezéstől hallgatókat. De még inkább az, aminek én egyébként örülök, hogy jó pár egyetem előírta nagyon sok szakra, hogy csak emeltszintű érettségivel fogad be hallgatókat, hiszen akkor lehet jól továbbképezni őket. A negyedik ok pedig talán az is, hogy aki másod- és harmaddiplomát szeretne, az már csak pénzes képzésre tud jelentkezni. Tehát ezeket az okokat meg kéne külön-külön vizsgálni, de én úgy érzem, ezt még nem tudom most bizonyítani, hogy körülbelül ilyen arányokra számíthatunk a jövőben is a jelentkezéseknél.

- Van arról valamilyen becslésük, vagy pontosan mitől függ, hogy a jelentkezettek, illetve aztán a felvettek hányad része kaphat majd ingyenes képzést az állami felsőoktatásban?

- A kapacitásukat és a kormányígéretet nézve, aki teljesíteni tudja azt a kétszáznegyven pontos felvételi határt – amihez én mindig becsülettel hozzátettem, hogy ez elég vékonyka –, a felsőoktatásba be tud kerülni, de benn is kell ám maradni, mert ez még nem bizonyítja azt, hogy nagyon jól felkészültek. Az tény, hogy lesznek szakok, ahol sokkal magasabb a ponthatár, és emeltszintű érettségi kell. Azt hiszem, hogy aki ezt tudja teljesíteni, eléri ezt a ponthatárt és olyan szakot választ, ahol ez a pontszám megfelelő, az be tud kerülni.

- És körülbelül sejtik már, hogy hány tízezer diák kaphat majd ingyenes képzést?

- Mindig háborogtam a röghözkötésen, nagyon morózus voltam ezért a fogalomért. Ha azt nézzük, akkor szinte minden diák hozzá tud jutni az állami ösztöndíjhoz,  aki teljesíti a feltételeket.

- És aki aláírja ezt a bizonyos nyilatkozatot.

- Már a jogászok kitanítottak, hogy ez egy magánjogi nyilatkozat. Ez azt jelenti, hogy akinek a magyar közösség finanszírozza az oktatását, az vállalja azt, hogy körülbelül negyven év alatt – mert egy huszonhárom-huszonnégy éves fiú, lány negyven évig dolgozni fog, a több mint értelmiségi pályán lesz - legalább annyival törleszt a közösségnek a munkájával, ahány évig kapta ezt a támogatást. Ezt én morális kérdésnek tartom, és tudja, az az érdekes, hogy a Hallgatói Önkormányzattal folytatott elég kemény viták során erről nem volt szó, ez nem volt probléma, ezt elfogadták a fiatalok. Amiről mi vitázgatunk, a feltétel, hogy ha valaki ezt is soknak tartja, tehát hogy lelóg az a három-négy-öt-hat éve, hogyan törlessze vissza. Ennek a feltételein voltak csak a viták.

- Mondjuk nehéz lesz ezt majd betartatni vagy végigkövetni a végzés utáni évtizedekben.

- Nem.

- Nem?

- Nem, mert az Oktatási Hivatalnak van egy rendszere, FIR-nek hívják, ez a Felsőoktatási Információs Rendszer. Ez a beiratkozott hallgatók pályáját nyomon követi, mikor vizsgázik, miből, mikor szerez diplomát, tehát hogy bizonyítani lehessen. Utána meg mindnyájan, Ön is meg én is átkerülünk a Nemzeti Adó- és Vámhivatal karmaiba, hiszen az adófeltételeket nyilvántartják. Az Oktatási Hivatal ebből tud majd dolgozni, sőt, köteles is, mert a hallgatóknak évente, aki ezt az ösztöndíjat igénybe veszi, kell egy – idézőjelbe mondom – számlát kapni, hogy éppen most hogy áll a törlesztésben, mennyi van vissza.

- Értem, szóval senki nem menekülhet – ez a dolog lényege.

- Ez alól nem. Maga sem menekül az adóhivatal elől, csak kísérletet teszünk.

- Nem, még azt sem teszünk, jogkövető állampolgárok vagyunk, Ön és én, mind a ketten.

- Így van.

- Legalábbis ezt feltételezem. Egy dolgot még talán a végére. Azt mondja, hogy a jelentkezők számának csökkenése többé-kevésbé természetes.

- Az érettségizők számával lesz arányos mindig.

- Igen. És aki megfelel bizonyos minimális feltételeknek és ezt a nyilatkozatot aláírja, az ingyenes állami képzésben is részesülhet. Mit tud arról, amit a miniszterelnök még tavaly ősszel vetett föl, és egy ideig ragaszkodott is hozzá, hogy az volna a jó felsőoktatás, ahol a tanuló maga fedezi a képzés költségeit, mert hogy ez volna az igazságos és ez volna a cél, elvetették ezt teljesen?

- Ezt nem tudom, mert én azért a kormányzat peremén vagyok ezzel a megtisztelő meghívással. Célnak ez jó lenne, mert ez amerikai példa nem rossz az amerikai területeken, csak sajnos Magyarország és a benne élő családok sem állnak úgy, hogy ez megvalósítható lenne. Meg főleg nem áll annyi ösztöndíj rendelkezésre cégektől, vállalkozásoktól, alapítványoktól, mint a boldogabb országokban, tehát nagyon sokáig még ezt nem lehet megtenni. Alapjába véve azért az nem baj, hogy ha ez így van megcélozva, mert a felsőoktatásban való tanulás nem kötelező szolgáltatás, egy lehetőség a rátermett, innovatív, motivált alkatoknak, ezt kell is az államnak támogatni, viszont ez nem olyan, mint az alapiskolákba való járás és tanítás.

- Vagyis azt mondja, lehet, hogy ez még előkerül?

- Sajnos Magyarország gazdasági helyzetét, lehetőségeit és az európai, szélesebb gazdaság lehetőségeit nézve egy darabig biztos nem. Jó pár év, mire esetleg ezt megcélozhatjuk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >