rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 26.

Trafikok: állami rablóbanda
Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője

Bolgár György: - Olvastam, meg hallottam is a hírekben, hogy lemondásra szólították föl Lázár Jánost a trafikbotrány miatt. Miért éppen őt?

Karácsony Gergely: - Valóban sok másik ember fejét is követelhetnénk ebben a rendkívül botrányos ügyben. Azért őt, mert Lázár János volt az, aki végig politikai arca volt ennek a folyamatnak, az egész trafiktörvény folyamatának. Nagyon komolyan érvelt azok mellett a hazugságok mellett, amelyek most mind lelepleződtek. Azt is tudjuk, hogy ő milyen viszonyban van azzal a céggel, a Continental Dohányipari Zrt. nevűvel, amelyik az egyik fő nyertese ennek a folyamatnak, és amelyiknek a számítógépéről annak idején Brüsszelbe elküldték a törvény tervezetét. Ez már akkor óriási botrány volt. Összességében ez a folyamat megmutatta, hogyan is működik az orbáni rezsim. Ezzel kapcsolatban én mindig Szent Ágostont szoktam idézni, mert nála pontosabban senki nem látta át azt a problémát, amit ő már körülbelül másfélezer évvel ezelőtt megfogalmazott. Nevezetesen hogy azt a kérdést kell mindig feltennünk, miben különbözik az állam a rablóbandáktól. Abban különbözik, hogy az igazságosság és a közérdek vezeti. Azonban amikor egy kormány elkezd a közérdek helyett magánérdekeket kiszolgálni – és nálunk most már nemcsak abban az értelemben, hogy adott pályázatokat kik nyerhetnek, hanem maga a törvényhozás is alá van rendelve a magánérdekeknek –, akkor az állami rablóbandát jelent. Azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak a politikai értelemben vett főszereplője az a Lázár János, aki éppen a minap egy olyan törvénymódosítást nyújtott be, amelynek értelmében a trafikok kereskedelmi hasznát tulajdonképpen csaknem megháromszorozzák. Mindezt nyilván azok után, hogy már lehet tudni, kik a nyertesek.

- Illetve a dolognak valószínűleg az a nagyon fontos első fejezete, hogy nagyon alacsony árrést határoztak meg – erre már mások is azonnal fölhívták a figyelmet –, valószínűleg azért, hogy sokakat elbizonytalanítsanak, távol tartsanak eleve a koncesszióra való pályázástól. Hiszen így gondolhatják az emberek, hogy hát ennyiért nem éri meg, nem fogjuk tudni fenntartani ezt a vacak boltot.

- Igen, és valóban nagyon kevesen pályáztak. Akik viszont pályáztak – valamilyen politikai háttérrel –, azok nyilván pontosan tudták, hogy amikor megvannak a pályázatok, akkor majd felemelik ezt a haszonkulcsot. Én azt gondolom, Magyarország miniszterelnökségi államtitkára nem teheti meg azt, hogy nyilvánvalóan magánérdekeket szolgál. Most már nem első alkalommal lelepleződik le az, hogy amit tesz, az nem a közérdeket, hanem a magánérdekeket szolgálja. Szerintem egy ilyen ember nem vezetheti Magyarországon a miniszterelnökségi államtitkárságot, ezért szólítottuk fel őt a lemondásra. Emellett szeretnénk világossá tenni, hogy ennek a politikai folyamatnak ő az egyik kulcsszereplője. A másik egyébként az a Rogán Antal, akinek a személyes jó barátai, ismerősei szintén rendkívül jól jártak ezzel a folyamattal, és aki a Fidesz frakcióvezetőjeként szintén kivette a részét ebből a folyamatból.

- Szóval Ön bizonyítottnak véli ezt a Rogán-Lázár tengelyt az egész trafikkoncessziós ügyben?

- Szerintem mindenki bizonyítottnak véli, aki nem most jött le a falvédőről. Maga a folyamat tényleg teljesen világos volt. Egy nagyon jól körülhatárolható gazdasági érdekkör rajzolódott ki.

- Azonban Rogán Antal most éppen Berlinben tárgyal, és nyugodtan mondhatja azt, hogy na, ezt mondja Karácsony képviselő úr, de ugyan már.

- Ő persze, mondhatja ezt, de én azt gondolom, hogy most az ország forrong. Azok a kisvállalkozók, akiktől most elveszik a trafikengedélyt, és akik gyakorlatilag tönkre fognak menni azért, mert át kellett adni néhány tucat fideszes csókosnak a helyüket, azok most nyilván elkeseredettek és elégedetlenek, és azok az emberek is, akik szintén így élik meg most ezt a kormányzást, mert ennek ők kárvallottjai. Hiszen a magyar társadalom tulajdonképpen minden értelemben vesztese ennek a kormányzásnak, miközben vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek egyértelműen jól járnak. Az a kormányzat filozófiája, hogy neki megvan a maga klientúrája, és azt akarja építeni, ez a politikai hitvallásának a központi magva. Az én szavam talán kevésbé fontos, de azt gondolom, hogy azok az emberek, akik most sokkal drágábban fognak majd cigarettát vásárolni, vagy éppen csődbe fognak menni a szabályozás miatt, azok igazat adnak nekem, és az a fontos igazán, hogy ők mit gondolnak.

- Az Ön szava is nagyon fontos, csak az a kérdés, hogy eljut-e a megfelelő fülekbe. Lázár Jánoshoz meg Orbán Viktorhoz nyilván eljut, de fontosabb, hogy a magyar társadalomhoz eljusson. Ön szerint milyen módszerrel lehet fölébreszteni a magyar társadalmat? Hogyan lehet ráébreszteni, hogy mik történnek az orra előtt? Ön például Szent Ágostont is idézte – azt mondja, már nem először –, és gondolom, a mélyen kereszténydemokrata érzelmű kormány ilyenkor elkezd remegni, hogy hú, ha már Szent Ágoston is megmondta, hogy mi a különbség a rablóbanda és az állam között, akkor ezt most nagyon meg fogjuk fontolni. Azonban milyen módszerrel tudják ráébreszteni a magyar társadalmat, hogy tűrhetetlen dolgok történnek? Követelni kell, hogy mondjon le Lázár János? Oda kell láncolni magunkat a Közgép bejáratához? Mik a jó módszerek?

- Mi mindent bevetünk politikailag, ami segít minket abban, hogy ezeket az ügyeket leleplezzük a közvélemény előtt. Az, hogy én most Önnel beszélgetek, vagy az, hogy erről sajtótájékoztatót tartottunk, és az, hogy most az Együtt-PM pártszövetség a nyakába vette az országot, és próbálunk a lehető legtöbb helyre elmenni, és személyesen is beszélgetni az emberekkel, az éppen arról szól, hogy próbáljuk a Fidesz által uralt médiateret valahogy kikerülve eljuttatni az emberekhez az üzeneteinket. Egyébként ezekben az ügyekben joggal gondolhatjuk, hogy az emberek pontosan érzik és tudják, mi történik.

- Gondolja, hogy a hoppon maradt pályázók vagy az egyáltalán nem is pályázók elkezdik mondani családi, baráti, ismerősi körben, hogy mi történt velünk, és micsoda disznóságok sorozata zajlott?

- Én biztos vagyok abban, hogy most nagyon sok állampolgár magáénak érzi ezt a problémát. Az is, aki nem érintett, hiszen ezzel lelepleződött az egész kormányzás filozófiája. Erről az ügyről most több millió ember hallott. Lehet, hogy a magyar embereket kevésbé érdekli az alkotmány meg a negyedik alkotmánymódosítás, de azért ez az ügy biztosan mindenkinek szemet szúr. Egyébként a mostani disznóság mögött ugyanaz a politikai mentalitás van, ami az Alkotmánybíróság bedarálása és az alaptörvény lerombolása mögött is volt. Mindenesetre szerintem ezekben a hétköznapi ügyekben, amelyek nem valamifajta filozofikus magaslatban, hanem a hétköznapi életünkben történnek, ugyanazok az erkölcsi tényezők húzódnak meg. Most talán ezen az ügyön keresztül sokan újra átérzik azt, hogy tulajdonképpen milyen rendszerben is élünk. Reméljük, hogy nem tart már sokáig, hiszen egy év múlva választás van, és akkor végső soron mégiscsak ítéletet lehet mondani arról, hogy az állam egy rablóbanda vagy pedig a közös céljainkat szem előtt tartó közösség.

- Igen, arról véleményt lehet mondani, csak kérdés, hogy sikerül-e azonosítani az államot azzal a politikai erővel, amely az államot uralja, mert ugye a választáson nem az állam fog indulni.

- Igen, de az a filozófia fog indulni szerintem, hogy van egy erőskezű vezetés, amelyik azt mondta, hogy rendet tesz, és ebben a rendben mindenkinek meg van szabva a helye. Emellett van egy másik politikai kínálat, amely egy olyan szolidáris és igazságos társadalmat szeretne, ahol ilyen nem történhet meg. Én azt remélem, hogy az ellenzék képes lesz egy ilyen víziót, filozófiát fölmutatni, és ez az élet minden apró területén meg fog mutatkozni. Például abban is, hogy ha ilyen típusú döntés lenne a dohányforgalmazásról, akkor azt nem így valósítanák meg. Egyébként szerintem alapvetően nem rossz a koncepció, hiszen ez nálunk szerencsésebb országokban jól működik, például Skandináviában is. Tehát önmagában nem az a probléma, hogy ilyen típusú trafikok lesznek, bár nyilván másféleképpen is meg lehetne oldani a dohányforgalmazást. Én azt remélem, hogy lesz egy olyan politikai alternatíva, ami az élet minden területén megmutatja, hogy az ellenzék hogyan alakítana ki egy igazságosabb és szolidárisabb országot.

- Ön például vett már részt vidéki fórumon, elindult már vidékre úgy, ahogy a párttársainak egy része már megtette, vagy Ön még csak most tervezi ezt?

- Nekem még nem volt ebben szerencsém. Én jövő héten indulok, és elég sok helyre el fogok menni.

- Mit mondanak a többiek, például hány emberrel sikerült találkozni? Nagyon szép dolog, hogy elmegyünk, nyakunkba vesszük az országot, és találkozunk az emberekkel, de – egy kicsit utánaszámolok – ha az összes parlamenti képviselőjük meg parlamenten kívüli jelentős politikusuk egyenként elmegy, és annyi emberrel találkozik, amennyivel bír, akkor se tudnak egy év alatt néhány tízezer embernél többel személyesen találkozni, nem?

- Persze, de azért ha egy kisebb városban megjelenik egy politikus, és beszélget az emberekkel, annak híre megy. Önmagában egyébként azt se becsülném le, hogy a személyes találkozók során hány emberrel találkozunk. Azért eléggé teltházas események voltak ezek. Tudom, hogy a sajtót alapvetően az érdekli, ha valahol a rossz szervezés miatt csak kevesen jelentek meg, és arról tudósítanak. Volt ilyen is, de azért legtöbbször a csilláron is lógtak az emberek, és a különböző városok főterein is nagyon sok emberrel lehetett találkozni. A helyi sajtóban ennek szintén híre megy, és ez nagyon fontos. Én korábban közreműködőként dolgoztam, és politikusként is azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az emberekkel beszélgessünk, valós, hús-vér emberekkel. Fontos, hogy a politikusok tudjanak végre foglalkozni az emberek hétköznapi problémáival. Én azt gondolom, hogy az ellenzék egyik legnagyobb hibája az – még akkor is, ha megértő vagyok ezzel kapcsolatban –, hogy túlságosan sokat foglalkozik magával, és túlságosan keveset azokkal a választókkal, akiknek a bizalmát vissza kéne szereznie, és a demokratikus politika előnyéről meggyőzni őket.

- Így van. Az Önök pártjának a neve Párbeszéd Magyarországért, ami önmagáért beszél, és ezek szerint a nevükhöz hűen, párbeszédet akarnak folytatni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái