rss      tw      fb
Keres

Emancipáció


Ez nem sport, több annál.

Kedden és szerdán két német élcsapat a szó szoros értelmében kivégezte a világ két, legjobbnak tartott spanyol klubját, a Barcát és a Reált.

Ilyen katartikus élménye a német futballnak 1954 óta nem volt.

Akkor csak a magyar válogatott számított, ők nem, mégis nyertek. Fassbinder a Maria Braun házasságának katasztrófára mázolt zárójelenetében érzékelteti: egy legyőzött ország a magyarok elleni VB-győzelem pillanatában – hátában persze a gazdasági csodával – végleg emancipálódott, innen már nincs fölfelé út. Megvan, amit akartunk.


A 4-0 után az Allianz Stadionban – szatmar.ro 

Eddig mindenki szemében csak a Premier League és a La Liga számított. Mostantól más világ van. Igaz, az NSZK-nak volt már mindenféle világ- és Európa-bajnoka, BEK-győztese etc. a hetvenes években, de az utóbbi két évtizedben kiírták őket a topfociból. Még ha tudom is, hogy egyszer fent, egyszer lent, anyagi erők, befektetési hajlandóság, egyéni tehetségek dolgában a német foci nem látszott képesnek arra, hogy beérje az előtte haladókat. Jellemző, hogy a német válogatott két oszlopa, Özil és Khedira a Realban játszott a Dortmund ellen. És lám, mégis. Nem igaz, hogy csak innen-onnan milliárdokért összevásárolt tehetségekkel lehet eredményt felmutatni. A német mértékletesség, szorgalom, fegyelem termőre fordult.


Aczél Endre


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!