Utcanevek: az MTA ajánlólistája – se Károlyi, se Gorkij, se Lukács, se Majakovszkij
- Részletek
- Szemle
- 2013. április 24. szerda, 05:17
- (mzs)
Állásfoglalást tett közzé a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a közterületek „használható”, „használható, de aggályos” és „nem javasolt” elnevezéseiről, számol be róla az Index és a hvg.hu. Mint ismert, 2012 novemberében az országgyűlés elfogadta a 2012. évi CLXVII törvényt, amely 2013. január 1-jével lépett hatályba. A törvény címe: „Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról”, és mellékletében felsorolja a létező, ám a kétharmad szerint nemkívánatos utcaneveket. A törvény arról is rendelkezett, hogy ha a megítélést illetően kétség merülne fel, a kétségekkel küszködő önkormányzat köteles beszerezni a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását. Mint szintén ismert, az MTI vállalkozott a feladatra (lásd Bolgár György interjúját Pók Attilával, és Gerő András írását: Kis ország, nagy abszurd). Az MTA, nyilván a saját dolgát és az önkormányzatokét megkönnyítendő, most kibővített listán indokolja, melyik név igen, melyik nem és melyik talán. Világhírű író, költő és filozófus, tiszteletreméltó magyar politikus, komoly emberi-művészi teljesítménnyel a hátuk mögött, hullottak ki a tudományos (!) testület politikai (!) rostáján. Néhány példa (részletekkel az indoklásból):
Nem javasolt
Károlyi Mihály
Részlet a hosszú indoklásból: „Nem tudott a szociáldemokrata és kommunista párt egyesüléséről, közös kormányalakítási döntésükről és nem próbálta megakadályozni a Tanácsköztársaság kikiáltását. Ezt követő passzivitását a Tanácsköztársaság támogatásaként is lehetett értelmezni, de igen kritikusan szemlélte az eseményeket és július 4-én elhagyta az országot.” „A kommunista hatalomátvétel után rövid ideig követként szolgálta a rendszert, de megismervén a rendszer önkényuralmi jellegét, a Rajk-per idején, 1949 októberében ismét az emigrációt választotta.” „A kommunista propaganda olyan, ’osztálykorlátait túllépő’ politikust kívánt belőle faragni, aki jól beilleszthető a korabeli szocialista rendszerhez vezető progresszió fő vonulatába.”
Gorkij
„Világirodalmi jelentőségű orosz-szovjet író, irodalomkritikus, publicista (1868–1936). Már neves íróként lesz az 1900-as évek elején az Oroszországi Szociáldemokrata Párt tagja, a bolsevik csoporthoz csatlakozik. Leninnel szemben korainak tartja a forradalmat.” „Politikai konfliktusok miatt 1921-től 1931-ig külföldön él, 1931-ben hazatér, a Szovjet Írószövetség első elnöke lesz, így részt vesz a szovjet önkényuralmi rendszer fenntartásában, ha annak egyes jelenségeit nemegyszer éles konfliktusokat vállalva bírálja.”
Lukács György
Részlet a hosszú indoklásból: „Világhírű filozófus (1885–1971). 1918 végétől a Kommunisták Magyarországi pártjának tagja, a Tanácsköztársaság idején közoktatásügyi népbiztos.” „1945 után egyetemi tanár Magyarországon, a pártvezetéssel többször konfliktusba kerülő ideológus. 1956-ban Nagy Imre kormányának tagja, a forradalom után újjáalakuló állam-pártba csak 1967-ben veszik vissza.” „Ez a szakvélemény nem arra vonatkozik, hogy tudósi kvalitásai alapján nevezhető-e el utca Lukács Györgyről. Így pusztán a törvényi tényállásból és a Lukács György élettörténetéből adódó konklúziót fogalmaztuk meg, mindenféle további tudományos mérlegelés nélkül.”
Majakovszkij
Indoklás: „Orosz-szovjet költő, drámaíró, publicista, az orosz futurizmus fontos személyisége (1893–1930). 1912-től publikál verseket. 1908-tól 1910-ig a bolsevik párt tagja, agitátor. Együttműködik az 1917-es októberi forradalommal, ,1919–1921-ben több ezer plakátot készített az Orosz Távíróügynökség részére, 1922 és 1930 között a kommunizmust népszerűsítve sokat utazik Nyugat-Európában és Amerikában. Élete utolsó éveiben a Komszomolszkaja Pravdának dolgozott, de gyakran bírálta a rendszer visszásságait. Magánéleti és politikai problémáinak öngyilkossággal vetett véget. Jóllehet költői munkássága világirodalmi jelentőségű, kétségtelenül részt vett a szovjet önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában.”
Ságvári Endre
Indoklás: „Jogász, fővárosi tisztviselő (1913–1944). Az 1930-as évek második felétől kapcsolódott be az antifasiszta illegális kommunista mozgalomba. Az Országos Ifjúsági Bizottság egyik vezetője. 1942-től illegalitásba vonult. 1944-ben a Békepárt Béke és Szabadság című lapjának szerkesztője. Tevékenységét a csendőrség felfedte, és a letartóztatására tett kísérletkor fegyveres harcban halálos sebet kapott. Neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett, így közterület elnevezésére nem használható.”
Használható, de aggályos
Marx
Indoklás: „…az önkényuralmi rendszer megalapozói közé sorolhatnánk, akárcsak eszmetörténeti értelemben a felvilágosodás nagy gondolkodóit. Az önkényuralmi rendszer kiépítői és fenntartói közé semmi esetre sem sorolhatjuk, mivel az első huszadik századi önkényuralmi rendszernek tekintett szovjet kommunista diktatúra kiépülésének kezdete (1917) előtt több mint harminc évvel meghalt.” „…a mai Németországban (pl. Berlin, München, Frankfurt am Main), Franciaországban vagy Olaszországban több tucat közterület viseli nevét. Ezek azonban mind olyan területek, ahol nem történt próbálkozás tanításainak gyakorlatba való átültetésére. Magyarországon azonban nevének használata közterület elnevezésére erősen aggályos, mivel a marxizmus-leninizmus révén nagy mértékben kötődik a szovjet típusú önkényuralmi rendszerhez.”
Micsurin
Indoklás: „Orosz-szovjet botanikus, növénynemesítő (1855–1935). Bár pályája korai szakaszának szakmai teljesítményét elismerik, az 1920-as évek végétől a liszenkoizmus-micsurinizmusra hivatkozva az elméletével és gyakorlatával ellentétes nézeteket képviselő tudósokat ellehetetlenítették, börtönbe zárták vagy kivégezték a kommunista diktatúra idején. Önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében, fenntartásában közvetlenül nem vett részt, ugyanakkor neve közvetlenül utal, összekapcsolódik az önkényuralmi rendszer idején történtekre.”
Használható
József Attila
Indoklás: „A kommunista diktatúra számos más művészé mellett igyekezett az ő nevét is kisajátítani, ebben az időszakban neveztek el róla számos közterületet és közintézményt. Személy szerint nem vett részt az önkényuralmi politikai rendszer fenntartásában, hanem a kommunista politikai rendszer használta fel nevét, teljesítményét halála után. Ezért neve közterület elnevezésére használható.”
Makarenko
Indoklás: „Ukrán-szovjet pedagógus (1888–1939). 1920-tól Harkov közelében fiatal bűnözők számára létrehozott nevelőintézetet vezetett, pedagógiájának központi gondolata (a korabeli nemzetközi reformpedagógiai irányzatokkal összhangban) az önigazgató, munkára és a gyermekekkel közösen kidolgozott magatartási szabályokra alapozott kollektíva létrehozása és működtetése.” „Munkássága egyes elemei tükrözték a kommunista önkényuralmi rendszer jellegzetességeit és hozzájárultak fenntartásához...” „Bár nevének használata közterület és közintézmény elnevezésében a kommunista diktatúra idején vált gyakorivá, Makarenko nemzetközi tekintélye, pedagógiatörténeti jelentősége lehetővé teszi, hogy nevét közterület viselhesse.”
Puskin
Indoklás: „Orosz költő, író (1799–1837). A világirodalom meghatározó alakja, a modern orosz irodalmi nyelv egyik megteremtője. Bár nevének használata közterület és közintézmény elnevezésében a kommunista diktatúra idején gyakori volt, továbbra is használható, mivel a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. Törvény 14. § (2) bekezdése szerint XX. századi önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában nem vett részt.”
Stromfeld Aurél
Indoklás: „Hivatásos honvédtiszt (1878–1927). A császári és királyi Hadiiskola elvégzése után vezérkari tiszt, legmagasabb rendfokozata vezérkari ezredes. Kitűnő katonai teljesítményt nyújtott az I. világháborúban, 1918–1919-ben rövid ideig a Ludovika Akadémia parancsnoka, majd 1919 januárja és márciusa között hadügyi államtitkár. (A MOVE létre-hozásában aktív szerepet vállalt.) 1919 áprilisa és júniusa között a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. 1919 júniusában lemondott.” „Kétségtelenül aktívan részt vett a Tanácsköztársaság, tehát egy önkényuralmi rendszer fenntartásában, de kiemelkedő katonai teljesítménye nem az önkényuralmi politikai rendszer kiépítését, hanem a haza védelmét szolgálta, így róla közterület elnevezhető.”
A szerkesztő megjegyzése: A Magyar Tudományos Akadémia listája szégyen.
(mzs)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!