Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, III.
- Részletek
- Vendégek
- 2013. április 20. szombat, 04:56
- Lendvai Ildikó
A Karinthyt idéző címmel immár harmadjára találkozhat a Galamus olvasója. Továbbra sem paródiákat olvashatnak, még ha olykor az ember kínjában nevet is rajtuk. Hiteles, szószerinti szövegeket idézek, amelyeket a parlamenti jegyzőkönyv is rögzít. Nem feltétlenül a legfontosabb parlamenti törvények vitájából valók, de olyan mozzanatok, amelyekben, mint cseppben a tenger, jól látszik a lényeg: egyfajta látásmód, politikai karakter, stílus, érvelési technika.
Viviane Reding, a konzervatív vörös ördög
2013. április 15–16.
Az alábbi részletek óhatatlanul feszengést okoznak a hallgatónak-olvasónak. Hiszen egy rettenetes gyermektragédia – két kisgyermek halálos gázolása – adta az apropót az ízetlen politikai történethez. 2000 áprilisában Francis Ciarán Tobin ír állampolgár elütött egy öt és kétéves testvérpárt. Mindkét gyermek életét vesztette. A gázolót 2002-ben a bíróság jogerősen három év szabadságvesztésre ítélte. Tobin biztosíték letétele mellett Írországba távozott, és a magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs ellenére nem tért vissza. Írország különböző jogi indokolásokra és ír jogszabályokra hivatkozva nem tett eleget az elfogatóparancsnak, amelyet azóta magyar kormányok sora próbált érvényesíttetni. Navracsics Tibor az írekkel való jogvitában többek között Viviane Reding európai biztos közbenjárását kérte, aki ezt meg is próbálta, hosszú ideig eredménytelenül. Az utóbbi hetekben valamiféle, nem pontosan ismert tartalmú megállapodás eredményeként Tobin végül is jelentkezett Magyarországon büntetésének megkezdésére, amelyet az egyezség szerint valószínűleg otthon fog befejezni.
A végkifejlet előtt azonban a biztos asszony – aki a magyar jogállam leépítését kifogásoló kemény kritikája miatt közben a Fidesz egyik fő politikai célpontjává vált – március 9-én interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak: „Az elmúlt évben a magyar igazságszolgáltatás többszöri alkalommal panaszt nyújtott be hozzám, hogy Írország legfelsőbb bírósága nem hajlandó egy ír állampolgárt kiszolgáltatni a magyar igazságszolgáltatásnak, akit Magyarországon gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnak. Én személy szerint ezen nem csodálkoztam. Ezzel egyidejűleg Magyarország számos olyan határozatot fogadott el, amelyek kérdéseket vetnek fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban.”
Kéretlen kommentátorként hadd szögezzem le gyorsan: a gázolónak már régen börtönbe kellett volna kerülnie. Írország magatartása súlyosan aggályos volt. Azon is lehet vitatkozni, hogy Reding asszony éppen ennek az ügynek a kapcsán fejtette ki ismét a magyar igazságszolgáltatást illető aggodalmait. De az vitathatatlan: ezek az aggodalmak jogosak, akár volt szerepük az ír bíróság magatartásában, akár nem. Ráadásul a nyilatkozat idején az azeri gyilkos kiadatása már régóta ismert volt (ott nem tartottuk ilyen fontosnak, hogy a gyilkos magyar börtönben bűnhődjék), de a feltehetőleg kényszervallatás közben agyonvert román állampolgár ügye, aki egy kisebb értékű lopás miatt voltaképpen halálbüntetésben részesült, még nem is. Az, hogy Viviane Reding „nem csodálkozott” a magyar igazságszolgáltatással szembeni bizalmatlanságon, elvileg talán jelenthetett volna valamilyen, semmiképpen sem helyeselhető hallgatólagos megértést az ír eljárással szemben, de végül is nem befolyásolta negatívan az ügyet, ami röviddel ezután megnyugtatóan zárult.
Nem így vélekedett azonban a magyar kormány. Viviane Reding amúgy is a bögyükben volt. Úgy látták, itt a kitűnő alkalom, hogy a Magyar Országgyűlés – példátlan módon – határozatában ítélje el az Európai Bizottság elnökhelyettesét. A vitában a kormánypártiak interpretációja szerint azonos oldalra került a gyermekhalált okozó gázoló, az európai biztos, sőt mindazon európai politikusok és értelmiségiek, akik a magyar kormányt valaha is kritizálták. A bűnösök között természetesen „minősített esetként” felsorolták azokat is, akik „ráadásul magyarnak tüntetik fel magukat, bár az ország és a nemzet elleni gyűlölködő tevékenységük igencsak megkérdőjelezi magyarságukat”. A névsorolvasásból természetesen nem felejtik ki a TASZ-t, az Amnesty Internationalt és a Helsinki Bizottságot sem. A szívszorító tragédiából percek alatt ízléstelen és alpári politikai performansz lesz, amelyet tovább züllesztett az, hogy hajszál híján először került sor egy (mit ád isten, szocialista) képviselő kivezetésére.
Ugye emlékszünk Mikszáth Fekete városára, ahol a derék lőcsei polgárok a meggyilkolt főbíró vérével minél nagyobb területet igyekeznek elkeríteni maguknak? Valami nagyon hasonlónak lehettünk fültanúi. A véres tragédia jól kihasznált alkalmat adott egyfajta politikai területfoglalásra, a kormány egyik legrangosabb európai vitapartnerének „leleplezésére”, gyerekgyilkosok cinkosaként való feltüntetésére. Nézzük a részleteket!
Rétvári Bence államtitkár előadói beszédéből: „Marci ma 18 éves lenne, Petra pedig 15 éves. Ők voltak az a két gyermek, akiket Tobin úr elütött egy balesetben 13 évvel ezelőtt. Őróluk mondta Viviane Reding asszony, hogy aki az ő halálukért felelős, annak igazából nem is kell letöltenie a börtönbüntetését. Amint az Önök előtt lévő jelentésből is kitűnik, Francis Ciarán Tobin Magyarországra történő átadásának elmaradása végső soron az ír nemzeti jogalkotás hibájára eredeztethető vissza. A jelentés lezárása és annak parlamenti benyújtása óta az ír igazságügyi miniszter 2013. március 29-én kelt levelében biztosította az együttműködéséről Navracsics Tibor miniszter urat, hogy Tobin úr büntetése végrehajthatóvá válik. Ezt innen is köszönjük ír barátainknak. Sajnálatos módon azonban a biztos asszony az üggyel kapcsolatos, és a magyar bíróság függetlenségét megkérdőjelező nyilatkozata megalapozatlan és súlyos előítéleteket fogalmaz meg Magyarországgal kapcsolatban… Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy határozatban ítélje el Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosának a Tobin-üggyel kapcsolatos eljárását. Már csak azért is, mert Marci és Petra ma nem lehetnek köztünk.”
Szanyi Tibor (MSZP): „A parlament történetében egy unikális alkalom van, hiszen egy olyan témát tárgyal a Magyar Országgyűlés, ami hát finoman szólva sem feltétlenül dolga és kompetenciája… Egy határozat mindig azt jelenti, hogy a Magyar Országgyűlés úgy dönt, hogy a kormány csináljon valamit. Hát itt most semmilyen feladatot nem ad a kormánynak, piszkálódik úgy egyébként olyan témában, ami mindeddig a diplomácia térfelén volt, és ezt most a pártpolitika, mondanám azt, hogy az utcai politikai bozótharc szintjére rántja le… Orbán Viktor kormánya rendkívül súlyos diplomáciai nyomás alatt van. Önök pedig ebből próbálnak kitörni egy hangulatkeltéssel, útszéli politikai haszonszerzésre használják föl két gyerek halálát… Itt egyféle mítoszépítés van, mintha Reding asszony valami vörös ördög lenne. Nem, ugyan! Ő egy igazi vérbeli, európai, konzervatív politikus. Háromszoros európai biztos. Az egyik legfelkészültebb ember. Az Európai Bizottság egyik legfontosabb oszlopa – és Önök most ennek mennek neki! (Staudt Gábor, Jobbik: Ennyit ér az Európai Unió.) Ennek a két kisgyereknek a halálát Önök egyébként az Európa-ellenes szabadságharcuk igazolására akarják felhasználni.”
Vadai Ágnes (független): „Szanyi Tibor képviselő úr azt mondta, hogy a legunikálisabb dolog történik a magyar parlamentben. Szerintem ez a legundorítóbb, amit maguk valaha is műveltek. Felállnak oda a pulpitusra, két gyerekről beszélnek, közben pedig pontosan tudjuk, az a bajuk, hogy Viviane Reding az alaptörvény negyedik módosítását kifogásolja!”
Staudt Gábor (Jobbik): „Nagyon jó, hogy ez az Országgyűlés elé került, mert rámutat egy sokkal messzebb vezető ösvényre, ami az Európai Uniónak a gyalázatos voltára rávezet.”
Szalay Péter (Fidesz): „Magyarország ellen az Európai Unióban egyesek részéről ellenséges és éles kampány folyik. Ennek eredőjeként olyan személyeket lehet felsorolni, akik évtizedek óta külföldön élve úgy tesznek, mintha értenének a magyar helyzethez. Ráadásul magyarnak tüntetik fel magukat, bár az ország és a nemzet elleni gyűlölködő tevékenységük igencsak megkérdőjelezi magyarságukat. És kik az egyesek? Például Daniel Cohn-Bendit, a média által korábban pedofíliával vádolt, mára liberálissá vált anarchista… A külföldön tevékenykedő úgynevezett magyarokat zsigeri gyűlölet vezeti a magyarság ellen, ezért minden olyan törvény esetében, amely a magyar érdekeket előtérbe helyezi vagy védi, kórusban kiabálva erősítgetik, hogy nálunk nincs demokrácia. Ezekhez hasonlóan egyes, az Európai Parlamentben ülő magyar szocialista és liberális képviselők is sokat tesznek az ország hírnevének lerontásáért. Az alaptörvény elleni támadások, a kötelezettségszegési eljárás bizonyítják, hogy Magyarországot az Unió bizonyos körei mindenképpen szeretnék megleckéztetni, megalázni, szuverenitásába belegázolni. Másfelől Viviane Reding komoly politikai ambíciókat táplál, amelyek eléréséhez kemény, határozott politikus imázsát óhajtja kelteni. Ehhez a Tobin-eset jó alkalmat kínált… Tovább kell haladnunk azon az úton, amely az ország nemzeti felemelkedésének az útja, és sokszor új, szokatlan az Európai Unióban. Mint ahogy véget vetettünk annak a korábbi szocialista-liberális kormányok által folytatott gyakorlatnak, hogy Magyarország szervilisen eltűri, hogy más országok rendszeresen megalázzanak minket.”
Szilágyi Péter (független): „Nem érzem a koherenciát a fideszes felszólalásokban. Egyrészről azt mondják, hogy ez az egész jelentés és határozattervezet annak érdekében született, hogy a Tobin-ügyet vigyük előrébb, másrészről például most Szalay képviselőtársunk felszólalása is azt mutatja, hogy igazából Önök ezt a függetlenségi háború és a szabadságharc keretébe illesztik bele. Önöknek megvan a joguk arra, hogy ne értsenek egyet egyes álláspontokkal, de semmilyen jogunk nincs arra, hogy bárkinek a magyarságát elvitassák. Ön ezt tette meg az előbb.”
Józsa István (MSZP): „Van egy régi mondás, hogy ne menjen a napra az, akinek vaj van a fején. (Staudt Gábor: MSZP.) Önök kimentek ezzel a határozati javaslattal a napra, és most csurog a nyakukba a vaj,.. Vegyék már észre, hogy ez a tökéletes elszigetelődés, amiben vannak, azt mutatja, hogy Önök rosszul képviselik az ország érdekét. Mondjuk, vannak csatlósaik itt a szélsőjobb vagy a radikális nemzeti oldalon (közbeszólások a Jobbik soraiból), akik el se tudják képzelni, mert a szellemi szintjük a neonáci szint környékén megállt, és nem tudják (az elnök csenget.) a XXI. századot megközelíteni. (Kikapcsolják a mikrofonját. Staudt Gábor: Őrség!)”
Lezsák Sándor, elnök: „Képviselő úr, Ön megsértett egy pártot olyan jelzővel,, amelyik méltatlan az Országgyűléshez, megvonom Öntől a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból) Foglaljon helyet, képviselő úr! (Józsa István: Nem sértettem meg, elnök úr! Tiltakozom, elnök Úr! Staudt Gábor: A házvezetést nem lehet bírálni!) Tájékoztatom, képviselő úr, hogy a napirendi kereten belül nem fogok szót adni. (Staudt Gábor: Helyes!)”
Vadai Ágnes (független): „Ezt is megéltük, hogy vannak bizonyos jelzők, amelyeket mostantól nem lehet az Országgyűlésben használni, még akkor sem, ha az igaznak bizonyulnak.”
Lezsák Sándor, elnök: „Képviselő asszony, figyelmeztetem, ha hasonló stílusban folytatja, Öntől is meg fogom vonni a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)”
Lezsák Sándor, elnök: „Staudt Gábor, jobbikos képviselő úrnak adom meg a szót, aki előre bejelentette felszólalását. (Józsa István tapsol.)”
Staudt Gábor (Jobbik): „Józsa képviselőtársam, azt hiszem, a szómegvonás után azt szeretné, ha az Országgyűlési Őrség… (Józsa István folyamatosan tapsol.) Kérem tisztelt elnök urat, így nem tudom elkezdeni! (Józsa István: Meddig lehet tapsolni, elnök úr?)”
Lezsák Sándor, elnök: „Tisztelt Országgyűlés! Két perc technikai szünetet rendelek el. (Józsa István abbahagyja a tapsolást. Rövid szünet.)”
A Heti Válasz ominózus címlapja – digitalstand.hu
Vadai Ágnes (független): „Ez csak egy ürügy, hogy lehessen Vivane Redinget egyébként ekézni. Világos, hogy Viviane Reding Neelie Kroes után most itt van, és most ő az aktuális mumus. Látható, hogy ezt a női vonalat nem nagyon bírják. Ahány nő az Amerikai Egyesült Államoktól az Európai Bizottságig magukat megkritizálta, az volt már minden. Viviane Reding egy Önökhöz közelebb álló hetilap szerint Európa buldogja azért, mert kritizálni merte a maguk kormányzását.”
Szalay Péter (Fidesz): „Kettős mérce működik, mint ahogy számtalan ügy van, amire egyébként egyáltalán nem szenzitívek az Európai Unióban, sem azon kívül. Ahogy beszélt Staudt Gábor képviselőtársunk is a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról, a vajdasági magyarok nyelvhasználatáról, az senkit nem sért, az senkit nem bánt. Ugyanúgy ez nem érdekli a TASZ-t, a Helsinki Bizottságot, az Amnesty Internationalt, ezek a fórumok nem érdeklődnek a magyarsággal szemben elkövetett jogsértéseket illetően.”
Rétvári Bence államtitkár válasza: „Ez egy politikától teljes mértékben független ügy.”
Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa
Írásai a Galamusban:
Az új egyházi törvény kálváriája
Válasza Lázár Györgynek
Családvédelem – de kitől?
Parlamenti napló a választási törvény vitájáról. I–V. rész
Karácsony a parlamentben - 2012.december 17.
Baljós happy end – Az Alkotmánybíróság a családvédelmi törvényről
Isten és császár – Újabb stációk az egyházi törvény kálváriájában
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről – l
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről – lI
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!