rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 17.

Miért fogadta el a HÖOK a röghözkötés szabályozását?
Körösparti Péter, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökségi tagja


Bolgár György:
- Ma közös nyilatkozatot írtak alá az úgynevezett hallgatói szerződésről a felsőoktatási kerekasztal résztvevői, ott volt az emberi erőforrások minisztere, az Önök elnöke, nem tudom, hogy Ön személyesen jelen volt-e.

Körösparti Péter: - Igen, én is jelen voltam személyesen.

- Jelen volt. A kérdés az, hogyhogy?

- Nyilvánvalóan azt mindig hangsúlyoztuk, hogy magát az elvet, azt a társadalmi elvárást megértjük, hogy aki az adófizetők, a közösség pénzén itthon tanult, az a közösség javára is kamatoztassa a tudását. A kivitelezés volt az, amiben egyáltalán nem értettünk egyet, és azt hiszem, talán nem áll távol a valóságtól, ha most is úgy fogalmazok, hogy adott lehetőségek között a legméltányolhatóbb formát fogadtuk el. Tehát továbbra is fenntartjuk azt, hogy nem ez a helyes megoldás, viszont egy picit félre is ment ez a dolog. Az oktatási kormányzat az elején elment abba az irányba, hogy lényegében ez a szerződés büntető jellegű volt, holott alapvetően – én úgy gondoltam, legalábbis legelőször, amikor hallottam erről az egészről még a kezdet kezdetén – ez a finanszírozáshoz kapcsolódott volna: nem az intézményhez kötötte volna a kormány a finanszírozást, hanem a hallgatóhoz. Ahová a hallgató megy, oda megy a finanszírozás is. Csak aztán azok, akik kidolgozták, a rossz oldalát fogták meg a dolognak, és egy ilyen büntető, szankcionáló szerződés lett belőle. Amely ellen mi felszólaltunk, demonstráltunk, más szervezetekkel közösen is, és akkor került az ügyek végére pont, amikor végül is ezt megszavazta az országgyűlés az Alkotmányban. Azért azt be kell látni, hogy mi nem vagyunk politikai párt, tehát érdekvédelmi szervezetként van az a pont, ahol nem léphetünk át saját magunkon, és nekünk akkor is le kell ülni és tárgyalni kell az adott kérdésben.

- Ez rendben van, még tulajdonképpen azt is megértem, hogy Önök belementek egy olyan formulába, amely lényegében behajthatatlanná teszi ezeket a bizonyos befizetendő, utólagos tandíjakat, ha valaki a következő a diploma utáni húsz év évben nem dolgozna néhány megállapított évet itthon. Ez gyakorlatilag végrehajthatatlan, és Önök nyugodtan mondhatják azt maguknak vagy az Önöket megválasztó diákoknak, hogy nem kell izgulni, ebből nem lesz semmit, nem is lehet semmi. Arról nem beszélve, hogy az Európai Uniónak valószínűleg a normáiba ütközik, úgyhogy ő is meg fogja ezt semmisíttetni a magyar kormánnyal, minek erősködjünk. De ha ez így van is, nem mondhatták volna azt, hogy kérem szépen, sem elvi, sem gyakorlati alapon nem értünk ezzel egyet, nem írjuk alá? Ekkor mi lett volna?

- Az, hogy valószínűleg maradt volna, ami most érvényben van, egy sokkal rosszabb, büntetőbb jellegű szerződés, így viszont sikerült enyhíteni a feltételeken. Ahogyan Ön is említette, mondjuk egy hároméves alapképzés esetében húsz év alatt három évet itthon dolgozni azért nem annyira elviselhetetlen, azt gondolom. Továbbá nem feltételezem, hogy a nagy többségnek az lenne a célja, hogy mindenáron elhagyja Magyarországot.

- Abszolút így van, semmi rossz nincs abban, hogy valaki itthon dolgozzon, sőt szerintem mindenki azzal megy egyetemre, hogy itt szeretne dolgozni, itt szeretne a diplomájával érvényesülni. Nem akarnak elmenni, nem ez a cél.

- Így van. A feltételeket nyilván meg kell teremteni, hogy itthon el tudjanak helyezkedni olyan munkakörben, olyan fizetéssel, amelyért egyébként elhagynák az országot. És valóban, amiatt is döntöttünk amellett, hogy a könnyített feltételeket ebben a formában elfogadjuk, aláírjuk, mert húsz év alatt annyi időt itthon dolgozni, ahány évet tanult a hallgató, nem tűnik kivitelezhetetlennek. Ha mondjuk az orvosképzést veszem, amely a leghosszabb idejű, hat évig kell itthon tanulniuk, illetve dolgozniuk, akkor is tizennégy évet külföldön tud dolgozni, és azért tizennégy év alatt, ha ő nem akar többet hazajönni, akkor is elő tudja teremteni azt az összeget, amennyibe került a képzése. Ez meg egy másik dolog, hogy be lehet-e rajta hajtani, ez nem a mi feladatunk, ezt majd megoldja az, aki kitalálta.

- Igen, de azért visszatérnék a válaszának arra a részére, hogy azt mondja, ha nem írták volna alá ezt a mostani könnyített megállapodást vagy közös nyilatkozatot, akkor maradt volna a régi, a rosszabb. Miért? Azt sem írták alá. Miért nem lehet azt elképzelni, hogy a HÖOK nélkül a kormányzat megállapodik a többi érintettel, hogy ez így lesz, és kész. Különben is Alkotmányban van, azt csinálnak, amit akarnak. Miért kell hozzá a HÖOK szava és jóváhagyása?

- Igen, Alkotmányban van, jóváhagyják, de ha a HÖOK nem csinál semmit, akkor miért jött létre egyáltalán.

- A HÖOK tiltakozna és azt mondaná, ez szerintünk még mindig nem jó, hiszen most is ezt mondják. Szerintünk ez nem jó, sem elvileg, sem gyakorlatilag, csak jobb és elviselhetőbb, mint az előzetesen előadott tervezet volt.

- Igen, csak ezt azért is mondjuk, mert így a kérdésnek ezt a részét lezártnak tekinthetjük. Ennek van egy sokkal fontosabb oldala, amely a finanszírozási rész, hogy akkor ezek szerint kimondhatjuk, hogy a hallgatóhoz tartozik a finanszírozás, mert az állam a hallgatóval köt szerződést és ő finanszírozza. Mostantól kezdődhet el az igazi tervezés, az, hogy milyen szakstruktúra fog majd életben maradni, mert a hallgatók fogják majd eldönteni, hogy melyik az az intézmény, ahol minőség van, és ahová menni akarnak, mert akkor a finanszírozást oda fogják magukkal vinni.

- Magyarán azt mondja, hogy ez a közbenső megállapodás arra volt jó, hogy megteremtse az elvi alapját a felsőoktatás jövőbeni finanszírozásának? Méghozzá igazságos, hallgatói alapon?

- Azt gondolom, hogy eredetileg is ez lehetett az ötlet, csak ez valahol, bizonyos emberek magatartásán félrecsúszott, és inkább abba az irányba ment el, hogy majd akkor ők előírják a hallgatóknak, hogy mit miért kell csinálni, meddig kell itt lenni, hogy kell itt lenni. De az alapgondolat, ami kisejlik belőle, mégiscsak az, hogy a hallgatóhoz, név szerint valakihez van rendelve adott összegű finanszírozás, és viszi magával abba az intézménybe, ahol ő tanul.

- Mindazonáltal még nem látni – én legalábbis nem látom, lehet, hogy Önök már igen – azt, hogyan tudnak megállapodni az egész felsőoktatás átalakításáról a kormányzattal? Itt nem csak a röghöz kötésről folyt a vita, hanem arról is, hogy a kormány teljesen más alapokra akarta helyezni a felsőoktatást, lényegében önköltségi alapokra, ezért drasztikusan csökkentette a múlt év végén az államilag támogatott helyek számát, aztán ezt a tiltakozások hatására visszavonta. De ma sincs egy igazán átlátható rendszere annak, hogy akkor most hogyan, milyen feltételekkel vesznek fel hallgatókat a felsőoktatásba, hogyan fogják őket finanszírozni, és arra sincs válasz, hogy a felsőoktatásból kivont tízmilliárdokat hogyan fogják pótolni. Ebben az ügyben van előrelépés?

- Ezért volt fontos ez az úgynevezett közös nyilatkozat, aminek a legelső pontja a preambulumot követően az, hogy a felsőoktatás stratégiájának közös a meghatározása. Tehát lényegében ezzel azt írta alá miniszter úr, hogy az MRK-val, a szakszervezettel és az egyéb résztvevőkkel, az Iparkamarával, HÖOK-kal közösen kell meghatározni ezt a stratégiát.

- De ebben van bármilyen előrelépés vagy csak ez az elvi beleegyezés, hogy majd közösen ki fogjuk dolgozni. Lehet, hogy ugyanúgy fogják kidolgozni, hogy lenyomják az Önök meg a többi résztvevő torkán azt, amit akarnak, hiszen lám, a hallgatói szerződés a röghöz kötés ügyében is többé-kevésbé sikerült.

- Igen, de azért mégiscsak ott van az a többé-kevésbé, mert úgy teljesen lenyomni nem tudták, ahogy szerették volna, sőt igazából, ahogyan Ön is említette, ez egy annyira felpuhult verzió, hogy most hadd ne ismételjem meg, hogy ezt hogyan lehet vagy hogyan nem lehet behajtani.

- Értem. Akkor annyit mondjon még meg nekem legyen szíves, hogy a HÖOK-ban vagy az elnökségben – és nem tudom, milyen fórumokon vitatták ezt meg – voltak-e ellenvélemények, voltak-e olyan diákok vagy diákvezetők, akik úgy gondolták, hogy nem szabad ebbe sem belemenni, vagy nagyjából egyetértettek abban, hogy ez a kisebbik rossz.

- Igazából markáns ellenhangok nem voltak. Vitáztunk rajta, rendkívüli közgyűlést hívtunk össze, nem szűk körben vitáztunk, hanem nagyjából egy százfős környezetben. De igazán drasztikus ellenhang nem volt, pontosan azért, mert végül is ennek vannak olyan oldalai, amelyek fontosak ahhoz, hogy a felsőoktatás stratégiai átalakítása hogyan fog zajlani, hogy annyi évet kelljen itthon tölteni, amennyit a hallgató tanult. Ennek a gyakorlati megvalósítását nem tudom, ki hogyan képzeli, erre kíváncsiak vagyunk mi is.

- Azt mondják, hogy Önök adtak valamiféle elvi hozzájárulást, az összes többi meg a kormány baja, lesz vele elég baja, mert ezt gyakorlatban megcsinálni szinte lehetetlen. Nagyjából ebben egyetérthetünk?

- Azt gondolom, hogy egyetértünk, mert amíg ennek az ellenkezőjét nem mutatja be valaki, addig ezt igencsak nehéz lesz ellenőrizni. Gondoljuk csak el, hogy amikor ez a rendszer felfut, akkor épp négy-ötszázezer emberről beszélünk majd. Annak a nyomon követése, adminisztrálása, hogy itthon van, nincs itthon, kicsit azért nehézkes lesz.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!