rss      tw      fb
Keres

Még egy adalék a Jeszenszky-levélhez: a saját nagyköveti jelentése

Az utóbbi napokban sok internetes helyre felkerült az a Jeszenszky-féle értékelés, amely 2002. június 20-án készült, és amelyben az akkori washingtoni nagykövet a 2001-2002. évről számolt be. A Külügyminisztérium aztán a 2005-ös viták* nyomán döntött úgy, hogy feloldja a dokumentum titkosságát, és nyilvánosságra hozza a benne foglaltakat. Mivel Jeszenszky Géza olvasói leveléhez** ez az adalék is hozzátartozik, a teljesség kedvéért a Galamusban is közzétesszük saját korabeli jelentését.

*A 2005-ös vitához lásd  még Charles Gati interjúját és írását.
**Jeszenszky Gézának egyébként nem ez az első olvasói levele a Washington Postnak. Korábbi, 2002-es levele itt, Charles Gati véleménye a 2002-es levélről pedig itt olvasható.

(Mihancsik Zsófia)

***

Részlet Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet 2001-2002. évi jelentéséből

„’Egyrészt a szeptember 11-i terrortámadásra adott magyar válaszok vegyes jellege, megtetőzve az aznapi Csurka-nyilatkozattal, másrészt a megelőző napi, egyfajta cserbenhagyásként vett Gripen-döntés az adott körülmények között összekapcsolódott, s Magyarország a korábbi modell-szövetséges kiemelt pozíciójából hirtelen a sor végére került’ - olvasható a Külügyminisztérium hivatalos honlapján (www.kulugyminiszterium.hu) Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet 2002. június 20-án készült, a 2001-2002. évre vonatkozó beszámoló jelentésében.

A Külügyminisztérium alább közzéteszi Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet 2002. június 20-án készült, a 2001-2002. évre vonatkozó beszámoló jelentése "Vezetői összefoglalójá"-nak a kétoldalú politikai kapcsolatok értékelésével foglalkozó részét. Ennek titkosságát a külügyminiszter 2005. október 26-i dátummal feloldotta. Ezzel a Külügyminisztérium a magyar-amerikai kapcsolatok akkori helyzetével összefüggő vitát a maga részéről lezárta, újabb dokumentumokat nem ad közzé.”

A jelentés szövege

„Vezetői összefoglaló

A beszámolási évben nagykövetségünk feladatai egy hirtelen megváltozott nemzetközi koordinátarendszerben még összetettebbé váltak. Magyarország amerikai megítélésére, a magyar-amerikai viszonyra az elmúlt időszakban két dátum, esemény gyakorolt drámai hatást. Az Egyesült Államokat ért szeptember 11-i terrorcselekmények megrendítették az amerikai társadalmat, rádöbbentették sebezhetőségére, átrendezték politikai prioritásait. Ez megváltoztatta azt a nemzetközi feltételrendszert, amelyben meg kellett találnunk a transzatlanti, s azon belül a kétoldalú kapcsolataink további alakításának lehetőségeit.

A másik esemény, amely kedvezőtlenül érintette itteni pozícióinkat, a magyar kormány szeptember 10-i döntése volt a Gripen vadászgépek bérléséről. Ez a lépés megzavarta a térségbeli amerikai stratégiai és gazdasági terveket, dominó hatást indítva veszélyeztette a régióbeli amerikai pozíciókat, s precedensül szolgált az amerikai dominanciával dacoló európaiak számára. Washington számára a döntés tartalmánál is fájóbb volt annak módja: a várakozásaikkal ellentétes döntésről elvárták volna az előzetes értesítést, konzultációt, de legalább annak utókezelését. Amerikai részről a szövetségesi kapcsolat egyik alapelvének tartják ugyanis, hogy nem okozunk egymásnak meglepetéseket.

Az egyes országok által a szeptember 11-i terrortámadásra adott reakciók váltak a kétoldalú kapcsolatok elsőszámú mércéjévé. Az adminisztráció új fejezetet nyitott bilaterális partnerkapcsolataiban, új szövetségeket kötött, szükség szerint háttérbe szorított régi partnerségeket attól függően, hogy mennyire szolgálta a terrorizmus elleni háború ügyét. A szövetségesek, partnerek régi érdemei elhalványultak, s pozícióikat az antiterrorista kampányhoz történő hozzájárulásuk jelentősége határozta meg. Ezt erősítette az az egybeesés is, hogy a januárban hivatalba lépett Bush-adminisztráció a nyár végére állította be új embereinek jelentős részét a közigazgatásba, s így szeptemberben egy, az előzményeket kevésbé ismerő csapat kezdte meg tevékenységét. Erre az időszakra jellemző volt továbbá a terrorizmus elleni háború felfokozott lélektani állapota, a túlzott emocionális töltet, valamint a 'fekete-fehér' látásmód.

Sajnálattal állapítható meg, hogy ebben az átrendeződésben, ebben az új feltételrendszerben Magyarország nem találta meg a helyét kellő gyorsasággal és hatékonysággal. Egyrészt a szeptember 11-i terrortámadásra adott magyar válaszok vegyes jellege, megtetőzve az aznapi Csurka-nyilatkozattal, másrészt a megelőző napi, egyfajta cserbenhagyásként vett Gripen-döntés az adott körülmények között összekapcsolódott, s Magyarország a korábbi 'modell-szövetséges' kiemelt pozíciójából hirtelen a sor végére került. A két kérdés összeadódása kétségeket ébresztett a magyar kormány szövetségesi elkötelezettségét, és atlanti orientációját illetően. Lélektanilag megváltozott a velünk kapcsolatos hozzáállás.

A Magyarországgal kapcsolatos negatívumok összeadódása vonzotta, felnagyította azokat a kapcsolatainkban korábban is meglévő problémákat, mint például a több éve sikertelenül tárgyalt kereskedelmi vámtarifák kérdése, az ún. gyűlöletbeszéd, a kedvezménytörvény vagy a taszári bázis használati díjának ügye, s így az egész kapcsolatrendszer negatív megvilágításba került. A szeptember 11-i eseményekre adott magyar válasz pozitív eleme volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök elsőként nyilvánította azt a NATO 5. cikkelyébe tartozó támadásnak. Hasonlóan kedvezően fogadták az Egyesült Államokban a magyar társadalom együttérzésének demonstrálását. Ugyanakkor a magyar lakosság megnyugtatását, a Magyarországra leselkedő terrorista veszély kizárását amerikai részről – túlzott érzékenységgel – már egyfajta elhatárolódásként vették. Szintén kedvezőtlen visszhangot kapott szeptember 11-e nemzetközi jelentőségének, a magyar érintettségnek lassú felismerése, s a villámgyorsan átrendeződő amerikai prioritásokhoz történő kapcsolódási pontok keresésének késlekedése.

Washington türelmetlenül fogadta a szeptember 11-i Csurka-nyilatkozattól történő kormányfői elhatárolódás elmaradását, s a szeptember 18-i kormányhatározatot is megkésettnek tartotta, noha elismerte annak tartalmasságát. Szintén lassúnak tekintették a terrorizmus elleni kampány egyes részterületein kezdeményezett jogszabályi, intézményi változtatásokat, a bürokrácia reagálását. A felfokozott idegállapotban már túlzó elvárások is megfogalmazódtak, mint például, hogy menjünk elébe az amerikaiak olyan kéréseinek is, amelyeket még meg sem fogalmaztak. A magyar légtérhasználat megnyitásával kapcsolatban ellentmondásos jelzéseket kaptunk tőlük, először nem sürgették a parlamenti engedély megadását, később viszont felrótták, hogy a NATO szövetségesek közül utolsóként adtuk meg a hozzájárulást. (Ismételten fel kellett hívnunk a figyelmet alkotmányunkból fakadó korlátokra.)

Néhány területen kedvezőtlen kiinduló pozíciónk is hátráltatta a megfelelő válaszadást. Ilyen volt például a terrorizmus elleni kampányban igen fontos szerepet kapott két terület: a pénzmosás elleni küzdelem, valamint a katonai erőfeszítésekhez történő hozzájárulás. Szerencsétlen egybeesés, hogy az OECD-n belül működő, a pénzmosással szembeni harcot is koordináló Financial Action Task Force éppen a megelőző nyáron vette föl Magyarországot a nem együttműködő országok listájára. Szeptember 11-e után így Magyarországnak feketelistásként eleve rosszabb kiinduló helyzetből kellett pótolnia a megfelelő törvényhozási változtatásokat, s ezzel lépéshátrányba került. A katonai hozzájárulás területén is elmaradtunk szövetségeseink és a tagjelölt országok többségétől. Novemberig húzódtak az egyeztetések arról, hogy az elvi szándékot bejelentsük egy orvoscsoport afganisztáni kiküldéséről. Régióbeli szövetségeseink, de még több NATO-partner szomszédunk is ekkor már útba indította csapatait a térségbe.

Nagykövetségünk igyekezett ezeket a negatívumokat ellensúlyozni, javaslatainkkal az otthoni illetékeseket mozgósítani. Igyekeztünk előtérbe állítani azokat az elemeket, amelyek Magyarország sajátos földrajzi és politikai pozíciójából adódóan egyedi lehetőséget nyújtanak a terrorizmus elleni kampány sikerre viteléhez. Ilyen terület volt az antiterrorista képzés, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem összekapcsolása, a humanitárius segítségnyújtásban megmutatkozó példaszerű együttműködés a kormányzati és nem kormányzati szervezetek között, a térségbeli 'know how' jellegű tanácsadás fejlett bankrendszerünk és intézményi struktúránk alapján.

A szeptember 10-i Gripen-döntés szintén rendkívül érzékenyen érintette az Egyesült Államokat. Amerikai részről NATO-tagságunk támogatásakor az volt a kiinduló axióma, hogy a közép-európai országok gazdaságilag az EU-hoz húznak, biztonságpolitikailag viszont az USA-hoz. Az F16-osok elvetése ezt az alapvető képletet zavarta meg. Az amerikaiak csalódottságának további eleme volt, hogy benyomásaik szerint Magyarország nem vette komolyan a védelmi, katonai szempontokat, s egy hadiipari termék beszerzésekor nem annak katonai használhatóságát tekintette prioritásként. Megítélésük szerint a NATO-kötelékben teljes értékkel nem használható Gripen-gépek rendszerbe állításával Magyarország eleve korlátozta részvételi képességét a Szövetség jövőbeli operációiban. Így önként vállaltunk egyfajta másodrangú szövetségesi pozíciót, amely ellen olyan vehemensen küzdöttünk a NATO-ba történő belépésünkkor. Az amerikai fenntartásokat felerősítette a magyar döntés precedens jellege miatti aggodalom, egyrészt egy térségbeli dominó-effectus elindításával, amely kedvezőtlen üzenetet közvetít a NATO-tagjelöltek felé is, másrészt az ügyet lefutottnak tekintett amerikaiakkal szembeni dacolással. A Gripen-döntés túllépett a magyar kereteken, s az a transzatlanti feszültségek egyik kérdésévé vált, különösen a brit és a svéd intervenciók nyomán.

Nagykövetségünk ez ügyben is igyekezett megfelelően érvelni az amerikai aggodalmak eloszlatása érdekében. Hangsúlyoztunk a svéd vadászgépek NATO interoperabilitására vonatkozó brit garanciákat, emlékeztettünk a Gripen-rendszer jelentős amerikai részarányára. Igyekeztünk egyúttal hangsúlyozni nyitottságunkat az amerikai részről nagy energiával szorgalmazott, 2010-ben rendszerbe álló új, összhaderőnemi harci gép, a Joint Strike Fighter iránt. Emellett szorgalmaztuk, hogy a magyar és az amerikai légierő közötti együttműködés ne szakadjon meg a Gripen-döntést követően, s közösen tárjuk fel azokat a területeket (mint például pilóták és a földi irányítószemélyzet közös képzése, fegyverzet beszerzése), ahol ez az együttműködés tovább mélyíthető.

A hazánkkal szemben megfogalmazott bírálatok és a Gripen-ügy kapcsán reánk nehezedő nyomás ellenszenvet keltett Amerika iránt Magyarországon is. Ezt erősítették az új budapesti amerikai nagykövet politikai elfogultságával kapcsolatos budapesti vélemények, s az általa megfogalmazott kormányzati bírálatra érkező széleskörű negatív visszhang. Igyekeztünk felhívni amerikai partnereink figyelmét, hogy a Gripen-döntést követően tapasztalt amerikai eljárás 'rámenőssége' visszafelé sülhet el.

A 2001. végére jelentősen lehűlt magyar-amerikai viszonyt a velünk szemben felhalmozott kritika folyamatos lebontásával, apró lépésekkel igyekeztünk javítani. Január végén sikerült tető alá hozni a kereskedelmi vámtarifa-megállapodást, s körülbelül egyidőben sikerült megállapodni egy jelképes, egy dolláros bérleti díjról a taszári bázis amerikai használatáért. Ez a két kedvező gesztus már elegendő volt ahhoz, hogy a hazánkra nehezedő kritikai nyomás méltánytalanságát érző amerikai körök hangosabbá váljanak, s a kétoldalú viszony javításának perspektíváit helyezzék előtérbe. Erre az időszakra amerikai részről megemésztették a Gripen-döntést, s a rendkívül csalódott Lockheed-Martin vállalatnál dolgozó partnereinket is sikerült meggyőznünk a vállalat-csoport által koordinált JSF iránti érdeklődésünkről.

A terrorizmus elleni kampányban ezzel párhuzamosan több területen sikerült pozitív teljesítményt felmutatnunk, egyöntetűen kedvezően fogadták a pénzmosás elleni küzdelemhez szükséges jogszabályváltoztatások terén tett magyar lépéseket, beindult a budapesti ILEA-n a terror-elhárítási képzés, jó visszhangja volt az afganisztáni újjáépítéshez fölajánlott magyar segélykeretnek. Hasonlóan kedvező fejlemény volt a kedvezménytörvény végrehajtásáról született magyar-román megállapodás, amely 'kihúzta a méregfogát' az egyes szomszédaink részéről a törvénnyel szemben támasztott fenntartásoknak. A Kossuth Lajos amerikai útjának 150. évfordulójáról megemlékező rendezvénysorozat a két ország szövetségesi kapcsolatának történelmi hagyományait, a régóta vallott közös értékeket felelevenítve szintén jótékony hatással volt.

A 2002. elejére ily módon tapasztalható javulás a bilaterális viszonyban azonban még nem érte el azt a szintet, hogy teljesen lezárhattuk volna a magunk mögött hagyott fél év negatív időszakát. Az Egyesült Államokbeli Bostonba látogató Orbán Viktor miniszterelnök Fehér Ház-i fogadásának ügye, annak magyarországi felnagyítása Washington számára is kellemetlen volt: mind az NSC és a State Department, mind a budapesti amerikai nagykövetség folyamatos magyarázkodásra kényszerült az amerikai-magyar szövetségesi kapcsolatok mélységét illetően. A bostoni látogatás kapcsán sor került ugyan Bush elnök Orbán miniszterelnökhöz intézett telefonhívására, de az ügy 'rossz szájízt' hagyott mind a két oldalon.

Tavaszra a Magyarország, a magyar vezetés megítélését beárnyékoló elemek közül csupán az ún. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos kormányzati, pontosabban kormányfői elhatárolódás kérdése maradt egyedül napirenden. A parlamenti választások lefolyásának módja (71-73 százalékos részvételi arány, incidensek elmaradása), valamint annak eredményeképpen a MIÉP parlamentből történt kiszorulása ezt az utolsó kritikai elemet is okafogyottá tette, s különösen a francia elnökválasztások kontrasztjaként megerősítette a magyarországi demokrácia szilárdságáról kialakított képet. Az új kormány megalakulásával jó alkalom kínálkozik egy új fejezet megnyitására kétoldalú kapcsolatainkban, s különösen a védelempolitikai területen táplálnak amerikai részről várakozásokat a tekintetben, hogy új lendületet kapjon a magyar véderő-reform, s a NATO-beli katonai vállalások teljesítése."


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!