Kényszervallatás – In memoriam Bara József
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2013. április 13. szombat, 03:31
- Krémer Ferenc
Meghalt egy ember. A hírek szerint rendőrök verték agyon a „kihallgatás” alatt. Rendőrök, akiknek az a feladatuk, hogy az emberek biztonságát és életét védjék, és akkor ölték meg, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben, fogságban volt. Az országos rendőrfőkapitány elfogadhatatlannak, megengedhetetlennek és tűrhetetlennek nevezte, hogy egy rendőri intézkedés így fejeződjön be. Azt nem mondta, hogy nem szabad így kezdődnie és/vagy így végbemennie. Lehet, hogy úgy gondolta, mégiscsak túlzás, hogy belehaljon valaki a kihallgatásba. Valóban az. Ahogyan az is, hogy a rendőrök bárkit és bármiért verjenek. Az erőszak alkalmazására szóló felhatalmazás az intézkedéssel szembeni ellenállás, más civilek és a rendőr elleni támadás meghiúsítására szolgál, semmi többre. Éppen ezért nem erőszakszervezet a rendőrség, illetve nem szabadna annak lennie. A magyar rendőrség azonban makacsul ragaszkodik az erőszakhoz. Ez a ragaszkodása mély együttérzésre talált a Fidesz vezetőinél, akik máig azt hiszik, hogy pusztán a megjelenésükkel és fenyegetéseikkel két hét alatt rendet teremtettek az országban. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője! A szolgáltató államot rövid idő alatt sikerült nekik fenyegető, büntető és erőszakos állammá átalakítaniuk. Nagyon valószínű, hogy a rendőrtábornoki karban ez örömet váltott ki. Végre valaki, gondolták, aki megérti a rendőrök lelkét (értsd, azokét a rendőrökét, akik a szakmai tudást az ököl erejével akarják pótolni). Mivel a rendőri felső vezetés nem tud és nem is akar semmit sem tudni arról, valójában hogyan dolgoznak a rendőrök, milyen következményekkel járnak az általuk elrendelt intézkedések, akciók és miegyebek, az sem érdekelte őket soha, hogy mi történik a kihallgatásokon. Főleg akkor nem, ha az illető nem felel meg eléggé a jobboldali magyarságkritériumoknak, vagyis cigány, ráadásul még Romániából is jött.
Akik a rendőrséget kutatják, pontosan tudják, hogy az, ami az elmúlt három évben történt, mind a tisztességes, szakmájukat szerető rendőrök, mind a civilek számára elfogadhatatlan. A vallatás alatt elkövetett gyilkossággal kapcsolatosan azonban számos egyéb kérdés is felmerül.
Hogyan lett rendőr ezekből a gyilkossá lett emberekből? Milyen szervezet az, amelyik nem képes, vagy talán nem akarja felismerni az egyenruhába öltözött bűnözőt? Az alig létező szelekciós rendszer szinte egyáltalán nem szűri ki azokat, akik alkalmatlanok rendőrnek, azokat pedig a legkevésbé sem, akik alkalmasak lennének. Ma már az is gondot okoz – legalábbis a demokratáknak –, hogy akit ma alkalmasnak találnak, az egy demokráciában nagy valószínűséggel alkalmatlan rendőrnek. Tegyük fel azonban, hogy jó a szelekciós rendszer, de véletlenül mégis bekerülnek olyanok, akiknek semmi helyük sincs a rendőrségnél. Vajon miért nem szórja ki őket az oktatási rendszer? Ma azért, mert minden erővel arra törekednek, hogy a katonasághoz minél hasonlóbbá tegyék a rendőrséget. Ezzel pedig tágra nyitják az ajtókat az erőszak- és parádémániás emberek előtt. Tegyük fel, hogy véletlenül még az oktatás szűrőin is átjutnak az alkalmatlanok; a kollégáik és a főnökeik azonban még mindig meg tudnák akadályozni, hogy bűnöző rendőrré váljanak.
Ebből két újabb kérdés következik. Az első, hogy vajon mit csinált a többi szolgálatban lévő izsáki rendőr. Azok, akik bent voltak az épületben, akiknek tudniuk kellett, hogy mi és hogyan történik a kihallgatáson. Vajon ők mennyire alkalmasak a feladatukra – feltételezve, hogy nem emberek agyonverése a tényleges feladatuk? A rendőrök közössége eléggé zárt rendszer, azonban az is tudható a kutatásokból, hogy egyáltalán nem egyformán ítélik meg a társaik törvényszegéseit. A kisebb jelentőségűnek tartott szabályszegéseket, ha nem is fogadják el, megvédik az elkövetőiket, amit súlyosabbnak ítélnek, azt viszont maguk is szankcionálják. Vajon miféle légkör uralkodhat Izsákon, hogy egy ember agyonverését elfogadhatónak tartotta és nem akadályozta meg a többi rendőr? És hogyan vehették fel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karára a kihallgatáson, azaz az agyonverésben résztvevő egyik rendőrt?
De menjünk tovább! Mi a helyzet a kiskőrösi rendőrkapitánnyal és az izsáki őrsparancsnokkal, akik ilyen rendőröket alkalmaztak, akik sohasem figyeltek fel arra, hogy a beosztottaik között vannak embertelenül brutális rendőrök is? Hogyan törődnek a beosztottaikkal, nem is beszélve a gondjaikra bízott közösségekről?
A városi kapitány azonban a megyei főkapitány alárendeltje, ő ellenőrzi, ő értékeli a munkáját, a hierarchia következtében ő felelős mindenért, ami a beosztott kapitányságokon történik. Illetve csak kellene hogy felelős legyen, mert valójában nem az. A kérdés azonban fennmarad: vajon mennyit tudhatott mindarról, ami Izsákon történni szokott? Érdekelte egyáltalán? Valószínűleg nem.
A megyei főkapitány azonban nem a hierarchia csúcsa, hiszen ott van még az országos főkapitány és persze a belügyminiszter. Ők határozzák meg a rendészetpolitikai irányokat, ők a felelősek az rendőrség egész működéséért. A rendőrség erősen hierarchizált, egyetlen centrumból, parancsokkal irányított szervezet. A hierarchia csúcsán ülők ebből következően minden egyes rendőri intézkedésért felelősséggel tartoznak.
Az áldozat élettársa. Orgovány, 2013. április 10. – MTI/Ujvári Sándor
Ahogyan március 14–15-én a hóviharban láthattuk, a centralizált hierarchia béna és működésképtelen rendszer. Azt is láthattuk, hogy e hierarchia haszonélvezői semmilyen felelősséget nem hajlandóak vállalni, helyette inkább meséket mondanak a sikerekről és a lakosság hálájáról. Az, ami most Izsákon történt, éppen úgy az orbáni egyeduralomhoz igazított, antidemokratikus rendszerekből ered, mint a hóviharban mutatott tehetetlenség. Tudom, hogy még a demokratikus ellenzéki pártok között is vannak, amelyek ragaszkodnának a centralizált, parancsuralmi hierarchiához és borsódzik a hátuk a rendőrség és a közhatalom demokratizálásának gondolatától. Ha azonban ismét csupán apró változtatásokat hajtunk majd végre, akkor vállalnunk kell a felelősséget mindazért, amit a meg nem reformált szervezetek a magyar társadalommal művelni fognak.
Lásd hírösszefoglalónkat: Agyonverték Bara Józsefet
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!