Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 10.

Nyomtatás

Részletek: 2013. április 12. péntek, 02:53; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Tízmilliót nem tud adni a soproni Fidesz a kétszáz éves zenekarnak
Kalmár István, az MSZP soproni elnöke, az önkormányzat közgyűlésének MSZP-s tagja

Bolgár György: - Olyan tíz nappal ezelőtt olvastam a Népszabadságban egy meghökkentő tudósítást arról, hogy lemondott az ország legrégebbi szimfonikus zenekarának összes vezetője, mert méltatlan körülmények között kénytelen dolgozni a Liszt Ferenc zenekar Sopronban. Pedig mindössze tízmillió forint kellene nekik, akkor már valahogy meglennének. És arra gondoltam, hogy bár tízmillió forint egy embernek nagy pénz, de egy zenekarnak minimális. Ez egyszerűen szóba sem kerülhetne, hogy tízmillió forinton múljon egy zenekar sorsa. Szóval nem akartam elhinni és most sem akarom elhinni, úgyhogy Öntől kérdezem, hogy lehetséges ez? Milyen helyzet ez, hogy alakulhatott ez ki?

Kalmár István: - Sajnos valóban ez a helyzet. Sopron rendkívül büszke a tradícióira. Szabad királyi város volt és nemcsak a szimfonikus zenekar a legrégebbi, hanem itt van a legrégebben épített tornacsarnok és a vár is. Úgyhogy sok mindenre büszkék lehetünk. Érdekes módon ezekből a polgári értékekből, úgy látszik, a szimfonikus zenekar most kimarad, nem annyira népszerű a városvezetők számára. 1829-ben alapították ezt a szimfonikus zenekart, amely ma Liszt Ferenc nevét viseli. Ez alapítványként működött, minden évben az önkormányzat különböző pályázati forrásaiból részesülve. Tehát voltak olyan bizonyos alapok, amit az ifjúságpolitikára, kultúrára osztott szét az önkormányzat, szakbizottságokon keresztül. És egyre kevesebb és kevesebb pénz került ezekbe a pályázati forrásokba, így ennek az alapítványnak is a működésébe, ami nem volt a költségvetésben, hiszen vannak ennél népszerűbb és populárisabb dolgok, mint például a színház vagy éppen a kosárlabda vagy más látványsportok, azok százmilliós nagyságrendű támogatást kapnak az önkormányzattól. De eddig a pályázati források azért biztosították a szimfonikus zenekar működését is. Azonban az elmúlt évek forráselvonása, ami annyira jellemző az önkormányzatokra, utolérte a szimfonikus zenekart is. És ezekből a szűkülő kulturális pályázati forrásokból nem tudták a fennmaradásra szükséges minimális összeget sem összeszedni. Amit, még egyszer mondom, szokásjog alapján minden évben megkaptak a pályázati pénzekből.

- Mondjuk nem Önnek kellene feltennem a kérdéseimet, hiszen Önök kisebbségben és ellenzékben vannak Sopronban. Meg is próbáltam néhány napja a fideszes önkormányzati vezetést elérni, de még választ sem kaptunk tőlük. Nem mintha ez kivételes volna, a magyar kormány szóvivőjét például legalább egy-másfél hónapja lényegében minden nap próbálom szóra bírni, de úgy látszik, másvalaki elvette a szót tőlünk. Szóval nem könnyű szóra bírni a felelősöket és illetékeseket. De azért abba próbáljon bennünket beavatni, mert Ön nyilván közelről látja ezt, hogy nem kínos ez a fideszes városvezetésnek, hogy esetleg a széthullás vagy a megszűnés szélére kerül egy ilyen régi szimfonikus zenekar? Ennek azért lehetnek olyan politikai következményei, amelyek nagyobbak annál, mint hogy esetleg a város közvéleményét elsőre talán nem annyira érdekli egy szimfonikus zenekar. De amikor arról van szó, hogy megszűnik, mert nincs egy forint se rá, az már kellemetlenebb.

- Így van, egyelőre próbálnak mindenféle dologgal takarózni, hogy majd megoldják. Sopronban létezik egy Prokultúra nevű közhasznú Kft., ami a színházat, fesztiválokat, művelődési központot működteti. Hozzájuk próbálják betagolni a szimfonikus zenekart. De egyébként én is azt gondolom, hogy sokkal nagyobb a súlya ennek a dolognak. Egyrészt van egy erkölcsi súlya, másrészről meg azért ötven soproni zenészről beszélünk, akik túlnyomó részt zenetanárok a soproni zeneiskolában, illetve olyan amatőr zenészek, akik jó szívvel és a legnagyobb képességgel, tehetséggel próbálják a komolyzenei kultúrát ápolni Sopronban. Tehát igenis van politikai súlya is, hiszen ötven ember esetében, ötven család esetében ennek kell hogy legyen számukra is egyfajta visszatartó ereje, hogy valami megoldást találjanak. Érdekes módon nem keresik túlzottan. Mondom, takaróznak, hogy majd megoldjuk a Prokultúrán belül. Ezért bátorkodtam én az MSZP-frakció nevében egy sajtótájékoztató keretében megkérni a polgármester urat, hogy tegyük félre politikai nézetkülönbségeinket és ebbe a kérdésbe ne mossunk bele politikát, hanem hívjunk össze, amennyire gyorsan csak lehet, egy rendkívüli közgyűlést. És mi meg is találtuk a forrást, hogy honnan lehetne biztosítani a zenekar számára létszükségletű néhány millió forintot. Szűkül a pénz az önkormányzatok esetében, hiszen Sopron is közel 1,3 milliárddal rosszabbul járt a kormány önkormányzatokat érintő átszervezésével.

- Pedig kifejezetten külön meg is köszönték a kormánynak, hogy milyen nagylelkű volt és megmentette Sopront az adósságai nagy részétől, és elismerő oklevelet adtak a kormányzat vezetőinek. Ehhez képest jóval kevesebb pénzük van, és ezek szerint még egy szimfonikus zenekar minimális eltartására sem futja.

- Így van, még egyszer mondom, 1,3 milliárddal kevesebből gazdálkodunk ebben az évben. De egy dolog stabilan megmarad, az a közérdekű tájékoztatás nevű forrás, ami minden évben 100–120 millió forint, tehát a helyi újság, helyi rádió, helyi tévé, ahol persze nagyon egyoldalú a tájékoztatás szükségszerűen, hiszen mindenki apanázsért kommunikál kifele. Mi azt javasoljuk, hogy ebből a helyi érdekű köztájékoztatásból tízmillió forintot csoportosítsunk át a szimfonikus zenekar javára. Ezt levélben is elküldtem polgármester úrnak, illetve a sajtótájékoztatón is bejelentettem, hogy a mi frakciónk egy rendkívüli közgyűlés összehívását javasolja. És azt, hogy ezt a forrást csoportosítsuk át és az öntömjénezésből – ha szabad így fogalmaznom – adjuk inkább a magas kultúrának, illetve annak, hogy ezt a hagyományt, ezt az értéket, amit a lassan kétszáz éves soproni szimfonikus zenekar jelent, mentsük meg. Egyelőre nyilvánvalóan nem kaptunk választ.

- Miért nyilvánvaló ez? Nem lehet legalább annyit válaszolni, hogy nem? Köszönjük a javaslatot, napirendre vesszük, de nem. Vagy köszönjük szépen, lehet ez is egy megoldás, tárgyaljunk róla. Ennyi kapcsolat sincs a kormányzó erők és az ellenzékben lévők között egy városban?

- Nagyon szomorú folyamatok zajlanak egy vidéki, relatíve középméretű városban. Olyan folyamatok, hogy teljesen elvesznek az emberi viszonyok és a kapcsolatrendszerek a két nagy politikai erő és párt között. Oly módon, hogy gyakorlatilag nem válaszolnak a közgyűlési kérdéseinkre, amire korábban nem volt példa. Tehát nem méltatnak minket egy közgyűlésen érdemi válaszra. Innentől kezdve miért várjuk azt, hogy egy ilyen közgyűlésen kívüli, kvázi gesztusszerű kérdésben, amibe hangsúlyoztuk, hogy nem teszünk bele politikát, nem felelősöket keresünk, nem bélyegzünk meg senkit direkt azért, hogy most ne erről legyen szó, nem politikai haszonszerzés a cél, hanem egy kulturális érték megmentése, visszajelzést kapjunk. Nekem borítékolva van olyan érzésem, hogy nem is fogunk. De az elmúlt hat évben, amióta ez a regnáló hatalom és polgármester vezeti Sopront, ez a szokásjog megerősödött, hogy ahogy Bolgár úrnak nem reagál a kormányszóvivő, úgy érdemben az MSZP megkereséseit se nagyon veszik figyelembe. A szükséges hivatali bürokrácián keresztül nyilván megválaszolják, de ha már közgyűlés van és olyan téma van, akkor egyszerűen elengedik a fülük mellett a kellemetlen kérdést és nem hajlandók rá válaszolni.

- Lehet, hogy már úgy döntöttek, hogy mi nem is létezünk, Önök sem léteznek, úgyhogy mi a fenének válaszoljanak bármire is?

- Így van, előszeretettel mennek vissza és kezdenek el kommunistázni, amire megint az elmúlt öt-tíz évben nem volt példa. Az elmúlt egy évben Sopronban rendszeresen kommunistáznak, miközben a soproni MSZP-frakció átlag életkora messze fiatalabb a fideszesnél, hiszen jómagam is negyvenéves vagyok és három képviselőtársam közül ketten hasonló korúak, mint én vagyok, tehát jóval fiatalabbak vagyunk még a fideszeseknél is. Mégis állandóan ezzel kell szembesülnünk, mert ugye ezzel a témával el lehet fedni mindent. Itt már nincs szám a költségvetésben, nincsenek főösszegek, nincsenek elvonások, nincsenek megszorítások, hanem akkor a kommunisták inkább ne beszéljenek. Úgyhogy sajnos ez a politikai kultúra, amit a parlamentben mindenki láthat, a helyi városi politizálásban ugyanúgy megjelent.

- A Népszabadság cikkében találtam egy-két nagyon jópofa példát arra, hogy a szimfonikus zenekar vezetője nem akart szép csendben meghalni vagy nem akarta feladni és nem a szokásos módszereket választotta arra, hogy felhívja a figyelmet a sanyarú helyzetükre. Leírja az újságíró, hogy egyszer pizsamában kezdett el vezényelni a karmester, és elmondta a közönségnek, hogy elaludtam, mert volt egy édes álmom, azt álmodtam, hogy az önkormányzat tízmillió forinttal támogatja a nagy múltú együttest. De nem támogatta. Aztán egyszer Ferrari formaruhában vezényelt, mondván, hogy a Ferrari szponzorálni akarta a zenekart, adott is egy formaruhát, de amikor megtudta, hogy csak tízmillió forintot kérünk, azt mondta, hogy vegye le a ruhát, mert ilyen kevéssel nem támogatunk senkit. Szóval ezek olyan jópofa ötletek, nem egy komolyzenésztől, egy karmestertől valók, inkább televíziós showmanek szoktak, azok se mindig, ilyen jópofa ötletekkel előjönni. És ezek szerint ez sem ért célba, pedig ezzel fel lehet hívni a közvélemény figyelmét is arra, hogy kérem szépen, történik valami botrány és nem volna szabad, hogy ez így maradjon.

- Így van. Minden elismerésem a szimfonikus zenekar karmesteréé, aki valóban ilyen bátran és ilyen nyíltan próbált lobbizni a saját érdekeikért. Sajnos a közgyűlési többség ezt nem igazán hallotta meg, nem igazán foglalkozott ezzel. Tehát nem nevesítették a szimfonikus zenekart arra, hogy oda valamilyen forrást kell adni, ami gyakorlatilag egy stabilitást, egy olyan finanszírozást jelentene nekik, amivel minden évben számol a mindenkori városvezetés. Ez eddig pályázati struktúrában működött, sajnos ez a pályázati struktúra összeszűkült a forráshiány okán – érdekes módon a kommunikáció nem –, és ez lehetetleníti el leginkább a szimfonikus zenekart. Én is azt gondolom, hogy a karmester úr és a szimfonikus zenekar alapítványának vezetése minden elkövet annak érdekében, hogy megmentse ezt a nagy múltú zenekart, de ez már kevés. Sopron egy kultúrváros, mi magunk is pályáztunk Európa kulturális fővárosa címéért, és bent voltunk az első körben tovább jutottak között, büszkék vagyunk a gazdag kulturális kínálatunkra. Ezért adnunk kéne ezután arra is, hogy fennmaradjon ez a kulturális nívó, amire büszkék lehetünk. Mit tudok erre mondani? Magunk részéről megteszünk mindent, hogy ebben a dologban változás legyen, bár erős a félelmem, hogy nem lesz.

- Ahogy Ön zárta, mit tudunk erre mondani? Én meg úgy zárom, hogy mit tudok ezután kérdezni? Sajnos úgy látszik, hogy kifogytunk a kérdésekből és válaszokból.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!