rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 9.

Az egyéni nyugdíjszámlákról
Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője

Bolgár György: - Mi ez a cirkusz, ami itt a nagy nyilvánosság előtt és a parlamentben folyik a dolgozó nép és a már nem dolgozó nyugdíjasok megtévesztésére? Egyéni számla, meg lesz jóváírás vagy mégsem lesz jóváírás vagy mégis lesz… Szerintem senki nem ismeri ki magát ezeken, de ha valaki, akkor Ön igen.

Barát Gábor: - Igyekszem. Hallottam, hogy a választási jogból lesz oktatás, szerintem nemcsak választási jogból kellene oktatást szervezni, hanem nyugdíjjogból is, mert az elmúlt időszakban sok értelmetlen, nyugdíjbiztosítással és a józan ésszel ellentétes törvénymódosítások születtek. Kapkodom a fejem, ahogy Ön is.

- Hadd jegyezzek meg valamit, hogy a nyugdíjjog rendben van, valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy a nyugdíjjoghoz majd érteni fogok, de ettől még nem biztos, hogy nyugdíjam is lesz tizenöt-húsz év múlva.

- A nyugdíjjogot széles értelemben értem.

- Világos.

-  A nyugdíjbiztosítás szakmai téma, okosan, bölcsen és alázattal kell ehhez a kérdéshez hozzáállni, akkor szerintem megléphető minden, amire szükség van.

- Most itt az okosság, bölcsesség és egyéb hiányzik.

- Igen, ezek egy kicsit háttérbe szorultak. A politikai nyilatkozatokkal oda-vissza mindig gondban voltam, nem tudtam megfejteni most sem. Ezért a tételes jogszabályokból próbálom levezetni azt a problémahalmazt és mizériát, amire Ön is utalt, mert képtelen nyilatkozatokat hallok. Tegnap elfogadta az országgyűlés – amit egy egészségügyi salátatörvénybe tett be – az egyéni számla formai kereteit meghatározó törvénymódosítást, erre azt tudom mondani, hogy talán az lett volna az okos, ha valaki csöndben bölcs maradt volna.

- Csöndben maradt volna és nem tette volna bele az egyéni számlát ebbe.

- Én nem értem. Az előzményekre nem akarok most visszatérni – egészen 2002-től 2010-ig –, de nem értem, hogy ezt ki fogalmazta, miért, mi volt a szándéka, mert a szakmai értékelés, amire igyekszem rámutatni, és a politikai reagálás nagyon eltér. Az a törvénymódosítás, amit tegnap elfogadtak, az elmondottakkal szemben – az én értelmezésem szerint – a jogszabályt nézve képtelen nyilatkozatokból, teljesíthetetlen ígéretekből való visszalépésnek minősül. Vagyis ezek a pontosítások a már akkor is gyárilag hibás, a magánnyugdíjpénztári átlépést ösztönző ígéretekből próbáltak visszalépni. A törvénymódosítások is változtak, említenék egy olyat, amire Ön is sokszor utalt, hogy volt egy törvény arról, hogy aki nem lép vissza, az bár járulékot fizet, nem fog szolgálati időt kapni. Szóval látható volt, hogy ezek az ígéretek már akkor, helyből hibásak voltak. A tegnapi módosítás lényegében három technikai dolgot rendez, és ezért nem is nagyon értem, miről szól itt a történet. Az egyik rendezi azt a kérdést, hogy miután a magánnyugdíjpénztárakat de facto megszüntették, elsorvasztották a működést a különböző keretek meghatározásával, megszüntették a magánnyugdíjak központi nyilvántartását. Ezt az adatbázist átadták a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak. Azt nem tudom, hogy mit fognak vele csinálni, mert az adatok korábban, jelenleg és a jövőben is meglesznek.

- A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság most is nyilvántartja azt, hogy a magánnyugdíjpénztárban maradt százezer ember oda is fizet nyugdíjjárulékot?

- Nem.

- Hanem mit tart nyilván?

- Gyakorlatilag ez megszűnt. Akik visszaléptek az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, azon személyek adatait adta ez a megszűnő pénztári központi nyilvántartás. De ezeket az adatokat párhuzamosan a nyugdíjbiztosítás is mindig megkapta és megkapja.

- Vagyis ehhez nem kell külön törvényi rendelkezés.

- A gyakorlatban nem látom, hogy mi ennek az értelme, mert nem nyúlnak hozzá. A másik – ez összefügg az előzőekben elkezdett gondolatmenetemmel –, hogy pontosították a magánnyugdíjpénztári törvényt, összhangba hozták az előbb említett témával. A lényegi módosítás az, amely módosította a társadalombiztosítási nyugellátásról című törvényt. Ebben találhatjuk azt a mások által is észrevett módosítást, amely a 2011 után beleerőltetett egyéni számlaadat tartalmát lebutítja, magyarán redukálja. Ma az egész arról szól, hogy egyébként meglevő adatokból – mert a magyar nyugdíjbiztosításban a lényeg az egyéni nyilvántartás, amely 1929-től megvan – állapítják meg a nyugdíjakat. Mellette pontosította a beleerőltetett egyéni számla adattartalmát. Tehát gyakorlatilag újként adtak elő olyan adatokat, amelyek egyébként megvoltak már. Funkció nélküli lépés volt.

- Gyakorlatilag meg akarják vezetni a ma munkába állókat azzal, hogy fogtok kapni egy egyéni számlát, amit egyébként eddig is nyilvántartottunk, de most ti is láthatjátok?

- Ez mindig párhuzamos dolog volt, mert az egyéni számla, önmagában az egyéni nyilvántartás egy új nyugdíjmodell nélkül lóg a levegőben, de ebbe most nem szeretnék belemenni.

- Csak annyiban, hogy az egyéni számlából egyesek azt a következtetést vonnák le, hogy amennyit én ezen az egyéni számlán nyilvántarthatok majd a jövőben, annyit fizettem be a nyugdíjamra. Ebből a mostani rendszerben az égvilágon semmi nem következik.

- Abszolút.

- Legfeljebb csak egy nyilvántartásként látható, hogy ez az ember dolgozott és befizetett, pont, kész.

- Egyébként jelenleg is megvan a nyilvántartásban, két adat a lényeges, a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset és az elismert szolgálati idő. Ha valaki elolvassa a törvénymódosítást, akkor láthatja, hogy az, amit Ön felvetett, teljesen igaz, nem tud meg semmit az új rendszerből. Klasszikus, egyéni számla csak az önkéntes és a meglévő magánnyugdíjpénztárban van, ott tényleges befizetés van, tényleges pénz van a számlán, az kamatozik. Az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, ha az elméletileg valamikor felmerül, csak virtuális pénz lehet, mert lehetetlen két rendszert egyszerre finanszírozni. Magyarán felvéshetnek bármit, de semmiféle funkciója nincs. Itt van a probléma, és én azt érzékeltem, hogy a kormányzat próbál kimenekülni egy korábban teljesíthetetlen és alaptalan ígérethalmazból. Lásd többek között azt, hogy majd a befizetett egyéni számlán levő tagdíjpénzt – amelyet egyébként visszautaltak ebbe a speciális alapba és elköltöttek, mint ahogy ismerjük – majd jóváírják a nem tudom milyen társadalombiztosítási egyéni számlán. Azonban amit elköltöttek, azt nem lehet valakinek kölcsönadni, már elnézést kérek.

- Ehhez adta Orbán Viktor is a nevét egy parlamenti nyilatkozatban.

- Erre szoktam mondani a focipéldát, hogy játszunk a brazilokkal, akik öt nullára vezetnek, de nagyon sportszerető magyar gyerek az eredményjelzős, és beírja, hogy fordított az eredmény. Ettől még a jegyzőkönyvbe nem az bekerül. A lényeg az, hogy sokan nem látják, azzal, hogy visszaléptek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, finoman erős ösztönzés is volt, hiszen az összes 2010-es kormányhatározat, jogszabály-módosítás arra ment ki, hogy minél többen lépjenek vissza az államiba. Sokan nem bíztak ebben a rendszerben, visszaléptek, egyébként pedig a hozamot felvették adómentes juttatásként. De itt azt hiszem, az a gond, hogy ebből próbált a kormány kimenekülni. Fokozatosan érzékelhető volt, hogy a nyugdíjmodellben is csönd van, az egyéni számlában is. Már a miniszter úr is nyilatkozta, hogy ez egyéni nyilvántartás, egyetértek vele, helyes dolog. Igen ám, csak akkor a politika hadszíntérré lépett, és elkezdte a másik oldal mondani, hogy igen, most bizonyítjátok be, hogy akkor, 2010 októberében, abban az ígérethalmazban nem voltatok úriemberek. Úgy érzem, most érzékelte ezt a másik fél is.

- Rogán Antal rögtön a törvény elfogadása után nyilatkozott, hogy mégis jóváírás lesz.

- Varga Mihály nyilatkozata helyes, nyugdíjszakmailag korrekt, hisz aki visszalépett, teljes összegű nyugdíjjogosultságot kapott. Ez volt korábban is, bármikor.

- Ehhez nem kell eljátszani ezt az egyéni számlás játékot.

- Ehhez nem kell. Tehát Varga Mihály álláspontja szerintem korrekt, az indokaival egy picit vitatkozom, mert azt a témát összetettebbnek látom. Aztán színre lépett a frakcióvezető úr – mert gondolom, kellett egy tűzoltó vagy ki kellett jönni a sarokból, mert szakmailag a helyzet nagyon egyszerű, szerintem semmiféle nehézség nincs benne. Igen ám, de azok az indokok, amelyeket a frakcióvezető úr mondott, szakmailag, a tételes jogszabály alapján cáfolhatók. Ahhoz, hogy lássuk, mi okozta a problémát, tudni kell, hogy mit ígértek 2010-ben, mi történt azóta. Az átutalt pénzt – amely közel 3 ezer milliárd forint volt – gyakorlatilag elköltötték, részben korrekt, jó célra, lásd államadósság, részben pedig vitatható célokra. Ha jól látom, akkor most 330 milliárd van ebben a speciális alapban. Innentől kezdve nem tudom, hogy mire utalt a frakcióvezető úr azzal, hogy majd egy egyeztetési eljárással 2013 végére úgyis minden a helyére kerül, és jóváírják ezeket a befizetéseket, amelyeket elköltöttek. A gond a következő. Először is az, hogy elköltötték, másodszor, annak az egyeztetésnek, amire a frakcióvezető úr utalt, semmi köze ehhez a témához. Olyan egyeztetési eljárást ír elő a társadalombiztosítási törvény, hogy a meglevő adatokat – ez a szolgálati idő és a kereseti adat – az érintett korosztályokkal egyeztetni, hitelesíttetni kell, kapnak egy hatósági igazolást, hogy ez rendben legyen. Ebben szó nincs magánnyugdíjpénztári tagról, nem is lehet. Tehát innentől kezdve én nem tudom, kinek, mit, hogyan, miből akar visszaadni a frakcióvezető úr, mert ez a visszaadás csak azt jelentheti az elmondottak alapján, hogy valakinek a terhére vagy kárára lehetne megcsinálni. Ez pedig véleményem szerint mind makrogazdasági szinten, mind egyéni szinten teljesíthetetlen és igazságtalanságokat szülne. Például azzal szemben, aki bízott végig az államiban vagy akit nem engedtek belépni, pont a Fidesz-kormány szüntette meg a pályakezdők kötelező belépését. Szóval az egész egy felturbósított, a jogszabálytól magasan eltérő politikai hadszíntérré emelkedett.

- Vagy marad az a harmadik lehetőség, hogy nem is tudja, miről beszél. Nem is tudja mit jelent ez a jóváírás, majd jóváírjuk.

- Ezt tudnia kell, mert ez a szöveg szerepelt a 2010 végi kormányhatározatban. Aki egy kicsit is hozzáértő – most szakértőt nem mondok, mert nagyon sok az alultáplált szakértő –, az rögtön felkapta a fejét, hogy kérem szépen, hát ez teljesíthetetlen, ezt a pénzt bevonták, elköltik, akkor miért adjak én bónuszt, mire adjak bónuszt, amikor teljes összegű nyugdíjat kap, pedig ha ott maradt volna, az egyébként a nyugdíj hetvenöt százalékát jelentette volna. Itt vihar a biliben, már elnézést a kifejezésért.

- Vagy egy választási kampányfogás, hogy majd 2014-ig kitart, aztán meg úgyis lesz valami.

- Ennek a problematikája, megközelítése, a tényhelyzettel való összevetése úgy érzem, hogy problémásabb, mint bármiféle választási kampányfogás. Ez egy negatív kampány, szakmailag így látom. Ebből az önmaguknak ásott csapdahelyzetből kijönni nagyon nehéz.

- Akkor maradjunk abban, hogy nem tudják, miről beszélnek.

- Ezt Ön mondta. Én azt szoktam mondani, hogy nem olvasták el a jogszabályt, amit előtte két perce fogadtak el. Megpróbálok finoman fogalmazni, mert a politika területe nem az én vonalam.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái