Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 2.

• Nyomtatás

Részletek

2013. április 04. csütörtök, 05:18

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2013. április 2-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az újsághirdetések után elképesztő méretű utcai plakátkampány indult a kormány támogatására. A rezsicsökkentéstől a 3500 új rendőrig és a családtámogatási kedvezményekig mindenféle szerepel benne. Alatta pedig az új jelszó, Magyarország jobban teljesít. Százmilliók vagy inkább milliárdok elköltésével lehet a Fideszt dicsérni? Mégis, kinek a pénzéből?

Másik témánk, hogy Mesterházy Attila után Bajnai Gordon is ellenzi, hogy az Európai Unió szankciókat alkalmazzon Magyarországgal szemben az Orbán-kormány uniós szabályokat sértő tevékenysége miatt. Valóban igazságtalan volna, ha Orbánék bűneit a magyar lakosság szenvedné meg, de ha nincs büntetés akkor az unió is csak a levegőbe beszél. Nem?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a magyar kormány mintegy ötven ösztöndíjas fiatalt küld Amerikába és Kanadába. Az ottani magyar diaszpóra hétköznapi életének segítésére. Az ösztöndíjasokat kiképzik, majd három hónapig dolgoznak, aztán itthon beszámolnak róla, majd két további hónapra visszatérnek. Vajon mire képzik ki őket, és miről számolnak be? Lehet, hogy Fidesz-ügynököket küldenek ki a magyar közösségekbe, ahogy azt felvetette egy Amerikában élő magyar közíró?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Bayer Zsoltot is meghívta a Fidesz-vezetés a 25 éves jubileumi születésnapra, igaz, zárt ajtók mögé. Mégsem vállalhatatlan, ahogy Navracsics Tibor gondolta egy-két hónappal ezelőtt?

És végül beszéljük meg, hogy Gerendás Péter ötvenhét évesen elhagyja az országot. A megélhetési nehézségek és az egyre nyilvánvalóbb fasizálódás miatt. Úgy kell nekünk?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Romániában is, Magyarországon is erősödnek a konfliktuskereső hangok
Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője

Bolgár György: - Az elmúlt hetekben kicsit csillapodni látszik a feszültség Magyarország és Románia között, de azért a kapcsolatok érezhetően rosszabbak, mint néhány évvel ezelőtt voltak. Mindenesetre most már bizonyos magyar körökben sem titkolják és ezek a körök nem feltétlenül politikaiak, de a politikához nagyon közel állóak, hogy igenis vannak vagy volnának Magyarországnak területi követelései Romániával szemben. Bár Martonyi János külügyminiszter néhány hete egy román hírtelevíziónak azt mondta, hogy Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása olyan képtelenség, hogy erre nem is kíván reagálni, viszont a Demokrata című hetilapban a főszerkesztő nekiment a magyar külügyminiszternek, és azt írta, hogy olyasmit kellett volna mondania, hogy Erdély visszacsatolása időben ma nagyon távolinak tűnik és hogy erővel erőt kell szembe állítani. Aztán ugyanebben a hetilapban egy másik publicista tíz nappal ezelőtt azt írta, teljesen lényegtelen, hány magyar él Kassán, Munkácson vagy Nagykárolyban, az igazság a teljes Kárpát-medence, a többi az erőviszonyoktól meg az akarattól függ. Romániában hogy fogadják ezeket a kétségtelenül nem kormányzati, de a kormányhoz közelálló üzeneteket Magyarországról?

Markó Béla: - Én már azt gondolom, hogy azért igazán komolyan beszélni ma arról, hogy a status quót oly módon módosítaná valaki, hogy megváltoztatja a határokat, nem lehet általában az Európai Unióban és Európának ebben a részében. Ennek két oka van. Egyrészt én nem hiszem, hogy az Európai Unió elfogadná, hogy területi viták legyenek a tagországok között. Másrészt pedig, aki Európának ebben a részében szét akarja választani az etnikumokat, annak ez nem fog sikerülni. Ha például csak Erdélyt vesszük, tagadhatatlan, hogy az első világháború után Magyarországon egy szörnyű igazságtalanság történt. Vitathatatlan, hogy az erdélyi magyarok állami hovatartozását a megkérdezésük nélkül és anélkül, hogy valamilyen megfelelő megoldást kialakítottak volna a számukra, megváltoztatták. És ehhez hozzátenném, hogy az is vitathatatlan, hogy a mai helyzet nem megnyugtató. Az elmúlt több mint két évtizedben sok mindent sikerült megváltoztatni, de kétségtelen, hogy nincsen még hosszú távú megnyugtató megoldás, ami például garantálná az erdélyi magyaroknak a nyelvük, kultúrájuk, nemzeti identitásuk megőrzését. Egyszerűen olyanok az arányok és a viszonyok Erdélyben, hogy tényleg nem gondolkozhat senki határmódosításban, mert egyszerűen nincs hogyan meghúzni az új vonalakat. Amiben lehet gondolkozni, hogy Erdélyen belül azokon a területeken, azokban az önkormányzatokban, ahol a magyarok többségben élnek, az autonómiának valamilyen formáját biztosítani kell számukra. Mert az autonómia éppen arról szól, hogy ott fontos ez a megoldás, ahol nem lehet beszélni határmódosításról vagy körzetmódosításról.

- Az is nyilvánvaló, hogy ezeket az autonómiára vonatkozó kísérleteket nehezíti, hogy ha mondjuk Magyarországról olyan mondatok érkeznek vagy erősödnek, hogy mindent vissza. És ezek nemcsak az utcán, nemcsak bizonyos tüntetéseken vagy futballmeccseken, vagy azok környékén, hanem adott esetben már a parlament környékén is megjelennek. És ha egy olyan párt erősödik meg a magyar választásokon, amelyik többé-kevésbé nyíltan ezt képviseli, akkor lehet, hogy éppen azok kerülnek nehéz helyzetbe, akik szeretnének több és garantáltabb jogot a határon túli területeken Magyarországnak.

- Igen, én ezzel egyetértek. Ebben a pillanatban véleményem szerint mindkét oldalról vannak olyan érdekek, amelyek a feszültségek szítását célozzák. Tehát a román politikai életben is jól megfigyelhető, hogy román politikusok – és vezető politikusok – használnak magyarellenes retorikát, növelik a feszültséget, szítják az ellentéteket, ez jellemző volt az elmúlt években is. Ugyanúgy jellemző az én véleményem szerint ebben a pillanatban a magyarországi politika egy részére is, hogy önös érdekeket hajszolva, akár arra is gondolva, hogy jövő évben a határokon túlról sokan fognak majd szavazni a magyarországi parlamenti választáson, tehát ilyen érdekekből indíttatva is próbálja növelni a feszültségeket románok és magyarok, vagy feltételezem, hogy szlovákok és magyarok között például. Én óriási felelőtlenségnek tartom ezt, megmondom őszintén, mert nyilvánvaló, hogy annyi történhet, hogy a határon túli magyarokat egyesek becsapják.

- És be lehet őket csapni? Hiszen az a kérdés, hogy talál-e valamiféle fogadókészségre ez a hang? Elhiszik-e sokan Erdélyben vagy Székelyföldön, hogy ha Magyarországról egyre többen elkezdenek kiabálni, hogy mindent vissza, a teljes Kárpát-medencét, székelyföldi autonómiát vagy határ-kiigazításokat, akkor ez így is lesz, csak erősen kell követelni és verni az asztalt és fellázítani mindenkit, akit csak lehet, hogy a magyarok jogait ilyen módon ismerjék el, és csinálják vissza Trianont? Ezért aztán, ha 2014-ben választások lesznek Magyarországon, egy olyan pártra szavaznának, amely ezt többé-kevésbé nyíltan képviseli. Vannak olyanok ezek szerint, akik úgy képzelik, hogy ez reális lehetőség?

- Az az igazság, hogy két álláspont ütközik élesen. Amit például Romániában az RMDSZ az elmúlt huszonhárom esztendőben csinált, az viszonylag reálpolitika, párbeszéd a románokkal, az együttműködés útjainak, módjainak keresése. Persze sok konfliktussal, ugyancsak a román pártokkal. De alapjában véve azon voltunk, hogy politikai eszközökkel változtassunk a helyzeten és tudtunk is változtatni. Ez viszont egy lassú, nehéz, türelmes előrehaladást feltételez, és ezzel könnyen szembe állítható egy olyan szimbolikus politizálás, amely egyrészt a szimbólumokra helyezi a hangsúlyt, másrészt pedig azt hiteti el az egyébként is szociálisan nem túl jó helyzetben lévő magyarokkal – egyébként senki sincs túl jó helyzetben, Romániában sincsen –, hogy legyen vége ennek a lassú toldozásnak-foldozásnak, nagyon lassú előremenetelnek, mert itt az asztalra kell csapni, és egyik pillanatról a másikra meg lehet változtatni a helyzetet.

- Nemcsak a határokon, hanem az ottani magyarok jólétén is változtatni lehetne? Jobb lenne az ő életük ettől?

- Nem feltétlenül gondolok a határváltoztatásra. Inkább arra, amiről beszéltem és ami szerintem is fontos cél, hogy az önkormányzati-közigazgatási autonómiát vagy más esetben a kulturális autonómiát, tehát a döntési jogokat a magyar közösségek számára az RMDSZ is fontosnak tartsa és próbálja lassan, lépésről lépésre megvalósítani. De ezzel kapcsolatosan is lehet azt a benyomást kelteni nagyon sokakban, hogy ha most hirtelenjében ökölbe szorítjuk a kezünket és az asztalra csapunk, akkor ez egyik napról a másikra megvalósul. Én örülnék a legjobban, ha egyik napról a másikra valamit is meg lehetne változtatni. De nagyon jól tudjuk, hogy a Kárpát-medencei viszonyok között milyen nehéz helyzetben van az, aki magyar követeléseket érvényesíteni akar. És nehéz helyzetben van maga Magyarország is. Én nem hiszem, hogy ma ebben a térségben Magyarország jelenti az erőt és a körülötte lévő országok a gyengeséget. Sajnos ez nagyon sokszor éppen fordítva van.

- Éppen ezért, talán ezzel magyarázható, hogy a román politika egy-egy kemény nyilatkozattól eltekintve, tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy visszafogottan reagál. Ha van bizalmatlanság a magyar törekvésekkel szemben, azért az nem érződik különösebben. Ugyanezt látom még a Fico vezette Szlovákiában is. Lehet, hogy úgy gondolják, hogy egyesek kiabálnak Magyarországról, de a mai magyar kormányzatnak nincs ereje és a belátható jövőben nem is lesz?

- Nem gondolom én sem, hogy ebben a pillanatban például a román politika attól félne, hogy valaki is rákényszeríti valamilyen megoldásra, amivel nem ért egyet. De azért ebben a nagyon kényes etnikai kérdésben, tehát például a román-magyar viszonyban a mi esetünkben szerintem két nagy hibát lehet elkövetni. Az egyik az, hogy soha semmilyen fontos célt, fontos követelést nem fogalmazunk meg élesen, világosan és keményen, mert nem akarjuk sérteni a románok érzékenységét.

- Tehát nem szabad elveszni a napi apró munkában, hanem meg kell fogalmazni egy-két fontos célt.

- Így van. De ennek a másik oldala, hogy nem szabad azt hinni, hogy a történelem visszafordíthatatlan. Tehát nem szabad azt hinni, hogy ami már megtörtént, az nem történhet meg ismét. Például Romániában Marosvásárhelyen 1990 márciusában, és egyáltalán ami ebben a térségben már előfordult, hogy erőszakhoz vezetett az etnikai kérdés megoldatlansága. Tehát aki azt gondolja, hogy nem kell párbeszédre törekedni, nem kell megértésre törekedni, nem kell megpróbálni lassan, türelmesen meggyőzni a másikat, az éppen akkora hibát követ el, mint az, aki tulajdonképpen eláll minden méltányos, igazságos, de ebben a pillanatban megoldhatatlannak tűnő céltól. Végül is azt gondolom, hogy az etnikai érdekképviselet erről szól, meg kell találni az egyensúlyt szimbólumok és reálpolitika között, meg kell találni azt az utat, módot, ahol a jogainkról nem mondunk le. De azt sem gondoljuk, hogy ezt most mi egyszerre a románokra, szerbekre, szlovákokra csak úgy rá tudjuk kényszeríteni, mert az nem fog sikerülni.

- Melyik verzióra lát nagyobb esélyt a következő mondjuk négy-öt évben? Arra, hogy Magyarországon az egyre erőszakosabb és semmivel nem törődő revansista hangok erősödnek fel, és ezáltal sikerül összerántanunk magunk körül egy újabb kisantantot, vagy arra, hogy szívós, lassú, de azért a célokat következetesen ismétlő és kitűző politikával akár négy-öt éven belül mondjuk a Székelyföldön valamiféle autonómia lesz, és másutt is, ahol erre szükség van?

- Én ebben a pillanatban, megmondom őszintén, legalábbis rövid távon a következő néhány hónap vagy néhány év viszonylatában szkeptikus vagyok, és bizonyos értelemben aggódom is. Mert nem látom sem Magyarországon, sem másutt ebben a térségben a felismerést, hogy itt ezeknek a népeknek, nemzeteknek, államoknak, országoknak egyszerűen le kellene ülni egymással, megtárgyalni a dolgokat, kapcsolatot tartani állandóan és ily módon keresni a közös megoldásokat. Tehát ebben a pillanatban ezeknek az országoknak a politikai vezetői külön-külön mondanak időnként nagyokat, külön-külön rázzák az öklüket, miközben mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy itt egyoldalú megoldások nincsenek. Tehát egyoldalúan Magyarország sem tud bármilyen méltányos és bármilyen jó megoldást sem rákényszeríteni a szomszédaira, és gondolom, hogy ez fordítva is így igaz. Én nem látom ebben a pillanatban a szándékot erre sem. Nem látom azokat a nagyon távlatos, nagyon széles látókörű politikai vezetőket sem, akik ezt érvényesíteni tudnák. Mert egyébként lenne esély arra, amiről beszéltünk, hiszen csak egyszerűen végig kell tekinteni az elmúlt huszonkét-huszonhárom esztendőn, hogy mennyit változott az etnikai viszony ebben a térségben, hogyan változott Romániában a román-magyar viszony, és ez kellő okot adna arra, hogy bízzunk abban, hogy öt-hat, tíz-tizenöt év alatt a mostaniaknál keményebb, radikálisabb megoldásokat is érvényesíteni tudunk. De ehhez türelem kellene, józanság kellene, és én valóban azt látom most, hogy erősödik azoknak a hangja, akiket nem a türelemről és nem a józanságról ismerünk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Ne alkalmazzák az uniós szankciókat Magyarország ellen?
Kovács László, az MSZP országgyűlési képviselője, volt európai uniós biztos

Bolgár György: - Néhány hete a Brüsszelben tárgyaló Mesterházy Attila azt mondta, most pedig Bajnai Gordon is azt mondta az osztrák Der Standardnak nyilatkozva, hogy ellenezné, ha uniós szankciókat léptetnének életbe Magyarországgal szemben az Orbán-kormány politikája miatt. Az ember érti is ezt, hiszen ki szeretné, hogy a vétlen magyar társadalom fizesse meg a bűnös orbáni politika árát. Azonban van-e az uniónak, az Európai Bizottságnak, a tagországoknak bármilyen egyéb eszköze arra, hogy az Orbán-kormányt jobb belátásra bírja?

Kovács László: - Ez egy elég durva példa, de ez a helyzet egy kicsit a túszokat szedő bankrablók esetére emlékeztet. A kormány lényegében túszként kezeli a magyar embereket, a magyar társadalmat. Legalábbis azt a nagy többséget, amely bérből, nyugdíjból él, és akiket mindenféle gazdasági szankció súlyosan érintene. Vannak, akik fütyülnek erre. Mondjuk a Fidesz gazdasági holdudvarát nem sújtanák ezek a szankciók, mert ők azért nincsenek olyan helyzetben, hogy a létbiztonságuk forogna kockán. Tehát nagyon óvatosan és körültekintően kell eljárnia az Európai Uniónak. Ez egy példátlan helyzet, mert nem tudok olyan uniós tagállamot, ahol előfordult volna hasonló. A Fidesz ugye keresztülvitt, a kétharmados többségével visszaélve, egy olyan törvényt a parlamentben, amelynek értelmében, ha Magyarországot valamilyen normasértés miatt nemzetközi szervezet – és nyilván elsősorban az Európai Unió – pénzbüntetéssel sújtaná, akkor a kormánynak joga van ezt plusz adó kivetésével rendezni, és ezzel megteremteni a forrásokat. Ez egy egészen cinikus és szószegő magatartás.

- Szijjártó Péter örökbecsű jelzőjével élve, ez tényleg valódi pofátlanság.

- Pontosan. Összegezném nagyon röviden, hogy mik a problémák az Európai Uniós intézmények és Magyarország között. Az első köre a problémáknak, hogy a magyar kormány a különböző lépéseivel a gazdasági integráció közös szabályait sérti meg. Például a telekommunikációs szektorra kivetett különadó bevételeit úgy használják fel, ahogy azt az unió szabálya kifejezetten tiltja. Tehát nem a szektor fejlesztésére, hanem mondjuk a költségvetési hiány csökkentésére használják. Vagy például a nagy győzelemnek tekintett szabad pálinkafőzés szabályai is tételesen ellentétesek az uniós jövedéki adószabályokkal, és még sorolhatnám. Márpedig ha egy ország kormánya nem tartja be ezeket a szabályokat, hanem tudatosan megszegi, és ezzel veszélyezteti a gazdasági integráció működését, a közös célok elérését, és az unió esélyeit gyengíti a globális versenyben, akkor aligha lehet kikerülni a büntetést. A másik köre a problémáknak a jogállamiság és a demokrácia korlátozása. Konkrétabban a fékek és ellensúlyok rendszerének a lebontása, az igazságszolgáltatás függetlenségének a korlátozása, valamint a médiaszabadság, a szólásszabadság és az állampolgári jogok korlátozása. Ezek az Európai Unió hitelességét gyengítik, hiszen még mindig sok olyan ország van, amelyik szeretne csatlakozni, és az unió nagyon szigorú feltételekhez költi a csatlakozást. Ezért elfogadhatatlan, hogy aki már bent van, az azt csinál, amit akar. Ez a befelé igyekvők számára csökkenti az unió hitelességét. A harmadik problémakör, hogy a kormány időnként kifejezetten provokatív kijelentéseket tesz, sértegeti az uniós intézményeket, politikusokat, és szabadságharcot hirdet az ellen az integrációs rendszer ellen, amelynek az ország maga is tagja. Ez teljes képtelenség. Én azt gondolom, hogy kellenek olyan lépések, amelyek világossá teszik a magyar kormány számára, hogy nem léphet át bizonyos határokat. Hozzátenném, hogy ezeknek a határoknak az átlépése Magyarország állampolgárainak árt. Hiszen ha egy országban sérül a törvényesség, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, és megkérdőjelezik a demokráciát, az végső soron az emberekre hat vissza, nekik árt.

- Még akkor is, ha ezt ők most nem érzik, vagy úgy gondolják, hogy nem baj, nem minket sújt ez, hanem az ellenzék híveit, és nekik nem árt. Ettől még előbb-utóbb az egész magyar társadalom szenvedi el mindennek a következményeit. Csak az a kérdés, hogyan lehet erről az útról visszarángatni az Orbán-kormányt? Milyen módszerekkel bírhatja rá az unió a kormányt, hogy ezt ne csinálja, hiszen tönkre teszi vele az országot?

- Még az előbbire mondanék egy példát. Amikor például a munka törvénykönyvét úgy módosították, hogy ez teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozta a munkavállalókat, akkor minden munkavállaló, vagy azok, akiknek a családjában van munkavállaló, rádöbbent arra, hogy milyen fontos a demokrácia, és milyen fontos bizonyos jogoknak a tiszteletben tartása. Tehát a saját bőrükön tapasztalhatták a demokrácia sérelmének a káros hatásait. Ami a módszert illeti, például én egyetértettem azzal, amikor a bajor parlament elnök asszonya az egyébként Bajorországba látogató és már ott tartózkodó Kövér László parlamenti elnökkel lemondta a találkozót. Ez egy nagyon kemény üzenet volt annak a Kövér Lászlónak, aki a parlament elnökeként például arra ragadtatta magát, hogy egyszer kijelentette, méltatlan, hogy a szocialisták egyáltalán ott ülhetnek a parlamentben. Azok a szocialisták, akik több mint egymillió szavazatot kapnak. Hogy jön ahhoz bárki, és főleg egy parlamenti elnök, hogy több mint egymillió választópolgár szavazatának a jogosságát megkérdőjelezze?

- Meg lehet azt tenni, amit a bajor tartományi parlament elnöke megtett Kövér Lászlóval, az unión belül máshol is, mondjuk Brüsszelben is?

- Természetesen. Miért ne lehetne? Bajorország mint a Német Szövetségi Köztársaság egyik nagyon fontos tartománya, része az Európai Uniónak. Megjegyzem, hogy Bajorországnak külön képviselete is van Brüsszelben, ennyire fontosnak tartják. Szóval, ha egy uniós tagállam fontos tartománya megteheti ezt, akkor miért ne tehetné meg Brüsszel is?

- Magyarország ugye nem tagja a Német Szövetségi Köztársaságnak, csak diplomáciai kapcsolatban van vele, de az Európai Uniónak tagja. Vagyis, ha Orbán Viktor odamegy, akkor a többi tagország meg az uniós hivatalok vezetői nyilván kénytelenek kezet fogni és tárgyalni vele. Nem közösíthetik ki, és nem mondhatják azt, hogy miniszterelnök úr, Önnel nem állunk szóba egészen addig, amíg észhez nem tér, vagy demokratikus útra nem tér.

- Igen, igaza van, én nem így értelmeztem a kérdést. Mindenesetre arra mindenképpen van lehetőség, és ezzel élnie kell az uniós intézményeknek, elsősorban az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, hogy folyamatosan ellenőrizze, figyelemmel kísérje a magyar kormányt, és monitoring eljárást indítson, ha szükséges. Most egyébként közel állunk ehhez, mert áprilisban tárgyalja az Európai Parlament megint a magyar ügyeket. Az is önmagában egy szégyen, hogy Magyarországot mint uniós tagországot már ennyi ideje – amióta az Orbán-kormány hivatalba lépett, és az első szabálysértéseket elkövette – figyelik. Nem igaz, hogy a kétharmados jobboldali többség zavarja őket! Miért zavarná? Európában többségében jobboldali kormányok vannak. Azonban olyan jobboldali kormányok, amelyek a demokrácia és a jogállamiság szabályait tiszteletben tartják.

- Azonban Orbán Viktort és kormányát nem zavarja a monitoring eljárás sem, meg a szégyen sem, nagy ívben tesznek rá. Ezért kérdezem, hogy ha véletlenül keményebb eszközhöz nyúl az Európai Unió – mondjuk felfüggeszti Magyarország szavazati jogát vagy bizonyos támogatásokat –, hogy megértesse a magyar kormánnyal, ez így nem mehet tovább, akkor az jó megoldás-e, vagy, ahogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon mondja, nem jó, mert a magyar társadalom látná kárát.

- Megint visszatérek a túszokat szedő bankrablók példájára. Ha velük tárgyalások folynak, előfordulhat, hogy egy türelmetlen biztonsági vezető azt mondja, rohanjunk, és szabadítsuk ki a túszokat, és a túszok ilyenkor többnyire áldozatul esnek. Tudom, hogy durva a hasonlat, de egy ehhez hasonló helyzet alakult ki. Tehát türelem és folyamatos nyomásgyakorlás kell. Arra, hogy ez nem eredménytelen, azért van néhány példa, mert az Orbán-kormány már meghátrált és módosított, méghozzá a demokrácia érdekében módosított. Nagyon fontos, hogy nem az Európai Unió vezetőinek az érdekeit szolgálják ezek a módosítások, illetve az ezekre irányuló igények, hanem a magyar állampolgárok érdekeit szolgálják, és a magyarországi jog érvényesülésének a lehetőségeit növelik. Tehát nagyon is jó célokat szolgálnak. Az senkit ne tévesszen meg, hogy az Orbán-kormány időnként kijelenti erről a szabadságharcról, hogy eddig minden csatát ők nyertek meg. A fenét nyertek meg! Nem nyertek meg semmit, hanem visszavonultak, vagy ha nem vonultak vissza, akkor meg kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy eljárás indul, és Európai Bíróság elé kerül az ügy, ami előbb-utóbb anyagi következményekkel is jár.

- Nem lehet, hogy az Európai Unió hitelét is csökkenti, ha végül nem tesz semmit Magyarországgal szemben? Ezt több nyugati politikus is felveti most már a baloldali frakcióból, és számos komoly nyugati lapban lehet olvasni, hogy valamit csinálni kell, hiszen az unió járatódik le, ha nem lép semmit Magyarországgal szemben. És akár még Orbán Viktort segíti is, de az uniót is lejáratja, ha nem tesz semmit, és megmarad a színfalak mögötti nyomás politikája mellett.

- Az már nem áll, hogy az unió nem tesz semmit. Talán úgy pontosabb, hogy az uniós intézmények nem tesznek semmit. Az Európai Parlamentben nagyon kemény kritikák hangzottak el. Most már Angela Merkel, aki eddig nagyon diplomatikusan tartózkodott attól, hogy bírálatot fogalmazzon meg, Áder János köztársasági elnöknek – pontosabban elnöknek, hiszen hivatalosan Magyarország már nem köztársaság sajnos – nagyon keményen és határozottan mondta el a véleményét, amely aztán a sajtó előtt is világossá vált. Tehát azért az nem igaz, hogy nem tesznek semmit. A nyomásgyakorlás folytatódik, és meggyőződésem szerint fokozódni fog. Összességében szerintem az a lényeg, hogy eredménnyel végződjenek ezek a törekvések, és ezek látványos és a nyilvánosság előtt is egyértelmű lépések legyenek. Az a lényeg, hogy eredményt érjenek el. Tehát tulajdonképpen az eredmény minősíti az eljárást, és én úgy látom, hogy a nyomás folytatódik, sőt fokozódik, mert mindig eggyel tovább lépnek. Már rég nincs arról szó, hogy amennyiben tételes szövegkülönbözőség nem mutatható ki egy uniós norma és egy magyar intézkedés között, akkor ott nincs mit tenni, vagy két-három sor beiktatásával vagy kihúzásával megoldható a probléma. Az Orbán-kormány hivatalba lépése után, a magyar soros elnökség kezdetén a médiatörvénnyel indult a dolog, de ezen már rég túlléptek. Most már Barroso elnök is, Viviane Reding alelnök is és Neelie Kroes alelnök is egyértelműen megfogalmazza, hogy nemcsak a tételes jogszabályegyezést kell megkövetelni, hanem a normát, az értékrend érvényesülését is. Hiszen ez egy értékközösség, és ezt Magyarország vezetői tudták. Nemcsak az éppen kormányon lévő, hanem az éppen ellenzékben lévő politikusok is tudták ezt, és emlékezetem szerint a Fidesz ellenzékben is és kormányon is támogatta – legalábbis nyíltan sosem ellenezte – Magyarország csatlakozását. Tudta, hiszen tudniuk kellett, Orbán Viktor is, Kövér László is, Áder János is és minden fideszes politikus, hogy Magyarország ezzel nemcsak jogokat és előnyöket szerzett, hanem kötelezettségeket is vállalt. Teljesen érthető követelmény ezeknek a kötelezettségeknek a tiszteletben tartása, teljesítése.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!