WSJ: Kopits Orbán Európa-ellenességéről – a Kopits-írások hangsúlyeltolódásai




Kopits György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsának volt tagja (2004–2009), a korábbi Költségvetési Tanács első elnöke (2009–2011)*, ma a washingtoni Woodrow Wilson International Center for Scholars közgazdász professzora a magyar alkotmánymódosítást és gazdaságpolitikát keményen bíráló írását közölte csütörtökön a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti-politikai napilap európai kiadása. A cikk alcíme szerint az intézmények eróziója Budapesten egyértelmű erőszak az európai alapértékek szelleme ellen.
Kopits Györgynek nem ez az első írása a Wall Street Journalban azóta, hogy 2011. február 8-án lemondott a Költségvetési Tanács elnöki tisztéről (amelyre Sólyom László, akkori köztársasági elnök jelölése alapján, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején az MSZP–SZDSZ többségű parlament mindössze egyetlen ellenszavazattal választotta meg 2009. február 16-án). 2011-es írásában a „gulyáspopulizmus” jelzővel még Gyurcsány kormányzását illette, s Orbán Viktort a „múlt csapdájában” látta.

2013. március 29.: Az alkotmánnyal szórakozó plebs uralja Magyarországot

Kopits szerint Magyarország megérdemelt bírálatokat kapott külföldi kormányoktól és az Európai Uniótól az  alkotmánymódosítás miatt. Különösen zavaró az a változtatást, amely gyakorlatilag korlátlan hatalommal ruházza fel a parlamentet, hogy az alkotmánybíróság döntéseit akár visszamenőleg is felülvizsgálhassa. Ezzel ugyanis Orbán Viktor a maga fegyelmezett kétharmados parlamenti többségével alkotmányos túlhatalmat, tömeguralmat gyakorolhat.

A Thomas Jeffersonnak tulajdonított meghatározás szerint ez olyan kormányzat, amelyben a többség képes elragadni a lakosság többi részének a jogait.

Ezek a fejlemények önmagukban aggasztóak, a nemzetközi közösség azonban eddig vajmi kevés figyelmet fordított a magyarországi gazdaságpolitika lopakodó centralizálására. Matolcsy György MNB-elnöki kinevezése annak a lankadatlan küzdelemnek a betetőzése, amelyet Orbán folytat a fékek és ellensúlyok kiiktatása érdekében. Ez a folyamat közel három évvel ezelőtt kezdődött, akkor, amikor az Alkotmánybíróságtól megvonták a költségvetési és adókérdésekre vonatkozó felülvizsgálati jogkört.

Matolcsy György korábban Orbán Viktor nemzetgazdasági minisztere volt és a kormány által unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika fő pillére. Új jegybankelnökként ígéretet tett rá, hogy szorosabban együttműködik a kormánnyal, ezt az is bizonyítja, hogy létrehozta a fiskális koordinációért felelős ügyvezető igazgatói posztot. Radikális átalakítások zajlottak le a jegybank alsóbb szintjein is. Kiváló szakmai tudással rendelkező munkatársaknak mondtak fel, így az MIT-n doktorált Benczúr Péter közgazdásznak is.

Ám nemcsak a jegybank, hanem a Köztársasági Elnöki Hivatal, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács és a Gazdasági Versenyhivatal élén is olya fideszhű emberek vannak, akik alig vagy egyáltalán nem rendelkeznek releváns szakmai ismeretekkel. Ezeknél az intézményeknél is megszüntették vagy megtizedelték a szakértői gárdát. „Ezek látszólag független, az uniós szabályoknak de jure megfelelő intézmények (...), amelyeket de facto kormányzati végrehajtókká alakítanak át.”

A költségvetési politikában a kormány két fontos célja: a hiány 3 százalék alatt tartása és fontos szociális programok fenntartása a kulcsfontosságú választói rétegek számára. Az alacsony költségvetési hiányt azonban úgy érte el a gazdaságpolitika, hogy magas és torzító adókat vetett ki a kormány, elsősorban külföldi bankokra és energiacégekre, emellett pedig államosították a magánnyugdíjpénztári vagyont is. A másik fontos fiskális cél, a nagylelkű szociális programok fenntartásának teljesítése érdekében legutóbb arra kötelezte a külföldi energiaszolgáltatókat, hogy 10 százalékkal csökkentsék díjaikat. A kormány „gulyáspopulizmus” politikája egyre intenzívebbé válik, mert a kormánypártok a jövő évi választásokhoz közeledve növelni akarják népszerűségüket, ki akarják heverni jelentős népszerűségvesztésüket.

Megállíthatja-e bármi a demokratikus és gazdasági erózió útján Magyarországot? Az EU eddig vonakodott megbüntetni Magyarországot Orbán túlkapásaiért. Hasonlóképpen, eddig a pénzügyi piacok sem büntettek elviselhetetlenül, noha az ország a stagnáló gazdaság és a magas államadósság miatt magas kockázati prémiumot kényszerül fizetni bóvli kategóriába sorolt államkötvényei után. Magyarország ugyanakkor nem rendelkezik olyan nyersanyagtartalékkal, mint Venezuela vagy Argentína, amely „gazdasági párnaként” szolgál a két ország kormányai számára. Eddig az uniós tagság és a jegybank devizatartalékai segítették a tőkebeáramlás hirtelen megállását. A kormánynak kedvez az is, hogy az alacsony nemzetközi kamatkörnyezetben a befektetők keresik a magas hozammal kecsegtető magyar eszközöket.
„De a budapesti intézményrendszer erodálódása világosan sérti az európai értékek és alapelvek szellemét, ha nem a betűjét.” A mai Magyarország arra a Kádár-rezsimre emlékeztet, amelyben minden közintézmény puszta Patyomkin-díszlet volt, és nem lehetett megkérdőjelezni a Politikai Bizottság hegemóniáját.

„Eljött az ideje annak, hogy az európai hatóságok fontolóra vegyék a cselekvést, szem előtt tartva, hogy a magyarok jóléte érdekében a helyes gyakorlatokat érvényesítsék, és hogy elrettentsék más EU-államok kormányait Orbán példájának követésétől. Máskülönben az EU vezetését, a pénzpiacokkal együtt, a destruktív trend engedélyezőjének tekintik majd.”

***

2011. február 25.: Gyulyáspopulizmus
Lemondása után alig több mint két héttel Kopits azt írta a Wall Street Journalben:

„Magyarország gulyáspopulizmusa Gyurcsány Ferenc szocialista kormánya alatt érte el a csúcspontját”, és a költekezés rekord deficithez vezetett. Orbán Viktor pedig „továbbra is a múlt csapdájában van”. Orbán kormányzásának első kilenc hónapja alatt nem hozott egyetlen olyan intézkedést sem, amely kiigazítaná Magyarország jelentős méretű strukturális költségvetési deficitjét. De az elmúlt hetekben Orbán kifejezésre juttatta, hogy bizonyos mértékig tudatosította magában a változás szükségességét. „Retorikai képességei, szellemi kapacitása alapján és a kétharmados kormányzati többség birtokában a miniszterelnöknek a kezében vannak az eszközök ahhoz, hogy szakítson a gulyáspopulizmussal.” A cikk végén emlékeztetett arra, hogy 1989-ben Orbán Viktor a Hősök terén félelmet nem ismerve követelte a szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását. „Ha most a reformok keresztülvitele érdekében csak a töredékét felmutatná a bátorságnak, amit 22 évvel ezelőtt mutatott, akkor Magyarország gazdasági jövője biztosított lenne.”

2012. január 9.: Magyarország ütközőpályája az EU-val
Egy évvel később Kopits így írt a Wall Street Journal európai kiadásában:

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormánya 2010 májusában elsöprő parlamenti többséggel került hatalomra – azóta kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytatott.” „Orbán szavai szerint stratégiájának általános célja az volt, hogy biztosítsa Magyarország számára a fiskális szuverenitást. Magyarul ez a populista osztogatás finanszírozásának maximalizálását és a kormányhatalom bebetonozását jelentette, emellett annak színlelését, hogy betartják az uniós stabilitási és növekedési paktumban az államadósságra és a költségvetési hiányra megadott határértékeket. Az új intézkedések aláásták a már amúgy is bizalmatlan üzleti légkört: a gazdaságpolitika hitelessége a szocialista kormányok nyolc éve alatti gyenge szintről tovább romlott. Magyarország vált a legsebezhetőbb gazdasággá, miközben bontakozik az euróválság.” „A fékek és ellensúlyok szisztematikus lebontása erősen emlékeztet arra az intézményi erózióra, amely Argentínában és Venezuelában ment végbe, ide értve a magánnyugdíjpénztárak államosítását, az exportszektor szeszélyes megadóztatását és a bírósági rendszerbe való politikai beavatkozást.” „A pénzügyi piacok és az EU-tagállamok kormányai örömmel üdvözölnék a veszélyes kísérlettől való elfordulást. Ebben az esetben Magyarország, a dolgok furcsa fintoraként, hamarosan élvezhetné a valós pénzügyi szuverenitás előnyeit, mint a többi visegrádi gazdaság.”

(2012. január 18-án a Heti Válasznak is interjút adott, amelyben arról beszélt, hogy Matolcsy elvesztette a hitelességét, s a kormánynak be kell ismernie, hogy az eddig követett gazdaságpolitika kudarcot vallott. Kopits véleményét akkor a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményben utasította vissza.)



* Kopits György 2011. február 8-ával mondott le a Költségvetési Tanács (KT) elnöki tisztéről, azzal, hogy a személye iránti bizalom nyilvánvalóan megszűnt (Kopits György önmagát konzervatívnak vallja). Lemondó levelét lásd itt. Az Országgyűlés még 2010. december 20-án döntött arról, hogy december végén megszűnik a KT köztársasági elnök által jelölt tagjának megbízatása. Kopits Györgyöt, a KT akkori elnökét azonban nem a köztársasági elnök nevezte ki, hanem csak jelölte a posztra, és az Országgyűlés választotta meg, így az elfogadott törvény valójában nem tette visszahívhatóvá Kopits Györgyöt a pontatlan megfogalmazás miatt. Kopits lemondásakor azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a 2010. december 31-e előtti Költségvetési Tanács és a 2011. január elsejétől működő új KT között semmilyen szempontból sincs tartalmi jogfolytonosság.

Két korábbi Galamus-írás Kopits György nézeteiről:
Szabadságharc bekötött szemmel (Petschnig Mária Zita)
A különbség neve: Orbán Viktor (Mihancsik Zsófia)

Bolgár György korabeli interjúja Kopits Györggyel.

(mzs)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!