rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 27.

E-útdíj: nem kivitelezhető, nem átlátható
Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt. korábbi elnök-vezérigazgatója

Bolgár György: - Egy mai hír szerint a kormány nemzetbiztonsági kockázatúnak minősítette és lényegében titkosította az elektronikus útdíjfizetési rendszer kiépítésének mechanizmusát, a közbeszerzést. Vajon mi ezen a nemzetbiztonsági kockázat? Vagy ez csak ürügy?

Reményik Kálmán: - Picit ez így pontatlan, nem nemzetbiztonsági kockázatról van szó, de azt hiszem, nem is ez a lényeg. Valójában nyilvánvalóan az a törekvés, hogy valamilyen módon fel lehessen gyorsítani a folyamatot, és ezen felgyorsítás érdekében éltek egy olyan lehetőséggel, ami még egy február közepi kormányrendeletből, majd egy március eleji országgyűlési bizottsági határozatból következően kivette a közbeszerzési törvény hatálya alól ezt a beszerzést, és egy 2011-es kormányrendelet hatálya alá helyezte. Amely kormányrendelet szerint le lehet bonyolítani egy úgynevezett nemzeti eljárási rendben egy egyszerűsített eljárást, ahol nem kell felhívás az eljárásra, tárgyalásos eljárást lehet bonyolítani. Egy nemzetbiztonsági kockázati szempontból elemzett cégeket tartalmazó listából kiválasztott kivitelezőkkel lehet tárgyalni. A tárgyalás közben lehet tájékoztatni a feleket a másik által adott árakról anélkül, hogy megmondanák persze, kié volt az az ár. Tehát ilyen speciális eljárási rendet tartalmaz, ami akár gyorsítást is lehetővé tesz, bár nekem ebben kételyeim vannak.

- De azt mondja, hogy nem azért változtattak, vagy nem azon az alapon változtattak a renden, mert nemzetbiztonsági kockázatúnak minősítették a beruházást. Márpedig ezt olvasom a hvg.hu-n és Ön is használta ezt a jelzőt, amikor azt mondta, hogy olyan cégek vehetnének rajta részt, amelyek átestek nemzetbiztonsági átvilágításon. Akkor mi köze van vagy nincs a nemzetbiztonságnak ehhez?

- Igen, csak picit pontatlan a megfogalmazás így, a jogszabály ettől picit eltérő. Először egy különös eljárás rend az, amit ez a bizonyos 2011-es kormányrendelet lehetővé tesz.

- Tehát bizonyos körülmények fennállására alkalmas ez a bizonyos kormányrendelet, és ezekbe a körülményekbe beleszámítanak akár nemzetbiztonsági összefüggések is? Nem csak az, de azok is esetleg szerepet játszhatnak benne? Valahogy így kell értelmezni?

- Pontosan úgy fogalmaz ez a bizonyos kormányrendelet, hogy ha olyan adatok kezeléséről van szó, amelynek nyilvánosságra kerülése sértheti az ország érdekeit, most ezt nem százszázalékos pontossággal idéztem, akkor lehet ezt az eljárást bonyolítani. És mondom, ennek alapvetően az az olvasata, hogy ezzel fel lehet gyorsítani az eljárást. Nyilván közben a transzparencia jelentősen sérül, mert a közvélemény és sok érdek kizárásával tud lezajlani ez a bizonyos beszerzés. Amit említettem, az sajnos egy pontosan az ellenkezőjét kiváltó hatás lesz majd, mert ez a kormányrendelet azt is kimondja, hogy csak olyan vállalkozókkal és alvállalkozóikkal folyhat ez a tárgyalás, akik szerepelnek az Alkotmányvédelmi Hivatal listáján, márpedig ezen a listán olyan cégek is szerepelhetnek, amelyek nemzetbiztonsági szempontból megfelelőek. Tehát átvizsgálták, biztonságos telephellyel rendelkeznek, sőt a döntéshozó és résztvevő személyek jelen esetben C típusú átvilágításon esnek át. Ez annyiból lényeges, hogy nyilvánvalóan az elérhető gyorsaságnak ez jelentősen ellene fog tenni, hiszen felkérni tárgyalásra csak olyan cégeket érdemes, amelyek értenek hozzá, tudják, hogyan kell ezt a bizonyos ED-rendszert felépíteni, bevezetni, működtetni. Márpedig ezek feltételezhetően jelenleg ezen a listán nincsenek még rajta. Tehát velük le kell bonyolítani ezt az eljárást, ami viszont jelentős csúszást okozhat a továbbiakban.

- Nincsenek rajta azok a nagy nemzetközi cégek, amelyek esélyesként indulnának?

- Azt gondolom, hogy nincsenek rajta, de ez a lista nem nyilvános. Ez egyébként tovább sérti a transzparenciát. Nem tudhatjuk, hogy rajta vannak-e, de miért lennének rajta, hisz ez a lista alapvetően nemzetbiztonsági szempontból fontos hírközlési, hírszerzési, fegyverkezési vagy hasonló dolgokkal foglalkozó cégeket tartalmaz. Márpedig az E-útdíj bevezetését ilyen értelmű adatkezelésnek és nemzetbiztonsági szempontból kiemeltnek kezelni azért furcsa lenne. És ugye úgy szól a rendelet, hogy akkor kerülhet be egy eljárás, akkor sértené az ország érdekeit, ha ezek az információk nyilvánosságra kerülnének. Hát ezt az eljárást már egyszer nyilvánosan meg is nyerte valaki egy közbeszerzési eljárásban.

- Csak aztán úgy döntött, hogy mégsem tudja megcsinálni az egészet. Akkor minden, az ország érdekeit esetleg sértő információ már egyszer nyilvánosságra került.

- Így van. E tekintetben azt gondolom, hogy ez egy jogi kiskapukeresés volt, megfelelni vágytak annak a miniszterelnöki kívánalomnak és ígéretnek, hogy július elsejére ez a rendszer menjen. Ehhez már csak rövid idő van vissza, és ezt a jogi megoldást találták ki. Ami egyébként jogilag is sántít, hiszen nyilvánvaló, hogy az ellenérdekű felek meg fogják ezt támadni minden létező fórumon. Pontosan arra hivatkozva, hogy miért lenne az titkos, ami egyszer már nyilvánosan ment. Tehát szemmel láthatólag ez csak egy üres jogi technika.

- Mi van akkor mégis, ha miniszterelnök egyszer elhatározta, akkor így lennie, megcsinálják, meghívnak rá mondjuk két céget, mert annak megvan ez a bizonyos nemzetbiztonsági átvilágítása, ért is hozzá, kettőből az egyik nyer és gyorsan nekilát megcsinálni? Mehetnek aztán akármilyen bírósághoz, Magyarországon, külföldön, jöhet az Európai Unió utólag, addigra már rég kész lesz, lebonyolították és valaki nyert.

- Csak egy apró pontosítás. Egyrészt legalább három céget kéne meghívni, és ennyi nem hiszem, hogy van listán.

- És nem lehet kormányrendeletet módosítani? Én úgy tudom, hogy még törvényeket is lehet visszamenőleg.

- Már önmagában az is komikus, hogy ebben az egyetlenegy E-útdíj történetben eddig már négy kormányrendelet született. Nem tudom, hogy volt-e még ilyen kiemelt projekt.

- Na látja. Akkor az ötödik is megszülethet.

- Még az is lehet. De mindegy, maradjunk annál, hogy találnak hármat, és nekilátnak. Én azt gondolom, hogy ha tavaly ősszel az ehhez tényleg hozzáértő cégek, amit egy kezemen meg tudok számolni, hogy hány van Európában, alig vállalták az akkori hat-nyolchónapos határidővel, és mindegyik jellemzően a negyvenkét milliárd forintos kitűzött érték fölött, leszámítva azt az egyet, amelyik nyert és aztán végül is nem kötött szerződést. Én nehezen tudom elképzelni, hogy lesz olyan cég, amelyik ezt elvállalja mondjuk háromhónapos határidőre és olcsóbban, mint az eredeti ajánlata. Az már szinte biztosan látszik, hogy a tervezett negyvenkét milliárdnál többe fog kerülni a dolog. Ez az egyik probléma.

- De nem lehet az, hogy egy olyan szerződést kötnek vele, hogy rendben van, kiépíti ő harminckilenc milliárdért is, de aztán majd kétszer olyan drágán üzemelteti, és ezt csak később tudjuk meg?

- Az is lehet, de az üzemeltetésre is másfél milliárd forint éves díj volt tíz évre előírva. Tehát azt is tudni fogjuk, ha ez több lesz. Hiszen azért ez kiderül, ha máshonnan nem is, akkor a költségvetésből. Úgyhogy lehet. De önmagában bármennyi pénzről is beszélünk, én azt sem hiszem el, hogy három hónap alatt megvalósítható. Tehát itt nemcsak arról beszélünk, hogy kell egy rendszer, ami megméri, hogy adott kamion mennyi kilométert tett meg a fizetős szakaszokon, ennél ez sokkal bonyolultabb dolog. Például ellenőrizni is kell. Tehát nemcsak azt kell ellenőriznünk, hogy az a kamion mennyit ment, hanem hogy azon a kamionon egyáltalán rajta van-e ez a beltéri egység. Aztán, hogy olyan díjat fizetett-e be, ami az ő tengelyszámának megfelelő. Ehhez ki kell építeni egy ellenőrzési rendszert. A jelenleg tervezett 6300 kilométerre 74 ellenőrzési pontot terveztek. Ez egy olyan bonyolult kamerás rendszer, ami azonosítja a gépjármű rendszámát és azonosítja, hogy hány darab tengelye van.

- Egyáltalán ezek a készülékek egy nagy cég számára rendelkezésre állnak? Vagy le kell őket gyártatni?

- A terv szerint 280 ezer darabra volna szükség. A becslések szerint nagyjából 120 ezer darab 3,5 tonnánál nagyobb jármű van egyszerre az ország közútjain. És nyilván itt számolni kell a cserékkel is. Tehát önmagában ez a számú beltéri egység sem vásárolható meg ennyi idő alatt. Úgyhogy én azt gondolom, július elsejére ezzel az eljárás renddel sem lehet bevezetni ezt a rendszert. Talán a gyorsforgalmi utakra be lehet valamit, ami 1300 kilométer a 6300 helyett. Mondjuk a belföldire és a tranzitforgalomra határátlépéstől határátlépésig egy ticket-rendszert, amit a szlovákok is alkalmaztak. Ez egy nagyon öszvér megoldás. De én ezt sem hiszem, hogy meg tudnák három hónap alatt csinálni. Semmi egyébről nincs szó szerintem, mint hogy a politikai döntéshozók körül lévő erős, nagyhatalmú gazdasági érdekcsoportoknak sikerült kihasználnia ezt a politikai sürgetést, és sikerült ennek leple alatt egy olyan rendszert kikényszeríteni az államigazgatásból, amely rendszerben egyébként nem transzparens módon kiválaszthatóak a közreműködők, árazható az egész és végigvihető ez a folyamat.

- Magyarán nem lesz kész időben, de olyanok nyernek, akik különben egy transzparens, nyílt közbeszerzési eljárásban nem nyertek volna.

- Olyanok, vagy nem annyiért, vagy nehezebben nyertek volna, vagy nagyobb árversenyben. Ezek mind benne vannak. És itt egy nagyon fontos dolgot még nem szabad elfelejtenünk. Abban a pillanatban, amikor ebbe az eljárásrendszerbe a politika időnyomása alatt belement az ország, feladta azt is, hogy uniós finanszírozást vegyen igénybe erre a rendszerkiépítésre.

- Mert erre a zárt közbeszerzésre nem fognak támogatást adni, mondván, hogy nem látjuk át az egészet, erre nem adunk pénzt?

- Nemcsak, hogy nem adnak, hanem ugye volt egy szeptemberi kormányhatározat tavaly, amelyik azt mondta, felhatalmazza a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy teremtse meg az E-útdíj kiépítésnek, legalább az útvonal EU-finanszírozási lehetőségét. Majd ezt a passzust a februári kormányrendelet törölte. Tehát egyértelműen látni, hogy a kormányzat maga lemondott erről a finanszírozásról, ami egy 35–37 milliárd forintról történő lemondást jelent ebben az esetben. Pusztán csak azért, hogy az időnyomást mégis fenn tudják tartani, és a politikai presztízs fennmaradjon.

- Hogy lehet, hogy ezt így elrontották?

- Ezt lehetett látni tavaly, amikor a Széll Kálmán terv 2-ben bejelentették, hogy 2014. júliustól ez pénzt fog termelni, és 75 milliárd várható belőle már ebben az évben. És én akkor nyilatkoztam és írtam is erről hosszan egy blogon, hogy kizárt dolog. Németországnak ez a rendszer két évébe és egy közlekedési miniszterébe került. Magyarország sem fogja egy év alatt lebonyolítani. Nem lehet. Itt szakmai kérdéseket, sztenderdeket meg egyebeket kell betartani, és közben transzparens beszerzéseket, és lehetőleg a társadalom számára leghasznosabb beszerzési formákat. Ennek a lebonyolítására ez az idő nem elegendő, ezt lehetett látni, hogy ebből kapkodás lesz, a kapkodásból pedig hibázás. Meg is történt minden. De még egyszer mondom, még a hibázás mellett is baj volt az, amikor januárban a közbeszerzési eljárásban győztes végül is nem írta alá a szerződést, mert az egyik alvállalkozója kivonult. És akkor tett nyilatkozatokat, hogy itt ilyen-olyan nyomásgyakorlás volt és a többi és a többi. Ma már látszik, hogy lehetett olyan érdekcsoport, amelyik el akarta érni, hogy ne tudjon szerződni, hogy létrejöjjön ez a még nagyobb időkényszer, amelyben bele lehet menni ebbe az eljárásba, ebbe a beszerzési rezsimbe, ami most zajlik. Ami végül is aztán a transzparenciát is kitörli a rendszerből és egy idő után már pénz nem számít alapon zajlik majd az ügy. És a minőség sem fog számítani.

- Van az a szó, mondjuk így, a korrupció, amit az ember ilyenkor nem szívesen ejt ki?

- Természetesen van, igen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái