rss      tw      fb
Keres

Megtiltom!



Csöngött a telefon. A vezetékes. Felvettem. Egy fahangú férfi, név (bemutatkozás) nélkül, belekezdett a gépi mondókájába. Felvilágosított a fideszes alaptörvény jelentőségéről, elfogadásának körülményeiről, még arról is, hogy Schmitt elnök írta alá. Hosszan-hosszan. Kihagyott a figyelmem, de mivel fogalmam sem volt, mi a fenét akar ezzel az alaptörvény-monológgal, megvártam a végét (közben szidtam az anyját, mit tagadjam). Hát a vége az volt, hogy felajánlotta nekem megvételre a portékáját, egy példányt a fideszes alaptörvényből, háromezer-akárhányszáz forintért. Ha megnyomom az egyes gombot, mondta, megkeresnek, ha nem érdekel az ajánlatuk, nyomjak kettest. Nem nyomtam, letettem.

Akkor tisztázzuk.

Gyakorlatilag: Ha eddig nem tudták volna, most szólok, így ország-világ előtt: mélyen megvetem az alaptörvényüket – ha ők fizetnének nekem, se kéne belőle díszpéldány –, az egész rendszerüket és őket magukat. Fölösleges tehát velem kísérletezni, felhívogatni, ajánlatot tenni, és ha kettest nyomok vagy semmit, fáradságos munkával listákba beszerkeszteni engem a jól megérdemelt „kettő darab kis vonallal”.

Elvileg: megtiltom, hogy bármelyik telefonszámomat feltárcsázzák. Megtiltom, hogy az ajtómon becsöngessenek. Megtiltom, hogy bármilyen módon az otthonomban zaklassanak, elég nekem az a zaklatás, amelynek állampolgárként és újságíróként naponta többször is kitesznek.

Még elvileg: a törvénymódosításukban, amellyel megteremtették maguknak az energiaszolgáltatók ellen uszító, hamis politikai rezsipropaganda, egyben az újabb Kubatov-listák összeállításának lehetőségét, ez áll: „…törvényesnek kell tekinteni, ha az érintett véleménynyilvánítási szabadságának biztosítása érdekében az érintett véleményét megismerni kívánó személy az érintettet lakóhelyén vagy tartózkodási helyén felkeresi.” És ezt azzal indokolták, hogy így megteremthető „két alkotmányos alapjog, a véleménynyilvánítás szabadsága és a magánszféra védelme közötti egyensúly”. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak azt a jogomat jelenti, hogy szabadon elmondhatom a véleményemet, hanem azt is, hogy ha nem akarom, nem mondom el, és erre senki politikus fel nem szólíthat, de még csak meg sem kérhet. Nem a dedóban vagyunk, ahol diákkötelezettség felelni. Akár igennel, akár nemmel, akár jóédesanyáddal. Különösen nem szólíthatnak fel – kérhetnek meg – a véleményem közlésére egy másik jogom megsértésével: a saját lakásomban. Ahol akkor is azonosítani tudnak névvel, címmel, véleménnyel, ha én ezt nem akarom. Micsoda ócska szemfényvesztés, hogy szerintük az én véleménynyilvánítási szabadságom biztosítéka az, ha „az érintett véleményét megismerni kívánó személy”-nek – Kósának és Rogánnak – törvényadta joga van ahhoz, hogy engem faggasson! Vicc!

Végül, megint gyakorlatilag, egy jótanács, ingyen: ha megértő szívre és segítő kézre vágynak, nyugodtan csöngessenek be Magyar Kornéliához (aki politikai elemző, értsd: valóságismeretből fel van mentve). Szerinte ugyanis paranoia a becsöngetéstől tartani, és ugyan bizony miért ne állíthatnának össze a pártok adatbázist a saját szavazóikról (hát tényleg, miért ne „kettő darab kisvonalazhatná” a Fidesz egyúttal a nem rá szavazókat, és foszthatná meg majd ennek alapján őket, ha akarja, kisvárosi vállalkozói lehetőségektől meg pedagógus-egzisztenciáktól), meg különben is, szerinte semmilyen probléma nincsen a képviselő és a képviselt közti szorosabb kapcsolattal, sőt ezt erősíteni kellene, hogy el tudja mondani „az a párt”, mit gondol „az energiapolitikáról” (hát „az a párt” azt gondolja az energiapolitikáról, hogy az energiaszolgáltatók „összefogtak a magyar családok ellen”, „megtámadták a magyar családokat”, de a „kormány és a parlament” megvédi őket. Ez ma a fideszesek energiapolitikája. Ezért tényleg érdemes szorosan összebújni velük). Úgyhogy bátran menjenek csak Magyar Kornéliához, már csak azért is, mert neki az a „karcos” véleménye, hogy a „zsizsegő” Gyurcsányt nem szabad beengedi az ellenzéki „buliba”, ennek a formálódó ellenzéki szövetségnek ezt fel kéne ismernie, és sok múlik azon, hogy „lesz-e bátorságuk” azt mondani, hogy „vele nem”. Na hát erről jól el fognak tudni beszélgetni ott az ajtóban Kósa és Rogán urakkal, és Magyar Kornélia tán még a kettő darab kisvonalazást is megússza.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!