rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 22.

Mesterségesen szított magyar-román ellentét
Tamás Gáspár Miklós filozófus

Bolgár György: - Két dolgot tudok – kérlek, erősítsd meg -, az egyik, hogy ott voltál a Sirályban, de ezt rövidebben elintézzük, akár igaz, akár nem.

Tamás Gáspár Miklós: - Ott, igen.

- Igen? Elmentél, amikor olvastad, hogy megszállták őket a biztonságiak? Mit láttál?
- Láttam, amikor a gyerekek bementek az udvaron, a pincelejárón keresztül az épületbe, beszéltem is velük, mivel ők olyan gyerekek, akiket még a diákmozgalomból ismerek többnyire. Olyan hetven-nyolcvanan bementek az épületbe szolidaritási célzattal, ott vártak és próbálták, nyilvánvalóan békés, polgári engedetlenségi technikával megakadályozni azt, hogy a helyet bezárják és elvegyék a budapesti ifjúságtól.

- A biztonságiak látták a közeledő Tamás Gáspár Miklóst, akit feltételezhetően ők is felismernek…

- Nem, a biztonságiak bent voltak valahol a plakátokkal beragasztott üvegek mögött. Ott voltam a gyerekekkel az udvaron meg az utcán, volt, aki látott, nem titok, hogy ott voltam. Az sem titok, hogy rokonszenvezem ezekkel a gyerekmozgalmakkal és időnként beszéltem is mindenféle akcióik alkalmából rendezett tüntetéseken. Azt kell hogy mondjam, hogy ennél bátorítóbb, lelkesítőbb és nagyszerűbb dolgot, mint a diákmozgalmat igazán keveset látok vagy láttam az elmúlt húsz esztendőben, önzetlen, önfeláldozó és lelkes fiatalok. Ahogy látták, hogy jövök, azt mondták – persze teljesen ironikusan –, hogy á, az energiacégek ideszervezték a tanár urat, erre mondtam, hogy igen, persze.

- Ez jó! Mindenesetre új technikák vannak a diákmozgalmakkal szemben, biztonsági embereket hívnak, ami még mindig jobb, mint a rendőrség, nem?

- Igen. Szeretném hozzátenni, hogy tegnap este összejöttek a diákok a kolozsvári egyetemen, hogy az egyetemfoglalásukról szóló dokumentumfilmet megnézzék. A biztonsági szolgálat kidobta őket az egyetemről, erre elmentek a Sirályhoz nagyon hasonló alternatív kulturális helyre, a Tranzit nevű helyiségébe, ott folytatták ezt a rendezvényt.

- Onnan még nem lettek ők kidobva Kolozsváron?

- Amennyire tudom, megnézték a filmet ott, beszélgettek valameddig, utána szépen hazamentek, de az egyetemről kidobták őket, a saját egyetemükről, úgyhogy ez így megy mindenfelé.

- Na, akkor az egyik dolog, amit úgy tudtam rólad, ebből a szempontból stimmelt. A másik: igaz, hogy aggódsz a ma esti magyar-román meccs miatt?

- Nemcsak a magyar-román meccs miatt.

- És mindazon dolgok miatt, ami ezt körülveszi.

- Igen. Az történt, hogy a román miniszterelnök – egy egyébként meglehetősen banális és érdektelen – nyilatkozata miatt a román nagykövetet behívatták a magyarországi Külügyminisztériumba, ahol leteremtették a román kormányt, holott mondjuk egy hírlapi interjú miatt általában egy másik hírlapi interjúban szokás válaszolni, nem pedig a tiltakozó jegyzék előtti fokozatra kapcsolni.

- És mondjuk ebben az interjúban nem is volt olyan különösen feltűnő vagy sértő dolog, egyszerűen a román miniszterelnök azt mondta – odaszúrt persze a magyar kormánynak –, hogy az európai uniós esetleges szankciók csak Magyarországra vonatkozhatnak, Romániára nem.

- Védekeznie kell, mert sokan szokták azonosítani a magyart és a románt.

- De, az, hogy a román kormányt védi, természetes, és még különösebben nem is sérelmezhetjük. Ehhez képest a magyar reakció tényleg szokatlanul kemény volt.

- Igen és ha a fociról beszélünk, a bukaresti Rapid és a régi nevén Kolozsvári Vasutas Sportklub, mai nevén CFR meccsen elégettek egy magyar zászlót, ezt azonnal elítélte a román kormány, azonnal intézkedtek, elkapták az elkövetőket.

- Komoly börtönbüntetés is fenyegeti az illetőt, súlyos pénzbüntetést szabtak ki.

- Ebből az alkalomból a román kormány magyarbarát nyilatkozatot adott ki, úgyhogy a dolog nem volna olyan súlyos. Persze a román külügyminisztérium is kiadott egy nagyon kellemetlen hangú ellennyilatkozatot. Ha beleveszünk ebbe az egész körképbe olyanokat, mint a legutóbbi, marosvásárhelyi autonómiatüntetés, amelyben masszívan részt vett a magyarországi Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű szelíd kis klub, ahol táblákkal vonultak fel – amelyek szerint Székelyföld nem Románia –, tehát ez inkább egy irredenta tüntetés volt, mintsem autonómiatüntetés, amiben ráadásul részt vettek az RMDSZ székelyföldi vezetői is…

- Akkor úgy érzed, hogy megyünk valamiféle konfliktus felé, méghozzá kikerülhetetlenül?

- Megyünk gyorsan lefelé. Meg az a hangulat uralkodik, amit az jellemez, hogy március 15-én egy kovásznai román kislány egy piros-sárga-kék szalagot font a hajába, mire az iskolatársai halállal fenyegették meg Facebookon. Ebből óriási botrány lett Romániában, olyannyira, hogy most már komoly emberek is bekapcsolódtak ebbe a tinédzserkonfliktusba, próbálván megnyugtatni a kedélyeket mind román, mind magyar részről.

- Magyarán az indulatokat egy pillanat alatt föl lehet szítani.

- Természetesen, méghozzá egy olyan periódus után, amikor a magyar-román megbékélés Erdélyben hatalmas lépteket tett. Egyrészről vannak ezek a negatív dolgok, másrészt pedig ott van az, amit a kolozsvári egyetemen láttunk, amiről említést tettem, ezekben az ottani akciókban magyar és román diákok egyszerre és együtt vesznek részt. Az előbb az egyik hallgatód arról beszélt, hogy az egyetemen milyen nagymértékben terjed el a jobboldaliság. Ez a tegnapelőtti sztori, a mai sztori az, hogy az egyetemeken a baloldaliság terjed, mind Magyarországon, mind Romániában. Hanyatlik, legalábbis nincs már egyedül a porondon az a sovén hangulat, amely az egyetemet belengte korábban. Megjelentek kifejezetten baloldali karakterű, békés és humoros, egészen más jellegű mozgások is az egyetemeken, nálunk is, Romániában is. Tehát annak, amit én ismerek Kolozsvárról – akinek rossz tapasztalataim vannak a hetvenes évekből –, az ottani fiatal értelmiség köréből, éppen az volt a lényege, hogy milyen mértékben terjedt a megbékélés. A szociális és politikai témáknak magyarok és románok által közösen, mindkét oldalról, jobbról és balról vitatott témakatalógusa jelent meg, amelyben a magyar-román gyűlölködés egyszerűen nem jelent meg, ilyen nem volt soha, és ezt rontják most el.

- De akkor most optimista vagy pesszimista vagy?

- A kép vegyes, csak azt kell hogy mondjam, az, amit a magyarországi jobboldal itt uszításban elkövet, megbocsáthatatlan. Volt egy nagyon törékeny, de azért létező és komoly fejlődés, megbékélés és egy egészen modern és új, szellemes légkör kezdett kialakulni. Székelyföldnek ez a föllázítása, ilyen irredenta meg nacionalista szellemben, elmondhatatlan bűn.

- Nem lehet, hogy azért is – de persze tudjuk, hogy nem azért történik – csinálják, mert, inkább nyilvánvalóan önző politikai céljaik vannak a szélsőjobboldali csoportoknak Magyarországon? Éppen a napokban, a Tudományos Akadémián rendeztek egy előadást, bemutattak egy új atlaszt és többek között az ismert térképész, most felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István is szerepelt a készítők között. Bemutatták, hogy a magyar népesség hogy szorult vissza a Kárpát-medencében az elmúlt évszázadok során, nem az elmúlt egy évszázad során feltétlenül, hanem az elmúlt öt évszázadban. Lényegében ma már a magyar államhatárok mögé, tehát a határon belülre szorult vissza a magyar népesség, egyetlenegy, többé-kevésbé megmaradt tömb van, Székelyföld, ott is kicsikét szaggatott már, de lényegében ott van még nagyjából egységesen magyarság.

- Tiszta egység, éppen ezért kéne hagyni őket.

- Ez egyfajta önvédelmi reakció lehetne, hogy hát akkor legalább ez maradjon meg!

- A megmaradásban nem segít a magyar-román konfliktus.

- Sőt!

- Természetesen a román nacionalizmus létezik és erős, éppen ezért volna érdeke annak a félnek, amelynek sok a vesztenivalója Romániában – s ezek mi vagyunk, magyarok –, hogy a legszofisztikáltabb, legfigyelmesebb, legokosabb módon politizáljon minden ügyben, amelyben az erdélyi magyarság függő, kiszolgáltatott vagy megzsarolható helyzetben van. Márpedig a helyzetek többsége ilyen, ezért mondom – nem akarok patetikus szavakat használni –, hogy ez egy hazafiatlan és nem magyarbarát magatartás, amelyet nemcsak a szélsőjobboldal, hanem a mérsékeltnek nevezett, de Isten tudja, mennyire mérsékelt kormányzó jobboldal is tanúsít.

- Nem lovon kell bevonulni Kézdivásárhelyre például – vagy az egy hagyomány részének minősíthető?

- Az egy össznépi, sőt két össznépi, magyar-román egységes közröhejbe fulladt, de mondjuk az nem ártott senkinek, kivéve Semjén Zsolt tekintélyének, bár az amúgy sem volt nagyon szilárd, úgyhogy amint egy ilyen szemüveges, városi entellektüel bocskaiban, lóháton bevonul valahová… Engem is kinevetnének, ha lóháton bevonulnék valahová, ő se néz ki sokkal jobban azon a lovon, maradjunk ennyiben.

- Te már, látom, elképzelted magad azon a lovon, ahogy így elnevetted magad.

- Nem, köszönöm. Nem, nem is tudok lovagolni, sőt még biciklizni se tudok!

- Ez lett volna a másik lehetőség!

- Az a helyzet, hogy óriási szellemi és politikai fejlődés történt Romániában, nem utolsósorban a romániai magyarok között. Most megpróbálják kisebbségbe szorítani azokat, akik a romániai magyarok közül, nagyon nem kevesen, egyáltalán nem nacionalisták, egyáltalán nem románellenesek, és egyáltalán nem jobboldaliak. Lényegében a kormányzat azt próbálja csinálni Erdélyben – csak ott persze nincsenek állami eszközei –, amit itt csinálnak, ellenben, ha ezzel nálunk próbálkoznának, majdnem háromszor nagyobb népi és állami nemtetszésbe ütközne. És természetesen nem Budapesten fogják megszívni ezeket a dolgokat, hanem Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Déván, Zilahon, úgyhogy ez egy rendkívül lelkiismeretlen és veszedelmes viselkedés. Nem tudom, ki volt az a lángelme, akinek eszébe jutott, hogy a Hősök terén rendezzen közös meccsnézést. Nem tudom, ki az MLSZ elnöke manapság, én nem követem nyomon, akár Dávid Ibolya, én sem értek a focihoz.

- Csányi Sándor…

- Nem tudom, ki az!

- ...az MLSZ elnöke.

- Ja, a bankelnök?

- Ő.

- Igen, szóval az biztos, hogy nincs magánál.

- Mert mi lesz vagy mi lehet ebből?

- Gondold el, hogy dialektikus szintézisben egyesül az izraeli kérdés és Trianon kérdése ebben a dologban, hiszen egy izraeli meccsen történtek miatt rendezik zárt kapuk mögött ezt a sokak számára érdekfeszítő, számomra tökéletesen érdektelen mérkőzést. Itt a futball ultrák egy része nem szereti a zsidókat, más része nem szereti a románokat, gondolom, közös halmazuk is van, és elképzelhető, hogy a frusztrált, válságtól megviselt, elszegényedett, kicsit elvadult fiatalság egy része mindenféle olyasmiket fog csinálni, ami újabb nehézségeket okoz – ismétlem – Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Nagyváradon és Aradon, nem pedig Budapesten.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái