Die Zeit: Orbán megalázza a magyar demokráciát
- Részletek
- Szemle
- 2013. március 21. csütörtök, 04:55
- (hj)
A Die Zeit című német lap Orbán Magyarországa – Vissza a vérhez és hazához címmel közölt cikket. Magyarország áldemokráciává fejlődik, úgy tűnik, az Orbán-kormány immunis az EU-ból hangzó bírálatokkal szemben. A szélsőjobboldali retorika a védekezéshez tartozik.
A Die Zeit illusztrációja – ellenzéki bojkott a magyar országgyűlésben
A kilencvenes évek elején Magyarország a kelet-európai átalakulást figyelő, derűlátó politológusok számára szinte mintaország volt: szívesen hozták fel ezt az államot példának, amikor arról beszéltek, hogy a demokratizálódás folyamata a térségben „visszafordíthatatlan”. Azóta Magyarország egészen másfajta mintaországgá vált Kelet-Európában.
A térségben az emberek mélységesen belefáradtak a két és fél évtizedes tartós átmenetbe, a piacgazdasági reformokba, a csalárd privatizálásba, a korrupcióba, az uniós csatlakozásba, a globalizálódásba és a pénzügyi válságba. Orbán Viktor magyar kormányfő és a Fidesz példája pedig megmutatja, micsoda tévedés volt azt feltételezni, hogy a posztkommunista demokratizálódás nem fordítható vissza.
Orbán 2010-es kétharmados választási győzelme óta a magyar demokráciát és a magyar jogállamot törvények tucatjaival és új, rohamtempóban elfogadott alkotmánnyal alázták meg, értéktelenítették el és rendelték alá a kormányfő feltétlen hatalomvágyának. Az új mérföldkő ezen az úton a nagyarányú alkotmánymódosítás, amelyet múlt hétfőn fogadott el a magyar parlament.
Az alkotmány már 2012 elejei hatályba lépése előtt vitatott volt, egyebek között a „Nemzeti Hitvallás” formájába öntött preambuluma miatt, amely a két világháború közötti, tekintélyelvű Horthy-rend szellemét idézi. Ezúttal már negyedik alkalommal egészítették ki: számos törvényi szabályozás, amelyet az Alkotmánybíróság korábban alkotmánysértőnek minősített, most alkotmányos rangot kapott.
„A hatalmi ágak megosztásának a vége”
Ez az eljárás úgy hat, mint „a jogállam elleni bosszú”, ahogyan neves magyar alkotmányjogászok látják. Az alkotmány pedig törvényi egytálétellé degradálják, amelyben igény esetén pótolni lehet a lejárt szavatosságú összetevőket.
Egyidejűleg megnyirbálták az Alkotmánybíróság jogköreit, és nem is először. Az Orbán-kormány 2010 óta szabályos hatalmi harcot folytat az Alkotmánybíróság ellen. A negyedik alkotmánymódosítás után nem kisebb személyiség, mint Sólyom László volt államfő, az Alkotmánybíróság volt elnöke beszél „a hatalmi ágak megosztásának végéről”.
A magyarok Orbán elleni tüntetései jelenleg nem hatalmasak. A demokratikus parlamenti ellenzék messzemenően bojkottálta az alkotmánymódosítás vitáját, de nem mozgósította a híveit. Mind a két fordulatkommunista-szociáldemokrata párt (az MSZP és a DK), mind a zöld-alternatív LMP inkább frakcióharcokkal és a jövő évi választási kampányra való felkészüléssel van elfoglalva. Különösen az MSZP-re és a DK-ra ezen kívül rávetül a múlt árnyéka is. Ez különösen a 2002–2010 közötti kormányzási időszakból ered, amelyet politikai stagnálás és korrupció jellemzett.
A fiatal, jól képzett emberek elhagyják az országot
Inkább a parlamenten kívüli demokratikus ellenzék, például az alapjogokért fellépő civil Milla vagy a diákszervezetek hívei mentek az elmúlt hetekben az utcára az alkotmánymódosítás ellen. Mindannyiszor néhány ezer ember jött össze, legutóbb múlt vasárnap Budapesten – amit nem lehet összehasonlítani a 2011-es és 2012-es tüntetésekkel, amikor többször is tízezrek tiltakoztak Orbán és az ő rendje ellen.
A magyar társadalom jelentős része egzisztenciális problémákkal kénytelen küzdeni. A legtöbb embernek nincs kedve foglalkozni a legtöbb módosítás komplikált megfogalmazásaival, és részben nehezen érthető jelentőségével. Emellett az Orbán-kormány szociálpolitikája sok szegényebb embert még jobban elszegényített. Sok fiatal, jól képzett ember elhagyja az országot, mert elviselhetetlennek érzi a permanens, agresszív nacionalista retorika légkörét.
Ezzel szemben a Magyarországot ért nemzetközi kritika ma olyan egyértelmű, mint még soha. Az Európai Unió Bizottsága, az Európai Parlament, az Európa Tanács és az amerikai külügyminisztérium adott hangot aggodalmának a demokrácia magyarországi helyzete miatt. A tartózkodást feladják még Orbán politikai barátai is az Európai Néppártból, köztük José Manuel Barroso, az EU-Bizottság elnöke.
Az Európai Unió mint „a nemzetközi tőke segédcsapata”
Az alaphang: Orbán a politikájával elérkezett a demokratikus limithez, és azon van, hogy búcsút vegyen az EU értékeitől. Nem felmérhető, hogy mi fog következni ebből a bírálatból. A vitatott magyar médiatörvénynél, 2010. decemberében a magyar kormány néhány pontban változtatásokat hajtott végre, de fennmaradt a törvény jellege, amely különösen a közszolgálati médiánál dolgozó újságírókat köti pórázra.
Akárcsak a médiatörvénynél, a magyar kormánytöbbség ezúttal is harcos kedvűnek mutatkozik. A házitanító ezúttal Kövér László parlamenti elnök, aki a fordulat napjai óta az egyik legbefolyásosabb Fidesz-politikus. Számára a Magyarországot illető bírálat az EU Orbán-kormány elleni puccskísérletének a jele. És Kövér az Európai Uniót és más európai intézményeket „a nemzetközi tőke” „segédcsapatainak” látja, amelyek az elmúlt két évtizedben „kiszipolyozták Magyarországot, és lenyúzták a bőrt az emberekről”. Szerinte a puccskísérlet a kormány által év elején elrendelt energiaár-csökkentésre adott nyugta.
Hosszabb ideje nyomon követhető, hogyan teszik a magukévá a Fidesz vezető politikusai a szélsőjobb retorikáját, sőt, hogy egyenesen megvalósítják a programját. Ez részben számítás. Orbán kormánya ugyanis nagyon kemény szociálpolitikája miatt sok választót veszít a középről, így annál inkább magához kell kötnie a jobboldali választókat.
Álmok vérről és hazáról
De nem minden mögött van csak számítás. Orbán és pártja szilárdan hisz abban, hogy Magyarország csak most hajtotta végre az igazi fordulatot – egy „nemzeti, keresztény, konzervatív forradalmat”. Kövér László, aki pikáns módon a KISZ Kommunista Ifjúsági Szövetség funkcionáriusa volt [nem volt – a szerk.], meg van győződve arról, hogy a világban „kudarcot vallott a liberális demokrácia”. Úgy véli, Magyarországon példát statuálnak, mert sikeresen elfordultak ettől a kudarcba fulladó úttól.
Orbán maga konstatálja a „szociális állam végét” a világban, és Magyarország számára „munkatársadalmat” követel. Tavaly ősszel egy beszédében erős magyar népközösségről álmodott, amelyben a vér és a haza lenne az összetartó kötelék. Mert – így Orbán – csak az erős nemzetek tudnak fennmaradni.
Szentigaz: ezek a határokat súroló mondatok és meggyőződések. Ennek ellenére Magyarország – ezt teljesen világosan ki kell mondani – nem diktatúra, és valószínűleg belátható időn belül nem is lesz az. Még csak nem is tekintélyelvű rendszer. De a demokrácia és a jogállam egyfelől, és másfelől a diktatúra között sok szürke övezet van. Magyarország egy félig tekintélyelvű áldemokrácia felé halad, amelyben a hatalmi ágak megosztását félig informálisan, félig jogilag kiüresítették, és amelyben az ellenzék már nem játszik szerepet. Amelyben a nacionalizmus és a magyarság-központúság állami doktrína. És amelyben a rasszizmus, a látens antiszemitizmus és láthatólag a cigányellenesség egyre szalonképesebbé válik az uralkodó elitben.
(hj)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!