rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 14.



Bolgár György kérdései 2013. március 14
-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük a számunkra létfontosságú hírt, hogy a médiatanács több mint egyéves huzavona után nekünk ítélte a 95,3-as frekvenciát. Győztünk? Vagy jöhetnek még meglepetések?

Aztán beszéljük meg, hogy sok próbálkozás ellenére sem sikerül március 15-én egyesíteni az ellenzéki demokratikus erők demonstrációit. A pártok külön tartanak megemlékezést, aztán a millás civilek várnak mindenkit a Kálvin térre. A Fidesz elégedetten hátradőlhet? Pláne, hogy a rendkívüli tél is besegít?

Következő témánk, hogy Áder János aláírja az alaptörvény módosítását, hiába szólították fel a tiltakozó fiatalok, az ellenzék, de még Sólyom László volt köztársasági elnök is arra, hogy ne tegye. Volt olyan naiv ember, aki mást várt?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy példátlan nyomás nehezedik Brüsszelben a kihívóan unióellenes magatartást tanúsító Orbán-kormányra, illetve az uniós vezetésre, hogy alkalmazzon végre büntető szankciókat Magyarország ellen. Megteszik-e vajon? Ha megteszik, nem Orbán nacionalizmusát erősítik-e vele? Elvégre megérkezett Orbán első nyugati támogatója is a szélsőséges francia Le Pen és pártja személyében. Összenő ami összetartozik? És egyébként lehet, hogy csak a forint összeomlása kényszerítené térdre a magyar kormányt?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy két fideszes képviselő törvénymódosító javaslata szerint nemzetbiztonsági kockázatnak számítana az egykori MSZMP- és KISZ-tagság. Te jó ég! Lehet, hogy Pintér, Matolcsy, Martonyi vagy Hoffmann Rózsa nemzetbiztonsági kockázatot jelent? Vagy akár maga Orbán Viktor is a maga KISZ tagságával?

Mit gondolnak aztán arról, hogy zsidózó feliratok jelentek meg az ELTE Bölcsészettudományi karának két tanári irodáján, a névtáblán. Heller Ágnes és Poszler György filozófus mellett kapott ilyen matricát György Péter intézményigazgató is. A felirat így szól: „Zsidók, az egyetem a miénk nem a tiétek. Üdvözlettel: a magyar hallgatók.” Magyarországon, 2013-ban?

És végül beszéljük meg, hogy argentin pápát választottak a Vatikánban. Íme a globalizáció egyik újabb példája?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az EU szankcionálási lehetőségeiről
Tabajdi Csaba, az Európai Parlamentben a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezetője

Bolgár György: - Mit tehet az Európai Parlament és az Európai Unió a renitens magyar kormánnyal szemben? Azért kérdezem ezt, mert az elmúlt negyvennyolc órában láthattuk, hallhattuk, hogy tekintélyes európai parlamenti képviselők – legutóbb a szocialista képviselőcsoport vezetője – felszólították az Európai Unió vezetését, hogy lépjen fel Orbán Viktorral szemben az alkotmánymódosítás után, mert nem lehet eltűrni, hogy Magyarországon olyan támadásoknak van kitéve a demokrácia és a jogállamiság, amelyek lényegében az európai értékekkel szemben állnak. Szóval mit tehet az Európai Unió?

Tabajdi Csaba: - Én úgy látom, hogy ilyen nagymértékű politikai nyomás, pártállástól függetlenül, még nem nehezedett az Európai Bizottság és az Európai Tanács vezetőire. Azért mondom, hogy pártállástól függetlenül, mert maga Angela Merkel kancellárasszony is megszólalt ebben az ügyben, és a bajor parlament CSU-s elnökasszonya is kifejezte a véleményét, amikor nem fogadta Kövér Lászlót a magyar országgyűlés elnökét, ami azért meglehetősen váratlan dolog.

- Ez egészen elképesztő, nem? Nem is tudom, hogy volt-e már hasonlóra példa.

- Ilyenre még nem volt példa. Emellett én nagyon örülök, hogy a plenáris ülésen Barosso elnök úrnak végig kellett hallgatnia a különböző frakciók vezérszónokainak állásfoglalását és kérését. Kérték, hogy az Európai Bizottság érdemben foglalkozzon a magyarországi antidemokratikus helyzettel és az Orbán-kormány alkotmánymódosításával. Szóval nyilvánvaló, hogy ez nem marad következmények nélkül. Az már most biztos, hogy a következő plenáris ülésen, április 17-én az Európai Parlament központi vita keretében fogja elemezni a Magyarországon kialakult helyzetet, a jogállamiság lebontásának egy újabb állomását, az Alkotmánybíróság amputálását, félretételét. Tehát egy hónap múlva, áprilisban ez szóba kerül, de nem kell addig várnunk, mert most ülésezik – ma és holnap – az európai állam- és kormányfők testülete, az úgynevezett Európai Tanács. Ezen az ülésen Martin Schulz úr, az Európai Parlament elnöke fel fogja vetni ezt a problémát.

- Ez már biztos? Tehát nemcsak az történt meg, hogy a frakcióvezetők, például Swoboda, a szocialisták vezetője, erre felszólították az uniós vezetőket, hanem már az Európai Parlament vezetője el is határozta, hogy ő szólni fog?

- Megbízható információk alapján, határozottan mondhatom, hogy igen, fel fogja vetni ezt a kérdést. Azt, hogy az Európai Tanács erre reagál-e, nehéz megmondani, mert eddig nem volt arra példa az állam- és kormányfők testületében, hogy egy országot napirendre tűzzenek. Ez eddig az írott és íratlan – inkább az íratlan – szabályok és szokások alapján tabunak számított. Azonban most nagyon nagy a nyomás. Ezt nem én állítom, hanem bizottsági forrásokból tudom, hogy akkora nyomás a bizottság elnökére az elmúlt három évben nem nehezedett Magyarországgal kapcsolatosan, mint most.

- Ráadásul, ahogy utalt rá, nemcsak az Európai Parlament tekintélyes tagjai részéről, frakcióvezetők részéről, hanem Merkel kancellárasszony részéről is nagy a nyomás. Emellett a német külügyminiszter, valamint három másik kollégája egy közös levélben hívta fel Barroso bizottsági elnök figyelmét arra, hogy valamiféle új eszközrendszert kell találni az uniós normákat megsértő országokkal szemben, hogy lehessen akár pénzügyi szankciókat is alkalmazni ellenük. Ez azt jelenti, hogy nemcsak szóban elhangzó figyelmeztetések és kérések vannak, hanem már konkrétan megfogalmazódott valamilyen hivatalos kérés is azon tagállamok részéről, amelyek az Európai Bizottság illetékeseihez fordultak.

- Éppen arra szerettem volna utalni, hogy azért az példa nélkül álló, hogy négy olyan uniós kormány szólalt fel, amelyek közül nem mind baloldali. A német kormány ugyan egy vegyes koalíció, de döntően kereszténydemokrata, keresztényszociális többségű kormány, és a finn kormányban is jobboldali vezetés van.

- A külügyminiszter szocialista, de a miniszterelnök jobboldali.

- Így van. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert változatlanul két módon próbál érvelni a magyarországi jobboldal. Egyrészről azt mondják, hogy ez valami balliberális ármánykodás már megint. A másik érvelés pedig az, hogy német és nyugat-európai cégek az őket ért sérelmekért így kívánnak úgymond visszavágni. Egyiknek sincs igazán valós alapja. Fontos alapértékeket sértett meg az Orbán-kormány, ami teljesen elfogadhatatlan egy normális jogállam számára. Nevezetesen, az Alkotmánybíróságból egy olyan testületet csinált, amely nem fogja tudni a jövőben érdemben ellátni azt az ellenőrző szerepet, amit egy modern jogállamban el kell látnia a mindenkori kormány, a mindenkori parlament alkotmányos ellenőrzése céljából. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Nem az a lényeges, hogy Brüsszel meg Angela Merkel, meg bármelyik nyugat-európai kormány számára ez fontos kérdés. Ez elsősorban Magyarország számára lenne fontos, mert mi már azért megéltünk diktatúrákat, önkényuralmi rendszereket, és tudjuk, hogy mivel jár a korlátozás nélküli hatalom.

- Az a kérdésem, hogy ha ilyen nagy a nyomás – és valóban példátlannak tűnik –, akkor mi lehet az a konkrét lépés, amit az Európai Unió tehet. Egyáltalán milyen vezető testületei határozhatnak ebben az ügyben? Többen felvetették - Swoboda és Verhofstadt is – ennek a bizonyos 7. cikkelynek az alkalmazását, amelynek az a lényege, hogy Magyarország szavazati jogát függesszék fel, és ne vehessünk részt a döntéshozatalban. Mások pedig felvetették a pénzügyi szankciókat, a támogatások egy részének megvonását mint lehetőséget. Bármelyik mellett is döntenének, hogy nézne ez ki? Hogyan, kik és nagyjából milyen határidőkön belül döntenének erről?

- A problémát én abban látom, hogy a jelenlegi helyzetből nincs igazán jó kiút, nincs tökéletes megoldás. Az Európai Uniónak nincs igazán hathatós fegyvere. Ez az úgynevezett 7. cikkely, amely adott esetben a szavazati jog felfüggesztését is jelenti, lényegében az atomfegyvere az Európai Uniónak. Egyszer vetette be Ausztria ellen, amikor Haider a szélsőségesekkel összeállt koalícióra, de sajnos visszafelé sült el, mert nemhogy gyengítette volna az osztrák jobboldalt és szélsőjobbot az unió nyomása, hanem erősítette.

- Ez pedig a magyar esetben is megtörténhet, ugye?

- Ez nagyon könnyen megtörténhet, ezért is próbáltam a felszólalásomban utalni arra, hogy rendkívül nehéz bölcsen döntenie az európai döntéshozóknak. Mindenképpen szükség van a határozottságra, hiszen olyan határokat lépett már át az Orbán-kormány, amit nem lehet elfogadni a mai európai uniós értékrend szerint. Ugyanakkor nem lenne kívánatos, ha még jobban felkorbácsolnák az unióellenességet, a nacionalizmust. Ezeket már így is rendkívüli módon felkorbácsolták Magyarországon. Én a magam részéről azt tartanám hatásos figyelmeztetésnek, ha a szavazati jogot felfüggesztené a tanács, de a pénzügyi szankciókat én teljes mértékben ellenzem, mert az a magyar állampolgárokat sújtaná. Azt pedig nem hiszem, hogy a magyar állampolgárokat szabad büntetni azért, mert ilyen kormánya van Magyarországnak. Viszont a szavazati jog felfüggesztése kapcsán sincs igazán kidolgozva az a mechanizmus az Európai Tanácsban, amely tekintetében egy viszonylag gyors döntés születhetne. Tehát Orbán játszik. Igaza van a Le Monde-nak abban, hogy macska-egér játék van, és Orbán Viktor játszik az Európai Unióval. Ez nem egy egyszerű helyzet az Európai Unió döntéshozói számára, mert ha nem lépnek, akkor annak komoly következménye lehet. Más országokra is ragályként átterjedhet ez a viselkedés, és a tagjelöltek bővítési folyamatára is hatással lehet. Hiszen, ha egy tagország megsérti a koppenhágai alapértékeket, akkor milyen alapon lehet elvárni a tagságra váró országoktól, hogy betartsák. Emellett más tagországokban is vérszemet kaphatnak bizonyos önkényuralomra vagy a demokrácia megsértésére hajlamos kormányok. Tehát mindenképpen lépnie kell az Európai Uniónak, de az a mechanizmus, amely igazán segítene egy rövidtávú döntést, nincs kidolgozva.

- Egyáltalán kell hozzá teljes egyhangúság, vagy a tagállamok többségének szavazatával már fel lehetne mondjuk függeszteni a szavazati jogot?

- Én úgy tudom, hogy ehhez egyhangúság kell. Tehát nem tudom, hogy meg fogják-e ezt lépni, bármennyire is rendkívül nagy a felháborodás Európában. Ez lenne egy nagyon komoly figyelmeztetés, illetve az lehetne még figyelmeztetés, ha mások is azt tennék, mint amit a bajor parlament elnök asszonya, hogy izolálják a jelenlegi magyar kormány politikusait mint nem szalonképeseket, és nem állnak velük szóba.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Burkolt áremelések a vasúton
Tevan Imre, újságíró

Bolgár György: - Régóta aktívan foglalkozol a közösségi közlekedéssel, és mostanában az Iho.hu-n publikálsz. Légy szíves magyarázd el nekünk, hogy mi ez pontosan!

Tevan Imre: - Azért Iho a neve, mert ez az Indóház című magazin online verziója. Ez egy közlekedéssel foglalkozó szakmai portál.

- Értem. Az indóház kicsit barátságosabban hangzik, de ebben a modern világban, az internet világában lehet belőle iho, de nem is ez a lényeg. A napokban azt írtad, hogy a vasúttal folytatódik a lopakodó áremelés. Miről van szó pontosan? Eddig úgy tudtuk, hogy megszorítások nincsenek. Milyen lopakodó áremelés?

- Lehet azon vitatkozni, hogy egy közlekedési áremelés megszorítás-e, de szerintem annak mondhatjuk. Ha az inflációval emelik minden évben a tarifákat, az reális, de éppen az az érdekes, hogy nem emelik. Egy furcsa tendenciát véltem felfedezni. Tavaly szeptember óta négy-öt ütemben történtek ezek a változások. Én nemrég egyszer csak a homlokomra ütöttem, és azt mondtam, hogy most már kezdem érteni, hogy mi van itt. Éppen az a lényeg, hogy nem mondják azt, hogy most egy általános áremelést vezetünk be, és mondjuk minden tarifaelemet megemelünk öt százalékkal. Most a vasútról és a távolsági buszokról beszélek. Tehát azért nem mondják ezt, mert az egy hír. Ezt be kell jelenteni, és még a közszolgálati híradó is beszámol róla. Ehelyett szerintem szándékosan különböző elemeihez nyúlnak ennek a tarifának. Több intézkedés is volt. Nem minden részlet olyan érdekes, de például az, hogy korábban volt ötkilométeres jegy, amit most megszüntettek, ezért tízest kell venni, az azért fontos. Ez nem egy általános emelés, de aki eddig ötös jeggyel tudott utazni, annak ez egy óriási emelés.

- Mennyi pontosan a különbség?

- Sajnos nem tudom fejből megmondani. Azt mondták, hogy ez még egy pesti buszjegynél is olcsóbb. Vagyis pár száz forint volt az ötös, és akkor a duplája a tízes. Bocsánat, ezt tényleg nem tudom fejből.

- Mindegy is, csak az arányokra lettem volna kíváncsi. Ezek szerint nem egy-két forintról van szó.

- Nem. Van olyan utas, akit ez egyáltalán nem érint, sőt olyan is van, aki jobban járt. Az első intézkedés az volt, hogy az intercity vonatoknál a többletdíj egyik felét kilométerfüggővé tették. Aki közelre utazott, annak ez még jobb is volt, de aki például Budapestről Nyíregyházára ment, az már többet fizetett. Ezzel egyidőben ezt bevezették bizonyos buszjáratokra is. Azonban szintén nem normatív módon, általánosan, hanem egyszerűen kijelölték, hogy melyik vonalnak melyik járatára vonatkozik ez. Azóta ezt háromszor vagy négyszer megismételték. Tehát szinte minden hónapban kiróják ezt a díjat egy-két új járatra.

- Ebben a rendszertelenségben véltél te felfedezni valamilyen rendszert?

- Itt a rendszertelenség a rendszer. Egyébként biztos, hogy ezt olyan ember csinálja, aki nagyon ért hozzá és szakmailag jó, mert látszik, hogy tudja, melyik járatokra érdemes ezt kivetni. Nekem ez azért nem szimpatikus, mert ez tovább kuszálja a tarifarendszert, és azért az a jobb, ha az egységes. Baross Gábort is azért szokták dicsérni, mert az egységes tarifarendszert bevezette valamikor nagyon régen.

- Úgy látszik, Baross Gáborból elég nekünk egy róla elnevezett tér.

- Főként ezért nevezték el róla a teret.

- Az a tér is elég kuszán néz ki már hosszú ideje. Visszatérve az áremelésekre, mi ennek az egésznek az értelme? Azon kívül, hogy nem kell bejelenteni az egységes áremelést.

- Te szoktad nézegetni a huszonnégy Volán-társaság honlapját?

- Persze, állandóan. Hazamegyek, és csak azt nézem.

- Érdemes egyébként. Ott valahol lehet információkat találni. Ha véletlenül rákattintasz a közleményekre, akkor megjelenik egy bürokrata nyelven megfogalmazott papír – mert ott ez a módi –, és elolvashatod, hogy ez és ez a járatunk a jövő hónaptól pótdíjas. Szerintem az utasoknak viszonylag kis hányada szórakozik azzal, hogy ilyen helyekre kattintgat. Vagyis akkor szembesülnek azzal, hogy megint drágább lett a jegy, amikor már felszállnak a buszra és megvennék a jegyet.

- Ezek a pótdíjas áremelések százalékosan körülbelül mennyit jelentenek?

- Ettől a kérdéstől féltem, mert fogalmam sincs róla. Attól tartok, hogy még a KSH-nak is gondot okozna ezt kiszámolni. Nem is tudom, hogyan történik az ilyesmi. Gondolom, azt szokta csinálni a KSH, hogy egy százkilométeres jegyet tesz be a fogyasztói kosárba, de ha ez így van, akkor egyáltalán nem jelentkezik ez az emelés a statisztikában. Például ez is egy előnye. Mindenesetre én nem tudom megmondani, hogy mennyit jelent ez pontosan, de szerintem nemcsak én nem tudom megmondani. A legfrissebb információ pedig az, hogy állítólag eldőlt, hogy a vasútnál is az összes gyorsvonatra vagy legalábbis azok jelentős részére ezt a pótdíjat kivetik.

- És mi lett ebből? Vagy ebből még nem lehet tudni, hogy mi lesz?

- Szerintem ez megtörtént, de hivatalosan tagadják, és azt mondják, hogy nincs ilyen döntés. Az is hozzátartozik a valósághoz, hogy nem én írtam meg ezt először. Mindenesetre azt tudom, hogy most próbálják kideríteni a MÁV-csoportban, hogyan szivárgott ki az információ. Ez azért mégiscsak arra utal, hogy van ennek valami alapja. Ennek egyébként azért lenne jelentősége, mert ez most egy nagyobb tétel.

- Tehát ha az összes gyorsvonatra pótjegyet kell váltani, mondjuk áprilistól, akkor az egy jelentős áremelésnek minősül.

- Igen. Az intercity vonatokra most is kell, az összes járatra. Azért azt közben hozzátenném, hogy az intercity pótdíját is megemelték. Az intercity-pótdíj egyik felét zónásították, a másik felét viszont utána megemelték. Mondjuk azt is differenciáltan, de azért ott elég jelentős emelésről van szó. Lehet, hogy van olyan utas, aki emiatt átszokott a gyorsvonatra, erre most annak a díját is megemelik, és azért az ország egyik feléből a másikba személyvonattal utazni, nem feltétlenül olyan jó dolog.

- Igen. A cikkedben számomra, laikus számára, érdekes érvelésnek látszik, hogy azt mondod, egyrészt a gyorsvonatok drágítása nem jellemző a fejlett Európára, inkább Romániára, másfelől azért sincs benne igazán logika, mert a gyorsvonat tulajdonképpen olcsóbban működik, olcsóbban közlekedik, mint a személyvonat. Az ember azt hinné, hogy ha gyorsabban megyek, akkor magasabb árat kell fizetnem, mert drágább, de ezek szerint ez nem így van?

- Ez ott kezdődik, hogy nem megy gyorsabban a gyorsvonat, a pillanatnyi sebessége nem több, mint a személyvonaté. Azért hívják gyorsvonatnak, mert nem áll meg sok helyen, ezért gyorsabban halad.

- Én gyerekkoromban ahhoz szoktam hozzá, hogy ha gyorsvonattal megyünk a Balatonra, akkor az nagyon fog zakatolni, ha személlyel, akkor az csak olyan lassan fog menni, de ez sem így van már.

- Éppúgy zakatol a személyvonat, csak több helyen áll meg, és minden megállás egy-két-három percet elvesz. Ezért a bruttó menetidő természetesen több a személyvonatnál, de nem azért, mert a végsebessége kisebb lenne. Pont az a lényeg, hogy még az autóhoz képest is gyors lenne a vonat, mert a vas a vason nagyon kis ellenállással tud menni, de a megállás és az újragyorsítás sok időt és energiát felemészt.

- Vagyis a gyorsvonat működtetési költsége alacsonyabb.

- Így van. Ha olyan pályák lennének Magyarországon, amelyeken végig lehet menni ugyanazzal a sebességgel, akkor úgy nagyon olcsó lenne. Ha meg kell állni, lassítani és gyorsítani kell, az a drága. Mondjuk egy tarifa kialakításakor nyilván nem az ilyen értelemben vett valós költség a legfőbb szempont. Inkább csak érdekességként mondtam, hogy ezzel nem indokolható a gyorsvonat drágítása. Az is felmerülhet indokként, hogy a magasabb szintű szolgáltatás miatt drágább a gyorsvonat, de aki vonattal utazik, az ennek hallatán szívinfarktust kap. A mai magyar gyorsvonatok által nyújtott szolgáltatást nagyon nehéz lenne a 21. században magas szintűnek nevezni.

- Vagyis azzal az ürüggyel sem lehet megfizettetni ezt a plusz díjat, hogy ott magasabb a színvonal, jobban érzik magukat az adott a kocsiban, mert kellemesebb. Egy dolgot mondj meg nekem légy szíves, ha tudod! A korábbi szocialista-szabaddemokrata kormányok sokat gondolkoztak azon, hogyan lehetne a közösségi közlekedést úgy átalakítani, hogy ne legyen súlyosan ráfizetéses vagy ne szoruljon nagy költségvetési támogatásra. Ez nem nagyon sikerült. Emlékezzünk vissza a különböző kísérletekre! Korlátozták a vasúti közlekedést, szárnyvonalak leállítására, felfüggesztésére került sor, és így tovább. Majd a Fidesz-kormány néhány szárnyvonalat látványosan újra üzemeltetni kezdett.

- Nem néhány szárnyvonalról volt szó.

- Mennyi volt az annyi?

- Ezt sajnos szintén nem tudom fejből, de több volt.

- Igazából arra akartam kilyukadni, hogy a Fidesz-kormány is azt ígérte, hogy valami alapvető és ésszerű átalakítást vagy reformot fog végrehajtani, összehangolva a vasútit a közúti közlekedéssel, hogy ne legyenek felesleges átfedések. Ez ugye azt jelenti, hogy ahova ésszerűbb vonattal eljutni, ott legyen a vonat, ahova ésszerűbb autóbusszal, ott legyen a busz. Ettől az egész olcsóbb lesz, jobban fenntartható és még hasznosabb is a használók számára. Ön mit gondol, hol tart ez a projekt, ez a folyamat?

- Próbálok nagyon tömör lenni. Azért azt mindenképp elmondanám, hogy amikor a Fidesz újra megnyitotta a lezárt vonalakat, akkor pontosan ugyanezt a logikát követte. Ezeknek a nagy részén ma olyan menetrend van érvényben, hogy egy-két naponta egy-kétszer megy a vonat. Az a nullával egyenlő, és ez használhatatlan.

- Tehát ennek nincs értelme. A vonal meg van nyitva, csak használni nem lehet.

- Így van. Ez rosszabb, mintha be lenne zárva. Ez pontosan csak arra jó, hogy ne szólaljon fel a polgármester a parlamentben, hogy micsoda felháborító dolog, hogy bezárták a vonalat. Az utasnak ez semmire nem jó. Ráadásul néha direkt rossz időpontban mennek ezek a vonatok. Visszatérek az alapkérdésre, a párhuzamosságok megszüntetésére. Mindenki elmondja, hogy dolgozzon össze a vasút meg a Volán, mert minden szakember tudja, hogy ez hasznos lenne. Voltak is ilyen törekvések, de ezek nem mindig jártak sikerrel. Például azért, mert a Volán-társaságok úgy működtek, mint az igazi vállalatok, ők a saját bevételüket akarták növelni. Ezért talán még haragudni sem lehet rájuk. Mindenesetre az összehangolást minden kormány kitűzi célul, és aztán nem nagyon történik az ügyben semmi. Például, amikor Kóka volt a miniszter, ő az ország két régiójára kijelölt egy ilyen projektet, de nem nagyon történt semmi. Orbán Viktor pedig maga vallotta be, hogy ebbe beletört a bicskánk. Nem tudom, hogy erre emlékszel-e.

- Igen.

- Tehát lényegében nem tett semmit az Orbán-kormány sem ebben az ügyben. Azt nem tudom megmondani, hogy miért nem. A háttérben voltak olyan emberek, akik nem töltöttek be igazán magas posztot, és lehetett tudni, hogy ők ilyen szürke eminenciásként ki vannak jelölve, hogy oldják meg ezt a problémát, aztán ők egyszer csak lemondtak és elmentek. Nyilván bizonyos partikuláris érdekeket sértettek. Az is ugye lényeges kérdés, hogyan kerülhetne kevesebbe a vasút üzemeltetése. Először is a sok pazarlást kellene megszüntetni, de ezeknek a pazarlásoknak egy részéről jól tudjuk, hogy szándékosak. A legnagyobb pénzek egyébként az építésben vannak, az infrastruktúra-beruházásokban. Csak zárójelben megemlíteném meg, hogy pont most döntöttek arról, hogy egy teljesen új vasútvonalat építenek Magyarországon.

- Igen, a főváros körül egy elkerülő vasútvonalat.

- Egy elkerülőt, amit szakmailag igazából nem lehet megindokolni.

- Ez a dolog nagyon érdekes, ugyanis valamiféle diadalként jelentették be, hogy milyen fantasztikus lesz, hogy elkerülő vasútvonal épül, az elkerülő M0-s autópályához hasonlóan, és hogy ez meggyorsítja majd az átmenő forgalmat, és ettől mennyire minket fognak választani. Te azonban azt mondod, hogy szakmailag ezt nem lehet könnyen megindokolni, úgyhogy erről majd még mindenképp beszélgetünk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A MÚOSZ nem volt tagja a kuratóriumnak
Tóth Károly, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke

Bolgár György: - Ma kiosztottak egy sor díjat, elismerést, kitüntetést március 15-e alkalmából, és a Táncsics-díj kitüntetettjeinek egyike Szaniszló Ferenc, az Echo TV munkatársa. Korábban volt a közszolgálati televízióé is, és azért nem akármilyen munkásságot tudhat maga mögött. Többek között, nem olyan régen, talán egy fél évvel ezelőtt mondta azt, hogy a vörösiszap-katasztrófát valószínűleg az IMF zúdította Magyarországra. Az is lehet, hogy NATO-gépek bombázták az iszaptárolót, és ezzel Magyarországot akarják tönkretenni. Benne volt a MÚOSZ abban, hogy Szaniszló Ferencet Táncsics-díjjal tüntették ki? Mert korábban a MÚOSZ-nak volt ebben része. Megkérdezték a MÚOSZ-t, javaslatot tehetett és tőle is függött, hogy kik lesznek a leginkább elismert újságírók? Legalábbis díjjal elismert újságírók?

Tóth Károly: - Hát kategorikusan cáfolnom kell, semmi közünk Szaniszló Ferenc jelöléséhez. Amiről te beszélsz, az körülbelül negyven évvel ezelőtti gyakorlat lehetett vagy volt, amikor egyetlenegy újságíró szervezet létezett Magyarországon, és akkor nyilvánvalóan az újságíró szervezet véleményét az akkori hatalom kikérte. De hát ugye abban is van hiba, mert hogy akkor nem Táncsics-díj volt, hanem Rózsa Ferenc díj.

– Ez igaz, de már a rendszerváltás után, még azt hiszem az elmúlt nyolc évben is, úgy történt ez, hogy megkérdezték az újságíró szervezeteket, és aztán az újságíró szervezetek egymás közt egyeztetve, valamiféle kompromisszumra jutva vagy elfogadva a másik jelölését vagy ha nagyon nagy bajuk volt akkor igyekeztek valami másfajta egyezségre jutni, de nagyjából a szakma mondta azt a hatalomnak, a kormányzatnak, hogy na ezeket javasoljuk és a kormányzat azt korábban elfogadta. Most hogy történt?

– Így van. Így történt ez egészen a múlt esztendő végéig, amikor a mostani kulturális kormányzat megváltoztatta a különböző díjak elismerések odaítélésének a rendjét tavaly decemberben. Egyebek között a Táncsics-díj odaítélésnek rendjét is. Ugyanazt meghagyta, tehát a korábbi kuratóriumot szélnek eresztette, és azt a regulát hozta be a miniszter úr, hogy öttagú új kuratóriumot állít fel, amelynek tagjait öt évre nevezi ki. Nekünk jogunk volt vagy lehetőségünk volt arra, hogy jelöljünk, és mi a kuratóriumban dr. Domány Andrást jelöltük, mert hiszen az volt a kérése a minisztériumnak a hozzánk küldött leiratában, hogy lehetőleg Táncsics-díjas újságírót jelöljünk. Domány András nem került be kuratóriumba, tehát a jelöltünket nem fogadták el.

– Tényleg? A legnagyobb újságíró szervezet jelöltjét és egyébként az ország egyik legkiválóbb közpolitikai újságíróját, fantasztikus rádiós parlamenti tudósítóját nem vették be az öttagú jelölő kuratóriumba?

– Nem. Nem. Mint ahogy nem fogadták el a jelöltünket a Táncsics-díjra, aki Farkas Zoltán volt. Őt szerintem neked különösebben nem kell bemutatni.

– Hát ő is rádiós kollégám volt.

– Igen.

– Nem is érdemlik meg. Hát tényleg, mi a fenéről beszélünk? Ellenben itt van Szaniszló Ferenc. Aki azért egészen fantasztikus dolgokra volt képes. Hát mielőtt bekapcsoltunk volna téged, idéztem az egyik elképzelését arról, hogy a vörösiszap-katasztrófát talán éppen az IMF okozta. De hát voltak neki ennél bizonyos szempontból durvább kirohanásai is, hogy Magyarországon cigány terrorizmus folyik valójában, munkanélküli ingyenélő emberszabásúak elveszítik emberségüket, emberarcukat, a cigányságnak meg kell szabadulnia a liberálisok által táplált bűnös hajlamaiktól, és ha ez nem sikerül, akkor ez minden cigányra visszaszáll. Mi történt volna, ha ott ül a MÚOSZ jelöltje a kuratóriumban, és azzal jön egy másik szervezet vagy valaki, vagy a minisztérium maga, hogy Szaniszló Ferenc.

– Én bizonyos vagyok abban, hogy dr. Domány András nem szavazta volna meg. Aztán hogy az ő nem szavazata mire lett volna elég, ez már csak feltételezés. Nem tudom megmondani, mert nem ismerem a kuratórium mostani összetételét, nem tudom, hogy kik a tagjai. Én nem találkoztam azzal, hogy a minisztérium nyilvánosságra hozta volna. Amit mondtál, én nem kívánom különösebben minősíteni a szóban forgó Táncsics-díjas munkásságát, az más kérdés, hogy természetesen én nem tudom elfogadni ezeket a nézeteket. De hát ha ezt publikálhatja, hát Istenem. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy egy elismerés odaítélésénél mind a díjat kapót, mind a díjat adót minősíti maga az elismerés. Ugye ebben az esetben, gondolom, a kuratórium felterjesztése alapján a miniszter úr döntött, és hát nyilvánvalóan a miniszter úr joga és felelőssége, hogy meghozza a döntést. Én úgy gondolom, ha ő Szaniszló Ferencnek ítélte oda a Táncsics-díjat, akkor ez azt jelenti, hogy a miniszter úr elfogadja Szaniszló Ferenc eszmerendszerét, nézetrendszerét, publikációit, munkásságát. Az más kérdés természetesen, hogy fogalmam sincs, hogy ez hogyan kerül harmóniába Táncsics Mihály szellemi testamentumával.

– Hát nekem sincs fogalmam, és sajnos valószínűleg igazad van. A miniszter, a minisztérium és mögötte a kormány úgy látszik ezzel azonosulni tud.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Visszaadják a Táncsics-díjakat
Németh Péter, a Népszava főszerkesztője

Bolgár György: - Egy-másfél órával ezelőtt megjelent az MTI-ben, hogy lemondasz a Táncsics-díjadról. Miért?

Németh Péter: - Hát nem tudom, ezek után különösebben kell-e magyaráznom, néhány példát hallhattunk tőled.

– Mondok még akkor jó? „Mi, sumérok, szkíták, etruszkok, kelták, hunok vagyis a magyarok megszenvedtük választásunkat, de fennmaradtunk és fennmaradunk, mert a bolygó emberi civilizációjának letéteményesei, a gondviselés akaratának hordozói vagyunk. Ezért gyűlölnek bennünket oly sokan irigyeink, megszállóink, akik valójában megszállottan keresik az elixírt, hogyan válhatnak magyarrá, hogyan osztozhatnak titkainkban, választottságunk előnyeiben. Ezért akarják elrabolni földünket, vizünket, levegőnket.”

– Nézd Gyuri, én azt gondolom, hogy ez önmagában nem baj, ha egy ilyen szöveg van. Ez csak…

– Az nem baj, hát illetve Táncsics-díjas szöveg ez már.

– Legfeljebb orvosért kiált. Ezt tudom mondani erre. Azt azonban, hogy ezt a magyar kormány kitünteti Táncsics-díjjal, hogy nekem ugyanazt a díjat kell magaménak tudnom, amit egy ilyen, a szövege szerint elmeháborodott kijelentések után megkaphat valaki, azt én visszautasítom. De ez a része is még hagyján. Mert ha valakinek vannak klinikai problémái, az megint más. De az, hogy amiket mond, hogy három részre szakadt az ország, hogy azt sugallja, hogy zsidókra, cigányokra és magyarokra szakadt ez az ország, hogy olyan kijelentéseket tesz, amelyek – nem szívesen népszerűsítem a szövegeit, de hát fent van a YouTube-on, meg lehet nézni, hogy „Anti-szemét vagyok”, és nyilván egymás térdét paskolják mindazokkal, akikkel az Echo TV-ben és ott azon a környéken egyet tudnak érteni. Hogy milyen szellemesen találták ezt ki, és hogyan tudnak zsidózni úgy, mintha nem is zsidóznának. Akkor én nem fogadhatok el, tehát nem tarthatok meg egy ilyen díjat, ha ezt a mai magyar kormányzat alkalmasnak tartja Táncsics-díjra.

– Egyetértek veled, és bejött hozzám Rangos Katalin, szerintem neki is van mondanivalója.

Rangos Katalin: - Azért jöttem be, mert hogy az imént hallgattam az adásban azt, hogy Domány Andrást nem vállalták be a kuratóriumba, tehát nem engedték be a Táncsics-díj kuratóriumába, és hogy Farkas Zoltán lett volna a jelölt az idén, aki szintén nem...

– Nem kap Táncsics-díjat.

– Nem kap Táncsics-díjat. Önmagában Szaniszló Ferenc közelmúltbeli munkásságáról nekem nem volt információm, mert nem voltam a követője. De most kénytelen voltam végigolvasni mindazt a produkciót, amire hivatkozva például Németh Péter visszaadja a Táncsics-díját. És nagyon sajnálom, de én is kénytelen vagyok, noha nagyon szerettem ezt a díjat, de ezek között a körülmények között… Én a Táncsics-díj kuratóriumának a tagja voltam néhány éven keresztül, azt hiszem, tavaly utoljára, és volt egy konszenzusos rendje a kitüntetés odaítélésnek. És ezek szerint az idénre teljes mértékben felborult. És azt hiszem, hogy ez a csomag így együtt nem teszi lehetővé azt, hogy megtartsam ezt a díjat.

Németh Péter: - Igen. Hát az a baj Kati, hogy persze, lehetnek olyan díjazottak, akiket nem szeretünk. Még olyanok is, akiket nem tisztelünk. De nem lehetnek díjazottak olyanok, akik antiszemiták, nem lehetnek olyanok, akik elmebetegek. Nem lehetnek olyanok, akik klinikai esetek. Szóval nem legitimálhatja ez a kormányzat azt, hogy ebben az országban nyugodtan tessék zsidózni, ki lesznek tüntetve.

– A klinikai esetet azért finomítanám, mert ez nem a mi dolgunk, nem mi döntjük ezt el.

– Én ezt általában mondtam, nem konkrétan.

– Igen, jó, én meg konkrétan azt mondom, hogy ha viszont valaki komolyan televízióműsorban arról ír, hogy mi vagyunk az emberi civilizáció letéteményesei, a gondviselés akaratának hordozói, hogy ki akarnak bennünket túrni a saját földünkről azok, akik minden tudást tőlünk akarnak tulajdonképpen ellopni és megszerezni, szóval ez nem Táncsics-díjas. Úgyhogy akkor én lennék a harmadik, aki visszaküldi ezt a Táncsics-díjat, úgy, ahogy van, Balog Zoltán miniszternek. Igaz, hogy nem tőle kaptam, de ő fogja visszakapni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!