Viharos viharok, 2006–2013


Nem tudom, van-e valami elemzésre vagy inkább merengésre indító oka annak, hogy – történelmi léptékkel mérve – igen rövid idő alatt kétszer is előfordult: egyszerre rendkívül súlyos és váratlan időjárási katasztrófa épp egy nemzeti ünnepen szakad az országra, halálos áldozatokat, sérülteket maga után hagyva, kaotikus viszonyokat, tetemes anyagi károkat okozva. Emlékezhetünk, 2006. augusztus 20-án pont abban az esti órában zúdult özönvízszerű eső, térségünkben szokatlan hevességgel tomboló viharral együtt a fővárosra, amikor több százezer ember várta a szokásos tűzijátékot. 2013-ban pedig pont március 15-én ömlött el- és feldolgozhatatlan mennyiségű hó az országra, nemcsak ünnepségek megtartását téve lehetetlenné, hanem még a normális életvitelt is. Persze két eltérő természeti katasztrófa soha nem összehasonlítható, hiszen más a lefolyásuk, más feltételezhető emberi felkészültség, a következmények tompításához eltérő szervezettség stb. jellemzőek rájuk. A közösségi portálokon máris felvetődött, hogy nálunk mégis mintha lennének párhuzamok az össznemzeti megemlékezéseket érzéketlenül tönkrezúzó időjárási katasztrófák között. Például abban, hogy azonnal felmerül a politikai háttér, megjelenik a közéleti felelősök keresése. Ebben önmagában talán nincs különbség a 2006. augusztusi és a 2013. márciusi események között – de a mértékekben annál inkább.

Éppen ezért kíváncsian várhatjuk, hogy a hét évvel ezelőtti magatartásából mennyit őrzött meg a Fidesz (más téren, mint eddig kiderült, az égvilágon semmit). Akkor még szinte el sem állt az eső, máris a Gyurcsány-kormányt tették felelőssé a történtekért, szokásos arroganciájukkal hozták elő a kormányfő és az illetékes miniszter, Szilvásy György alkalmatlanságának sulykolását, hangoztatták a hatalmon lévőknek a szenvedőkkel szembeni érzéketlenségét, tetszelegtek az emberek oldalán álló, bölcs ellenzéki párt pozíciójában, követelték a kártérítést és a felelősök szigorú megbüntetését. Lázár János akkori friss nyilatkozatán érződött, számára gyakorlatilag mindegy volt, mi történt, nála az csak a Gyurcsány elleni támadás aktuális apropójaként jött szóba. („Ki az az ember Magyarországon, aki ezt a súlyos katasztrófát megakadályozhatta volna?” – tette fel kérdésé, majd közölte, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban kell keresni a tragédia személyi felelősét.) A kabinet elleni jobboldali szitokáradat az elveszített választások nyomán a Fideszt a tehetetlen dühkitörések pártjává változtatta, és ne feledjük, hogy mindez még az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt történt. 2006. augusztus 20. után egymás szavába vágva követelték, hol a nem politikai, hanem a kormányzati felelősség megállapítására hivatott parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, hol pedig ugyanazok a fideszes potentátok a politikai felelősség megállapítását (mondanunk sem kell, kire gondoltak) stb.

Érdemes tehát egy rövid keresés erejéig megnézni a 2006-os archívumokat, kormányzati és ellenzéki oldalon egyaránt. Bár ellenzéki oldalon ma is megszólaltak a kormányt bíráló hangok, olykor még túlzóak is – azért vannak különbségek, és nemcsak azért, mert akkor pár órás lefolyású felhőszakadásról beszéltünk, most pedig akár napokat is az autójukban, illetve kényszermelegedőben töltöttek az úton rekedtek.

Egyrészt, ha a mostani ellenzék hangvételét összehasonlítjuk a 2006-oséval, a stíluskülönbség mondjuk a tánc- és illemtanárok, illetve a szódáskocsisból lett futballhuligánok közti szakadékkal lenne mérhető. Másrészt most Pintér Sándor belügyminiszter az autósok felelőtlenségét is felemlegette. (Hajjaj, képzeljük el, ha Szilvásy 2006-ban azzal intézte volna el a történteket, hogy minek mennek az emberek tűzijátékot nézni…)

Az igazi különbség talán csak most rajzolódik majd ki. Kíváncsi vagyok, 2013-ban fogja-e a Fidesz feszegetni a politikai vagy kormányzati felelősség kérdését a tragikus hóhelyzet tragikus kezelésében. (Na jó, ez költőinek álcázott álkérdés-felvetés.) Azután, ne feledjük, hogy a Fidesz – csak részben sanda politikai számításból – kártalanítást ígért a 2006. augusztusi áldozatoknak és családtagjaiknak, amelyet 2010-től teljesítettek is. Ennek jogosságát nem kívánnám vitatni, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy mindezt a Fidesz azért is csinálta, hogy bizonyíthassa a vihart „kezelni képtelen” szocialisták, illetve az áldozatokat kártalanító Orbán-rezsim morális különbségét.

Nem tudom, vajon most felveti-e a Fidesz a kártérítés ügyét. Szerintem a fideszes kommunikáció inkább a nemzetért folytatott közös erőfeszítéseinkre és a viharokban rutinosan helytálló miniszterelnökünk személyének középpontba helyezésére fog irányulni. Bár – tapasztalva a mai magyar jobboldal egy részének szellemi állapotát, ostoba elméletek iránti veszélyes nyitottságát – az sem lenne meglepő, ha akadna olyan, aki a március 15-i hóviharok okozta káoszt a demokratikus ellenzék „nemzetellenes” tendenciáival is összefüggésbe tudná hozni.



Fazekas Csaba


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!