rss      tw      fb
Keres

Scheppele: A módosítás köde




A The New York Times Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász blogjában közölte Kim Lane Scheppele princetoni alkotmányjogász írását: A módosítás köde. „Amikor a kormány pimasz módon elfogadtat egy alkotmánymódosítást, noha a szövetségesei felszólították, hogy halassza el a szavazást, az egész világ láthatja, hogy Magyarország olyan ország lett, ahol a jog követi, nem pedig korlátozza a politikát”, írja elemzése végén Scheppele.

A magyar parlament ma 15 oldalas módosítást fogadott el egyéves alkotmányához, a tiltakozások bel- és külföldi vihara ellenére. Ha Áder János magyar államfő aláírja, a „Negyedik Módosítás” eltörli az Alkotmánybíróságnak az emberi jogokat védő, több mint húsz évnyi döntését, és visszaveszi azokat az engedményeket, amelyeket Európának tettek az elmúlt év nehéz alkudozásai során, amikor a Fidesz-kormány egyre erősebben építette ki a hatalmát.

A módosítást azt követően fogadták el, hogy a múlt héten sok személyiség és szervezet elítélte. Thorbjörn Jagland, az Európa Tanács elnöke azt kérte, hogy a magyar parlament halassza el a módosítás elfogadását, amíg a Velencei Bizottság (hivatalos nevén az „Európai bizottság a demokrácia érvényesítésére a jog eszközeivel”) meg nem vizsgálja. Múlt hét végén José Manuel Barroso, az EU-Bizottság elnöke felhívta telefonon Orbán Viktort, hogy figyelmeztesse: a tervezett alkotmánymódosítások sérthetik a jog uralmát. És Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium szóvivője az amerikai kormány aggodalmát is kifejezésre juttatta, mondván, hogy Magyarország alkotmánymódosításai „veszélyeztethetik az intézményi függetlenség, illetve a fékek és egyensúlyok elvét, amelyek a demokratikus kormányzást fémjelzik”.

Mi több, a Financial Times vezércikkben fejtette ki, hogy ha a magyar kormány átviszi a módosítást, az Európai Uniónak meg kellene vonnia Magyarország szavazati jogát uniós ügyekben, ami az uniós szerződésekben lehetővé tett legsúlyosabb büntetés. A Financial Times felhívásához vasárnap a The Independent is csatlakozott.

A magyarok is aggódnak. Új civil csoportok rendeztek tüntetéseket a hétvégén az alapvető alkotmányos jogok és az Alkotmánybíróság védelmében. Az új mozgalom jelszava: Az alkotmány nem játék!

Sólyom László, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, volt köztársasági elnök ma [hétfőn] cikket közölt, amelyben sürgette utódát, Áder János köztársasági elnököt, hogy vétózza meg a Negyedik Módosítást. „Ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel” – mondta Sólyom volt államfő.

Mindezek ellenére a Fidesz által uralt magyar parlament elfogadta a Negyedik Módosítást a kormányzó párt megbízható kétharmados többségével, azért, mert  – mint a kormány szóvivői mondják – ezek pusztán „technikai” módosítások, amelyek miatt senkinek nem kellene aggódnia.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a múlt héten hosszú levelet írt az Európa Tanács főtitkárának, amelyben elmagyarázta, hogy az alkotmány változtatásai miért nem veszélyesek, Kumin szóvivő pedig megpróbálta leegyszerűsíteni a laikus hallgatóság számára, miről is szól a Negyedik Módosítás. Ezekből a nyilatkozatokból láthatjuk, hogy a magyar kormány ködbe akarja burkolni a saját lábnyomait.

Navracsics szerint az alkotmánymódosítás „nagyrészt pusztán technikai módosítás”, és „a javaslat jelentőségét és újdonságát nem szabad túlbecsülni”. Kumin szerint: „Ha veszik maguknak a fáradságot, és egy pillantást vetnek a szövegre, látni fogják, hogy ez a sok izgalom csak olyasmi miatt van, ami tulajdonképpen jogi eljárás kérdése, és nem a lényeg”. Röviden: nincs miért aggódni; mindez pusztán… szóval jogi kérdés.

A kormány tagadja, hogy az alkotmánymódosítás visszaveszi azokat az engedményeket, amelyeket az európai testületeknek tett, amikor tavaly amiatt aggódtak, hogy a Fidesz-kormány megerősíti a hatalmát, vagy felülbírál korábbi bírósági döntéseket.

Miért aggódott Európa? Európa bírálta a túlzott hatalmat, amelyet az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökének adtak, annak az új hivatalnak, amelyez egyetlen személy vezet, aki egyedül jogosult a szó szoros értelmében minden magyar bírót alkalmazni, elbocsátani, előléptetni, lefokozni és megfegyelmezni. Tavaly Magyarország némileg meghátrált, és kompromisszumot kötött: néhány korlátot állított a hivatal abszolút teljhatalma elé. Az ennek nyomán született törvény valamivel több beleszólási jogot ad a bíráknak a saját önkormányzatukba, és bizonyos eljárási garanciákat nyújt azokra az esetekre, amikor az elnök egyes ügyeket az egyik bíróságról a másikra helyez át.

Ám egy alkotmány célja az, hogy bizonyos jogi elveket mások fölé helyezzen, hogy az alsóbbrendűeket a felsőkhöz lehessen mérni. Ha az európai testületeknek ígért garanciák csupán olyan törvényekben léteznek, amelyek nem konzisztensek az alkotmány valamely rendelkezésével, akkor ezeket az alsóbb törvényeket alkotmánysértőnek lehet minősíteni. A Negyedik Módosítás távol áll attól, hogy pusztán technikai jellegű legyen, mert erős felhatalmazásokat emelt alkotmányos szintre, miközben a felhatalmazásokra ígért korlátozásokat az alsóbbrendű jogszabályokban hagyta.

A Negyedik Módosítás például az Országos Bírói Hivatal elnökét felhatalmazza „a bíróságok központi igazgatási ügyeinek intézésére”, miközben a bírák csupán „részt vesznek a bíróságok igazgatásában”. (13 [1] cikk) Mi történik tehát azzal a felhatalmazással, amelyet tavaly adtak a bíróknak, hogy ugyanis olyan irányelveket dolgozzanak ki, amelyek korlátozzák azt, amit az OBH elnöke tehet? Mi van akkor, ha a bíráknak vétójogot adtak az OBH elnökének bizonyos jogkörei felett, ami mellett a Velencei Bizottság érvelt?  Egy jövendő Alkotmánybíróság könnyen alkotmánysértőnek találhatja az OBH elnökének abszolút hatalmába való beavatkozásokat. Hiszen azok a korlátozások, amelyeket Magyarország a hivatal hatalmának korlátozására elfogadott, nem kerültek be az alkotmányba. Az alkotmányban csak a hivatal korlátlan hatalma szerepel. És ha a kettő esetleg konfliktusba kerül, az alkotmány a nyerő.

Európa amiatt is aggódott, hogy az OBH elnöke bármely ügyet elvehet attól a bíróságtól, amely a törvény alapján tárgyalná, és áthelyezheti egy saját választása szerinti másik bírósághoz. A Negyedik Módosítás most beemeli az alkotmányba az OBH elnökének teljes körű felhatalmazását arra, hogy a gyorsabb megoldások érdekében áthelyezzen ügyeket. De miközben Európa engedményeket vívott ki ebben a kérdésben (az OBH elnökének most indokolnia kellene, hogy az adott ügyeket miért szignálja át más bíróságra, és csak a bírók legfőbb szervezete által kidolgozott irányvonalak alapján teheti ezt meg), ezek az engedmények nem kerültek be magába az alkotmányba. A Negyedik Módosításban csak az áthelyezésre való felhatalmazás szerepel, a hatáskör korlátozásai nem. Akkor most Európa korlátozásai alkotmánysértők?

Európa engedményeket kényszerített ki a magyar kormánytól a médiaszabályozás területén is. Ám a Negyedik Módosítás sajtókorlátozásokat vezet be a választási kampányok idejére. Navracsics azzal érvel, hogy a Negyedik Módosítás „a kampányköltségek csökkentése érdekében, valamint” azért tilt minden politikai hirdetést a választási kampányok idején, kivéve a közmédiában közölt hirdetéseket, hogy „a pártoknak egyenlő lehetőségeket biztosítsanak”. Nem említi meg, hogy a közmédiát egy korábbi „takarékossági kampány” keretében nagyrészt megtisztogatták azoktól, akik a demokratikus ellenzékkel rokonszenveztek. Mint ahogy azt sem említi, hogy a közmédia jóval kevesebb magyart ér el, mint a kereskedelmi média. És azt sem, hogy ezek a pártok egyáltalán nem hirdethetnek az országos médiában, ha nincs országos pártlistájuk (már önmagában ehhez aláírásokat kellene gyűjteni az egész országban, ami nagyon nehezen teljesíthető a liberális pártok számára). Mindegy, mit ígért Magyarország Európának, ez az új korlátozás olyan adu, amely minden mást üt.

De várjunk csak! Miért csapna le az Alkotmánybíróság azokra a törvényekre, amelyeket Európa akart? Nem inkább az alkotmánybírák itt a jók fiúk, akik megmentik az alkotmányos rendet a hatalom szorítása ellenére?

Ez mostanáig igaz lehetett, de a Fidesz-kormány két héttel ezelőtt már kiegészítette az Alkotmánybíróságot egy új bíróval, és a 15 tagú testületbe szánt kilencedik bírója a nevét  jövő hónapban teszi közzé. Az új Fidesz-többség nagy valószínűséggel más lesz, mint az a szűk többség, amely korlátok között tartotta Fidesz-kormányt az elmúlt két évben. Nem kell tehát meglepődnünk, ha a bíróság új többsége az újonnan módosított alkotmány rendelkezéseit arra használja fel, hogy lecsapjon azokra a jogszabályokra, amelyeket a Fidesz-többség nyomás alatt fogadott el, és amelyek most korlátozzák a kormány hatalmát abban, hogy azt tegyen, amit csak akar. Mivel az Európának tett engedményeket nem építették be az alkotmányba, hanem olyan törvényekben maradtak, amelyekről most ki lehet mondani, hogy nem konzisztensek a Negyedik Módosítással, sérülékennyé váltak azok a korlátozások, amelyekre Európa számított, amikor biztosítani akarta, hogy Magyarország tartsa tiszteletben európai vállalásait.

Mi a helyzet azzal a bírálattal, amely szerint a Negyedik Módosítás megtámadta az Alkotmánybíróságot, amikor a döntéseit megsemmisítette és hatályon kívül helyezte? Navracsics és Kumin a válaszában egyaránt azzal érvel, hogy a Negyedik Módosítás új felhatalmazásokat ad a testületnek, ezért nem szabad a bíróság elleni lépésként értelmezni.

Igen, igaz, a Negyedik Módosítás megadja az Alkotmánybíróságnak a felhatalmazást, hogy az alkotmányosság szempontjából vizsgálja az alkotmánymódosításokat. Ám a bíróság csupán formai szempontból mérheti fel az  alkotmányellenességet, vagyis csak azt vizsgálhatja, hogy a módosításokat a megfelelő módon fogadták-e el. Ezzel a jogkörrel az Alkotmánybíróság már rendelkezett, ebben tehát nincs semmi új. Ugyanakkor a testülettők kifejezetten megtagadják a lehetőséget, hogy az alkotmánymódosításokat lényegi alkotmányellenességük szempontjából vizsgálja, vagyis abból a szempontból, hogy a módosítások tartalmilag nem alkotmányellenesek-e. Más szóval nem vizsgálhatja a testület azt, hogy a módosítások nem sértik-e az alkotmányban más helyen garantált elveket.  Ez új korlátozás, és azért különösen fontos, mert az Alkotmánybíróság nemrég bejelentette, hogy megvolt ez a jogköre – de már nyilvánvalóan nem sokáig.

És igen, mint Navracsics rámutat, mostantól az eddiginél több tisztségviselő fordulhat az Alkotmánybírósághoz elvont vizsgálatért (ez az adott törvény vizsgálat jelenti a vizsgálat okául szolgáló konkrét eset nélkül). És ez szélesíti az Alkotmánybíróság lehetőségét a törvények vizsgálatára. A Negyedik Módosítás értelmében mind a Kúria – azelőtt legfelsőbb bíróság  –, mind a legfőbb ügyész kérhet ilyen vizsgálatot. Ám Navracsics az Európa Tanácsnak írt levelében elmulasztja megjegyezni, hogy mindkélt tisztséget Fidesz-kinevezettekkel töltötték be, igen hosszú időre szóló mandátummal. Mi több, az alkotmány most mindkét tisztséget kiemeli az általános nyugdíjkorhatár alól, így e tisztségek betöltői még tovább maradhatnak hivatalban. A Negyedik Módosítás azonban hasonló lehetőséget egyetlen olyan hivatalnak sem ad, amelyet jelenleg nem Fidesz-kinevezettek töltenek be. Ha a következő választások kormányváltást hoznának, a Negyedik Módosításban lévő változások azt eredményezik, hogy a több választási cikluson átívelően garantáltan hivatalban maradó Fidesz-kinevezettekhez kell a törvények felülvizsgálatáért fordulni.

És a negyedik Módosítás természetesen eltöröl több mint húsz évnyi emberi jogokat védő alkotmányos esetjogot: és ezt a kormány meg sem próbálta védeni. Mi több, a kormány most újra (mert egyszer már alkotmánysértőnek minősítették) beemeli az alkotmányba az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását, úgyhogy sohasem vizsgálhat elfogadott költségvetési vagy adótörvényeket olyan időszakokban, amikor az ország költségvetési nyomás alatt áll.

Végül Navracsics és Kumin egybehangzóan azt állítja, hogy a Negyedik Módosítás pusztán „technikai”, mert a Negyedik Módosítás számos eleme már szerepelt korábbi alkotmánymódosításokban, amelyeket csak eljárásjogi okokból semmisített meg az Alkotmánybíróság. Így – mondják ők – nem jelent támadást az Alkotmánybíróság ellen olyan alkotmányos módosítások újbóli beemelése, amelyeket soha nem semmisítettek meg tartalmi okokból. Ez így „technikailag” igaz, de elleplez egy fontos információt.

Egy ismételten elfogadott rossz módosítás még rossz módosítás marad. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a módosítások első elfogadása óta megváltozott a közeg. A Velencei Bizottság azóta élesen bírált sok olyan állandó változtatást, amelyet az „Átmeneti Rendelkezések az Alkotmányhoz” címen tartalmaztak korábbi módosítások. Ugyanezeknek a rendelkezéseknek az újbóli bevezetése formailag ugyan megfelelhet az Alkotmánybíróság döntésének, amely kimondta, hogy a módosítások első alkalommal eljárásjogi szempontból hibásak voltak, de az akció provokáció a Velencei Bizottsággal szemben, amely már kifogást emelt az OBH elnökének fennhéjázó hatalma, a médiaszabályozás túlzottan központosított rendszere, a melegek diszkrimináció elleni védelmének hiánya, a halálbüntetés alkotmányos tiltásának hiánya és sok egyéb ellen. Ráadásul a Negyedik Módosítás elzárja az Alkotmánybíróságot attól, hogy a módosításokat abból a szempontból vizsgálja, nem állnak-e tartalmi konfliktusban az alapvető alkotmányos elvekkel. Ennek eredményeként a Negyedik Módosításban foglalt rendelkezéseket soha többet nem lehet vizsgálni tartalmuk alkotmányossága szempontjából, noha az Alkotmánybíróság már elkezdett dolgozni sok rendelkezés vizsgálatán, amikor a negyedik Módosítást előterjesztették.

A kormánynak, amikor támadások érik, az a stratégiája, hogy azt hajtogatja, félreértették, hogy a külföldiek túlságosan kevés információval rendelkeznek, és hogy a technikai dokumentumoknak ezek a technikai változtatásai nem kell hogy bármiféle riadalmat okozzanak. A magyar kormány szóvivői PR-ködöt gerjesztenek, hogy pusztán technikai kiigazításnak álcázzák azt, ami valójában jelentős lépés visszafelé a jog uralmától. Amikor a kormány pimasz módon elfogadtat egy alkotmánymódosítást, noha a szövetségesei felszólították, hogy halassza el a szavazást, az egész világ láthatja, hogy Magyarország olyan ország lett, ahol a jog követi, nem pedig korlátozza a politikát.

Magyarország szövetségeseinek azonban át kell látniuk a módosítás ködén. Mostanra világosnak kell lennie, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a pártja nem ismer semmiféle korlátot a hatalomért való hajszában.

(hj)


Kim Lane Scheppele írásai a Galamusban:

Krugman-blog – Kim Lane Scheppele: Magyarország alkotmányos forradalma
A Paul Krugman-blog újra Magyarországról szól
Szapáry nagykövet újabb levele és Kim Lane Scheppele válasza a The New York Times Krugman-blogjában
NYT – Kim Lane Scheppele: Az alkotmánytalan alkotmány
Kim Lane Scheppele: Valahol Európában
NYT: Scheppele írása arról, hogyan játssza ki a magyar kormány az európai és jogállami szabályokat
Vita a Princetoni Egyetemen a magyar politikáról
Kim Lane Scheppele újabb írása a Krugman-blogban (a magyar igazságszolgáltatás átalakításáról)
Scheppele: A magyar  kormány Jokere a szabad sajtó ellen
Kim Lane Scheppele: Az új magyar titkosrendőrség
Scheppele: a magyar helyzet lényegesen súlyosabb, mint a román
Scheppele: Hogyan kerüljük meg az alkotmányt?
Scheppele: Alkotmányos bosszú


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!