Economist-blog: Támogatás Magyarországnak: halott ügy!

A The Econonomist Eastern approaches című blogja foglalkozik az IMF-EU küldöttség és a magyar kormány tárgyalásainak megszakadásával. Az alábbiakban a magyar fordítását közöljük.

Talán épp most van itt az ideje olcsón magyar kintlévőségeket venni. Szombaton azt követően távozott az IMF és az Európai Unió a Magyarországgal folytatott tárgyalásokról, hogy a kormány megtagadta a nemzetközi szervezetek követelését, miszerint tegye világosabbá az ország adóbevételi és költségvetési kiadási terveit. Biztosnak tűnik az a feltételezés, hogy a forint erőteljes bedőléssel kezdi a hetet.

És ott, ahol egy jelentéktelen vidéki polgármester szava milliárdokat képes eltüntetni a globális piacokról, nagyon valószínű, hogy a hétvégi események hatását Malajziától Argentínáig lehet majd érezni.

A tárgyalófelek azt mondták, hogy folytatják a tárgyalásokat, ám éppen a bizonytalanság az, amire Magyarországnak és más feltörekvő piacnak a legkevésbé van szüksége.

Az Európai Unió és az IMF elkötelezettséget várt a kiadások csökkentése mellett, valamint azt, hogy megreformálják a veszteségesen működtetett állami vállalatokat – köztük az államvasutakat –, és világosabb

képet akartak arról, a kormány miként fogja növelni a költségvetési bevételeket.

A vita egyik tárgya a bankokra és más pénzügyi intézetekre kivetett különadó volt, amely bevételtől a következő két évben 200 milliárd forintot remélnek. Feltéve, hogy ez az elképzelés működőképes – jóllehet az olasz Unicredit vagy az ausztriai Erste Bank Magyarországon kívül számos más helyre is elviheti a saját pénzét  - a nemzetközi befektetők arra is kíváncsiak, vajon a különadó valóban megfelelő kiinduló pontja-e egy józan fikális politikának.

Az IMF tartós és torzításmentes intézkedéseket vár el. „Nem pusztán a költségvetés bevételi oldalán van szükség nehéz döntésekre – itt jelenik meg a kiemelt pénzügyi szektor adóbefizetése és ez az a rész, amely érzékenyen érinti a hitelkihelyezést és a gazdasági növekedést –, ám a kiadási oldalra is nehéz döntések várnak.”

Az  élesen fogalmazó közlemény szerint az Európai Unió arra kíváncsi, vajon Magyarország miként fogja teljesíteni a 3 százalékos költségvetési hiánycélt 2011-ben, és sürgeti a kormányt, hogy vizsgálja felül a banki különadó egyes elemeit.

A tárgyalások megszakadása nem okoz azonnali finanszírozási gondokat. A kiadások jelentős csökkentése és az adóátrendezés után Magyarország 4 százalékos költségvetési hiánnyal zárt 2009-ben, amely az egyik legalacsonyabb Európában, ugyanakkor már nem volt szükség az IMF/EU hitel hátralévő részére. A kormány ugyanakkor abban reménykedett, hogy képes lesz összehozni egy „elővigyázatossági” hitelmegállapodást 2011-re.

Ahogy a Nomura [befektetői csoport] megjegyezte, nagyon ritkán fordul elő, hogy egy közlemény nem udvarias. „…nagyon ritkán fordul elő az ilyesmi, mivel az egyes országok általában nagyon igyekeznek, hogy a küldöttségek megelégedésére szolgáljanak. Az IMF egész pontosan azt mondta, hogy a hitel meghosszabbításáig már el sem jutottak, mert hogy nem született megállapodás a jelenlegiről sem.”

A kormány egyébként sem arról híres, hogy a vendégei kedvében jár. A magyarországi média jelentése szerint az IMF-nek nem tetszett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök éppen akkor ment el Dél-Afrikába megnézni a labdarúgó VB döntőjét, amikor a tárgyalóküldöttségük megérkezett. Az sem segített a helyzeten, hogy Csányi Sándor, a legnagyobb magyarországi bank, az OTP vezetője is ugyanott volt akkor. Elég szerencsétlen volt az is, hogy a banki különadóról szóló törvényt éppen akkor terjesztették be, amikor az IMF már Magyarországon volt, ráadásul a banki különadóval sújtottak köréből kivontak hét, 2007 után alakult biztosító intézetet, köztük egy olyat, amelynek a vezetői között van Orbán Viktor egyik vezető gazdasági tanácsadója, és ez érintett néhány Fidesz-politikust is.

Erre a megalkuvást nem ismerő magatartásra az egyik magyarázat az, hogy a Fidesz nyomás alatt van. A párt úgy aratott három hónappal ezelőtt nagyarányú győzelmet  a választásokon, hogy az egészségügy megmentését ígérte, meg azonnali gazdasági növekedést és a tetejében adócsökkentéseket is. Az elmúlt év pénzügyi kiigazítása jelentős társadalmi áldozatot követelt, és a távozó kormány meg is fizette a súlyos politikai árat ezért. A bankadó tervezett bevezetésével a kör bezárul.

Az önkormányzati választások októberben esedékesek, a szélsőjobboldali Jobbik a Fidesz sarkában lohol, amely pártot a Fidesznél is kevésbé érdekli a nemzetközi pénzügyi etikett.

Ez volt a válaszuk a bukásra: „…borítékolható, hogy hétfőtől a globális pénzügyi hatalmak iránt elkötelezett politikusok, elemzők és sajtómunkások falkában esnek majd neki a kormánynak azért, mert nem hódolt be a külföldről érkező nyomásnak. A Jobbik ebben nem vesz részt… nemzeti szuverenitást visszaszerzése még nem történt meg, de az IMF és EU delegációjával folytatott tárgyalások a gazdasági szabadságharc fontos frontvonalát jelentik” – írják, felidézve a Habsburgok elleni függetlenségi harc szellemét 1848-ból.

Belföldről úgy látszik, a kormány nyomás alatt van, hogy még bátrabb, sőt meggondolatlan lépéseket tegyen. Orbán két évvel ezelőtt üzletembereknek címezve éppen maga beszélt az adósságok átütemezéséről mondván, a megszorításoknak is van határa. Csakúgy, mint a hitelezők türelmének.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!