rss      tw      fb
Keres

Scheppele: Alkotmányos bosszú




A The New York Times Paul Krugman blogjában közölte Kim Lane Scheppele princetoni alkotmányjogász írását Alkotmányos bosszú címmel.
Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász bevezetője blogjának vendégírásához: „Eltelt egy kis idő a legutóbbi blogbejegyzés óta, de princetoni kollégám, Kim Lane Scheppele, aki Jog és Közügyek programunkat vezeti, továbbra is nyomon követi a demokrácia magyarországi felbomlását, és új, aggasztó jelentése van az ugrás után.


Egy évvel ezelőtt mindenütt szalagcímekben írtak arról, hogy Magyarország a többpárti demokráciából egypárti állammá csúszik le. Az Európai Unió szankciók kilátásba helyezésével válaszolt. Az Európa Tanács – az Európai Emberi Jogi Konvenció őrzője – Magyarország kezére vert a demokrácia európai normáinak és a jog uralmának megsértése miatt. A forint, a magyar valuta drámaian gyengült, még a gyengülő euróval szemben is.

Egy év a politikában hosszú idő, és a jelenlegi egypárti Fidesz-kormány egyszerűen kibekkelte a vihart. Az Európai Unió napirendre tért a dolog felett, még emelte is az uniós költségvetésből Magyarországnak juttatott összeget. Az Európa Tanács nemrég megerősítette, hogy Magyarország ma megfelel egy sor európai normának. Az Egyesült Államok még aggódik, de csendesebben. És a forint elkezdett magához térni az euróval szembeni 2011 végi mélypontjáról. Úgy tűnik, hogy Magyarország újra normális – vagy legalábbis megtűrt – ország.

A világ megnyugodott, mert úgy tűnt, hogy a magyar kormány az Európai Unió nyomására módosított néhányat a leginkább normasértő reformok közül, különös tekintettel a bírák kinevezésére és a sajtó szabályozására. Úgy tűnt továbbá, hogy a magyar Alkotmánybíróság végzi a dolgát, kordában tartja a kormányt. Minden prognózissal – az enyémmel is – ellentétben az Alkotmánybíróság az utóbbi hónapokat azzal töltötte, hogy sokra lecsapott a Fidesz-kormány által hozott legaggasztóbb törvények közül.

A testület alkotmánysértőnek nyilvánította azt a törvényt, amely önkényesen leszállította a bírák nyugdíjkorhatárát. A bíróság megsemmisítette azt a törvényt, amely bűncselekménynek minősítette Magyarországon a hajléktalanságot. Hatálytalanította azt az előírást, amelynek értelmében az állam pénzén tanuló diákok kötelesek a diploma megszerzése után az országban maradni. Technikai okokból semmisnek nyilvánította azt a korábbi alkotmánymódosítást, amely az Országos Bírói Hivatal vezetőjét és a legfőbb ügyészt felhatalmazta, hogy egy-egy ügyet bármelyik bíróságra kiszignálhat, kiterjesztette a kommunista korszak bűneire vonatkozó korábbi korlátozó szabályokat, és a választói regisztrálásra új szabályt állított fel. Majd a bíróság tartalmilag is alkotmánysértőnek minősítette a szavazói regisztrálás rendszerét. Éppen ezen a héten a bíróság az Európai Emberi Jogi Bíróság korábbi döntései nyomán alkotmánysértőnek minősítette azt a jogszabályt, amely tiltotta az önkényuralmi jelképek, köztük a vörös csillag és a horogkereszt közszemlére tételét. És a bíróság alkotmánysértőnek minősítette annak a törvénynek egyes részeit is, amely több mint 300 egyházat megfosztott a törvényes státusától.

Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke képes volt ügyesen mozgósítani csekély többségeket, hogy visszatartsa a kormányt, annak ellenére, hogy az megnyirbálta a testület hatáskörét, megváltoztatta a bírák megválasztásának rendszerét, kibővítette a testületet és megtömte a párt iránt lojális emberekkel. Ezek az erős döntések tiszteletben tartották az alapvető jogokat, és megvédtek fontos alkotmányos elveket, gyakran egyetértésben azokkal az előterjesztésekkel, amelyeket Szabó Máté, a meglepően aktív ombudsman küldött a bíróságnak.

Ám a kormány most bosszúra tör a különböző elszenvedett vereségek miatt, és ehhez a parlament elé terjesztett egy 15 oldalas alkotmánymódosítást, amely visszájára fordítja veszteségeit. A mega-módosítás rossz alkotmányos ötletek mérgezőhulladék-lerakója, olyan ötleteké, amelyek közül sokat korábban elfogadtak, majd az Alkotmánybíróság megsemmisített, vagy amelyeket megváltoztattak az európai testületek követelésére. Az új alkotmánymódosítás (újra) megöli az igazságszolgáltatás függetlenségét, az egyetemeket (még erősebb) kormányzati ellenőrzés alá helyezi, utat nyit a politikai üldöztetésnek, kriminalizálja a hajléktalanságot, a vallási közösségek elismerését a kormánnyal való együttműködésüktől teszi függővé, és minden téren gyengíti az emberi jogok garanciáit. Mi több, az alkotmány most védeni fogja a kormányt a további pénzügyi szankcióktól, amennyiben lehetővé teszi, hogy az alkotmány vagy az európai jog megsértése miatt kirótt bírságokat áthárítsa a magyar lakosságra, különleges adók formájában, hogy ne az állami költségvetésnek kelljen fizetnie.

De ez még nem minden: a mega-alkotmánymódosítás tartalmaz egy új és komisz csavart is. Megsemmisíti az Alkotmánybíróság 2012. január 1. előtt hozott összes döntését, így ezek elvesztik a joghatásukat. Mostantól az országban senki nem támaszkodhat a bíróság jogokat védő döntéseinek büszke sorára, sem maga az Alkotmánybíróság, sem a rendes bíróságok, sem az emberi jogi szervezetek, sem az egyszerű emberek.

Bizonyos szinten van értelme annak, hogy megsemmisítik az Alkotmánybíróság összes korábbi döntését: régi alkotmány, régi döntések / új alkotmány új döntések. A jelenlegi alkotmánybíróság azonban már kidolgozott egy ésszerű új szabályt az alkotmányos átalakulásra, amikor úgy döntött, hogy azokban az esetekben, amelyekben a régi és az új alkotmány nyelvezete lényegében megegyezik, érvényben maradnak a korábbi testület döntései. Egyebekben pedig azokban az esetekben, ahol az új alkotmány lényegesen eltér a régitől, a korábbi döntéseket nem használnák tovább.

Mindezek következtében a mega-módosítás mindenekelőtt szétporlasztja azokat az ügyeket, amelyek az alkotmányos jogokat határozták meg és védték. Igen, az új alkotmányban a jogok hosszú listája szerepel. A legtöbb azonos a régi és az új alkotmányban. Ám ezeknek a jogoknak a pontos jelentését a bíróság 2012 előtti döntéseiben határozták meg közelebbről. E döntések eltűnésével nincs többé garantálva a jogok ugyanilyen kiterjedt védelme.


Mi szerezhető most meg?

A halálbüntetés eltörlését az Alkotmánybíróság döntése érte el, és az új alkotmány nem tiltja kifejezetten. A testület döntéseivel száműzték a személyi azonosító számot, amelynek révén össze lehetett kapcsolni az adott személyről létező összes kormányzati dokumentumokat, de ennek használatát sem tiltja kifejezetten az új alkotmány. Az Alkotmánybíróság döntése védte meg a jogot a köztisztségeket viselők bírálatához, és ez nem szerepel az új alkotmány szólásszabadságról szóló részében. A közszolgálati műsorszórás politikai semlegességét a bíróság döntése biztosította, de az új alkotmány nem garantálja nyíltan. A testület döntése biztosította az azonos nemű polgárok együttélésének egyenlő jogú elismerését, de az új alkotmány azt mondja ki, hogy a házasságnak egy férfi és egy nő szövetségének kell lennie. (Alkotmány, L. cikkely). Mi történik az azonos neműek jelenleg elismert együttélésével? Ezt csak az Alkotmánybíróság jövőbeli döntése mondja majd meg. A testület régebbi döntése értelmében korlátozott volt a hozzáférés a művi terhesség-megszakításhoz, de a bíróság kimondta, hogy a nők jogait mérlegelni kell. Az új alkotmány értelmében az embrió élete a fogantatástól védett (Alkotmány, II. cikkely), de a nők reprodukciós jogai nincsenek nyíltan garantálva. A régi alkotmány alapján a testület döntése garantálta az új egyházak alapításához való jogot, de ezt az új alkotmány már nem biztosítja. Az Alkotmánybíróság döntése garantálta az egész életen át kötelezően fizetett járulék alapján az állami nyugdíjat, de az új alkotmány ezt explicit módon nem őrzi meg. A régi Alkotmánybíróság döntése mondta ki, hogy minden jóvátételi, kárpótlási szabályozásban egyenlően kell eljárni a fasizmus és a kommunizmus áldozatait illetően. Ez is eltűnt. És ennél sokkal, de sokkal több minden más is.

Igen, bizonyos jogok ki vannak dolgozva az Európai Emberi Jogi Bíróság (ECHR) döntéseiben. Ám a magyar parlament már korábban kifejezésre juttatta, hogy nem ért egyet a strasbourgi bíróság döntéseivel, sőt, tavaly nyáron határozatba is foglalta, hogy egy aktuális ügyben szembeszegül a testület döntésével.

Természetesen semmi nem akadályozhatja meg az Alkotmánybíróságot abban, hogy újra meghozza ugyanazokat a döntéseket úgy, hogy nem támaszkodik a korábbi években hozott saját döntéseire. Ez azonban politikai szempontból valószínűtlen. 2014 áprilisára a kormány kinevezettje lesz az Alkotmánybíróság 15 bírája közül kilenc, és lehet találgatni, hogy ez a Fidesz iránt lojális többség hogyan fog dönteni. Eddig Stumpf bíró kivétel volt egyes fontos esetekben, az új fideszes bírák azonban a szó szoros értelmében mindig a kormány álláspontját támogatták az alkotmányos ügyekben. Ha a kormány úgy dönt, hogy az új alkotmány valami mást jelent, mint amit erről a régi Alkotmánybíróság mondott, akkor számíthatunk rá, hogy az új Alkotmánybíróság követni fogja a kormányt.

A mega-módosításban több van, mint az Alkotmánybíróság korábbi döntéseinek eltörlése. A mega-módosítás visszaállít olyan szakpolitikai döntéseket is, amelyeket a bíróság korábban érvénytelenített, vagy amiről Magyarország azt mondta az EU-nak, hogy megváltoztatta.

Vereséget szenved (újra) az igazságszolgáltatás függetlensége a mega-módosításban. Az Országos Bírói Hivatal vezetőjét (14. szakasz) az alkotmányban rögzített joggal ruházzák fel arra, hogy bármely jogi ügyet áthelyezzen egy másik bírósághoz. Igen, a korábbi cikkeim olvasói tudják, hogy ezzel a kormány már megpróbálkozott korábban. Az Európai Bizottság a demokrácia érvényesítésére a jog eszközeivel (Velencei Bizottság) bírálta ezt a gyakorlatot, és a magyar kormány módosította az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályt, hogy korlátozza az Országos Bírói Hivatal vezetőjének jogköreit. Most visszatért a politikai ügyek kiszignálása, de ezúttal az alkotmányban van benne, azok nélkül a jogi korlátozások nélkül, amelyekbe a magyar kormány beleegyezett, hogy eleget tegyen a Velencei Bizottságnak.

A mega-módosítás olyasmivel is felhatalmazza az országos Bírói Hivatal elnökét, amiről úgy tűnt, hogy Magyarország lemondott az európai testületekkel folytatott tárgyalásokon. A mega-módosítás (13. szakasz) nem csupán magában az alkotmányban rögzíti az Országos Bírói Hivatal vezetőjének pozícióját, de felhatalmazza ezt a hivatalt „a bíróságok központi adminisztratív ügyeinek kezelésére”, olyan felelősségi körökkel, amelyekben a bírák csupán „részt vesznek”. Európa a bírák tényleges bevonását követelte saját önkormányzatukba, tehát a jelenlegi megfogalmazás a bírói önkormányzatot alkotmányellenessé teheti, mert a hatalmat valaki másra ruházza.

Az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányát bírálták az európai testületek, és úgy tűnt, hogy a magyar kormány meghátrált. Most láthatjuk, hogy a kompromisszum ideiglenes volt, és az Országos Bírói Hivatal halmozott jogköreit beviszik az alkotmányba a korlátozások nélkül, amelyek megnyugtatták Európát.

Az Európa Tanács épp nemrég adott Magyarországnak tiszta egészségügyi bizonyítványt a médiaszabályozások kérdésében, de a mega-módosítás további médiakorlátozásokat tartalmaz. A mega-módosítás azt mondja, hogy a választási kampány idején a közszolgálati média ingyen köteles időt biztosítani a politikai hirdetéseknek. Ez még nem lenne baj. De sarkalatos törvény megtilthatja a politikai reklámokat minden más orgánumban. A szólásszabadság védelme általában akkor a legerősebb, amikor ezt a szólásszabadságot a demokratikus jogok gyakorlására használják, ám ez a korlátozás éppen a választási kampányok idején engedi meg a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását.

A mega-módosítás felszámolja az egyetemek függetlenségét. Szinte minden magyar egyetem állami – amint ez igaz Európa nagy részére is –, de nagymértékben önkormányzó. A mega-módosítással (6. szakasz) az egyetemek közvetlen politikai ellenőrzés alá kerülnek azáltal, hogy a pénzügyi igazgatásukat megkapja a kormány. Ha ezt összekötjük a (kommunista időkből származó) régi alkotmány azon rendelkezésével, amely a köztársaság elnökének jogkörévé tette az egyetemi rektorok és professzorok kinevezését (Alkotmány 9/4 szakasz), akkor az egyetemek máris könnyen és alkotmányosan politikai ellenőrzés alá helyezhetők.

A mega-módosítás megakadályozza a diákok mozgásszabadságát is a diploma megszerzése után. Az Alkotmánybíróság tavalyi döntésével megakadályozta azt a kormánypolitikát, amely az állami pénzen tanuló egyetemi hallgatóktól megkövetelte, hogy a diploma megszerzése után Magyarországon maradjanak. Ezt azonban most explicite felülírja a mega-módosítás (7. szakasz).

A hajléktalan emberek nagyon rosszul járnak a mega-módosítással. Tavaly az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy a kormánynak a hajléktalanság kriminalizálására tett első kísérlete sérti a hajléktalanok emberi méltóságát. Most azonban a mega-módosítás azt mondja, hogy a hajléktalanságot lehet kriminalizálni „a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek megőrzése érdekében”.

Az egyházak és más vallási szervezetek is megszenvedik a mega-módosítást. Tavaly a kormány több mint 300 egyháztól megvonta a jogi státust, mintegy a jog senkiföldjén hagyva őket. Azoknak az egyházaknak, amelyek megpróbálták visszaszerezni jogi státusukat, a civil szervezetként való regisztrálását is rutinszerűen elutasították, és egynek még a javait is elkobozták azzal, hogy már illegális. Az Alkotmánybíróság éppen ezen a héten minősítette alkotmánysértőnek az egyházakra vonatkozó törvény egyes részeit, mert a törvényes státusra törekvő egyházaktól megtagadja a tisztességes regisztrálási folyamatot. Még nem tudjuk, hogyan fog a kormány erre reagálni, de nem lenne meglepő, ha egyszerűen módosítaná az alkotmányt, hogy felülbírálja az Alkotmánybíróságot.

A mega-módosítás értelmében azonban megjelenik a vallási szervezet új formája, amely sem nem hivatalos egyház, sem nem tisztán civil szervezet, hanem olyan vallási misszióval rendelkező szervezet, amely együttműködik a kormánnyal a köz érdekében. Még nem világos, hogy mi történik azokkal az egyházakkal, amelyek nem működnek együtt a kormánnyal.

És ez nem minden. A kormány újra feloldotta a korlátozó szabályokat, és így megkezdheti az eljárásokat a kommunista időszakban elkövetett bűnök miatt, amelyeket politikai okokból nem üldöztek. Az alkotmánybíróság ezt korábban egyszer már elvetette, de most megint itt van. A módosítás alkotmányos tényként kinyilvánítja azt is, hogy a kommunista párt és a hozzá kötődő csoportok „bűnöző szervezetek” voltak. Azok, akik kapcsolatban álltak velük, most hosszú listát kitevő tettekért felelősek, köztük a rezsim fenntartásáért, a nemzet elárulásáért, a tulajdonlás szabadságának felszámolásáért, az ország eladósításáért, az állampolgárok emberi jogoktól való megfosztásáért és a nemzeti identitás aláásásáért. Ezeket a tetteket ugyan nem minősítik bűncselekménynek, de nem világos, hogy mit akar kezdeni a kormány a régi kommunisták új demonizálásával. A mega-módosítás megállapítja, hogy a kommunista párt jogutódai a kommunista párt vagyonának örököseiként osztoznak a felelősségben. Így a jelenleg ellenzékben lévő pártok – a szocialisták egészen bizonyosan, de talán mások is – ennek a rendelkezésnek a célkeresztjében vannak, és a részletek még ezután következnek.

Miért van a kormánynak szüksége egy 15 oldalas módosításra egy 45 oldalas alkotmányhoz, amely alig több mint egy évvel ezelőtt lépett hatályba? A módosítás a szó szoros értelmében visszafordítja az összes engedményt, amelyet a kormány az elmúlt évben kénytelen volt megtenni, és újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem ismer korlátokat a hatalma felett. Ha Európa azt mondja neki, hogy nem, és ha a saját hazája Alkotmánybírósága vereségeket mér rá, kivárja, amíg Magyarország kikerül a reflektorfényből, és aztán kiigazítja az alkotmányt, hogy megszabaduljon az összes kellemetlen korlátozástól.

(hj)


Kim Lane Scheppele legutóbbi írásánál (Scheppele: Hogyan kerüljük meg az alkotmányt?) megtalálják valamennyi Magyarországról szóló és a Galamusban közölt írásának jegyzékét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!