Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 28.

• Nyomtatás

Részletek

2013. március 02. szombat, 04:15

Megbeszéljük

Minden mindenütt a legnagyobb rendben
Martonyi János külügyminiszter

Bolgár György: - Néhány külpolitikai kérdésről szeretném a bennfentes és mértékadó véleményét hallani.

Martonyi János: - Megpróbálok válaszolni.

– Hogy állunk most az Európai Unióval? Itt volt az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy, találkozott a magyar miniszterelnökkel, láthatóan minden rendben volt, nem tettek egymásnak szemrehányást. De azért nem tudjuk, legalábbis én még nem tudom, hogy pontosan miről tárgyaltak? Ön tudja?

– Természetesen. A miniszterelnökkel folytatott tárgyaláson jelen voltam, aztán el kellett sietnem a sajtótájékoztató végéről, mert transzatlanti vacsorán kellett részt vennem tegnap este Rómában. De a tárgyalás valóban nagyon jó légkörben zajlott, láthatóan nagyon jó közeli kapcsolat van a magyar miniszterelnök és az Európai Tanács elnöke között. Hát mindenekelőtt a miniszterelnök is megköszönte, látom, a többiek is, azt, amit a tanács elnöke tett a több éves pénzügyi keret létrehozása érdekében. Ez egy nagyon nagy teljesítmény volt. Korábban egy másik rádióban én beszéltem erről. Ez azért nagyon jelentős mértékben neki köszönhető. Tehát ezt köszöni neki egész Európa, és egyébként különleges köszönettel tartozunk mi is, magyarok meg Magyarország. Továbbra is a meggyőződésem, hogy végül is nagyon jól járt minden szempontból. Most nem akarom megint a számokat elmondani, de én azt hiszem, hogy jól jártunk az eredeti bizottsági javaslathoz képest és természetesen jól jártunk az összes többi tagállamhoz képest, hiszen nagyon sok mutató szempontjából legalábbis az első háromban vagyunk benne. Még nincs lezárva az ügy, ez egy politikai megállapodás, most következik a következő menet, ami nem könnyű, az Európai Parlamenttel meg kell állapodni, és bizony van annak esélye, hogy…

– Mondjuk visszadobják ezt a megállapodást.

– Hát első megközelítésben azt mondják, hogy ezt így nem tudják elfogadni, de bizonyos feltételekkel elfogadják, és akkor ezeket a feltételeket valószínűleg meg is jelölik. Nagyobb rugalmasság, saját forrásoknál ők egy más megoldást szeretnének, szeretnének egy alaposabban, részletesebben szabályozott felülvizsgálati lehetőséget és így tovább. De itt a magyar álláspont egyértelmű, mi azt mondjuk, hogy a parlament azt teszi a legjobban, ha ezt jóváhagyja, és hát a néppárti képviselőink, mint jól tudjuk, így is fognak szavazni. Nagyon-nagyon örültem személyesen is annak, hogy végül is az Európai Parlament szocialista képviselői is… láttam a Szocialista Párt elnökének az állásfoglalását, miszerint azt a kívánságát fejezte ki, hogy lehetőleg ez a megállapodás minél hamarabb megszülessék. És ez pedig azt jelzi, hogy akkor reményeink szerint a szocialista képviselőink is mellette fognak szavazni. Persze hát nemcsak rajtunk múlik.

– Nem rajtunk múlik, mert nem mi vagyunk a legnagyobb tagállam, természetesen.

– Hát így van. 178 szavazat kell, ha nem tévedek.

– De hát azért előbb utóbb meg szoktak egyezni, tehát én ettől nem félek.

– De nem dráma, most nem akarom megelőlegezni, nem dráma, ha ez a határozat nem lesz pozitív. Utána meg kell egyezni. Közben a bizottság egyébként dolgozik a jogszabályokon, a rendeletek szövegén, tudniillik az a lényeg, hogy azért itt ne legyen jelentős késés, tehát 2014. január 1-jétől az egész rendszer hatályba tudjon lépni.

– De ha már említette a számokat, és kétségtelenül sokkal jobbak, mint amilyenekre eredetileg számítani lehetett, de azért abban mégiscsak van valami igazság, hogy több más közép- és kelet-európai ország, Szlovákiától Romániáig, jobban járt a kohéziós alapok szétosztásánál, mint az előző ciklusban, mi pedig rosszabbul.

– A kohéziós pénzük növekedett, valóban, a szlovákoknak és a lengyeleknek, nettó pozíciónk lényegesen jobb a szlovákoknál is és a lengyeleknél is, tehát a teljes befizetett összeg és a teljes nekünk kifizetett összegnek a különbsége szempontjából sokkal, de sokkal jobban állunk. A bizottsági számítások szerint akár az egy főre eső összeget nézve is. Hát a lengyelek persze összességében többet kapnak, de hát a lakosságuk közel négyszerese a mienknek.

– De nem annak a következménye ez, hogy az elmúlt években gazdaságilag mi inkább lecsúsztunk, míg a lengyelek és a szlovákok továbbra is növekedtek. Ennek megfelelően a befizetéseik is mások.

– Nem, a befizetéseknél, valóban a befizetéseknél az előrejelzésünk segít, tudniillik egy bizonyos fokig ellentételezi azt, ami a kohéziós pénzeknél csapódik le, hogy tudniillik viszonylag alacsonyak a növekedési előrejelzések. De összességében mégiscsak az a helyzet, hogy egyrészt jelentősen növekednek a mezőgazdasági támogatásaink, másrészt valóban, bár ezt most pontosan még nem lehet megmondani, csökkennek az éves befizetéseink, és összességében pedig, miután a kohéziós pénzek területén sem járunk rosszul, összességében mégiscsak az a helyzet, hogy a magyar egy főre eső nettó pozíció 2512 euró, ha nem tévedek, a lengyel pedig valahol 1900 körül van. Azt mondom, hogy örüljünk ennek.

– Persze és ez mindannyiunknak jó. Akárki lesz…

– Az európai országban egyébként figyeltem az ellenzéki pártoknak a megnyilvánulásait, általában véve azt mondják, hogy hát igen, végül is ez egy elfogadható dolog. A legfontosabb az, hogy ezt a pénzt az eddigieknél is sokkal hatékonyabban, eredményesebben költsük el és a lehető legnagyobb mértékben vigyük be, a lehető legközvetlenebbül vigyük be a gazdaságba.

– Hadd térjek vissza a kiinduló kérdésemhez, hogy de végül is miért jött ide az Európai Tanács elnöke. Hiszen nyilván nem azért, hogy Orbán Viktortól is bezsebelje a dicséretet, hanem valamit ő akar a tagállamoktól, köztük Magyarországtól. Mit?

– Így van, de azt azért hozzáteszem, hogy ő, és ezt el is mondta most ismételten, lényegében évente egyszer végiglátogatja az összes uniós tagállamot. Érkezett hozzánk Litvániából már kora délután, ment tovább Varsóba, és aztán ha jól tudom, Varsóból ment tovább Londonba egy konferenciára. Tehát itt tulajdonképpen olyan látogatást tett, ami tulajdonképpen egy kicsit a munkaköri kötelezettsége. Mert hiszen neki minden állam vezetőivel rendszeresen személyesen is, kétoldalúan is találkozni kell. Túl azokon a találkozókon, amit az Európai Tanács-ülések jelentenek. De hát a tartalmi kérdés is jogos, mert hát nagy munkában van az elnök, ugye ismeretes, hogy előterjesztett már tavaly június előtt egy papírt, aminek az a címe, hogy a valóságos gazdasági és pénzügyi unió megteremtése felé. Én most ezt nem akarom részletezni, van ennek négy pillére. Az elsőn dolgozunk, ha szabad így mondanom, az úgynevezett bankunió vagy az integrált pénzügyi keretrendszer létre fog jönni, megszületik a bankfelügyeleti rendszer és hát sok minden más, most ne menjünk bele az összes részletbe. De ez az első pillér megy előre. És hát a többit is szeretné előrevinni. A költségvetési uniót, gazdasági uniót és hát persze majd a politikai uniót. Itt azt persze látni kell, hogy azért ehhez időre van szükség. Vannak politikai feltételek, vannak technikai, jogi feltételek, de mindenesetre a lényeg az, hogy a többi területen is előre kell lépni, és ennek érdekében most folyik a munka. Az Európai Tanács elnökének az a szempontja, hogy ez a munka menjen előre egyrészt, másrészt pedig, hogy megtudja, a tagállamokban melyik témához hogyan viszonyulnak.

– A miniszterelnök az évértékelő beszédében nem sokat beszélt Európáról, ahhoz képest, hogy most láthatóan a legfelhőtlenebb viszony van köztünk, de tett egy megjegyzést rá, és az meg nem volt igazán pozitív. Vagyis hogy az Európai Unió eddig még soha nem találta el a deficitcélt. Amire én azt mondanám a magam kevesebb tudásával, hogy de bizony eltalálta, csak a kormány megváltoztatta a költségvetést. Közben az Európai Unió rámutatott, hogy ez így nem lesz jó, nem fogjátok tartani a hiányt, erre a kormány hozta a megszorító intézkedéseket. Szóval tartani fog vagy folytatódni fog ez a kicsit beszólásos, egyszer jót mondok az unióról, egyszer azért odaszúrok politika?

– Hát most a tényeken is vitatkoznom kellene, bár ez nem szokásom, mert az teljesen egyértelmű volt, hogy 2011-ben nekünk nem hiányunk, hanem többletünk lesz ugye az ismert intézkedések következtében. A 2012-es esetben pedig én különösebb megszorításokról nem tudok. Egyébként éppen az az egyik felvetése, megjegyzem, az Európai Bizottságnak, most térjünk rá akkor a bizottságra, mert ugye a bizottságról beszélünk és nem az Európai Tanácsról, még kevésbé az elnökről, de ugye az egyik kifogásuk éppen az, hogy hát azért az intézkedéseink minősége talán, hogy mondjam finoman, talán nem egészen tökéletes. És pedig azért nem, mert nem a kiadásokat csökkentjük nagyobb részben, hanem a bevételeket növeljük, és hát ez nekik nem feltétlenül tetszik. Na most a bevételeket persze úgy növeljük, hogy nem a lakosság terheit növeljük, hanem ezeket a bizonyos különadókat vagy válságadókat, és hát ez az, ami nem mindenkinek tetszik. Tehát pont nem megszorításról van szó, mint a legtöbb országban sajnos erről van szó, ugye Görögország, Olaszország, Spanyolország és így tovább és így tovább, hanem van egy ilyen magyar út, amit persze most már mások is követnek, például a bankadó meg a különadó, energiaadók dolgában. De hát ugye kétségtelen, hogy ez egy magyar specifikum, ha úgy tetszik, mi kezdtük el, aztán a többiek követték. Tehát én azt hiszem, az tény, hogy mi az elmúlt két évben biztonságosan hoztuk, hozzuk a 3 százalék alatti államháztartási hiányt. Most a vita ugye nem 2012-ről szól, mert azért dicséretet kapunk, még jobb is lesz valószínűleg, mint amit előre láttunk, de kérdés az, hogy 2013-ban és 2014-ben mi lesz a helyzet. Ők végeztek számításokat, hozzáteszem, itt most nem is arról van szó, hogy kérnének további intézkedéseket, Olli Rehn is elmondta a sajtótájékoztatóján, hogy az ő számításaik szerint a jelenlegi becslésük szerint 3,4 lenne a 13-as államháztartási hiány, de nem dolgozták még fel azokat az anyagokat, amelyeket a legutóbbi időben kaptak a magyar kormányról, ugye kormányrendeletek formájában is. Itt alapvetően az e-útdíjról és a pénztárgépekről van szó. Ha ezeket feldolgozzák, akkor minden valószínűség szerint korrigálni fogják az előrejelzésüket is. Tehát nem kértek további megszorítást, idézőjelbe téve, vagy további intézkedéseket, egyszerűen arról van szó, hogy további számításokat kell még végezni. Ami itt igazán számít, az nem a téli előrejelzés, hanem a tavaszi előrejelzés. Az valóban döntő lesz. Ha a tavaszi előrejelzésben mondjuk ugyanezt mondanák, mint most, akkor az nekünk nem volna jó, de én a magam részéről nem akarok jósolni.

– És akkor majd kiderül, hogy ki találja el a számokat tavasszal. Tegyük fel.

– Ez most ki fog derülni.

– A következő dolog, ami részben kapcsolódik ehhez, de az elmúlt huszonnégy órában meglehetősen nagy médiafigyelmet keltett, hogy egyrészt az Információs Hivatal vezetője, másrészt a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterelnökségi államtitkár, Lázár János tett olyan nyilatkozatokat, amelyekből azt a következtetést lehet levonni, hogy mintha a magyar kormányzat és az illetékes szervek egyre nagyobb veszélyt látnának az európai uniós szövetségeseink oldaláról, mintha bizonyos lépések veszélyeztetnék a magyar állam biztonságát. És ezért a kémelhárításnak is fokozottabb figyelmet kell fordítania arra, hogy az onnan érkező esetleges gazdasági jellegű támadásokat elhárítsa. Külügyminiszterként lát erre jeleket?

– Az ismert, hogy ennek a területnek a felügyelete már nem tartozik hozzám. Azt magam is mondhatom, hogy a mai világban egyre fontosabb a gazdasági mozgások megfigyelése. Ennek megvannak a természetes mindennapi mintái, és nyilvánvalóan foglalkoznak ezzel a legkülönbözőbb hírszerző információs szervezetek is. Mert hiszem ma azt azért elég jól látjuk, hogy a gazdaság területén elég nagy bajokat és gondokat lehet okozni. Most, amikor egy ország sorsa jelentős mértékben attól függ, hogy például egy államkölcsön-kötvény kibocsátása sikerül-e vagy nem, és milyen mozgások előzik meg, hát én azt hiszem, ez egy természetes dolog, hogy erre is oda kell figyelni. De én erről többet nem nyilatkoznék, megmondom őszintén, mert ez egy olyan terület, amiről azért a legjobb az, ha kevesebbet beszélünk.

– És már nem az Ön asztala. Végezetül még egy dolgot, ami szintén mintha már nem az Ön asztala volna. Orbán Viktor miniszterelnök most éppen Libanonban van negyvenfős delegációval, és hát ki kíséri? Például Szijjártó Péter a miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára. Amikor néhány hete Moszkvában volt, állítólag fontos tárgyaláson, hatalmas, népes csapat több miniszter kísérte, a külügyminiszter nem volt ott. Miért?

– Hát szerintem éppen azért nem volt ott a külügyminiszter, ha megfigyelik a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek a mozgását. Mondjuk vegyük a 98 és 2002 közötti időszakot vagy akár a mi második kormányzásunknak az első két vagy két és fél évét. Nagyon ritka eset az, hogy a külügyminiszter együtt utazik a miniszterelnökkel. Ez egyébként más országok esetében is viszonylag ritka. De vannak olyan nagyon fontos utak, ahol ez történik. Tehát ahol a külügyminiszter elkíséri, hogy így mondjam, a miniszterelnököt. Nem árulok el titkot…

– Ezek szerint a libanoni…

– …hogy 2013-ban lesz ilyen út, nagy valószínűséggel, ha minden jól megy, akkor elmegyek a miniszterelnökkel a távol-keleti útjaira, ezek nagyon fontos dolgok. Ugye ez az év ilyen szempontból egészen különleges év lesz, azt kell mondjam. Tehát az, hogy egy magyar miniszterelnök, egy közép-európai ország miniszterelnöke ugyanabban az esztendőben elmegy Indiába, elmegy Kínába és elmegy Japánba, azért az nem mindennapi dolog. Hozzáteszem még, ezt most már csak tényleg bennfentesként, hogy a miniszterelnök általában felveti annak a lehetőségét, hogy ha mondjuk elmegy valahova – és ez volt véletlenül a helyzet éppen a libanoni úttal is –, ha úgy gondolom, akkor menjek el vele. Én jeleztem, hogy ez valószínűleg nem fog menni, egyrészt nem tudtam, hogy én február végén tudok-e utazni vagy sem, másrészt pedig éppen közbejött ez a transzatlanti vacsora, és pontosan ez a helyzet a külügyminiszterekkel, hogy nagyon gyakran éppen közbejön valami. Annyi minden más kötelezettségük van, hogy ezeket a miniszterelnöki utakat általában a legtöbb országban a miniszterelnök és a kísérete teszi meg, és aztán persze fontosabb utaknál más kormánytagok is el tudnak vele menni. Miért ne? Sőt, hát ez a jó.

– Szóval Szijjártó Péter nem vette el az Ön asztalának egy részét?

– Nem, sajnos nem vette el. Egyébként szívesen megosztanám az asztalomnak egy részét, de hát ezt inkább csak a tréfa kedvéért mondom. Én azt hiszem, az jó dolog, hogy ma már a kormánynak nagyon sok tagja intenzíven bekapcsolódik a külkapcsolatokba, ez megint azt mondom, máshol is így van. A külkapcsolatok ma nem egy speciális területet jelentenek, ami fenn van tartva a mindenkori titokzatos és elegáns diplomáciának. Nem erről van szó. Ma meg kell nézni, egy mezőgazdasági miniszter ugyanolyan fontos dolgokat csinál, egy gazdasági miniszter még fontosabbakat csinál. De hát a magyar kormányból is mondhatnék nagyon sok nevet, Navracsics Tibortól Balog Zoltánon keresztül, akik mind nagyon fontos külkapcsolati témákat rendeznek, és ez így jó. Mert akkor vagyunk erősek, ha többen vagyunk, persze megfelelő koordinációval.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >