Egyedül vagyunk

Nemrégiben kormányunk egyik csúcskorifeusa hosszadalmas szöveget adott elő a nemzetközi üzleti világ különféle képviselőinek, melyben hosszadalmasan ecsetelte az előző magyar kormányok szörnyű és förtelmes bűneit, melyekkel az országot tönkretették, s melyeknek rettenetes hatásaiból csak a jelen kormány fantasztikus, zseniális és mondhatni csodatevő intézkedései tudják most gazdaságunkat kisegíteni. A legszörnyűbb és legförtelmesebb mindebben a pályázati pénzek nyilvánvalóan korrupciós elosztása volt, hiába is igyekeztek azokat úgymond „lepapírozni”. Mint a főkorifeus mondotta: némelyeket kevésbé jól, másokat sajnos jól.

Magyarul: némelyekbe bele tudnak kötni, másokba nem. De hogy korrupcióról van szó, az az utóbbiak esetében is nyilvánvaló a vizsgálóbiztosok számára, akik tulajdonképpen vizsgálat nélkül is tudják, hogy mindenütt korrupcióról van szó, ahol a pályázatok olyan cégekhez köthetők, amelyeknek bármiféle kapcsolódási pontjuk lehet egy bizonyos párthoz vagy egy bizonyos személyhez. Ha tehát a cégek nem eléggé jól papírozták le az ügyeket, ezzel maguk fedték föl a bűnösségüket, de ha igen, az csak a megátalkodottságukat bizonyítja: volt képük hozzá, hogy még ezt is megtegyék. Hasonló ez az inkvizítorok ama logikájához, amely szerint ha a gyanúsított vallott, maga ismerte be bűnösségét, de ha nem, bűnössége még inkább nyilvánvalóvá lett: hiszen nyilván a sátán tette neki lehetővé, hogy kibírja a vallatást. Mellesleg a főkorifeus purifikátor egyik cége haszonélvezője egy olyan pályázati döntésnek, amelyről jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy jogilag érvénytelen. De most nem erről szeretnénk beszélni. Hanem az új kormány zseniális döntéseiről.

Ezek legújabbika, hogy kormányunk egy másik csúcskorifeusa tárgyalásokat folytatott az IMF és az EU Budapestre látogató delegációjával, mely tárgyalásokon makacsul kitartott a kormány képtelen ötletei (első helyen is az abszurd nagyságrendű bankadó bevezetése) mellett, mire a delegáció – mely pozíciójánál fogva kevésbé volt türelmes, mint a föntebb említett flegma üzletemberek – úgy otthagyta őket, mint Szent Pál az oláhokat. Ennek következménye rövid távon a forint további gyöngülése és ennek folytán a devizahitelesek fizetésképtelensége lehet, kicsit hosszabb távon az ország fizetésképtelenségének fenyegetése.

Ezeknek a dilettánsoknak egy pofon – úgy látszik – nem volt elég. Az ő dolguk, mondhatnánk erre. Csak az a baj, hogy itt nem a kormány, hanem az ország sorsáról van szó. Mert nem a kormányt, hanem az országot fogja sújtani az a kalandorpolitika, amely szerint Magyarország (vagyis persze a kormánya) akkor is kitart az álláspontja mellett, ha emiatt nemzetközi fórumokon eljárások indulnak majd ellene. A kormánynak ehhez a kurucos politikájához már jelentkeztek az egyetértők: a szélsőjobboldali párt hajlandó támogatni a kormányt a „nemzeti függetlenség” védelmében, egész Európa, az egész nemzetközi közösség ellenében.


mek.oszk.hu

Az eddig csak a szomszédos államokkal szemben folytatott ilyetén politikát ezzel magasabb szintre emelik, a következményekkel együtt.

De hiszen mindig is az volt a nyilas jelszó: „Egyedül vagyunk!” Vagyis hát most még – hál istennek – nem. De ha így megy tovább, akkor rövidesen tényleg.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!