Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 27.
- Részletek
- 2013. március 01. péntek, 04:27
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2013. február 27-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy tovább töredezik-e a demokratikus ellenzék azután, hogy a Milla egyesületként nem csatlakozik az alakulóban lévő Bajnai párthoz. Hogy lesz így összefogás? Lehet, hogy ennek a bizonytalanságnak is a következménye a Tárki közvéleménykutatása által kimutatott eredmény: a Fidesz 20-ról 26-ra növelte támogatottságát a teljes lakosságban és 40-ről 48 százalékra a biztos pártválasztók között. Az MSZP súlya ugyanakkor 12, illetve 22 százalékra csökkent. Az első a teljes lakosságra, az utóbbi a biztos pártválasztókra vonatkozik. Ne csodálkozzunk akkor Berlusconi sikerén sem?
Beszéljük meg aztán, hogy az információs hivatal igazgatója szerint ellenséges tevékenység folyik a magyar kormánnyal szemben gazdasági érdeksérelmek miatt. Lehet, hogy ezért kapott az információs hivatal plusz 2,5 milliárdot?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Magyar Narancs címlapsztorija szerint Orbán Viktor legközelebbi tanácsadóját, Habony Árpádot 2011-ben garázdaságért jogerősen elítélték, de két év próbára bocsátották. Habony autójából gyalogosokra dudált, ezt először szóváltás, majd tettlegesség követte. Ám Orbán tanácsadójának ügyvédje azt állítja, hogy a bíróság nem állapított meg fizikai bántalmazást. Akkor vajon miért ítélték el garázdaságért Orbán legfőbb bizalmasát?
És végül beszéljük meg, hogy Kövér László is részt vett Bayer Zsolt 50. születésnapjának megünneplésén, sőt beszédet is mondott a Barabás-villában. Mint mondta, egyetlen esetben sem tagadtuk meg egymást és nem is fogjuk. A romák jelentős részét állatnak minősítő publicistát a Magyar Hírlap főszerkesztője imígyen dicsérte: publicisztikáid gyakran kavarnak botrányt, mert olyanokat írsz le, amit mások csak gondolni mernek. Talán épp ez a baj?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Beteszik az alaptörvénybe, hogy elvehessék
Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója
Bolgár György: - Meddig lesz még Politikatörténeti Intézet, kérdezem, de még mielőtt válaszolna rá, elolvasom azt, amit a hallgatók nem biztos, hogy tudnak. Az tudniillik, hogy a most javasolt alkotmánymódosítás szerint a kommunista állampárt és az annak közreműködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai az állam tulajdonát képezik. Ezeket a közfeladatokat ellátó szervek irattári anyagához hasonló módon közlevéltárban kell elhelyezni. Vagyis, ezt már én teszem hozzá, nem a Politikatörténeti Intézetben, illetve levéltárban. Szóval, meddig lesz még Politikatörténeti Intézet?
Földes György: - Hát először is nagy megtiszteltetés nekünk, idézőjelben, hogy a magyar állam alaptörvénye rendelkezik arról, hogy bizonyos iratokat hova kell elhelyezni, és véletlenül, megint idézőjelbe teszem, ezek a mi irataink, az általunk őrzött, gondozott iratok.
– Hát a hajléktalanokat is éri ilyen megtiszteltetés, úgyhogy ne legyen rá annyira büszke.
– Igen, de azért ez az újra bejelentett és most már alkotmány szintjén bejelentett államosítás vagy rekvirálás többről szól, mint rólunk. De a kérdésére válaszolva, a Politikatörténeti Intézet ennek ellenére lesz. Csak nyilvánvalóan a gyűjtemény értéke csökken, ha az alaptörvénymódosítás életbe lépését nem fogjuk tudni jogi úton megakadályozni. Akkor azért a mi presztízsünk egyfelől persze erkölcsi értelemben nőhet, de a tudományos műhelyünk értékcsökkenése, ez a cél. Már három éve.
– Tehát a műhelyben csak az lesz, ami a fejükben marad, ami viszont a levéltárban volt, az nem Önöknél lesz.
– A nagyobbik része nem. De ez az eset nemcsak ezért állna példa nélkül, hiszen nincs még egy állam, amelyik egy ilyen kérdést az alkotmányában rögzítene, ezt bátran kijelenthetem. Hanem abban az értelemben is példa nélkül áll, hogy ez a vita közöttünk már egy éve zajlik, és van egy levéltári törvény, amelyet nyáron fogadott el a parlament, és még mindig nem tudták végrehajtani, hiszen nem tudtak hozzá egy végrehajtási határozatot megalkotni. És utána mi ezt megtámadtuk egy polgári bíróság előtt, az Alkotmánybíróságnál is, amit az ombudsman is megtett, a mi érvelésünket még tovább tágítva, és a strasbourgi bíróságnál is eljártunk kártérítésért. Erre a magyar állam fogja magát, és megváltoztatja azt a jogi alaphelyzetet, sőt az alkotmányt változtatja meg azért, hogy a bíróságot magát is kizárja a közöttünk zajló jogvitából vagy egy magánszemély és az állam közötti jogvitából.
– Na de akkor hogy akarják Önök jogi úton megnyerni ezt a vitát?
– Hát úgy gondoljuk, hogy azért, mert ez a jelenlegi alaptörvény több rendelkezésével sincs összhangban, de semmiképpen nincs összhangban az európai alapjogi chartával, amit Magyarország kötelezőnek tekint magára nézve. És természetesen nincs összhangban a valós helyzettel, tehát ezért a polgári perünk is tovább fog folytatódni.
– Magyarán azt mondja, hogy lehet magyar polgári bíróságon is pert nyerni, és akár az alaptörvényben elhelyezett mondatok ellenére a gyakorlatban visszaszerezni azt, amit elvennének.
– Ha van igazság és van a jogállamiságnak egy nem is maximuma, de minimuma, akkor mi ezt a bíróság előtt meg fogjuk nyerni, hiszen az előző kört is megnyertük volna. Ezért menekült be a mi ellenfelünk és a magyar kormány, illetőleg a magyar állam ebbe az alkotmánymódosítási verzióba, hogy ezt a vereséget elkerülje és elérje a célját, hogy minket lehetetlenné tudjon tenni.
– Miért akarja ezt a kormányzat elérni? Miért akarja rátenni a kezét ezekre az iratokra? Nem bízik Önökben vagy valami elszámolnivalója van Önökkel, vagy mit akar ezekkel az anyagokkal csinálni?
– Hát nyilvánvaló, hogy a Politikatörténeti Intézet az utolsó intézmény, hangsúlyoznám, mert történészek, tudósok vannak, akik bátran képviselik a nézeteiket a mai világban, mind a történet- és emlékezetpolitikával szemben, mind a magyar kultúrában, a magyar tudománnyal kapcsolatban alkalmazott politikával szemben. De így a Politikatörténeti Intézet mint intézmény az utolsó intézmény, amely szembe megy a jelenlegi kurzus ideológiájával és tudománypolitikájával.
– Ezt akarják kiüresíteni és meggyengíteni.
– Ehhez már csak a szépségfolt, hogy közben ki akarnak minket rakni az épületből is, és nyilvánvalóan a jogcímet ehhez még erősebbnek érzik, ha a levéltárunk minél kisebb mennyiségű anyagot őriz és minél kisebb területet foglal el.
– Tehát ingatlankiürítés és szellemi kiürítés együtt?
– Így van.
– És mindez megéri azt, hogy egy alkotmánymódosítással jöjjenek elő? Vagy ez nem számít nekik, ez nem olyan nagy ár, olyan könnyen megteszik?
– Hát ez bizonyos értelemben túlvan a képzeleten, őszintén szólva, amikor próbáltam a mi védekezési hadműveleteinket valahogy összerakni, ezt azért nem mertük bekalkulálni, hogy ezt még az alkotmányba is be merik emelni. De ez van ma Magyarországon.
– Van olyan európai vagy nemzetközi mondjuk levéltári szövetség, amelyikhez fordulhatnak?
– Nem, nem így működik. Hanem úgy működik, hogy vannak olyan jogi normák és jogelvek, amelyekhez fordulhatunk.
– Én értem, tehát nem gondolom, hogy a nemzetközi szövetség bármilyen szempontból ténylegesen beleszólhatna abba, hogy itt mi történik, de felemelni a szavát felemelheti, és tiltakozhatna amiatt, hogy így nem lehet elbánni egy tudományos intézettel.
– Ez így van, erre tettünk is lépéseket, voltak is szolidaritási megnyilvánulások. Őszintén szólva kevéssé hatották meg a kormányt és a Fidesznek ezzel a feladattal megbízott politikusait. És láthatóan a legfelsőbb helyek támogatását is élvezik. De mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Csak az a probléma, hogy nem egyedül vagyunk, akik Magyarországról sorba állunk a külföldi szolidaritásért. Tehát mi csak egy vagyunk a sokak közül, a Klubrádiótól kezdve a rokkantakig.
– Lassan mindannyian bekerülünk majd az alaptörvénybe.
– Ez így van, ennek ellenére azt gondolom, hogy ki kell állnunk az igazunkért, és biztosak vagyunk benne, hogy igenis az erre hivatott szervek, vagyis a bíróságok továbbra is nekünk fognak igazat adni.
– Azonkívül, hogy létrehozhatnak egy szorgosan működő jogi osztályt, tudományos tevékenységre marad erejük, idejük, pénzük, lehetőségük, ha ezt az alaptörvénymódosítást elfogadják, Önöket kiebrudalják az ingatlanból, amit elfoglalnak, és elviszik a levéltári anyagok többségét?
– Hát azt hisszük, hogy miután már az elmúlt két évben is erre kényszerülünk, egyetlenegy fillér állami támogatás nélkül működünk, nekünk kötelességünk működni, kötelességünk egyrészt a múltat úgy bemutatni, ahogy ez igaz, és kötelességünk a mai társadalom ideológiai, politikai és gazdaság állapotát is bemutatni. Sőt mint baloldaliaknak, szellemi kötelességünk megoldást is keresni, és ezen tovább fogunk dolgozni, ameddig az erőnkből telik. Nyilvánvaló, hogy ha ezek a támadások folytatódnak, és így elszigetelnek minket az anyagi erőforrásoktól, akkor előbb utóbb bajok lehetnek. De azt tudjuk ígérni a velünk szimpatizálónak, hogy azért mi minden körülmények között 2014-ig megtesszük a kötelességünket.
– Tehát nem halnak azonnal hősi halált.
– Hát az ő kedvükért főleg nem.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Az egyetem normái pártkötődések és beszédmódok ügyében
Fábri György, az ELTE rektorhelyettese
Bolgár György: - Erről a bizonyos listabotrányról, illetve az oktatói elbocsátásokról szeretném kérdezni, mert itt az elmúlt huszonnégy órában érdekes vélemények, illetve számomra új információk jelentek meg, és ha ezek nekem újak, szeretném tudni, vajon Önöknek is újak-e? Tehát a mai Népszabadságban Kálmán László, az elbocsátottak egyike, egyetemi docens, nálam is nyilatkozott tegnap, a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta, hogy nem igazán érhette az egyetem vezetését meglepetés ezeknek a hallgatói önkormányzatos fiatalembereknek a viselkedésével, attitűdjével, politikai beállítottságával kapcsolatban, mert szép karriert futottak be az egyetemen, és sorra derül ki róluk, hogy milyen a múltjuk. Lehetett tudni róluk azt is, hogy jobbikos kötődésűek. Vagyis amikor az egyetem vezetése arról beszél, hogy nem tudjuk, kinek milyen a politikai beállítottsága, nem is a mi dolgunk, meg nem is erről szól a hallgatói önkormányzat, akkor mintha valami álszentség rejlene emögött. Ezt ő nem mondja, én mondom. Tényleg tudtak erről?
– Ön úgy gondolja, hogy az egyetem vezetésének az volna a dolga, hogy a hallgatóink politikai kötődését vizsgáljuk?
– Ha nem is vizsgálják, de hogy…
– Remélem nem gondolja.
– Nem.
– Remélem nem gondolja.
– Arra viszont gondolok, hogy ha egyértelmű, köztudott és ismert, hogy az egyetem hallgatóinak egy része, aki a hallgatói önkormányzat vezetését megszerezte – és itt az Index mai cikkéből az is derül ki, hogy a bölcsészkaron tíz éve egy zárt köré a vezetés –, akkor talán az egyetem vezetése anélkül, hogy beavatkozna bárkinek a politikai magánvéleményébe, mégiscsak valamilyen módon felügyelhette volna azt, hogy ne egy szélsőséges jobboldali erő kezébe kerüljön ez az önkormányzat.
– Hát az Ön kérdései meg az állítások azért elég durva és megalapozatlan állítások. Tehát eleve azt mondani, hogy egy egyetemi hallgatói önkormányzat bárkinek a kezében is van, kicsit talán felelőtlen állítás, ne haragudjon.
– Akkor azt idézem az Index mai cikkéből.
– Igen?
– A bölcsészkari HÖK-ről tudható, hogy már legalább tíz éve egy zárt kör irányítja. A nagy alapító maga Szávay István, későbbi jobbikos képviselő volt.
– Ne haragudjon, a bölcsészkari hallgatói önkormányzat alapítója tudja, hogy kicsoda?
– Nem.
– Avval beszél ebben a pillanatban.
– De az még a nyolcvanas évek vége volt.
– Huszonöt évvel ezelőtt alapítottam ezt. Tehát azért legyünk egészen pontosak, ha valamiről beszélünk.
– De nem azt mondta az Index sem, hogy huszonöt éve van egy zárt kör kezében.
– Alapítóról beszéltünk, alapítókról. A következőről van szó. A hallgatói önkormányzatról most sok legenda terjed. Az nyilvánvaló, hogy az a konkrét ügy, amiről szó van, azt az egyetem nagyon komolyan veszi, azt hiszem, ennél komolyabban nem lehet eljárni, mint ahogy mi eljártunk. Hiszen tudja jól, felfüggesztettük az önkormányzat működését. Ilyen egyébként huszonöt éve nem történt az egyetem történetében. Ezenkívül még azt is megtettük, hogy különböző vizsgálatokat indítottunk, illetve kezdeményeztünk a hatóságnál. Azt azonban a leghatározottabban elutasítjuk, és ez így is marad, így is volt eddig, hogy mi a hallgatóink politikai meggyőződését, politikai véleményét, politikai kötődését vizsgálgatjuk. Tudniillik ettől a pillanattól kezdve ezt megtehetnénk az oktatóinkkal és mindenkivel. Na ezt hívnák úgy, hogy diktatúra. Ezt nem szeretnénk. Nem tudom, ebben egyetértünk-e.
– Ebben természetesen.
– Azt viszont vizsgáljuk… Tehát ha Ön arra kérdez rá, hogy vajon felfedezhető-e és egyértelmű evidenciákkal alátámasztható-e, hogy szisztematikusan egy politikai párt közvetlen rekrutációra használta fel, utánpótlásra, bocsánat, a hallgatói önkormányzatot, ha ez egyértelműen kiderül és látszódni fog, na arra azt mondjuk, hogy ez tilos, és ezt nem szabad megcsinálni. De az, hogy politikai pályát futottak be hallgatói önkormányzatosok akár a bölcsészkarról is, hát ez olyan dolog, hogy elárulom Önnek, hogy a 90-es évek közepén a hallgatói önkormányzat több vezetője az MSZP-ben folytatta a pályáját. A 90-es évek végén a hallgatói önkormányzat több vezetője a Fideszben folytatta a pályáját. Őket mind retorzió alá kellett volna vennünk Ön szerint?
– Nem, de nem is erre gondolok. Hanem például arra, amit Kálmán László ebben a mai Népszabadsági-interjúban mond, hogy egyáltalán nem hivatkoznak arra, mármint az egyetem vezetése, hogy olyan embereket vesznek be különböző egyetemi pozíciókba – és itt meg is nevez olyanokat, mint a doktori ügyek osztályának vezetője vagy az oktatási igazgató –, akikről köztudott, hogy aktívan politizálnak.
– Az egyetemet pontosítsunk. Most Ön az egyetem rektorhelyettesével beszél, tehát nem a karnak a vezetőjével. Tudja jól, hogy szép bölcsészkari hagyomány, néha terhes hagyomány, hogy a karok nagyon autonómok. Tehát én az egyetemi vezetés nevében tudok csak beszélni, a kar vezetése nevében nem. Az egyetem vezetésében vagy az egyetemi vezetésben központilag dolgozó kollégáknál felmerültek ilyen vádak, mi rákérdeztünk a kollégáknál, akik egyértelmű nyilatkozatot adtak arról, hogy nincs semmifajta politikai tevékenységük. Ezt senki ki nem tudta mutatni.
– Mikor merültek fel ezek a vádak velük szemben?
– Most, ennek az ügynek a kapcsán merültek fel, és akkor azt a munkatársat, akivel kapcsolatban ez megfogalmazódott, megkérdeztük, ő hivatalos nyilatkozatot tett arról, hogy szó nincs ilyesmiről, sem a múltban, sem a jelenben. Innentől kezdve számunkra ez egy lezárt ügy. Egyébként egy ilyen munkatársról volt szó mindösszesen. A bölcsészkar személyzeti politikájával nyilván nekünk nincs dolgunk, az az autonómia megsértése lenne. De egy dolog biztos, hogy az egyetemen senki nem vizsgálja senkinek politikai hátterét. Rendkívül rossz volna, ha ez az alkalmazásoknál például szempontot jelentene. Gondolom ebben egyetértünk.
– Nézze, ha valaki az egyetemen köztudottan, ha nem is vizsgáltan szélsőséges politikai....
– Mit ért Ön azon, hogy köztudottan? Ne haragudjon.
– Hát hogy tudnak róla, például a diákok és például tudnak a tanárok. Nem vita tárgya, mert azt mondják, hogy nem avatkozunk bele a politikai tevékenységbe, meg a HÖK tevékenységébe sem. De azért mégis tudni lehet, mert az ember többnyire tud bizonyos dolgokról, noha nem biztos, hogy beszél róla a nagy nyilvánosság előtt. De mégis egyértelmű, mégis valóságos. És ha tudni lehet bizonyos emberekről, fiatal hallgatókról, akik később mondjuk az egyetemen maradnak, hogy szélsőséges politikai párt szervezésében vettek részt a HÖK keretein belül vagy az egyetem falain belül, akkor lehet-e úgy tenni, hogy nekünk ehhez semmi közünk, végül is ez magánügy.
– Nem. Abban nem. Ebben igaza van. Ha az történt volna, amit Ön most mondott, hogy az egyetem falai között akár szélsőséges, akár nem, politikai pártszervezésben vettek részt, az egyáltalán nem magánügy, azt a leghatározottabban tiltjuk. Nem azért, mert hogy szélsőséges lenne, hanem azért, mert politikai párt szervezésében vesz részt. Ez az egyetemen a leghatározottabban tilos, hogy az egyetem falai között ezt csinálja. Ez nagyon lényeges. Tegyünk egy ellenpróbát az ügyben, amit Ön kérdez. Azt hiszem, Ön és az Ön hallgatói még inkább joggal háborodtak fel, amikor a decemberi hallgatói megmozdulásokkor – emlékszik, voltak kisebb-nagyobb megmozdulások – bizonyos irányzatú sajtóban az jött fel vádként, hogy ezek mögött politikai erők állnak. Az ellenzéki politikai erők mozgatják őket. Emlékszik erre?
– Hát hogyne. Persze. Mai napig élnek ezek a vádak.
– Gondoljon bele, egy bizonyos körben ez úgymond köztudott volt. Akkor én nem állhattam volna szóba ezekkel a hallgatókkal, ha ilyen vádakat, csak azért, mert azt mondjuk, hogy köztudott, készpénznek veszünk. Mi ezt nem fogadtuk el, éppen ezért az egyetem vezetése, jómagam személy szerint, a legjobb szakmai egyeztetéseket folytatom ezekkel a hallgatókkal.
– Akkor állítsuk élére a kérdést.
– Állítsuk.
– Ha kiderülne, hogy bármilyen hallgató vagy hallgatói csoport akármelyik demokratikus ellenzéki párthoz közel áll vagy azok szervezeteihez, és akár egyeztet is velük, összehangolja a tevékenységét, akkor Ön szerint ez tiltandó.
– Igen. A leghatározottabban. Igen.
– Ha az egyetem falain kívül találkozik az ellenzéki párt bármelyik akárkijével.
– Nézze. Randevúhelyekről én nem nyilatkozom, azt oldják meg, ahogy gondolják. De ha ők egyetemi tevékenységet folytatnak, egyetem szakon politikai tevékenységet folytatnak, akkor nekünk addig a partnereink, addig állunk velük szóba, ha úgy tetszik, ameddig ezt nem viszik be a pártpolitikai térbe. Ez ügyben az egyetem, egyébként a hallgatói önkormányzat is, alapelvei, szelleme teljesen egyértelmű. Vannak, akik ezt meg akarják bontani most, vannak, akik át akarják politizálni az egyetemet, valóban van ilyen politikai törekvés valami meghatározhatatlan okból, most éppen az ellenzéki pártokra jött rá ez az ingerencia. De szeretném mondani, hogy az egyetemi elit ezt a leghatározottabban elutasítja. Nincs hozzá közünk. Tegyék, fiatalok olyan politikai szervezetet alapítanak, amilyet akarnak. Annyi ellenzéki vagy kormánypárttal vannak kapcsolatban, amennyivel akarnak. De akkor ők nem szakmapolitikai partnereink. Gondolom érthető, hogy miért nem.
– Értem amit mond, de közben kiderül itt az Index mai cikkéből is, ha véletlenül nem lett volna teljesen egyértelmű, de most már azt mondják, hogy a listák áttanulmányozása alapján teljesen egyértelmű, hogy politikai preferenciák alapján is osztályozták a bekerült diákokat A-tól E-ig, és az E jelentette itt a megbízható jobbikost. Lehet, hogy erről az egyetem vezetése nem tudott, lehet, hogy most is csak hallomásból vagy olvasásból szereztek róla tudomást.
– Ezt a rendőrség vizsgálja most. Ez nagyon komoly ügy, amit mond. Ha ez valóban így van, az egyetem átérzi ennek a súlyát, ezért fordult rendőrséghez. Ez olyan súlyú ügy a mi számunkra, hogy ha valóban politikailag osztályoztak fiatalokat bármilyen egyetemi megbízással rendelkező kollégák, akár hallgatói önkormányzatosok, ha ők ezt megcsinálták, ott a magyar rendőrséggel találják szembe magukat. Úgyhogy ez véresen komoly.
– Én is így gondolom. De amikor élére akartam állítani a kérdést, akkor csak az első felét tettem fel a kérdésnek. Azt mondta, hogy bármelyik demokratikus ellenzéki párttal szövetkezve vagy tevékenységét összehangolva egy egyetemista nem fejthet ki legitim tevékenységet az egyetem falain belül.
– Igen, igen.
– De én meg azt kérdezném, és ha kiderül, hogy egy szélsőséges, bár parlamenti párttal szövetkezve teszik ugyanezt, az pontosan ugyanolyan megítélés alá esik?
– Hát ha lehet, még keményebb megítélés alá esik.
– De akkor nem pontosan ugyanaz. Rendben, nekem ez jó.
– A mai napon fogadott el az egyetem vezetése egy olyan nyilatkozatot, ez holnaptól olvasható a sajtóban, amelyben megelőlegezzük azt a most készülő etikai kódexünket, ahol minden oktatónk és a hallgatónk számára világossá tesszük, hogy az egyetem – most az ELTE-ről beszélek –, az ELTE amellett, hogy Magyarország legmagasabb színvonalú kutató- és oktatóhelye, ugye ezt tudjuk, elvárjuk mindenkitől, hogy ilyen munkát végezzen, emellett morális elvárásaink is vannak az oktatóinkkal és hallgatóinkkal szemben. Ezen morális elvárások közé nem fér be, hogy bárki olyan nézeteket hangoztasson, akár egyetemi, akár egyetemen kívüli tevékenysége során, amely gyűlöletkeltő, amely az emberi méltóságot sérti, amely a másik embert személyiségében, emberségében megalázza. Ez az egyetem számára elfogadhatatlan.
– Magyarán szélsőséges, rasszista nézetek képviselete az egyetemen belül különösen elfogadhatatlan. Másutt is.
– Mi nem nézetekről beszélünk, én igyekeztem pontosan fogalmazni. Mert ugye erről a politikai térben nagy vita van, hogy mi a szélsőséges, mi nem, mi a rasszista, mi nem. Ezt toljuk félre egy pillanatra, hogy nagyon egyértelműek legyünk, senki ne tudjon belekötni, senki ne tudjon kibújni alóla. Ez a legfontosabb. Aki a másik ember méltóságát megsérti, aki embertelenségről beszél, aki gyűlöletet kelt a másik embertársával szemben, úgy gondolom, ez olyan konszenzus, amely minden normális ember konszenzusa. Aki ezt teszi, az szembemegy az egyetem morális értékeivel. Tehát ebben nincs alku az egyetemen belül. Ezt nagyon fontosnak tartom, ez nem politikai pártokról szól, ez nem politikai irányzatokról szól, ez a normális felnőtt emberek emberségéről szól. De továbbra sem fogjuk vizsgálni a politikai kötődését senkinek.
– Értem. Tehát lehet személyesen bárki bármilyen politikai mozgalomhoz kötődő ember.
– Lelke rajta. Egészségére.
– De ne sértse mások méltóságát, ne keltsen gyűlöletet és akkor nagyjából ki is lehet találni már, hogy ide vagy amoda tartozik. Jó.
– Bárhova tartozik. Bárhova tartozik.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!