Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 16.
- Részletek
- 2010. július 18. vasárnap, 16:21
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései a 2010. július 16-ai műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy nyugati elemzők szerint kudarcba fulladhatnak az Orbán kormány tárgyalási a Nemzetközi Valutalappal, ami a forint gyengülésével járhat. Egy francia bank ezért a forint eladását javasolja ügyfeleinek. El tudják-e képzelni, hogy a Fidesz-kormány akár ezt is kockáztatná, és ha netán igen, vajon miért?
Másik témánk, hogy nem csak a Nemzeti Bank elnökének, hanem a szakszervezeti vezetőknek a fizetését is túl magasnak tartja a Fidesz. Még a korábban jó partnernek számító Gaskó Istvánnak is nekitámadtak, amikor a Magyar Nemzet forintra pontosan kiszámolva nyilvánosságra hozta a fizetését több más szakszervezeti vezetőivel együtt. Őket is le kell járatni? Nem kellenek már az együttműködésre kész szakszervezetek?
Mit szólnak ezen kívül ahhoz, hogy a sorozatos támadások nyomán megtört a Duna tévé elnöke is, és bejelentette, hogy félreáll. Mint mondta, amikor elkezdődik a jégeső, először mogyoró, aztán dió, végül teniszlabda nagyságú jéggel, akkor félre kell állni. Az elnök közös megegyezéssel távozik, 21 hónapos végkielégítéssel. De vajon ő is fizetni fogja a 98 százalékos adót, vagy a lex Járai, a lex Borkai után lesz lex Cselényi is?
Mit gondolnak továbbá arról, hogy a 2006 őszén megsérült rendőrök is kártalanítást kérnek? Egyik szakszervezetük arra kéri Balsai István, hogy a zavargásokban megsérült 399 rendőr megérdemli, hogy legalább olyan mértékű kártérítésben részesüljön, mint azok a civilek, akik műveleti területen a távozásra való felszólítás után sérültek meg. Vajon méltányosnak tartják majd a kérést?
És mi a véleményük végül arról, hogy Orbán Viktor megnevezte két alkotmánybíró jelöltjét, Bihari Mihály és Stumpf István személyében. Egykori szocialista képviselő, aki ma már rosszban van az MSZP-vel, és egykori kancelláriaminiszter, aki inkább politológusi munkájáról ismert. Ideális választás?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének és a Ligának az elnöke
Bolgár György: - Megint megtalálta Önt a jobboldali sajtó és a Fidesz is megtalálta, ami több szempontból meglepő. Bár ha az ember visszagondol, az első Orbán-kormány idején már többször szerepelt célkeresztben, és mindenféléről szó volt, házépítésről, magas jövedelemről és hasonlókról. Most megint a fizetése a téma.
- Igen, ez egyáltalán nem meglepő. Csak a sajtó egy része terjesztette az MSZP-kormány idején, amikor az intézkedéseik ellen protestáltunk, hogy biztosan Fidesz-bérencek vagyunk, hiszen politikailag így volt a legegyszerűbb lejáratni bennünket.
- Azért elég gyanúsan közelálló álláspontot fejtettek ki, mintha együtt léptek volna.
- Sőt, volt olyan, amiben teljesen egyetértettünk.
- Igen, és ebből arra következtetett akár MSZP szimpatizáns, akár csak független szemlélő, hogy nahát ez a Gaskó mennyire remekül együttműködik a Fidesszel, ezért biztos jár majd valami.
- Ez egy nagyon egyszerű fiskális szemlélet, sőt talán inkább szatócsszemlélet, hogy valamit valamiért, szemet szemért, fogat fogért. Nem erről volt szó. Akkor egészen egyszerűn a védelmünkbe vett munkavállalókért léptünk föl, és ha bárki egyetértett ezzel annak örültünk.
- De most mégis csak megkapja, amit érdemel.
- Miért, mit érdemlek Ön szerint?
- Azt nem tudom. Mindenesetre a tegnapi Magyar Nemzet első oldalán az szerepel, hogy mennyit keres, és hogy ez felháborítóan sok.
- Ezt fél évvel ezelőtt a baloldali sajtó is megszellőztette. Amikor elfogynak az érvek, akkor jön a jól megérdemelt fizetés kritizálása.
- De most mindenki ott van a célkeresztben, mert az összes szakszervezeti vezető sokat keres, és ez megengedhetetlen.
- Sőt akik nincsenek célkeresztben, azok között is van olyan, akinek hasonló nagyságrendű a keresete, megjegyzem helyesen.
- És azok vajon miért nincsenek ott?
- Nem tudom, talán nem volt kellően körültekintő a Magyar Nemzet újságírója vagy nem akart teljes körű lenni, de ez engem nem hoz különösebben lázba. Azt tudom mondani, hogy ezek a fizetések értékarányosak. Amikor a MÁV bevezette ezt a fizetési rendszert a szakszervezeti tisztségviselők számára, minden szakszervezet részére, akkor gyakorlatilag összevetettük a szakszervezeti tisztségviselők munkájának értékét a gazdasági vezetőkével, és úgy találtuk, hogy egy főosztályvezető alapkeresetét megérdemli egy szakszervezeti elnök, és ehhez mértük a további tisztségviselők és szakértők fizetését. Amikor ezt bevezették, akkor a vezérigazgató, aki az elnök partnere, körülbelül ötször, nyolcszor többet keresett még ennél is. Tehát szerintem nincsenek túlértékelve a fizetések. Professzionálni kell a szakszervezetek vezetését és az érdekvédelmi munka menedzselését, mert egyébként nem lesz partnere a munkaadónak, és a munkavállalói érdekvédelem visszavonul a bozótba. A munkaadó egyébként is erősebb, sokkal több szakértője van és nagyon sok pénze.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy a szakszervezeti vezetők viszonylag magas fizetése a függetlenségük biztosítéka is, mert másfelől úgy is meg lehet ezt közelíteni, hogy éppenséggel meg vannak vásárolva?
- Ennek a legpregnánsabb cáfolata azt hiszem, én vagyok. Az előző kormány idején is ennyi volt a fizetésem, és egy új technikát, a „gördülő sztrájkot” az ő működésük idején vezettük be.
- Sokan nem is bocsátják ezt meg Önnek.
- Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meg fogják.
- Igen. Ön valóban minden kormány idején néha kicsit idegeket borzoló módon lépett fel a kormányzat vagy a MÁV vezetése ellen. Biztos volt, amikor igaza volt és szerintem volt olyan, amikor nem volt igaza. De ez a múlt. Engem az érdekel, hogy vajon milyen politika célja lehet a mostani kormányzatnak és sajtójának azzal, hogy így en block nekitámad a szakszervezeti vezetőknek.
- Én azért ennyire nem túloznám el. Például az országgyűlési képviselő asszony vagy szenátorasszony, aki ezt tegnap nyilvánosságra hozta, tudomásom szerint nem tagja a kormánynak. Szerintem a kormány ebben még nem foglalt állást.
- De gondolja, csak úgy hirtelen eszébe jut egy fideszes képviselőnek, hogy megszellőzteti a szakszervezeti vezetők fizetését, és érdekes módon a Magyar Nemzet is rögtön belemegy ebbe és első oldalon hozza le anélkül, hogy ezt bárki jóváhagyná?
- Tegyük fel, hogy ezt most véletlenül így volt.
- Jó, tegyük föl, hogy így van. De mégis bujkál bennünk a kisördög, talán Önben is, hogy hátha mégsem így van. Hátha a Fidesz vagy a kormányzat akar valamit a szakszervezeti vezetőktől, vagy valamit nem akar, és így szeretnének Önökre nyomást gyakorolni.
- Ezt én korainak tartanám kijelenteni, bár azért ez elég markáns utalás a szakszervezetek mellőzésére. Azt gondolom azonban, hogy ez nem sokáig lesz így, mert a szakszervezetek sem tűrhetik hosszú ideig azt, hogy egy kormány, amelyik nem kért 100 nap türelmi időt és nagyon markáns jogszabályokat hoz a munkájukból élő emberekre, és nem áll szóba az érdekvédőikkel vagy a képviseleti szerveikkel. Szerintem ez nem tolerálható. Erre azt tudom mondani, hogy ha ők nem kérnek 100 nap türelmi időt, akkor lehet, hogy nem is lesz.
- És akkor még akár ez a bizonyos gördülő sztrájk is elkezdődhet?
- Nyilvánvaló, hogy az eszközök ott vannak a tarsolyunkban, amiket mindig nagyon kiszámítottan és nagyon kimérten használtunk, minden híreszteléssel ellentétben. Természetesen ez ellen az intézkedési csomag ellen is törvényesen lehet használni ezeket.
- És mi történik akkor, ha a kormányzat mégis úgy dönt, és ez talán a közvélemény egyetértésével is találkozik, hogy ezek a szakszervezeti vezetők méltatlanul veszik fel ezt a nagy állami fizetést? Miközben az állam, a kormányzat intézkedéseit támadják és tiltakoznak ellenük. Úgyhogy éljenek meg a tagok befizetéseiből vagy ha olyan nagyon bátrak, akkor fizetés nélkül is szervezhetik a sztrájkot. Mi lesz, ha ez történik?
- Nem hiszem, hogy ilyen Európában idegen gondolatokat forgatna bárki is a fejében.
- Ezek szerint Ön még bízik az együttműködésben és abban, hogy előbb-utóbb mégiscsak fölfedezi a kormányzat, hogy léteznek szakszervezetek és velük van egyeztetési kötelezettségük.
- Én tudom, hogy ezt tudják, tehát fölfedezésről nem lesz szó. Egy számomra elfogadhatatlan érvük van arra, hogy a jelenlegi helyzet miért alakult ki. Úgy tudom, hogy meg kívánják változtatni a jelenlegi társalmi párbeszédrendszert, és azt gondolják, hogy a mostani törvényes fórumokat működtetése nem összeegyeztethető ennek az új rendszernek a felállásával. Szerintem ebben tévednek, de gondolom már nem sokáig halogatható a szóba állás a társadalmi szervekkel, illetve a szakszervezetekkel.
- Meddig vár türelmesen?
- Ha elmúlik a kánikula és mindenki felfrissül, akkor asztalhoz hívjuk a tárgyalópartnereket. Ezt egyébként már most is többször megtettünk, de eddig nem érkezett rá válasz. Azonban biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb odajönnek az asztalunkhoz, meg mi is az övékhez.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Varga László a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke
Bolgár György: - A mai Népszavában megjelent egy fizetett hirdetésük, Tiltakozunk címmel és ebben többek között idéznek a nemzeti együttműködés nyilatkozatából: „Legyen, béke, szabadság és egyetértés”. Azt írják, hogy „egyetértünk, de tiltakozunk, mert semmibe veszik a mi békénket, a mi szabadságunkat és felülről ránk kényszerített jóakarattal megfosztanak bennünket az egyetértés lehetőségétől. A közszolgálatokban felkészült, törvénytisztelő, hazaszerető magyar emberek a magyar emberekért dolgoznak, elvárjuk, hogy ennek megfelelően bánjanak velünk.” Hogy bánnak Önökkel?
Varga László: - Nézze, én azt gondolom, hogy többek között az Önök rádióján, sőt ebben a műsorban is szó volt már arról, hogy a parlament, illetve az új kormány megalakulása óta milyen komoly munkajogi szabályokat hoztak vagy változtattak meg anélkül, hogy tárgyaltak volna bárkivel az érintettek közül, anélkül, hogy összehívták volna az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Ez nem nemzeti együttműködés, hanem, ahogy mi fogalmaztunk ebben a tiltakozó nyilatkozatban, kényszerített egyetértés, ez pedig elfogadhatatlan.
- Jobb lett volna, ha a kormány formálisan megtartja az egyeztetés fórumait és leül Önökkel tárgyalni, aztán minden ellenvélemény ellenére úgy dönt, ahogy dönt?
- Nézze, én azt tudom mondani most már 12 éves országos szakszervezeti vezetői tapasztalat után, és ebben benne van a korábbi 4 éves Fidesz-ciklus és 8 év szocialista irányítás is, hogy soha nem volt még olyan érdekegyeztető megbeszélés, bármilyen feszült is volt a gazdasági helyzet, hogy ne tudtak volna a szakszervezetek alakítani a kormányzati szándékon. Ha nincs tárgyalás, akkor ez gyakorlatilag lehetetlen, és ez elfogadhatatlan.
- Azt mondja, hogy a személyes érintkezés során nem lehet annyira semmibe venni a tárgyaló felet, mondjuk a szakszervezeteket, hogy utána valamit el ne fogadjanak abból, amit ők mondanak, ezért a legegyszerűbb nem is találkozni velük?
- Így van. Ez nem csak a szakszervezetekre igaz egyébként, hiszen az olyan fórumok, mint például az Országos Közszolgálati Tanács vagy az Országos Érdekegyeztető Tanács, amiknek az összehívását mi hiányoljuk, 3 oldalú fórumok. Az országos közszolgálat területén ott vannak az önkormányzati szövetségek, az OÉT-ban pedig ott vannak a munkáltatói szövetségek, és ez a hármas párbeszéd még a legkeményebb viták esetén is közelebb vitt a megoldáshoz és elviselhető döntések születtek.
- Gondolom Ön Gaskó Istvánnal nem a legszorosabb baráti viszonyban van, legalábbis politikailag nem féletlenül állnak nagyon közel egymáshoz, de ebben a műsorban jó egy órával ezelőtt ő is azt mondta, hogy remélhetőleg a kánikulai napok elmúltával a kormány belátja, hogy le kell ülnie egyeztetni a szakszervezetekkel és bár még a gördülő sztrájkot sem tartja elképzelhetetlennek, szerinte ez lesz a jövő útja. Önben is van ilyenfajta bizakodás?
- Én azt gondolom, hogy belátással lesz a kormány. Már csak azért is belátással lesz, mert erre kötelezik elvileg a jogszabályok, de erre kötelezi az az EU-s tér is, aminek mi rövidesen soros elnökei leszünk, és ebben az esetben a Európai Szakszervezet Szövetség is figyel azokra az országokra, illetve az ott folyó szakszervezeti munkára, amelyek soros elnökök. Egyébként hadd legyen egy megjegyzésem, Gaskó úrral és a Ligával mi nem másképp láttuk a dolgokat, vagy többnyire nem másképp látjuk, hanem más akciókat szervezünk, és ez jelentős mértékben abban különbözik, hogy a közszolgálatok mint esküt tett állami alkalmazottak és az ott dolgozó szakszervezeti tagok akciólehetősége más, mint a versenyszférában.
- Tehát a közszolgálatban nem olyan könnyű sztrájkot hirdetni. Se gördülőt, se állót, se semmilyent.
- Így van, nem könnyű. Azért nem könnyű, mert a munkajelleg olyan, hogy minimális szolgáltatási kényszert ró minden tevékenységi körre. Gondoljanak a hallgatók az egészségügyre, vagy tanév esetén az oktatásra. Ezek olyan típusú sztrájkokat, mint a termelőüzemek vagy a közüzemek, semmilyen módon nem tesznek lehetővé. Nyáron a közszolgálat nagy intézményhálózata egyébként is általános szabadságon van, hiszen a legtöbb intézmény az oktatás területén van a közszolgálatban. A nyári szünetben sztrájkolni vagy akár sztrájkot hirdetni értelmetlen. De mi az elmúlt 20 évben mindig is a tárgyalásos megoldáskeresés pártján voltunk, mert azt gondoljuk, hogy a sztrájk is csak egy eszköz a tárgyalás kikényszerítésére.
- A tiltakozásukban azt írják, hogy tízezreket fenyeget az indoklás nélküli elbocsátás veszélye, és felsorolják azt is, hogy az elbocsátandókat 98 százalékos különadóval fenyegetik a 2 millió forintos határ fölött, vagyis ezek olyan súlyos kérdések, amelyek gyakorlatilag a tagságukból bárkit érinthetnek, és nem is keveseket. Ha mégsem sikerül a kormányt a nyár végén tárgyalóasztalhoz kényszeríteniük vagy csalniuk, vagy egyszerűen csak együttműködésre ösztönözniük, akkor még ilyen nehéz helyzetben is, a közszolgálatban is elképzelhető a sztrájk?
- Sok minden elképzelhető, ugyanakkor, ami miatt Ön keresett meg engem, az a Népszavában megjelent tiltakozó nyilatkozat.
- Ebből arra következtetek, hogy egyelőre a tiltakozásnál tartanak.
- Így van, ez szövetségi tanácsülési határozatként született meg, összehívtuk az ügyvivői testület, az alelnök kollégáimmal együtt a kibővített szövetségi tanácsi ülést, és feltettük a kérdést a kollégáknak, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben. A tiltakozó nyilatkozat kiadását választották, és abban maradtunk, hogy szeptember elején egy következő szövetségi tanácsülésen a kormány magatartásától függően fogjuk eldönteni a továbblépést. Erre a nyilatkozatra, amit egyébként elküldtünk a parlamenti képviselőknek is, nagyon érdekes válaszokat kaptunk. Egy szocialista képviselő a szemünkre hányta, hogy sokkal agresszívabbak voltunk, amikor mondjuk a különböző juttatások megvonásával kapcsolatban sztrájkbizottságot szerveztük. A jelenlegi kormány, illetve emlékszem rá, annak idején, amikor a Horn-kormányt váltotta a Fidesz-kormány, akkor is mindig azt vetette a szemünkre, hogy sokkal agresszívabbak vagyunk a Fidesz-kormánnyal, mint a szocialistával, miközben, még egyszer mondom, a közszolgálat szakszervezete a mindenkori kormánnyal szeretne tárgyalni. Mert azt gondoljuk, hogy a mindenkori kormány és a munkavállalók együttes feladata és felelőssége, hogy a társadalomnak biztosítsák a közszolgáltatásokat. Én remélem, hogy ezt megérti a jelenlegi kormány is.
- Nemcsak a közszolgálatban dolgozók munkahelye forog veszélyben, hanem a szakszervezetek közös üdülővagyonából létrehozott nemzeti üdülési alapítvány is. Ott is ez a tárgyalás nélküli módszer működött és a szakszervezetek megkérdezése nélkül alakítják ezt át gazdasági társasággá. Ezzel mi a problémájuk? Az, hogy nem kérdezték meg Önöket, vagy ennél súlyosabb a dolog és nem kevés pénzről van szó?
- Nézze, a dolog súlyosabb, de azt kell hogy mondjam, a szakszervezeteknek vagy akár a SZET-nek nem a vagyonáról van szó, hanem a tagságnak és a munkavállalóknak egy lehetőségéről, ami fölött a szakszervezetek így elveszítik az ellenőrzési lehetőséget.
- A szakszervezeteknek volt szerepük abban, lehetőségük, hogy beleszóljanak.
- Mi átadtuk a vagyont és a kuratórium működésén keresztül erre az üdülővagyonra, illetve az üdülővagyonra alapozott és jól kialakított üdülésicsekk-rendszerre rá tudtunk tekinteni, hiszen mindegyik alapító konföderáció egy kurátort delegálhatott, aki tényleg tudta ellenőrizni ezt a tevékenységet.
- A munkavállalók érdekében. Ugye ez volt a céljuk, hogy nekik segítsenek vele?
- Természetesen. Ugyanakkor itt van egy nagyon egyszerű jogi kérdés, az alapítványokat a Polgári törvénykönyv szabályozza. A Ptk. egyértelmű, az alapítók nélkül nem lehet átalakítani vagy akár megszüntetni sem lehet az alapítványt, illetve azt is kimondja, hogy nagyon indokolt esetben lehet állami jogalkotással ezt elérni. Mi megkérdeztünk komoly alkotmányjogászokat, jogi szakértőket, és itt semmilyen indokolt eset nem áll fenn. A hat konföderáció el fogja dönteni, hogy mit tud és akar tenni, én azt sem tartom kizártnak, hogy egy polgári peres eljárás keretében támadjuk meg ezt a kormánydöntést.
- Mert, ha kiveszik ezt az Önök kurátorainak ellenőrzése alól és gazdasági társasággá alakul ez az alapítvány, onnantól kezdve Önöknek nincs beleszólása, belelátása?
- Így van. Gondolom, Önt is és hallgatókat is lehet, hogy meglepi, az éves forgalmát tekintve az 5-6. legnagyobb forgalmú magyar cégnek tekinthető ez az alapítvány, hiszen 50 milliárdos üdülőcsekk-forgalma van, és az ebből képződő 7-10 százalék közötti profitból pedig nagyon komoly, már most az első félévben 3 milliárdhoz közelítő szociális üdültetést végez. Szakmunkástanulóknak, nyugdíjasoknak, munkanélkülieknek, illetve halmozottan hátrányos munkavállalóknak. És én azt gondolom, hogy ez egy olyan társadalmi cél, ami a kormánnyal mint egyik alapítóval történő közös működtetővel együtt a hat szakszervezet érdeke is, hogy alapítványi formában maradjon.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Demszky Gábor, főpolgármester
Bolgár György: - Nem tudom, látta-e már azt a nyílt levelet, amelyet Tarlós István intézett Önhöz?
Demszky Gábor: - Beolvasták nekem, mert szabadságon vagyok, tehát még nem olvastam.
- Nem tudom, azt a részt is olvasták-e, legalábbis az országos sajtószolgálatnál így jelent meg, a levél végén, hogy a kiadó a miniszterelnökség. Ezt nem olvasták föl?
- Ezt már nem, a lényegre koncentráltak a kollégáim.
- Tarlós István, mint a Fidesz főpolgármester jelöltje, ír Önnek egy nyílt levelet, és a levél kiadója a miniszterelnökség.
- Ezt inkább a sajtónak kellene kommentálnia, én inkább az érdemi részére szorítkoznék ennek az ügynek, mert az sokkal fontosabb. Tehát metró-ügyben ír nekem. A metró továbbépítése, a második ütem megépítése nagyon sok újpalotai és zuglói polgárt érint, és tulajdonképpen az egész levél az én véleményem szerint arról szól, hogy az Orbán-kormány és az új fővárosi vezetés tovább akarja-e építeni a metrót egészen a Bosnyák térig - ahogy azt egy törvény előírja és egy szerződést is kötöttünk erről az előző kormánnyal. Tehát ezt a kérdést meg akarják kerülni és nem akarják semmiképpen kampánykérdéssé tenni, mert ezzel tulajdonképpen egy egész nagy városrész, legalább Budapest egyötödének támogatását elveszítik, azokét, akik várják ezt a vonalat.
- Most az egész ügyet az robbantotta ki, hogy a kormányzati kommunikációs államtitkárság egyik munkatársa rosszat szólt a Blikknek, és azt mondta, hogy a második szakaszra már nem fognak pénzt adni. Ezt utána mindenféle kormányzati tényező úgy cáfolta, hogy a 4-es metróépítkezést be fogják fejezni, de arra senki nem adott egyértelmű választ, hogy ezt úgy kell-e érteni, hogy folytatják a második szakaszt, és azzal együtt fejezik-e be az elsőt vagy sem. Pontosabban, hogy az első után befejezik-e a második szakaszt is. Tarlós István levelében is az áll, hogy igenis, mi be fogjuk fejezni, be akarjuk fejezni a metró építését, csak nincs kimondva egyértelműen, hogy a második szakasszal együtt-e vagy sem.
- Tulajdonképpen Ön most ugyanazt mondta el más felvezetésben, amire én is utaltam, tehát, hogy ezt a kérdést, hogy lesz-e második ütem, mindenáron el akarja kerülni a Fidesz. Helyette mindenféle populista butaságokat összehordanak orosz államadósságról és egyebekről, holott ez az igazi kérdés, és ezzel kapcsolatban nekem van egy nagyon fontos érvem, amire érdemes talán nekik is figyelni. Az Európai Bizottság regionális részlege döntött arról, hogy az első ütemre, az első szakaszra 180 milliárd forintot ad Brüsszel. Ez ugye nem a magyar adófizetők pénze, hanem támogatás. Ugyanennek a vezetői azt is közölték velem, hogy a második ütemre az első ütemből megmaradt 60 milliárd forintot ők szívesen odaadnák azért, mert ők egy közlekedési rendszert támogatnának. Tehát a második ütemet is támogatják, a harmadikat is és a negyediket is.
- Tehát az új-budai részen is meghosszabbítható volna.
- Így van, azt is támogatják, azért, mert közlekedési rendszerfejlesztést akarnak támogatni, ez az eltökélt szándékuk. Igaz, hogy a magyar oldalon ehhez elő kell teremteni a pénz, mert a 60 milliárd nem elég, körülbelül 160 milliárdra lenne szükség a jelenlegi becslések szerint. Ennek a fővárosi része megvan, tehát bele van kalkulálva a következő évi tervekbe.
- Ez körülbelül mennyi?
- A pontos összeget most nem tudnám mondani, általában az eddigi arány 80-20 százalék volt, de most ez az arány megváltozik a második ütemre vonatkozólag és nagyjából fele-fele lenne a második ütem terhe. Ezt mi vállaltuk és a főváros teljesíteni is tudja a következő években. Az a kérdés, hogy a kormány akarja-e, tehát vállalja-e a második ütemet. És ezt mindenáron meg akarja kerülni a Fidesz a kommunikációjával, inkább orosz államadósságról beszélnek.
- Ön már másodszor említi ezt az orosz államadósságot, és a hallgatókat fel kell világosítanom, hogy Tarlós István levelében van egy olyan passzus, hogy a város legalább 5500, nem 1500, hanem 5500 napja nem tudja, hogy az MSZP-SZDSZ vezetés miért nem engedte az orosz államadósság terhére megépíteni a 4-es metrót? Ez a városi legenda valóban régóta él, de akkor válaszoljon rá. Miért nem engedte?
- Ez valóban nemcsak legenda, ennek volt valóságalapja ’90 és ’94 között, amikor ez a kérdés valódi kérdésként felmerült. Akkor az orosz állam az államadósságot nem tudta megadni, ami azóta már nincs, innen keletkezett a probléma. Viszont volt szabad kapacitása a moszkvai és a leningrádi metróépítőknek arra, hogy megépítsék a metrót, amit meg is tudtak volna építeni az orosz technológiával. Ők tulajdonképpen ezt a kapacitást árulták nekünk, azt akarták elérni, hogy vállaljuk be azt, hogy orosz metrót építünk 4. metróként. Azonban, és itt most nem kell közgazdásznak lenni, hogy a következő logikát megértsék a hallgatók: ha az oroszok akkor, abban a helyzetben - nem a mai Oroszországról van szó, hanem az akkori Oroszországról - nem voltak képesek megadni az államadósságot, mert nem volt pénzük, akkor a metróvonalat tudták-e volna finanszírozni? A válasz erre az, hogy nem, nem tudtak pénzügyi garanciát sem hozni ehhez a bizonyos metróépítéshez.
- Tudniillik annak a metróépítő cégnek valakitől meg kellett kapnia a fizetséget, és csak az orosz államtól kaphatta volna meg, hiszen az államadósság terhére számolták volna ezt el.
- De az orosz államnak nem volt pénze, mert ha lett volna pénze, akkor megadta volna az államadósságot. Erre mondtam, hogy ehhez nem kell közgazdásznak lenni, ezt egy háziasszony is érti. Tarlós Istvánnak ezt kellene megérteni, és ha tőlem ezt nem fogadja el, akkor azt javaslom, hogy tárgyaljon erről egy szakértővel, Atkári Jánossal, aki most a Pénzügykutatónál dolgozik, és aki ezt az egészet, hogy is mondjam, végigmenedzselte és végigélte mellettem. Ő fel tudja világosítani, hogy ez egy nagyon nagy hazardírozás lett volna, amiről akkor derült ki, hogy hazárdjáték, amikor nálam jártak a metróépítők, nálam járt az orosz nagykövet. És azt kérdezte tőlem az orosz nagykövet a tárgyalás végén, hogy ő most már mindent ért, megépítjük maguknak a metrót, de ki fog ezért fizetni? Ez volt a poén. Azt akarom mondani, hogy nem szeretem hallgatni ezt az orosz államadósságot újra és újra, ez egy populista érv, mert ennek az államadósságnak nem volt fedezete.
- Volt egy ajánlat, csak éppen annak a konkrétumai hiányoztak.
- Az volt az ajánlat, hogy megépítik a metrót és mi fizessük.
- Igen, miután ők elvégezték a munkát, fizesse meg a vevő.
- Így van.
- Arra meg nem adtak garanciát, hogy ezt valóban az orosz állam fogja kifizetni.
- Nem tudtak. Mi azt mondtuk, hogy hozzanak nemzetközi bankgaranciát, de nem tudtak hozni, ez a tény.
- Visszatérve még egy-két mondat erejéig a 4-es metróra, Ön tehát azt mondaná, hogy az volna az anyagilag is ésszerű, meg természetesen az építkezés szempontjából is ésszerű megoldás, ha folytatnák a Keleti pályaudvar után a 4-es metró következő szakaszának építését. Ehhez a még nem lehívott brüsszeli támogatási pénz is újból megszerezhető volna, ráadásul összességében ez a 160 milliárd forint nem is olyan óriási kiadás a következő, mondjuk 4 évre, hogy ne lehetne vállalni, főleg, ha ezek szerint a felét a főváros már be is ütemezte.
- A főváros beütemezte, de nem 160, hanem csak 100, mert 60 ugye...
-… Igen, az jönne az uniós pénzből.
- Hogy 60 vagy nem 60, ez az euróárfolyamától függ. De nagyságrendben körülbelül ennyi.
- De ha tovább romlik a forint, akkor lesz az 70 is.
- Így van. És az a másik fontos érv, hogy amíg itt vannak a fúrópajzsok és itt van ez a konzorcium, amelyik építette az első ütemet, és amivel ugye nagyon sok vitánk volt és sok baj volt, egy jobb ajánlatot, egy olcsóbb ajánlatot tudnak tenni erre a metróépítésre, mint bárki más. Egyszerűen azért, mert itt vannak a pajzzsal és mindennel együtt, tehát itt még ez a lehetőség nyitott. Ha levonulnak, akkor ez a lehetőség történelmileg múlik el. Nem lesz újra egy olyan helyzet, amikor 60 milliárd is van, meg konzorcium is van, amelyik viszonylag olcsón tudná vállalni az építést, azt feltételezem. Persze újabb pályázatra lenne szükség, és ezt azok sínylik meg leginkább, akik ezen az óriási lakótelepen laknak vagy ebből az irányból közlekednek.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Vértes Árpád, Hévíz független polgármestere
Bolgár György: - Ma olvastam a Magyar Nemzetben a kérdést, hogy Hévíz vajon erősebb-e a magyar államnál. Ezt azért kérdezik, mert a hévízi önkormányzat nem volt hajlandó meneszteni a Hévízgyógyfürdő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját, annak ellenére, hogy a többségi tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., vagyis a magyar állam és mögötte a magyar kormány ezt kezdeményezte. Szóval, szembefordultak a kormánnyal, meg az állammal. Miért történt ez?
- Szó sincs arról, hogy mi szembefordultunk velük. Tulajdonképpen itt volt Nagy Róza Hévízen, akit a Matolcsi úr is megvédett.
- Elnézést, hogy közbevágok. Csak azért, hogy a hallgatók is értsék, a jobboldali sajtó hetek óta támadja a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárát, Nagy Rózát, aki korábban a hévízi gyógyfürdőnél volt stratégiai igazgató. Nem tudom, hogy miért támadják, de ez a dolognak kölcsönöz némi pikantériát, hiszen ezek szerint kettős tűz alatt vannak. Miért lehet ez így?
- Ezért mondom, hogy mi nem a kormány ellen vagyunk, de úgy gondoljuk, hogy az ártatlanság vélelme mindenkinek kijár. Mi meg vagyunk elégedve dr. Hegedűs Lajos úrral is, és természetesen Nagy Róza államtitkárasszonnyal is. Hiszen csodálatossá tették a hévízi tavat, létrehoztak egy sportcentrumot és minden olyan dologban részt vettek, ami a város javát szolgálja. Ezenkívül dr. Hegedűs Lajos, a Hévíz Turizmus Marketing Egyesület elnökeként vendégeket is hoz, és a szobakiadók is nagyon meg vannak elégedve. Őt a sportkör is támogatta, minden igazgató is és mi, az önkormányzat is támogattuk. Pedig ő pályázat útján nyerte meg ezt az igazgatói állást, termesztésen titkos szavazással. Én egy másik főorvos urat küldtem oda, aki a kórházban dolgozott évtizedeken keresztül. Tehát mi azt sem tudtuk, ki a Hegedűs Lajos úr, de nagyon meg vagyunk elégedve a munkájával. Ez egy félreértés, hogy mi az állam ellen fordultunk. Természetesen nem így van, hiszen bűnt követnénk el, ha ellene lennénk.
- Igen. Természetesen Önöknek nem érdeke az, hogy szembeforduljanak az állammal, én ezt csak kicsit kiéleztem, de azért mégis van egy konfliktus. Hiszen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amely egy állami társaság, többségi tulajdonosként kezdeményezte a hévízi gyógyfürdő ügyvezető igazgatójának fölmentését. A hévízi önkormányzat pedig úgy gondolta, hogy a maga 25 százalék plusz egy szavazatával ezt nem hagyja jóvá, vagyis megakadályozta a felmentést. Miért döntöttek így?
- Azért, mert mi ismerjük az igazgató úr munkáját. Szinte le sem jöttek megnézni, hogy mit csinál, csak nagyon ritkán a Tuboly urat kiküldték Zalaegerszegről. Hogyan tudják így megbecsülni vagy megfigyelni, hogyan dolgozik, mit dolgozik, mit tett a város és az ország érdekében? Tulajdonképpen érthetetlen a számunkra, hogy miért nem hívtak fel bennünket vagy miért nem ültek le velünk megbeszélni ezt a dolgot. Ez úgy jött nekünk, mint égből a villámcsapás.
- Magyarán Önökkel nem közölték, hogy ez a szándékuk, hanem egyszerűen csak beterjesztették?
- Igen, beterjesztették. Én akkor tudtam meg, amikor Manninger Jenő és Papp Gábor sajtótájékoztatót tartott, hogy csütörtöktől már nem dolgozik az igazgató úr. Bár előtte már a HírTv is közölte…
- Egyes orgánumok nagyon jólértesültek.
- Ezután én felhívtam az igazgató urat és a többségi tulajdonost, és mondtam, hogy üljünk le. Ugyan leültünk tárgyalni, de már kész tények elé voltunk állítva. Én azt mondtam, hogy nekem van egy szavazatom, és a képviselő-testület majd eldönti, hogy mi legyen.
- Mi lesz ennek a döntésnek a következménye, az ügyvezető igazgató hivatalban marad az MNV Zrt. akarata ellenére?
- Mi örülnénk, ha tovább dolgozna az igazgató úr, hiszen 5 évre szól a megbízatása és nem követett el olyat, ami ártott volna a városnak vagy a tórendszernek, vagy bárminek, sőt nagyon jól dolgozott.
- A Magyar Nemzet hírbe hozta őt valamiféle ügyészségi, rendőrségi vizsgálattal, és valamilyen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel.
- Ezzel már nagyon régen hírbe hozták mindkettőjüket.
- Mármint úgy érti, hogy Nagy Rózát is?
- Igen. De tanúként hallgatták ki mindkettőjüket. Nagy Róza nevét is mondták a televízióban, és tulajdonképpen Hegedűs urat is kihallgatták tanúként, de semmit nem találtak, de a vizsgálat végét meg kell várni. Ebben a hónapban befejeződik ez a nyomás is. Mindenkit fel lehet jelenteni, olyan ember nincs, hogy ismeretlen tettes. Bárkit fel lehet jelenteni, hogy kannibál vagy emberevő, aztán vizsgálgatják az ügyet, és a vizsgálat végét meg kell várni.
- Végül is Ön szerint milyen érdekek állhatnak a háttérben, kinek nem tetszik a jelenlegi, illetve részben a múltbeli vezetés? Ha nem az államnak meg a kormánynak van ezzel problémája, akkor kinek, mi baja lehet velük?
- Ezt nem nehéz kitalálni, csak nézzük meg, hogy ki tartotta a sajtótájékoztatót.
- Vagyis egyes fideszes képviselőknek szúrhatják Önök a szemét?
- A Papp Gábor úrnak nem tetszik, aki ott tulajdonképpen szintén képviselő, de azt nem tudom, hogy miért.
- Lehet, hogy ez egy házon vagy párton belüli harc?
- Igen, egy kicsit talán ilyen íze van a dolognak, amit én nem is értek megmondom őszintén. Nem jó, ha valahova beteszi a lábát az ilyen egymás elleni harc, meg pártpolitika. Legyen párt, de akkor mindenki ott pártoskodjon. Azonban, ha egy önkormányzatnál, egy családnál nincs békesség, akkor nem tudunk fejlődni. Tehát ahelyett, hogy egymás ellen küzdenek az emberek, inkább össze kellene fogni a város érdekében. Egyébként a város érdeke az ország érdeke is kellene hogy legyen, hiszen Hévíz egy világhíres fürdőváros, és Budapest után a legtöbb férőhelyet tudja biztosítani. Tehát fogjunk össze országosan, szépítsük, építsük a várost és szeressük egymást gyerekek, ez a jelszó.
- Ez jó jelszó, főleg röviddel az önkormányzati választások előtt, de nem lehet, hogy például az Ön székére is játszanak?
- Eddig is néha játszottak rá, de azért én úgy érzem, hogy 16 év alatt mindent megtettem a város érdekében. Hiszen városházát, járdákat, utakat, templomokat építettünk és így tovább. Tehát csak körül kell nézni és látható, hogy én mindent megtettem, és még pénzünk is van a bankban, pedig 50 millió forint mínusszal vettem át az elődömtől a várost. Azt kívánom, hogy ha valaki a helyemre kerül, csinálja jobban.
- De azért leginkább azt kívánja, hogy hagyják Önt békében dolgozni, és ha megvan a bizalom a városban Ön iránt, akkor maradhasson polgármester, nem?
- Én csak annyit mondok, hogy meg kell nézni például Balatonfüredet. Ott vannak szocik, vannak fideszesek, mint például a polgármester úr, és leverték szinte az egész várost. Mint mondtam, csak békességben lehet egy várost vezetni. Ahova a politika beteszi a lábát egy önkormányzatnál, ott gondok vannak. Ez egyébként családon belül is így van. Tehát lehet politizálni, de nem bent és elsősorban a város érdekeit kell szolgálni, és nem tönkretenni azt.
***
A Galamus híreiben az ügyről:
Költözés plusz
Nem hívták vissza a hévízi gyógyfürdő igazgatóját
Hévízi gyógyfürdő - Az MNV Zrt. továbbra is szükségesnek tartja a vezetőcserét