Vagy az IMF hazudik, vagy Matolcsy

Mint már többször elmondtam, nem vagyok gazdasági újságíró és közgazdász sem, tehát e tekintetben polgártársaim zömével azonos szinten áll a tájékozottságom és az ismereteim. De olvasni, mondatokat és összefüggéseket értelmezni kénytelen voltam megtanulni, többek közt ez a dolgom.

Úgyhogy most erre kérem tisztelt honfitársaimat, legyenek bármely párt hívei vagy csak szavazói.

Mint talán emlékeznek rá, idén május 7-én arról számolt be a Népszabadság, hogy „…már folynia kellene a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval 2008 őszén kötött hitelmegállapodás esedékes felülvizsgálatának, ám a tárgyalások nem kezdődtek el, s erre ebben a hónapban nem is kerül sor. Legutóbb februárban ültek asztalhoz a tárgyaló felek, a negyedéves ütemezés alapján májusban kellene újra áttekinteni, mire jutott a magyar gazdaság, és hogyan tervezi tovább a programját a kormány. A hitelnyújtók küldöttségeinek azonban nincs kivel tárgyalniuk. A Bajnai-kormánynak hetei vannak vissza, érdemi döntéseket már nem hoz, az új kormány pedig még nem állt fel, így azt sem tudni, kivel kell majd asztalhoz ülni. A kormányalakítás menetrendje szerint május végén tehetik le esküjüket az új miniszterek, vagyis legkorábban júniusban kezdődhetnek meg az egyeztetések.”

Július lett belőle.

Az IMF-delegáció július 6-a és 17-e közt járt Budapesten, hogy az Európai Bizottsággal (EB) és a magyar kormánnyal együtt elvégezze a „pénzügyi segítségnyújtásról szóló megállapodás végrehajtásának sorrendben ötödik felülvizsgálatát”.

A HVG július 14-ei, szerdai cikkében még azt írta: „Néhány napja folynak a megbeszélések a Christopher Rosenberg vezette húszfős IMF-EU-küldöttség és a Varga Mihály-Matolcsy György vezette magyar kormánydelegáció között a Magyarországnak korábban nyújtott és októberben lejáró 20 milliárd eurós készenléti hitelkeret decemberig történő meghosszabbításának, illetve 2011-től, egy újabb, úgynevezett elővigyázatossági hitelmegállapodás megkötésének gazdaságpolitikai feltételeiről.” „Információk szerint az IMF-EU duó legfontosabb követelése, hogy a magyar kormány nyilvánosan kötelezze el magát a GDP 3 százalékánál kisebb jövő évi deficitcél mellett. A Valutaalap felhívta a figyelmet, ez azért is elengedhetetlen, mert Magyarország számára éves szinten 150 milliárd forint adósságszolgálati többletterhet eredményezett, amikor a választások után – az emlékezetes Kósa-beszéddel és az azt kísérő kormányzati kommunikációval – a kabinet néhány napig kétséget hagyott afelől, hogy maga is ’kőbe vésettnek’ tekinti a nemzetközi szervezetek és az előző kormány által közösen erre az évre meghatározott 3,8 százalékos államháztartási hiányt.”

Az IMF küldöttsége már szombaton úgy döntött, hogy visszatér Washingtonba, de előbb kiadott egy szokás szerint szűkszavú és diplomatikus közleményt arról (majd két heti, intenzív tárgyalás után), hogy „a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokon ugyan sok a közös alap”, de „számos kérdés nyitva maradt”. Ők ezért hazamennek, és onnan törekszenek „a fennmaradó nézeteltérések áthidalására". És itt jön a szövegértelmezés.

Először

Mi az, amit a nemzetközi delegáció rendben lévőnek talált?

Magyarországon jelentős előrehaladást sikerült elérni a gazdasági helyzet javításában a készenléti hitelkeret, a körültekintő makrogazdasági politika és a pénzügyi szektor szabályozásának szigorítása révén. Az IMF megállapítja: júniusig nagyjából megfelelően teljesült a készenléti hitelkeretről szóló megegyezésben foglalt célok teljesítése mennyiségi és szerkezeti szempontból egyaránt.”

Ne felejtsük el: februárban jártak itt utoljára, tehát amikor arról beszélnek, mi történt júniusig, akkor nem az Orbán-kormány munkásságát dicsérik. Ez a kormány ugyanis május 29-én alakult meg, és a júniusi tevékenységéről mit sem tudunk. Mi sem, nyilván az IMF sem. Mindössze Orbán 29 pontos beszédét hallottuk, meg azt, hogy egyetlen pontjáról intenzív tárgyalásokat folytatnak a kormány képviselői (hol ez, hol az), ez a pont pedig a bankadó. Folynak persze más, bizonyára rendkívül fontos, ám nem gazdasági típusú munkálkodások is a magyar parlamentben, de ez látszólag a fideszes képviselők egyéni iniciatívájára történik. A kormánynak még ehhez sincs köze. Tehát az IMF biztosan nem az Orbán-kormányt dicsérte.

Mit ír ezzel szemben Matolcsy György az IMF–EU-küldöttség távozására reagáló közleményében? Ezt:

A magyar kormány az IMF és az EU küldöttségével folytatott tárgyalásai során őszintén és nyíltan feltárta az első félévi elhibázott költségvetési gazdálkodásból fakadó súlyos problémákat. Az IMF és az EU küldöttségei mindezek alapján elismeréssel méltatták az új kormánynak a korábbi hibák kiigazítása érdekében tett tekintélyes lépéseit.”

Ugye nem értem rosszul, hogy Matolcsy egyrészt azt tudatja a magyar közvéleménnyel, hogy az IMF és az EU delegációjának Matolcsy őszinteségére és nyíltságára volt szüksége ahhoz, hogy tudja, hogy áll Magyarország? Másrészt ugye azt is jól értem, hogy Matolcsy azt tudatja a magyar közvéleménnyel, hogy az a költségvetés volt elhibázott – a Bajnai–Oszkó-féle –, amelyet az IMF rendben lévőnek talált? És hogy harmadrészt azt közli velünk, gyagya állampolgárokkal, hogy a nemzetközi küldöttség elismerte és méltatta a Bajnai-kormány hibáinak kiigazítása érdekében tett „tekintélyes” lépéseiket. És itt jön a másodszor.

Másodszor

Matolcsy tehát azt mondja: „Az IMF és az EU küldöttségei mindezek alapján elismeréssel méltatták az új kormánynak a korábbi hibák kiigazítása érdekében tett tekintélyes lépéseit”, majd így folytatja: „amelyek a bankadó, a végkielégítéseket terhelő különadó és a költségvetési szférában érvényes fizetési korlátozás bevezetésével növelték az állam bevételeit, a 120 milliárd forintos minisztériumi zárolásokkal és a közpénzekkel való takarékos bánásmód betartatását szolgáló költségvetési felügyelők kiküldésével pedig jelentősen csökkentették az állami kiadásokat.”

Ezzel szemben az IMF-közleményben ez áll: „további, nehéz intézkedéseket kell hozni a bevételi oldalon - ahol a pénzintézetek tervezett megadóztatása akadályozza a növekedést és a hitelnyújtást - és a kiadási oldalon is.” Sőt, a IMF-delegációvezető, Christoph Rosenberg Magyarországról való távozásuk után a Reutersnek adott interjújában még azt is mondja: "A nagy feladat a 2011-es év lesz... számos gazdasági kiigazítást kell elvégezni, de ezeket nem rövid távú, piactorzító intézkedésekkel kellene elérni, mint például a bankokra kivetendő különadó". Tehát az IMF ugyanazt mondja, amit szinte minden magyar, nem fideszes szakember: a bankadó akadályozza a növekedést és a hitelnyújtást. Matolcsy tehát nem mond igazat nekünk.

Matolcsy a „tekintélyes” és az IMF által méltatott lépések közt felsorolja a végkielégítéseket terhelő különadót, a költségvetési szférában érvényes fizetési korlátozás bevezetését stb. Az IMF ezzel szemben azt mondja: „Mindezek mellett [nehéz intézkedések a kiadási és bevételi oldalon] át kell alakítani a veszteséges állami nagyvállalatokat, hogy mérséklődjön a költségvetésre nehezedő nyomás.” Egészen biztosak lehetünk benne, hogy az IMF nem az állami vállalatok vezetőinek fizetéscsökkentését és végkielégítésük 98 százalékos adóját értette „átalakításon”.

Szó sincs tehát „elismeréssel méltatásról”, még kevésbé arról, hogy az IMF „tekintélyesnek” tartaná az Orbán-kormány lépéseit. Az IMF valószínűleg a világnak, a pénzügyi és gazdasági világnak beszél, és ott nincs mellébeszéd (legfeljebb diplomatikus fogalmazás), mert mindent azonnal ellenőriznek. Matolcsy meg nekünk, kábítható, hülyíthető állampolgároknak beszél, úgyse értünk hozzá, nyugodtan megteheti, hogy nem mond igazat, sőt az IMF véleményét is meghamisítja.


flickr/chemicalmonkey

Harmadszor

Matolcsy azt írja a közleményében: „A nemzeti ügyek kormánya folytatja a strukturális reformok politikáját a tárgyalópartnerek által fontosnak tartott területeken - így az adórendszer, az egészségügy és a közösségi közlekedés területén is.”

Hagyjuk most a „nemzeti ügyek kormánya” önképet. De okvetlenül szóljon, aki július 17-éig akár egyetlenegy olyan strukturális reformról is hallott, amely az adórendszert, az egészségügyet, a közösségi közlekedést érinti (vagy bármit – a nemzettudaton kívül, mert azt valóban azonnali strukturális reformoknak vetették alá). Ugye az adórendszert érintő változások korántsem tekinthetők strukturálisnak. Az sem, hogy elindították a vonatot néhány megszüntetett szárnyvonalon. Az sem, hogy Matolcsy felvázolt egy gyönyörű álmot („álmok álmodói”) a turisztika és az „egészségipar” fejlesztéséről. (A pálinkafőzést és a disznóvágást is hagyjuk most, már csak azért is, mert az IMF meg az EU, ha tudja, se igen érti, Orbán miért az ősi paraszti társadalomba akarja visszanyomni falusi kortársait). Vagyis nincs mit folytatni. Ahogy a választási kampány időszakában (azaz az elmúlt nyolc évben), most is csak nagylélegzetű terveket és narancsligetes közhelyeket hallunk a Fidesztől. Úgy látszik, itt sem vették még észre, hogy már kormányon vannak. Vagy még nem dolgozták ki azokat a megfelelő nemzeti-vallási ideológiákat, amelyekkel megpróbálják majd lenyeletni a választóikkal azt, amire rákényszerülnek. És amit nem mondtak meg nekik a választások előtt. Egy biztos: az IMF és az EU nem a magyar választó, aki a kedvenc pártjának mindent elhisz.

Kíváncsian várom a hétfőt.

Nem azért, mert kárörömmel tölt majd el, ha igaza lesz annak az elemzőnek, aki a Reutersnek azt nyilatkozta: „Ha nincs meg a nemzetközi pénzügyi szervezetek biztonsági pénzügyi hálója, ez azon a ponton üt meg bennünket, ahol a leginkább fáj… Határozottan számíthatunk a forint gyengülésére hétfőn. Eléggé valószínű az euróhoz viszonyított 10 forintos gyengülés, és senki sem tudja, mennyire lesz ideges a pénzpiacok reagálása.” Nem vagyok se hülye, se fideszes, hogy akkor is a kormány kudarcáért drukkoljak, amikor mindannyian isszuk a kudarcuk levét. Politikai szempontból meg ez egyelőre, úgy látszik, mindegy. Hazámfiai azt se vették rossz néven, hogy a Kósa-Szijjártó-Varga-trió erőteljes manipulációs kísérlete megrendítette a forintot. Az érdekel, hogy ha ez tényleg bekövetkezik, mit mondanak majd a Fidesz-vezérek és az al-ideológusok. Lesz-e merszük szabadságharcot csinálni az újabb kudarcból, a nemzeti ellenállással, a nemzeti önrendelkezés megőrzésével magyarázni az IMF távozását? Lesz-e beszéd arról, hogy ők – a szocialista-szabaddemokrata kormányokkal ellentétben – nem brüsszeliták, nekik nem diktál sem a pénzkapitalizmus alapintézménye, az IMF, sem a nemzeti függetlenségre, sőt a nemzeti létre törő Európai Unió. Ők a nemzeti ügyeket védik, és megvédik. Bármi áron. Ehhez a „bármi áron”-hoz kell a nemzeti együttműködés. A zsebünk, a tudatlanságunk és a hiszékenységünk együttműködése.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!