Tagesspiegel: Orbán populista bújócskája az IMF-fel
- Részletek
- Szemle
- 2013. február 25. hétfő, 03:17
- (hj)
A Der Tagesspiegel című német lap Orbán Viktor harca az IMF ellen címmel közölte Justus Daniels cikkét. A magyar kormányfő populista bújócskát folytat ez nemzetközi hitel körül – ahelyett, hogy megteremtené az égetően szükséges gazdasági növekedést.
Először a pénzügyi piacok helyezték nyomás alá a magyar kormányt. Most a saját lakossága az, amely védekezik a koordinálatlan takarékossági kurzus ellen. Hetente vannak újabb tüntetések Orbán Viktor kormánya ellen. A kormányfő már nem tudja kézben tartani az állami pénzügyeket. De nem akar az IMF-től hitelt, amely a szociális kiadásokat is finanszírozhatóbbá tenné.
Orbán két hete a Barroso EU-bizottsági elnökkel tartott találkozó után nyilatkozott a tárgyalásokról: „Nincs szükségünk hitelre az IMF-től, csak egy rugalmas hitelvonalra.” Ez zavart okozott, mert ilyen hitelt, amelyet az IMF feltételek nélkül ad, Magyarországnak soha nem helyeztek kilátásba.
Nem sokkal ezt megelőzően Orbán világossá tette, hogy mit gondol az IMF-ről: varjúhoz hasonlította a Valutaalapot, amely „a másik varjúnak nem vájja ki a szemét”. Mint mondta, a nemzetközi pénzügyi szervezet is „csak egy bank”, amely rá akarja kényszeríteni Magyarországot az általa (Orbán által) bevezetett bankadó megszüntetésére. Pedig a kormány több mint egy éve maga fordult az IMF-hez egy 15–20 milliárd dolláros hitel ügyében, azóta azonban elutasítja az IMF feltételeit. Most az IMF az együttműködés hiánya miatt jégre tette a tárgyalásokat. Emiatt napról napra láthatólag romlanak a kilátások az ország stabilizálásra.
A magyarországi helyzetről rendszeresen közzétett IMF-jelentés legutóbbi, január végi dokumentumából az derül ki, hogy tovább csökken az ország versenyképessége. Ezért mindenekelőtt a kormány rendszertelen gazdaságpolitikája a felelős. A GDP 80 százalékát kitevő eladósodottság, a tartósan magas infláció és a növekedés hiánya ellen az IMF szerint alkalmatlan reformokkal küzdenek, amelyek mindenekelőtt bizonytalanságot keltenek a befektetők körében. Magyarországot még a kilencvenes években is példamutatónak tekintették a térségben: politikailag stabil állam volt, ahol kedvezőek voltak a feltételek a befektetőknek, és növekedő termelékenység mellett alacsonyak voltak a bérek. Most Magyarország problémás eset.
2011 novemberében maga Orbán volt az, aki az IMF segítségét kérte. Magyarország nehéz gazdasági helyzete miatt már alig tudott pénzhez jutni a nemzetközi pénzügyi piacokon, hogy az adósságait finanszírozza. A minősítő ügynökségek bóvlivá minősítették le az országot. Magyarország azonban profitált a pénzügyi piacok megmentésére hozott nemzetközi intézkedésekből, még mielőtt sor került volna komoly hiteltárgyalásokra. Az amerikai és az európai központi bankok olcsóbbá tett hitelei révén az ország újra könnyebben tudta refinanszírozni magát. Azóta Orbán elutasítja a reformokat, amelyeket az IMF követelt. Amíg folyik az olcsó pénz, a kormányfő nem érdekelt komoly tárgyalásokban, és a nemzetközi pénzintézet elutasításában egyetértésre talál a lakosság körében. Néha jelzi a készségét a tárgyalásra, hogy aztán újra kijelentse, az IMF-hitel feltételei teljesíthetetlenek. A tárgyalások így bújócskává válnak.
Az IMF követelései valóban nagyon eltérnek a kormány politikájától. A kormány egykulcsos, 16 százalékos adót vezetett be, hogy stimulálja a gazdaságot. Amióta minden polgár egyforma arányban fizet adót a jövedelme után, lecsökkentek a bevételek, és a kiskeresetűek számára egyenesen emelkedett az adó, mivel a keresetük addig adómentes volt. A kieséseket a kormány most hektikus intézkedésekkel próbálja kompenzálni: különféle adókat vezet be a bankok és a gazdasági társaságok számára, a csekélyebb keresetek terheinek növekedését a minimálbér csekély emelésével enyhítette. Ám sok pénzügyi elemző és az IMF ezeket az intézkedéseket a mai helyzetben hibásnak tartja. Az IMF azt tanácsolja Magyarországnak, hogy egy régi hibát ne súlyosbítson új hibákkal. Ellenkező esetben nem fog kijönni a recesszióból, amelyben már két éve van.
Mégpedig annak ellenére, hogy Közép- és Kelet-Európában a nemzetgazdaságok már éppen javulóban vannak. Olyan országok, mint Lengyelország, Románia vagy Horvátország elkötelezték magukat egy konszolidációs kurzus mellett, leépítették az adósságaikat és megteremtették az új növekedés feltételeit. Mindennek az egyik alapja az IMF-hez való pragmatikus viszony volt: a valutaalappal egyes országok készenléti hitelekről állapodtak meg. Miközben Közép- és Kelet-Európa szinte minden állama növekedést mutat, Magyarország messze elmarad a várakozásoktól.
Orbán azonban megengedheti magának az időjátékot. Az IMF mindig kész marad a tárgyalásokra, egyoldalúan nem von vissza hitelajánlatot – akkor sem, ha a képviselői a kormány ideológiai kurzusától néha idegesek. A kormány most azt akarja bebizonyítani, hogy képes egyedül beindítani a gazdaságot. Azon az áron is, hogy a gazdasági és politikai bizonytalanság miatt alig van befektetés. Szakértők azonban arra számítanak, hogy már a piacokon jelentkező kicsi sokkok is keményen sújthatják az országot instabil helyzete miatt. Ha beüt a válság, a kormány majd elég pragmatikus lesz ahhoz, hogy megfordítsa a zászlócskáját – hallani az IMF köreiből.
(hj)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
