rss      tw      fb
Keres

Gyurcsány Ferenc évértékelője




Az alábbiakban közöljük Gyurcsány Ferenc február 19-ei, keddi évértékelőjének némileg szerkesztett, kissé rövidített változatát.


MTI/Mohai Balázs

Ha így folytatjuk, a következő miniszterelnököt is Orbánnak fogják hívni
„Ha így folytatjuk, akkor Magyarország következő miniszterelnökét nem Bajnai Gordonnak, nem Mesterházi Attilának, hanem Orbán Viktornak fogják hívni. Pedig minden okunk meglenne rá, hogy véget vessünk Orbán rezsimjének, és elvileg minden eszközünk is megvan arra, hogy Orbánra és rendszerére vereséget mérjünk. Akkor mondom még egyszer: ha így folytatjuk, akkor nem fog sikerülni. Az elmúlt egy év nagy tanulsága, hogy igazi meglepetést nem Orbán kormánya okozott. Őszintén szólva ő már nem tud. A meglepetés, ha van, az az, hogy az Orbánnal szembenálló demokratikus sokaság, benne a választók, a különböző mozgalmak, szervezetek, a média, az értelmiség jelentős része, amely még kellően bátor és elkötelezett, hogy szembe álljon Orbánnal, még nem volt képes megszervezni önmagát, még nem áll készen egy győzelemmel végződő küzdelemre. Márpedig nekünk, ha valamire van hatásunk, akkor nyilván inkább az ellenzék világára van. Olyan naivak nem vagyunk, hogy azt hihetnénk, hogy ezt a kormányt érdekli, hogy mit gondolunk Magyarországról, ő teszi a dolgát.  Mi elmondjuk, hogy mi mit gondolunk, mi megpróbálunk alternatívát mutatni, de ahol igazából nagy felelősségünk van, ahol igazából vannak eszközeink, az a demokratikus ellenzék megszervezése, a küzdelemre való felkészítése, az Orbánnal szembenálló alternatíva felmutatása. Eddigi teljesítményünknél lényegesen több kell.”

Az ország fáradt, túl sok a reményvesztett ember
„De hát hadd kezdjem mégiscsak onnan, hogy hol tart az ország 2013. tavaszán. Nagyon sok újat a tavalyihoz képest nem tudok mondani, legalább is minőségében nem. Amit akkor mondtunk az országról és amilyen várakozásaink akkor voltak, azok ma is igazak, illetve a várakozásaink sajnos teljesültek. De hát országot értékelni jöttünk, a köztársaság állapotáról kívánunk beszélni, ezért nem túl terjengősen, de  foglaljuk össze, hogy milyennek látjuk Magyarországot. Ha röviden kell mondanom, akkor azt mondom, hogy az ország fáradt, sokan, túlságosan sokan reményüket veszítették és az ország életének szinte alig van olyan területe, ahol azt mondhatnánk, hogy legalább egy hajszálnyival jobb, biztatással telibb az élet, mint volt 2010-ben.”

Ez már nem jogállam, hanem önkényuralom: egyetlen ember akarata helyettesíti az alkotmányt
„Régóta folyik egy vita, hogyan is jellemezzük ezt a rezsimet, hogy vajon ez még mindig demokrácia-e, vagy már diktatúra, hogy él-e még a jogállam. Az, ami az elmúlt napokban történt, hogy a korábban gránit szilárdságúnak mondott alaptörvényt, alig egy év leforgása alatt, most éppen negyedszer, hatalmas, 26 oldal hosszú csomagban módosítja ez a kormány, ez talán még ép ítéletüket el nem vesztett jobboldali barátainkat is meggyőzi arról, hogy Magyarország ma már nem jogállam. A jogállam tudniillik azt jelenti, hogy időtállóan eldöntjük, mi az állam működésének, az állam szervezetének a legfontosabb kerete, intézményei, szervezetei, milyenek a hozzájuk fűződő viszonyaink. Ez nyújtja a stabilitást, erre épül a jogrendszer, ehhez igazodunk. Mára kiderült, hogy nem az alkotmányhoz kell igazodni, mert az, ha kell, akár naponta is változik, hanem a folyamatos alkotmányváltoztatás mögött ott lévő politikai hatalmi akarathoz, amely egyetlenegy embernek a hatalmi akarata, úgy hívják, hogy Orbán Viktor. Ahol pedig nem az alkotmány az úr, hanem a személyes akarat, azt nem demokráciának hívják, hanem önkénynek. Magyarországon ma önkényuralom van. Márpedig aki demokráciát akar, aki köztársaságot akar, aki magát demokratának tartja, az egy ilyen rendszerrel csak szemben állhat. Mi nem önkényt akarunk. Mi szabad köztársaságot akarunk, szabad polgárokkal, és akik ezt akarják, azok Orbán bukását kell hogy akarják. Mi azért küzdünk, hogy ez a rendszer megbukjon, és a köztársaságot helyreállítsuk.”

Csökkenő reálkeresetek, csökkenő fogyasztás, csökkenő beruházások, csökkenő foglalkoztatás
„Ez a kormány három évvel ezelőtt reményt ígérve, gazdasági fellendülést ígérve, szociális igazságot ígérve került hatalomra. A magyar gazdaság ma sebezhetőbb, mint 2010-ben. Sokadik negyedéve tart és egyre súlyosbodik a gazdaság teljesítményének zsugorodása. Az ország recesszióban van. Az ország gazdagságának közös tortája folyamatosan csökken. Soha olyan kevés új munkahely nem jött létre az év első hónapjában, mint éppen 2013 januárjában. Soha olyan sokan nem voltak ellátás nélkül munkanélküliek, több mint 300 ezren, mint most. Miközben elvileg nincsen világválság, gyakorlatilag se, miközben persze Európának vannak nehézségei, de Európában sincsen általános válság, Magyarországon csökkennek a reálkeresetek, Magyarországon csökken a fogyasztás, és olyan alacsony a beruházás, hogy a következő években sem lesz növekedés. Olyan kevés lakás épül ebben az országban, kevesebb, mint amennyi 1944-ben épült, amikor  német csapatok masíroztak Budapest, vagy éppen Makó utcáin. Borús jövő elé nézünk. Az az ország, amely befektetésből él, az az ország, amelynek gazdagságát vagy gazdaságát a befektetés, a beruházás húzta, az utolsók között szerepel a lehetséges befektetők célterületei között. Sem beruházás, sem hitel, sem munkahely. Ez egy olyan spirál, amelyből évekig nem fogunk tudni kijönni.”

A magyar gazdasági teljesítmény csökkenésének tempója hatszorosa az európainak: a szegénység és a reménytelenség elképzelhetetlen mélységei
„Mondhatja azt a miniszterelnök, hogy ezt külső hatások okozzák. Részben és csak kisebb részben van igaza. A magyar gazdaság zsugorodása hatszor olyan tempójú, mint az európai recesszió. A miniszterelnök ebben nem mond igazat. Ilyen körülmények között, miközben az elmúlt hónapokban az országot jártuk, a szegénység és reménytelenség általam is már régen látott vagy talán soha el nem képzelt mélységével találkoztunk. Mindig volt szegénység és gyanítom, hogy mindig lesz is. Mindig lesznek emberek és családok, akik a normális emberi élet peremén élnek. Akik napról napra tengetik az életüket. Ha kell különbséget tennem a mai és a sok évvel ezelőtti szegénység között, akkor nem is egyszerűen arról beszélnék, hogy ma több a szegény és mélyebb a szegénység. Inkább arról, hogy korábban volt legalább remény, hogy ebből ki lehet jönni. Ha más nem, az a remény, hogy majd a gyerekemnek jobb lehet. Ma elveszett a remény. Magyarország a reménytelenség országa lett Orbán kormányzása alatt.”

Csak Orbán oligarchái gazdagodnak – a rendszer bevezette az intézményesített korrupciót
„Aki gazdagodik, az Orbán oligarcháinak világa. Mindig volt korrupció és gyanítom, hogy mindig lesz is korrupció mindenhol. De az, hogy a politikai főhatalom és közvetlen környezete, a Fideszes világ belső köre, intézményesült korrupcióval gazdagodik és zár ki mindenki mást, ez új jelenség Magyarországon. Ilyen nem volt.”

Elvették az iskolát a gyerekektől, a szülőktől, a településektől, egyetemre a legmódosabb családok gyerekei jutnak csak be
„Mindeközben az oktatás világában káosz uralkodik, a közoktatás a keresztény-konzervatív reevangelizáció terepévé vált, a tanárok nem tudják meddig lesz állásuk és kitől kapják meg a fizetésüket nem tudják, hogy kik a munkáltatójuk és mit várnak el tőlük. Gyerekektől, családoktól, településektől, szülőktől elvették az iskolát, nincsen hozzá közük, Prokrusztész-ágyba próbálják belekényszeríteni a szabad iskola szabad gondolatát, ami innentől kezdve nyilván nem lesz szabad. Miközben, ha szabad országról beszélünk, természetesen azt is tudomásul vesszük, hogy ezerfajta gondolat van, és ahogy minden család és minden gyerek sokfajta, ezt a sokfajtaságot csak sokfajta iskola tudja közvetíteni. Hogy elveszik az egyetem autonómiáját, hogy mára az egyetemek lényegében a működésképtelenség állapotában vannak. Nem a határán, a működésképtelenség állapotában vannak. Hogy az egyetemek kapuit nem kinyitják, hanem bezárják. Hogy a legmódosabb családokon kívül, szinte senkinek nincsen lehetősége olyan diplomákat szerezni, amely diplomák birtokosaiból rekrutálódik majd hosszabb távon az ország vezető ereje, értelmisége, azok, akik fazont szabnak a jövő Magyarországának.”

Reménytelenség: többen mentek el külföldre, mint 1956 után
„A reménytelenség az oka, hogy több mint félmillió magyar ember külföldön keresett és talált magának munkát. Többen mentek el külföldre, mint 1956 után, és ez ennek e kormánynak a legnagyobb bűne, mert azok mennek, akik a legmozgékonyabbak, a legbátrabbak, a legvállalkozókészebbek. Rendkívül sok köztük a fiatal, akikre igazi szükség lenne ebben az országban, de akik már nem találnak lehetőséget és reményt Magyarországon.”

A koncepciós perek végrehajtóinak: az ő tartójuknál nagyobb gazemberek is megbuktak már
„Közben, nem is alattomosan koncepciós perek folynak ebben az országban. Mindig mondtam, engemet ne féltsenek, én megvédem magam. Meg is védtem. Az utolsó döntés a napokban született, mely szerint aljas, tisztességtelen rágalom volt 2006 őszén, hogy kormányom politikusai, köztük én, a megfélemlítés vagy a bosszú szándékával jogtalan eszközök alkalmazására, használatára biztattam volna a köztársaság rendőrségét. Még Polt Péter ügyészsége sem volt hozzá elég bátor, hogy ebből az ocsmány politikai vádból végül jogilag érvényes gyanúsítást fabrikáljon. A napokban zárták le ezt az ügyet. Ez jó. De tisztességtelen és hazug vád alatt tartják két korábbi miniszteremet, Szilvásy Györgyöt és Szabó Pált. Tisztességtelen és hazug vád alatt tartják Tátrai Miklóst. A demokratikus ellenzék elemi kötelessége, hogy szolidaritást vállaljon azokkal, akiket koncepciós perekben akarnak meghurcolni. És azt szeretném mondani csendben és halkan mindazoknak, akik ebben részt vesznek, hogy tartójuknál, Orbán Viktornál nagyobb politikai gazemberek is megbuktak előbb-utóbb. Az ő tartójuk is meg fog bukni és akkor fognak szembenézni, nem koncepciós eljárással, hanem tisztességes parlamenti és nem parlamenti eljárások sokaságával, ahol minden papírt, minden levelet tüzetesen átvizsgálva reményem szerint az ország előtt bizonyítani fogják, hogy ma egy embertelen, elfogadhatatlan eljárásban, nem is titkolt politikai érdekből embereket tesznek tönkre, sároznak be, csak azért, hogy mocskos foltot ejtsenek a politikai riválisukon. Aki ebben részt vesz, az nem egyszerűen törvényt sért, az legalább olyan gazember, mint a tartója."

Magyarország elszigetelődött: közép-ázsiai despotákhoz dörgölőzik
„Mindeközben Magyarország elszigetelődött. Az egykor ebben a régióban leginkább európai ország mára kelet felé kacsingat. Barátot inkább Bakuban, mint Berlinben vagy Londonban keres. Lelkifurdalás nélkül enged el baltás gyilkost és dörgölődzik közép-ázsiai despotákhoz. Sajnos, tisztességes magyar demokratának ebben a helyzetben, világban szégyellnie kell, nem országát, de kormányát. Be kell vallanunk, hogy szégyelljük ezt a kormányt, és a szégyenünk elég erős ahhoz, hogy ne akarjunk vele együtt élni. Az ország térdre rogyott, a magyar polgárok többsége elvesztette a reményét, kilátástalan helyzetben érzi magát.”

Láttam, milyen az, amikor a csalódott jobboldali sokaság tombol
„Szóval ideje lenne megbuktatni ezt a rezsimet. Én 2002-ben és 2006-ban azok között voltam, akik vereséget mértek a Fideszre, vereséget mértek Orbán Viktorra. Ezen tapasztalataim alapján is azt kell mondanom önöknek, hogy amit most teszünk, ahol most tartunk, az nem lesz elég a győzelemhez, és ami legalább ennyire fontos, nem lesz elég a sikeres kormányzáshoz. Hadd kezdjem az utóbbival csak 2-3 mondatban. Iványi Gábor evangélikus lelkész barátom pár hete azt mondta, hogy a gonosztól megszabadulni egy pillanatra is érdemes. Nem evangéliumi idézet volt, hanem erre a kormányra utalt, hogy akkor is érdemes győzni, ha e győzelem eredményeként létrejövő kormány nem tud tartósan kormányozni. Az evangélium hirdetőjétől egy ilyen mondat szép. Politikustól, szerintem, elfogadhatatlan. De hát mindegyikünk maradjon a kaptafánál. Muszáj érteni, hogy ha a jelenlegi alkotmányos keretek között, a kormánytól független intézmények élére kinevezett pártkatonák sokaságával körülvéve, egy sokszínű koalíciós kormánynak kell kis többséggel a háta mögött kormányoznia, miközben 2014-re valóban áldatlan állapotban lesz az ország, akkor muszáj ezt a kormányt nekünk nagyon félteni attól, hogy nem tudja kitölteni a következő 4 évet. Én egy ennél erősebb kormányt vezettem 2006 után. Láttam, milyen az, amikor a csalódott jobboldali sokaság tombol. Én már láttam, milyen az, amikor nem az egész, csak egy-egy része az államapparátusnak szembemegy a kormányával. El tudom képzelni, milyen az, amikor a jegybankelnöktől a legfőbb ügyészig, a versenyhivatal vezetőjétől a médiafelügyelet vezetőjéig – és akkor nem folytatom – mindenki azon ügyködik, hogy egy kormány bukjon.”

Nem győzni nehéz, hanem kormányozni; Az új kormány Radicová sorsára juthat: Fico megerősödve tér vissza
„Szocialisták és liberálisok koalícióját sokan túlságosan is színes és helyenként veszekedő koalíciónak látták. Ez a koalíció maga volt az unalmas egyszínűség és egyneműség ahhoz képest, ami létrejöhet a Millától a Szolidaritáson át a E14, a szocialisták, a Demokratikus Koalíció és még a jó isten  tudja kinek az együttműködésére épülő kormányként. Az LMP-ről és a Párbeszéd  Magyarországértról nem is beszélve. Kormányozni iszonyatos felelősség. Nem győzni nehéz, az emberes kihívás. Ami utána következek, az a nehéz. Azért sem mindegy, hogy mi történik a következő egy évben, mert ha nem teremtődik meg, ha nem teremtjük meg a későbbi kormányzás feltételeit, akkor Radicová kormányának sorsára fogunk jutni. Annak a szlovák kormánynak a sorsára, amely időlegesen ellenzékbe szorította Ficót, majd egy viszonylag színes kormány képtelen volt végrehajtani programját, és nem maradt más lehetősége, mint átadni vagy visszaadni a helyet Ficónak, aki erősebben tért vissza, mint annak előtte. Aki azt akarja, hogy egy tiszavirág életű kormánya legyen csak Magyarországnak, és utat nyisson Orbán még mainál is erősebb visszatérésének, aki egyébként minden vereségéből csak azt tanulta meg, hogy akkor még nagyobb önkény kell, az játssza csak tovább a politika sokszor kisded játékait, de én nem ezt javaslom.”

A hazugságra épülő politikai konstrukció és program megbukik
„Én a magyar választók szemében hol a hazugság, hol az őszinteség embere vagyok – egyéne válogatja –, de mindenképpen szakértője ennek a témának. Így aztán ebben a témakörben, hoznék egy ritkábban idézett rövid gondolatot Bibótól, aki Az eltorzult magyar alkatban egyebek mellett azt írja, hogy bár lehet a politikában itt-ott hazugságot mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciót, ha úgy tetszik, politikai programot építeni. Ha másért nem, azért érdemes erre az idézetre figyelni, mert miután teljesen világos, hogy a mai rezsim hazugságra épít politikai konstrukciót és programot, törvényszerűen bukni fog. Ez a jó hírem, de ezen már túl vagyunk. Most már nem erről a rezsimről akarok beszélni. Az a rossz hírem, hogy úgy látom, mi a demokratikus ellenzéki oldalon, ide értem mindannyiunkat, csak udvariasan akarok fogalmazni, mi is hajlamosak vagyunk hazugságra politikai konstrukciót és programot építeni. Ha ezt tesszük, és ha ennél maradunk, akkor mi is bukni fogunk.”

Első ellenzéki hazugság: összemosni a korábbi politikai hibákat a mai tudatos önkénypolitikával
„Hadd mondjak összesen hármat. Hazug politikai konstrukció azt állítani, hogy az 1990 és 2010 közötti demokratikus kormányok tévedései és hibái, ezek nemhogy egy lapon, nemhogy egy fejezetben, hanem egy könyvben említhetők Orbán önkényének bűneivel. Aki összemossa a demokratikus politizálás emberi, politikai, intellektuális tévelygéseit, mert vannak ilyenek, azzal a tudatos politikával, amely megfosztja az országot szabadságától és önkényt épít, az besározza azokat a demokratákat, és lefegyverzi azokat, akik az önkény ellenében megszervezhetnék az országot. Ebből az következik, hogy aki nem akarja, nem tudja ezt a különbséget megtenni, az vagy nem érti a politikát, vagy nagyon is érti, és tudatosan Orbánt szolgálja. Muszáj világos választóvonalat húzni tehát a demokraták tévedései és az önkény embereinek bűnei között. Ebben nem szabad engedni egy tapodtat sem.”

Második ellenzéki hazugság: lehet és szabad kiegyezni a Fidesszel
„Ami a második hazugságot illeti: a 20 éves magyar demokráciában az emberek belefáradtak a demokratikus viták sokaságába, békét szeretnének, mondják, megegyezést, egyezzünk ki a Fidesszel, kössünk kompromisszumot.  Demokratikus pártok között lehet és kell kötni kompromisszumot, ez a természetes, a demokratikus jobbközép a demokratikus balközép között szükséges a kompromisszum. Ilyen kompromisszumra épül a nagy német pártok együttműködése és versengése, ilyen kompromisszum révén most is nagykoalíció működik Bécsben, és folytathatnám a sort. De itt nem erről van szó. A mi esetünkben élesen egymással szemben áll egy fajelméletes nemzetkoncepció, a Fidesz és a Jobbik fajelméletes nemzet koncepciója, amely nem egyeztethető össze az emberi méltóság sérthetetlenségére és védelmére épülő nyitott demokratikus nemzetkoncepcióval. Ez két különböző történet. Nem véletlen, hogy a német alaptörvény nem a német nemzeti egység szentségéből indul ki. A német alaptörvény első mondata így szól: „az emberi méltóság sérthetetlen”. „Az emberi méltóság védelme az összes hatalmi ág kötelessége”, folytatódik a második mondattal. A rög és vér koncepciója, a származásra épülő nemzet koncepciója nem alkalmas arra, hogy befogadja a törvényszerűen sok színű demokratikus sokaságot, amelyre mi ezt az országot, ezt a hazát, ezt a nemzetet építeni akarjuk. Mi erről így gondolkodunk. A kettő kizárja egymást. Azért nem lehet egy pillanatra sem elfogadni ezt az alkotmányt, mert e mögött az alkotmány mögött nem az univerzális emberi méltóság védelme húzódik meg, hanem a származás, a rög a vér, az élettér igénylése, a keresztény konzervatív eszmeiség primátusának követelése, azaz a szabadság zárójelbe tétele.”

Aki kiegyezik a jobboldallal, az akarva-akaratlanul ki fog egyezni a jobboldal alapvetően fajelméletes nemzetkoncepciójával is
„Hétvégén olvasom a Népszabadságban Bächer Iván rövidke tárcáját, Faragó Vilmos hírlapíróról, aki a Kádár-korban évtizedeken keresztül az ÉS főszerkesztője volt. Zsidó ember. Van benne egy fájdalmas mondat. Faragó úgy dönt életének egy szakaszában, hogy ő nem ’származik’, nem hajlandó származni többé, ő az, akivé tette magát. Ez iszonyatosan fájdalmas. A jobboldali keresztény konzervatív világ a nemzetet a maga történelmével együtt megpróbálja szakralizálni. Időnként az ember úgy érzi, hogy a nemzet nem más, mint önmaga borongós történelme. De nem lehet szakralizálni a nemzet történelmét, ha közben elveszem a nemzet polgárainak és családjainak a történelmét, és nem engedem meg, hogy vállalhassák, honnan jöttek, kik a szüleik, mi a vallásuk, miként éltek. Ha nem lehetnek azok, akikké a teremtő, a véletlen, az emberi szerelem vagy a jó isten tudja, mi tette őket. Ez a koncepció bűnben fogan, és bűn forrása lesz. Ezért aztán akarhatunk kiegyezni a jobboldallal, de aki kiegyezik a jobboldallal, az akarva-akaratlanul ki fog egyezni a jobboldal alapvetően fajelméletes nemzetkoncepciójával. Utat nyit azoknak a náciknak, akik egyébként is itt masíroznak. De a nácikkal nem lehet és nem kell kiegyezni. Nem állítom, hogy a Fidesz náci párt, de azt állítom, hogy a mentalitásuk, gondolkodásuk utat nyitott a magyar új náciknak. Azt viszont állítom, hogy a Jobbik, amely sok helyen együttműködik, szövetségben működik a Fidesszel, a magyar újnácizmus hordozója. Erről muszáj világosan beszélnünk.”

Harmadik ellenzéki hazugság: a civilség mítosza a parlamenti demokrácia gyilkosává válhat
„Harmadsorban pedig hadd mondjam azt, hogy a politikaielit-ellenesség, vagy a civilség mítosza a parlamenti demokrácia gyilkosává válhat. Lehet elégedetlennek lenni a politikusokkal, én például sokszor magammal is elégedetlen vagyok, ami pedig nagy szó. Időnként veletek is, hozzáteszem. Lehet új pártokat alakítani. Lehet politikusnak jelentkezni. De a parlamenti demokrácia alapja a közhatalomért versengő pártok küzdelme, ahol a pártok magánszervezetek, de a parlamentbe bejutva majd közhatalmat fognak gyakorolni. Fontos, hogy a sokszínű társadalom megszerveződjön a közhatalomért közvetlenül nem küzdő különböző társaságokban, szervezetekben, egyletekben, egyházakban. De ez két különböző dolog. Az is fontos, hogy a politikai pártok együttműködjenek a civilekkel. De aki nem érti, hogy a kettőnek más a szerepe, aki a civilséget arra akarja használni, hogy ezzel pótolja a pártokat, aki általában a pártok ellen van, az előbb-utóbb aláássa az egyébként is törékeny magyar parlamentáris demokráciát. Nem a pártokat kell utálni, hanem a rossz pártokra nem kell szavazni, és csinálni kell jó pártokat. Nem a politikusokat kell utálni, hanem jobb politikusnak kell lenni. A rosszakat, akár magát Gyurcsányt is, el kell zavarni. De az nem megy, hogy a rendszer éltető alapját tesszük tönkre, csak azért, mert egyébként valóban nagyon sok problémánk van az elmúlt 20 évvel. Jobban kell csinálni a demokráciát, jobban kell csinálni a köztársaságot, de nem lehet tönkretenni a köztársaság alapjait, csak azért, mert silányak, középszerűek vagy hitványak vagyunk Magyarországról gondolkodva. Aki ezt teszi, az tönkretesz bennünket.”

Az ellenzék pártjainak, választóinak muszáj szolidárisabbnak lenniük egymással
„Ha győzni akarunk 2014-ben, és sikeresen akarunk kormányozni, akkor új ellenzéki stratégiára van szükség, inkább mától, mint holnaptól. Ennek első eleme, hogy legalább nekünk, akik demokraták vagyunk, sokfélék, sokszínűek vagyunk, sok helyről jöttünk, de legalább nekünk muszáj egymásért ennél nagyobb szolidaritást vállalni. A választóknak is, és nemcsak pártokról beszélek, hanem a választók sokaságáról. Beszélek a magyar nyilvánosság még megmaradt, a köztársaságot, a demokráciát szolgáló intézményeiről. Beszélek értelmiségiekről, és ebben az értelemben beszélek civilekről. Ha mi nem védjük meg egymást, ha mi nem tartunk össze, akkor minket meg fognak verni. Nem kicsit, nagyon. Könnyű bennünket széjjelszedni, mert sokfajták vagyunk. Könnyű, mert nagy az autonómiaigényünk. Könnyű, mert a diktatórikus baloldal évtizedei után félünk mindenfajta tekintélytől, de helyenként már az önfegyelemtől is. Ha nem figyelünk jobban egymásra – nem önfeladásról beszélek –, ha nem segítjük egymást – nem hazugságról beszélek –, ha nem szervezzük meg önmagunkat – nem összeborulásról beszélek –, akkor veszíteni fogunk. Nincs szó ’egy a tábor egy a zászlóról’. De van szó egymás iránti demokratikus tiszteletről, van szó egymás különbözőségének elfogadásáról akkor, ha ezek a különbözőségek nem terjednek túl a demokratikus alkotmányosság, a köztársaság igenlésének keretein. Muszáj önmagunkat figyelmeztetni. Ha nem találunk egymásra, akkor Magyarország sem fog ránk találni. Ez az első és a legfontosabb dolgunk, és erre nincsen túl sok időnk.”

Nem lehetnek fontosabbak a régi sérelmek, mint a mai feladat
„Még beszélgethetünk sokat, hogy melyikünknek, milyen sérelme van, hogy melyikünk mondott egy rossz mondatot 2008-ban, hogy melyikünk mit gondol a határon túliak szavazati jogáról vagy a 2006-os eseményekről. De muszáj megkérdeznem, hogy bármelyik ügy lehet-e olyan fontos, hogy útjába álljon a demokratikus sokaság nagy koalíciójának? Lehet? Lehet bármelyiket is összetéveszteni azzal, hogy Magyarországon ma az önkény üli diadalát? Szerintem nem. Aki ezt nem érti… azt most nem minősítem, hátha idézne tőlem a Magyar Nemzet. A Demokratikus Koalíciónak, nekem, sok vitám volt a Szocialista Párttal, olyan sok vitám, hogy a végén eljöttünk, csináltunk egy másik pártot. A Szocialista párt két vezetője most itt ül, és még el fog menni Mesterházy Attilának a programjára. És továbbra is van vitánk egy csomó részletkérdésben. De eszembe se jut, hogy en bloc és általában gyengítsem, hiteltelenítsem, megbélyegezzem akár a Szocialista Pártot, akár az E-2014-et, és akkor most nem fogom folytatni. Konkrét viták lehetnek, de a vitákat egymásra is vigyázva kell lefolytatni. Lehessenek látni a különbözőségeket, mert sokfajták vagyunk, de lehessenek látni azt is, hogy a leglényegesebb dologban képesek vagyunk együttműködni.”

Mielőbb létre kell hozni a választási szövetséget – ami nem kormánykoalíció
„Választási szövetséget kell alkotni. Mielőbb! Nem kormánykoalíciót. A választási szövetség fő célja, hogy megbuktassa Orbánt és helyreállítsa az alkotmányosságot. Az előzőhöz, a választási szövetséghez mindenkire szükség van, aki a demokratikus oldalon van. A kormánykoalícióhoz majd csak egy részükre, hogy kire, fogalmam sincs. Az valószínű, ennél többet tudok mondani, az egészen biztos, hogy nincsen demokratáknak új kormánya a szocialisták nélkül. Az egyáltalán nem biztos, hogy a Demokratikus Koalíciónak – hogy a saját házunk táján söprögessek – részt kell venni kormányban is. De hogy részt kell vennie Orbán megbuktatásában, hogy olyan politikát kell folytatni, hogy egy leendő kormány mindazokat az értékeket képes legyen képviselni, amelyet mi is képviselünk, az biztos. De nem azért kell nekünk politizálni ebben a fiatal pártban, mert ácsingózunk egy autóra, egy jó állásra, egy államtitkári székre, hanem azért, mert ebből egy élhetetlen ország lesz, ha minden így folytatódik. Azt gondolom, hogy nekünk érdemes óvatosan fogalmazni. Mielőbb végig kellene gondolni azt, hogy mi lehet egy ilyen széles a demokratikus sokaságot befogadni képes választási koalíciónak a politikai platformja. Mi az ő legrövidebb üzenete, kiáltványa, 12 pontja. Hogy ismerjék a választók, hogy tudják, mi az alternatíva. Még egyszer elmondom, ez nem kormánykoalíció és nem kormányprogram. De dolgozni kell rajta, dolgozni kell azon, hogy világos legyen, mi a közös bennünk, s mi az az alternatíva, amit a maihoz képest nyújtani tudunk.”

Március 15-ét a demokratikus ellenzéki sokaság közös erődemonstrációjává kellene tenni*
„És mondom újra, akkor még egyszer, nagyon pontosan, nehogy félreértés legyen: muszáj lenne megfontolni, mondom megfontolni, hogy március 15-ét a demokratikus ellenzéki sokaság közös erődemonstrációjává tesszük. Muszáj lenne. Könnyebb a helyzetünk, mint az előző években. Azzal, hogy az E-2014 stratégiát módosított, és március 15-ig párttá fog válni. Március 15-e biztosan nem lesz, nem lehet már csak a Milla által hívott civil sokaság rendezvénye. Ott ezek után törvényszerűen párt vagy pártok is meg fognak jelenni. Még világosabban: nem magamnak keresek színpadot, ha akarok én tudok magamnak ácsolni. Nem az a kérdés, hogy ki beszél, ha akarok, beszélni is tudok. Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e a következő választás előtt egy évvel azt mondani, hogy mindenki, aki demokrata, és Orbán bukását akarja, annak a fedélzeten, egy helyen van a helye. Aztán hogy ki beszél, az már harmadlagos. Őszintén szólva tapsolni sokkal könnyebb, mint beszélni, tehát legalább az embernek könnyebb az ünnepi hétvégéje. Muszáj lenne végre normálisnak és nagyvonalúnak lenni, muszáj lenne. Kisded játékainkat játszhatjuk még egy darabig, de Orbán röhögni fog a markába. Én pedig legszívesebben letörölném az arcáról ezt a mosolyt.”

Őszre meg kellene állapodni a választási szövetség minden kérdéséről
„Az ellenzéki választási szövetségnek őszre meg kellene állapodnia a szövetség vezetőjéről, az egységes listáról, a jelöltekről, a programról, a közös kampányról. Nem azért, mert van előzetes regisztráció – az kényszerített volna bennünket erre –, hanem abból a jól felismert érdekből, hogy sok-sok hónapnyi közös munka fog ránk várni. Egyikünk sem olyan erős, hogy ezt a munkát egyedül elvégezze. Lehet beszélgetni előkampányról, helyezkedésről, a végső egyeztetéshez való erőgyűjtésről, de ezt lassan abba kellene hagyni. Hagyjuk meg a politológusoknak, hogy erről beszélgessenek, viselkedjünk politikusként, demokrataként és hazafiként, és keressük a többi demokrata társaságát.”

A DK ott van mind a 106 választókerületben
„Hadd mondjak pár mondatot azért arról is, amit mi elvégeztünk az elmúlt egy évben. A Demokratikus Koalíció csak ezért nem az ország legfiatalabb demokratikus pártja, mert úgy látom, hogy keletje van az elmúlt hónapokban a mi oldalunkon új pártok létrejöttének. Szaporafajta a demokrata, ahogyan látom. Szerintem ez rendben van. Mármint ami a szaporaságot illeti. Továbbra is az az álláspontom, hogy ha bárki képes új szavazót hozni, szinte bármennyit, akkor tegye a dolgát, mutassa meg magát, és a végén persze jöjjön a közösbe. Szerintem ez normális magatartás. Pokoli munkával, nagyon sokan, akik itt jelen vagytok, a ti aktív közreműködésetekkel a Demokratikus Koalíció már ott van mind a 106 választókerületben, 750 településen. Nem bosszantani akarom a szocialista barátaimat, szerintem a tízezernél kisebb településeken mi akcióképesebbek vagyunk, mint ők. Van nagyjából 7000 tagunk, körülbelül egyharmada ennek a 7000-nek tőletek jött el, a kétharmada nem – most minek tapsoltok, az egyharmadnak, vagy a kétharmadnak? Nem mindegy! És általunk támogatott polgármesterjelöltek vagy éppen a mi logónk alatt, a mi nevünkben indult polgármesterek vagy jelöltek értek el kitűnő eredményt, győztek, vagy másodikként, messze a mért támogatásunk fölötti támogatással, 25 százalékkal szerepeltek az elmúlt hónapokban. Nem tudom megmondani nektek, hogy mennyi támogatónk van. Nem tudom. Hogy ez egy-két százezer, ahogyan mérik, vagy lényegesen több, mert elhallgatják az emberek a pártkötődésüket ebben a gyurcsányozás szociálpszichológia szükségletéből merítkező magyar valóságban. És értem, hogy sokszor nem könnyű válaszolni, még névtelenül sem, hogy ki támogatja a Gyurcsány pártját. Ezzel együtt nem akarok abba a hibába esni, mint nagyon sok politikus, hogy nem hisz a közvéleménykutatásoknak. De muszáj őszintén azt mondani, hogy fogalmam sincs.  Lesz majd egy nagymintás közvéleménykutatás 2014-ben, akkor ki fog derülni. Én ma azt gondolom, hogy erős, stabil parlamenti résztvevő lesz a Demokratikus Koalíció. Ezért dolgozunk.”

A DK programja: egyértelműen Orbán rendszerével szemben álló, nyugatos, polgári Magyarországot akaró, piacpárti és szolidaritáspárti teljesítménypárti
„Jó két héttel ezelőtt, három héttel ezelőtt a Demokratikus Koalíció elfogadta átfogó politikai programját. Úgy gondolom, hogy ismerve a Demokratikus pártok programalkotó folyamatát és mindazt, ami ebből eddig ezekből kijött, annyi szerénytelenség nélkül mondható, hogy a legegyértelműbben Orbán rendszerével szemben álló, vele kompromisszumot kötni nem akaró, nyugatos, polgári Magyarországot elképzelő, alapvetően piacpárti és szolidáris, modernizációs elveket valló párt a Demokratikus Koalíció. Igen, mi azt gondoljuk, hogy ez az ország akkor lesz gazdag, ha újra az egyéni, közösségi teljesítményre, vállalkozóképességre, innovációra, sikerre épül. Ugyanakkor elutasítjuk, hogy a gazdagnak mindent szabad, a szegény meg dögöljön meg. A gazdagság kötelez, a vagyon is kötelez, több felelősséget fent, és több lehetőséget lent. A szabadsággal fent azért kell élni, hogy az ország maga is gazdagabb legyen, alul pedig sűrűbbre kell fonni a szociális hálót, mert százezrek esnek ki a reménytelenségbe.”

Nem volt soha olyan embertelen az ország, mint ma
„Nem arra való a piacgazdaság, hogy kevesek gazdagodjanak, hanem arra, hogy megteremtse mindannyiunk felemelkedésének a lehetőségét. De nem mindenki vállalkozó, nem mindenkinek jut könnyű sors, a nemzeti gondolkodás része az is, hogy szociális felelősség van egymásért. Nem volt még olyan embertelen ez az ország az elmúlt huszonkét évben, mint amilyen ma. Amikor piacról beszélek, akkor mindjárt mellette arról a szociális felelősségről beszélek, amely nélkül egyébként embertelen, élhetetlen, mocskos világ lenne Magyarország. Szociális ügyek, szociális felelősség, szabad vállalkozás és sok-sok, sok összekapaszkodás teremthet egy élhető világot Magyarországon.”

A DK számol az összefogással, de ha nem lesz, önállóan is elindul
„A Demokratikus Koalíció azzal számol, hogy lesz összefogás. Véletlenül sem kíván senkit sem fenyegetni, és senkire sem nyomást gyakorolni: de az igaz, hogy teljesen bambának nem kell lenni, ne adja az Úristen, hogy önállóan kelljen indulni, de ha önállóan kell indulni, akkor nem marad más választása egy politikai pártnak, minthogy önállóan indul. Csendben, nyugodtan, a háttérben nem fenyegetve, ennek a feltételeit nyilvánvalóan őszre meg fogjuk teremteni.”

Társadalmi, kulturális értelemben kell Magyarországot nyugatossá tenni, alattvalóként nem lehet polgári Magyarországot építeni
„És akkor beszéljünk befejezésül arról, hogy mi van a győzelem után. Ha röviden kell fogalmaznom, akkor mi azt gondoljuk, hogy a polgári modernizáció nyugodt programját kell megvalósítani. Minden szónak fontos jelentése van. Azt szeretnénk, ha Magyarországon az emberi méltóságra, egymás elfogadására, a közös felelősségre, a demokráciára, a jogállamra épülő nyugatos világ lenne, és hogy ne válasszon el bennünket olyan társadalmi, kulturális távolság Szászországtól, Burgenlandtól, Toscanától, és nem folytatom, mint amilyen ma. Igen azt gondolom, hogy nem egyszerűen földrajzi politikai értelemben, hanem társadalmi, kulturális értelemben kell Magyarországot nyugatossá tenni. Erről kell beszélni, ehhez újra kell osztani a felelősséget. Nem lehet alattvalóként polgári Magyarországot építeni. Nem lehet! De ehhez nekünk is változnunk kell. Ha ki akarunk törni az ördögi körből, akkor muszáj azt mondanom, hogy Magyarország jelentős részének részt kell vennie abban, hogy újragondoljuk a saját életünket. A magyar állam túlságosan gyenge ahhoz, hogy megoldja családok millióinak gondjait és bajait. És túlságosan nagy lett a távolság család és család között, hogy azt mondjuk, mindegyikről ugyanolyan mértékben tudunk gondoskodni.”

Vissza kell térni a reformok politikájához, nem baloldali populizmussal kell választást nyerni, mert akkor bukni fogunk
„Olvasom az ellenzéki pártok és mozgalmak programját. Muszáj azt mondanom, hogy azt hiszem, még nem tartunk ott, hogy szembenéztünk volna igazán a valósággal. Tapsoltok, amikor azt mondom, hogy iszonyatos bajban van a magyar oktatás. Elfogadjátok, hogy szinte működésképtelen a magyar egészségügy. De mondjátok, mit válaszoltok arra, amikor azt is hozzáteszem, hogy egyébként a költségvetés várható állapotában sem az egyiknek, sem a másiknak lényegesen többet a mainál adni majd nem lehet. Hogyan csináljuk azt meg, hogy ne kelljen elmenni külföldre egy nővérnek, hogy el tudja tartani a családját. Hogyan csináljuk azt meg, hogy ne kelljen elmennie egy orvosnak. Lehet azt a trükköt folytatni, amit Orbán tesz, hogy a terheket elsősorban és első körben a cégekre teszi rá, és mi megkönnyebbülünk, de nem vesszük észre, hogyan csepegtetik a terheket aztán tovább ránk. És ennek az lett a következménye, hogy a magyar gazdaság lefagyott. Elfogadja-e Magyarország, hogy igen, vissza kell térni a reformok politikájához, és igen, át kell alakítani az egészségügyet, és át kell alakítani a felsőoktatást annak érdekében, hogy mindenkinek jusson, a legelesettebbnek is jusson, aki pedig tud, az vegyen részt közvetlenebbül annak működtetésében. Meg lehet még verni bennünket ezerszer vizitdíjban vagy tandíjban. De ennek az a vége, amit most tapasztalunk. Merünk-e egymással őszintén beszélni, vagy ácsingózzunk arra egy darabig még, hogy hátha a választók elhiszik, hogy lehet erőfeszítés nélkül is erősnek lenni. Nem lehet! Nem igaz az, hogy csak baloldali populizmussal lehet választást nyerni. És ha azzal nyerünk választást, akkor bukni fogunk.”

Lehet így bukni, ahogy ez a kormány a hazugságai miatt megbukott, és lehet úgy, ahogy mi buktunk a tandíjjal és a vizitdíjjal
„Mert ez a kormány is bukott, függetlenül attól, hogy hatalomban van. Bukott, mert megbuktatta az országot. Lehet bukni úgy is, ahogyan mi buktunk a szociálisnak adott népszavazásban, meg lehet bukni így is. De mi legalább egy jó ügyért harcoltunk. Ha akkor győzünk, ma Magyarország előrébb lenne, ma viszont egy hazugság foglya. A nagy vagyonokat terhelő adó az nem liberális, az baloldali politika. Az baloldali politika! A mindenki által fizetendő, méltányos, egyetemi tandíj, amelyből a rászorultak és jól tanulók annyi ösztöndíjat kapnak, hogy többet visznek haza, mint amit befizettek tandíjra, az nem liberális politika! Az baloldali! Hagyjuk már abba ezt a népbutítást! Aki mindenképpen szitkozódni akar, az talál a magyar szinonimaszótárban elég kifejezést, és ha az túl hosszú neki, akkor olvassa el az őszödi beszédet. És érdemes küzdeni, mert ma már a hallgatók azt mondják, ők is elfogadják, hogy valamilyen tandíj legyen. Ne ahhoz keressünk programot, hogy a választók sokasága mit tud éppen elfogadni az adott pillanatban. Ne a sokasághoz keressük az elveinket, mert így legfeljebb időlegesen lehet győzni. Őszinte meggyőződésünket képviselve próbáljunk hozzá sokaságot találni, érvelve és nem hazudva. Aki udvarolni akar, az talál rá terepet, nem mondok sem tér-, sem utcanevet. De mi lenne, ha a politikában felnőttnek és partnernek tekintenénk egymást? Nem kell sokkterápia.”

2006 tanulsága: türelmesebb, de elvi kompromisszumot nem kötő politika kell
„Sok-sok mindent tanultunk meg 2006 tapasztalatából. Én nem azt tanultam meg, hogy az ember ne képviselje a maga igazát, inkább azt, hogy türelmesebben, több időt adva a választónak, de elvi kompromisszumot nem kötve. Ha ezt tesszük, akkor győzni fogunk. Ha mi győzünk, akkor Magyarország is győzni fog. Hogy Magyarország győzzön, ahhoz Önök mind kellenek. Józanság, belátás, nagyvonalúság, elkötelezettség. Egy új Magyarországért, az új Köztársaságért!”



* Lásd ehhez hírösszefoglalónkat: A közös ellenzéki március 15-éről Gyurcsány, az Együtt 2014 és Schiffer


Az Együtt 2014 február 9-én tartott kormányzásértékelőt. Bajnai Gordon beszédét itt olvashatják.