rss      tw      fb
Keres

Göteborgs Posten: Magyar sötétség – II. rész




A Göteborgs Posten egyik vezető újságírója a napokban Budapesten járt. Azt akarta megtudni, tényleg olyan rossz-e a helyzet Magyarországon. Tapasztalatait három cikkben ismertette a lap olvasóival. A lap első írását vasárnap közöltük Magyar sötétség címmel. A második írás címe: Szélsőjobb a valódi hatalom felé. Európa egyik legnagyobb szélsőjobbos pártja a jövő évi választás után valódi politikai befolyáshoz juthat. Gabriel Byström és Magnus Sundberg [a fotós] Budapestre utazott és találkozott azzal a politikussal, aki el akarja kezdeni a magyar zsidók regisztrálását.


Magnus Sundberg felvétele a jobbikos képviselőről


Gyöngyösi Márton pontosan tudta, mit tesz. Kérdést akart intézni 385 kollégájához a magyar parlamentben. Nincs-e itt az ideje annak, hogy Magyarország elkezdjen listákat készíteni azokról a zsidókról, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek?

Amikor összeszámolták a szavazatokat a 2010. évi magyar választáson, sokan voltak, akik elszörnyedtek az eredménytől. A szélsőjobboldali, ultranacionalista Jobbik 47 helyre tett szert a parlamentben. A magyar politikában bekövetkezett eltolódás egyértelmű volt. A legutóbbi közvéleménykutatásokban a párt erősen előretört. Több helyütt, nem utolsó sorban az ország északkeleti részein, a Jobbik a leginkább támogatott párt.

Csak két hónap telt el azóta, hogy a jövő embere, Gyöngyösi Márton ott állt a parlamentben, és arról a nemzetbiztonsági kockázatról beszélt, amelynek a nyomára akadt. A Jobbik azt is gondolja, hogy jó dolog az egyenruhás polgári gárda, amely az utcákat vigyázza. Igen, sőt. A párt alapítója, Vona Gábor tagja és elindítója volt a Magyar Gárdának, amely erős intenzitással járőrözött a falvakban, szerte az országban. A Jobbik a halálbüntetést is be akaja vezetni, azonnal, amint ez lehetővé válik – hogy megemlítsünk néhányat a rájuk jellemző kérdések közül.

A párt irodájában, Budapest szélén, senki nem akar velem beszélni. Egy nő felemeli a telefonját, beüt egy számot, és átnyújtja a kagylót. Egy férfi kiváló angolsággal azt válaszolja, egyáltalán nem akarja, hogy interjú készüljön vele. „Romákról akarsz beszélni, homoszexuálisokról, zsidókról. Vagy? Pontosan tudom, hogy mi a célod.”

Végül az illető, aki éppen Gyöngyösi Mártonnak mondja magát, belemegy abba, hogy telefonon beszéljünk egy keveset. Semmi találkozás. Mielőtt elhagyom az irodát, kapok egy sűrített pártprogramot angolul. Olyan fejezetcímek, mint „Oktatáspolitika”, „Mezőgazdaság és a vidék megújulása” keverednek a „Cigánykérdés”-sel. Van itt egy értekezés a trianoni szerződésről is, tehát az első világháború utáni békemegállapodásról, amikor Ausztria-Magyarország megszűnt kettős monarchiaként létezni, és a lakosság csaknem kétharmada az új nemzetállami határokon kívülre került. A békemegállapodás vagy – a Jobbik terminológiájával – a békediktátum továbbra is tüske. A párt egyértelmű, a politikája nem a Magyar Köztársaságon belüli magyarokhoz fordul, hanem a magyar nemzethez, amely azokat a magyarokat is magába foglalja, akik az új, 1920-as nemzetállami határokon kívülre kerültek. Alapként létezik egy álom egy Nagy-Magyarországról, 15 millió lakossal.

A következő reggel másfél órát beszélünk telefonon. Aztán Gyöngyösi Márton a feleségével együtt beutazik Budapestre, és találkozunk egy bevásárlóközpontban. Harmincöt éves. Diplomatacsaládban nőtt fel, sok helyütt lakott a világban. Sok tekintetben vezető fideszesektől átvett retorikát használ. A paradigmaváltás szükségességéről beszél. Arról, hogy a nép mennyire belefáradt már a korábbi, korrupt politikusokba. Hite szerint a Jobbik sikere arra épül, hogy közel van a néphez. Gyöngyösi Márton járja az országot, és választókkal találkozik. Most megy majd vidéki turnéra, és köztéri találkozókon vesz részt, ami „szinte elgondolhatatlan a Budapest belvárosában berendezkedett politikusok számára”.

Belelendül: „Más pártoktól eltérően mi végig nagyon nyíltak voltunk abban, hogy mit akarunk tenni. A programunk nyitott könyv. Könnyű volt szemügyre venni minket. Igen egyértelműek voltunk a jóléti politikánkkal, például azzal, mikként kaphatja majd vissza az ember a motivációját ahhoz, hogy dolgozni kezdjen. Ha ellenőrzöd a jóléti rendszert, ellenőrzöd a társadalomszerkezetet is.”

A Jobbik számára például arról van szó, hogy mindent, amire az ember képes, meg kell tenni annak érdekében, hogy a magyar állampolgároknak könnyebb legyen családot alapítani, gyereket vállalni. „Nem vagyunk sem jobb-, sem baloldali párt. Olyan párt vagyunk, amelyik magyar érdekeket óv krízis idején.”

Ez a sikerterv ismerős a történelemből. A nemzeti különérdek óvása. A gond az eltérő csoportoknál van, ők azok, akiket könnyű azonosítani. Könnyű rájuk mutatni. A Jobbik azokban a régiókban a legerősebb, amelyekben a legnagyobb a roma népesség. A Jobbikra adott szavazat protesztszavazat a beágyazódott rendszerrel szemben? Gyöngyösi Márton gyorsan válaszol.

– Részben, és ebből nem csinálunk titkot. Mi paradigmaváltásról beszélünk, mi arról beszélünk, ami tévútra ment. A jóléti rendszerünk sikertelen lett, a gazdasági rendszerünk sikertelen lett, a politikai rendszerünk sikertelen lett. Nem teszünk úgy, mintha a birtokunkban lenne a megoldás; van egy javaslatunk, amelyről készek vagyunk vitatkozni az utcán, a parlamentben, mindenütt.

Gyöngyösi Márton bőbeszédű. Megszokta a fejtegetést. A saját javaslata a veszélyes zsidók listázásáról? Hogy gondolta? És miért véli utólag úgy, hogy az egész csak félreértés?

Gyöngyösi Márton belelendül. Ide-oda csapong a magyarázataiban. Az alap a klasszikus antiszemitizmus. Gyöngyösi Márton egy beszédre utal, amelyet Izrael elnöke, Simon Peresz tartott zsidó üzletembereknek 2007-ben. Egy beszédre, amely szerinte tartalmazott egy értekezést arról, hogy a mai gyarmatosítás nem fegyverrel történik, hanem üzletekkel és pénzzel, és akkor talán Magyarország felvásárolható lenne. És most Márton észrevette, hogy Magyarországon több telket és épületet is zsidók vásároltak fel, és mindezt abban a kontextusban, hogy Izrael miniszterelnöke Magyarországra mutatott, amit a mainstream tömegtájékoztatás elhallgat. És miért nem szabad kritizálni Izraelt anélkül, hogy az embert nácinak ne neveznék, és mi az valójában, ami itt folyik? Csak ez volt az, amit Márton tisztázni akart. Csak egy egyszerű kérdés? „Nem mondom, hogy tudok valamit... Csak egy igen súlyos kérdést roppant komolyan veszek.”

Nem, Gyöngyösi Márton magától értődően nem kizárólag kérdéseket tesz fel. Klasszikus szónoki fogást alkalmaz. A kérdéseknek öltöztetett állítások kriptoantiszemita és romaellenes politikára mutatnak. Semmi másra. Gyöngyösi Mártont hallgatni olyan, mint a teljes kommentfelülettel találkozni egy szélsőjobbos portálon. Többen azok közül, akikkel a néhány nap alatt Budapesten beszélgetünk, a határok állandó kijjebb tolását tartják a nagy veszélynek, a határok állandó változását. És mindenek előtt az a gond, hogy a hivatalos Magyarország nem képes határt szabni ennek. A nagy hallgatás, nem utolsó sorban a média világában, azt eredményezi, hogy ez gyorsan végbe mehet.

Gyöngyösi Márton kijelentése a parlamentben most csakugyan éles tiltakozásokat váltott ki. Ötvenezer ember gyűlt össze egy tüntetésen. Ám nyilvánvaló, hogy Gyöngyösi és vele a Jobbik, amely a legnagyobb párttá válhat a következő tavaszi választáson, egy millimétert sem hátrált a kérdésben.

Mielőtt befejezzük a beszélgetést, szó esik a Magyar Gárdáról, amelyet csakugyan betiltottak, papíron, de amely mégis masírozik, amikor erre alkalom adódik. Gyöngyösi Márton azt gondolja, hogy a pártjához kötődő egyenruhás csoportok igen jó ötletnek bizonyultak. Megkérdem, meg tudja-e érteni, hogy sötét egyenruhában járőröző emberek fenyegetésként foghatók fel.

– Nézd... Tudom, hogy vannak, akik így beszélnek. A kérdés azonban az, miként oldjuk meg a biztonsági gondjainkat. A Magyar Gárda kihívás lett a magyar rendőrség számára: törődjenek a gondokkal, amelyek léteznek. A létezésük megérteti a belügyminiszterrel, hogy történnek kint a vidéken olyan dolgok, amelyeket nem láthat a Budapest központjában lévő ablakából.

Elválunk. Gyöngyösi Márton új síbakancsot fog vásárolni a feleségének. Én pedig a beszélgetésre gondolok, amelyet az előző nap Fekete Lászlóval folytattam a zsidó gyülekezetben. „Ha a szélsőjobbosok ebben az országban több befolyást kapnak, az valóban veszedelmessé válhat. Tudjuk, mit tettek romák ellen. Azt is tudjuk, hogy a történet ki van téve a politikusok szándékának. Sokan vannak, akik továbbra is, több mint 90 év után is úgy fogják fel a trianoni szerződést mint feldolgozatlan traumát. A trianoni szerződés eltúlzásával az ember elfedheti a saját politikai célok hiányát.”

És talán nem is oly feltűnő, hogy az SD-s [Sverigedemokraterna, szélsőségesnek tartott svédországi párt] Erik Almqvist [a párt gazdaságpolitikai szóvivője] épp a Magyarországra utazást és az itteni pihenést választotta, amikor nyilvánosságra került, hogy az övétől eltérő véleményen lévő embert vasrúddal akart megverni. [Az Almqvistot és párttársait leleplező videót az Expressen honlapja hozta nyilvánosságra, lásd például itt és itt. Almqvist először tagadott, végül lemondott.] Az Avpixlat nevű honlapon Almqvist megállapította, hogy Magyarország „fantasztikus ország, amelynek sok tekintetben példaként kellene állnia Svédország számára. A svédországi állapottól eltérő módon Magyarországon nagy türelem van az olyan emberek iránt, akik értékelik saját országuk kultúráját, történetét, értékválasztásait és érdekeit.”

A következő év májusában választás lesz Magyarországon. Az, hogy a Jobbik politikai helyzete erősödni fog, minden ésszerű kétségen kívül áll. Hátra van még, hogy kiderüljön, az EU többi része miként kezeli, hogy egy tisztán fasiszta párt jelentős befolyásra fog szert tenni egy tagországban.

(Nagy Gábor)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!