A „rossz” kormányzásról


                  Almási József


Abban, hogy a Fidesznek ma kétharmada van, nagy a mi felelősségünk is, mert rosszul kormányoztunk, mondta a napokban a Zala megyei Hírlapnak adott interjúban az MSZP elnöke. A rossz kormányzás mibenlétét kérdésre sem részletezte. Egy korábbi interjúban 2010 márciusában utalt erre miszerint: „2002… után hagytuk elszabadulni a kiadásokat, a béremelésre és a 13. havi nyugdíjra nem volt fedezet… a reformok megvalósításához, nem készítették fel az embereket.”

A „zemúltnyócév” alatti rossz kormányzásról sokszor hallhatunk, olvashatunk, még un. „baloldali” értelmiségiektől is a hazai médiában. Sajnos ezt a külföldi sajtó is átvette, és hivatkozik rá adott esetben.

Ezek leegyszerűsített értékítéletek. Többnyire lényeges körülményeket figyelmen kívül hagynak. Mert mi az, hogy rossz kormányzás? Mihez képest rossz? A maihoz tán? Mert ha ehhez hasonlítjuk, akkor a folyamatos „betartások” ellenére jól kormányoztak. Mert lehet bármily kiváló gépkocsivezető, ha hegymenetben vezeti/az ország/automobilját, és bármilyen jól „kormányozza” is, valaki folyton a féket nyomja, akkor bizony nem sok esélye van a feljutásra.

De most tudjuk meg, mit is jelent a demokratikus játékszabályok betartása vagy be nem tartása. Az ökölvívó ringben egyforma szabályok vonatkoznak a versenyzőkre. A bíró meg azért van, hogy ha valamelyik fél nem tartja be a szabályokat, akkor megintse vagy leléptesse. Előre tudhatjuk viszont annak a mérkőzésnek az eredményét, amelyiken a bíró az egyik félnek sorozatosan elnézi a szabálytalanságokat, az övön aluli ütéseket, sőt adott esetben még ő is behúz egyet a másik versenyzőnek.

Valami ilyesmi történt kis hazánkban, a „zemúttnyócévben”, ha úgy tetszik, a politika ringjében. Gondoljunk csak arra, hogy az egészségügyi és felsőoktatási reform meghiúsítására tett fideszes népszavazási indítványt az Ab átengedte. A Gyurcsány-kormánynak nem volt kétharmada, így a Fidesz leszavazhatta az államigazgatási reformot, amivel évi több százmilliós többletkiadásra késztette a „ballib” kormányt.

E hatalmas összegek fedezhették volna például a 2002 utáni béremeléseket, a 13. havi nyugdíjat. Könnyebben átvészelhettük volna a mezőgazdaságot sújtó 2007-es nagy termékkiesést, de a 2008-ban a ránk rontó gazdasági válságot is.

A Fidesz propagandájában visszatérő szlogen a tönkretették, eladósították az országot stb. Hogy is van ez? „2002 és 2003 együtt negyvenszázalékos reálkereset-emelkedést hozott a közszférában, és közel harmincszázalékos növekedést a gazdaság egészében… Nem kell megijedni a növekvő inflációtól és az emelkedő államadósságtól, mert beindul az európai konjunktúra, és az majd megjavítja szépen a magyar makrogazdasági adatokat. (Matolcsi György vg.hu 2004. 1. 21.)

Gazdasági elemzők szerint azonban: „Magyarország nem tudott profitálni az európai fellendülés hasznából, mert a Járai vezette Jegybank a maga szemellenzős politikájával rabul ejtette a magyar gazdaságot.”

Érik az embert meglepetések.