Az LMP és a PM taktikái
- Részletek
- Az olvasók írásai
- 2013. február 08. péntek, 03:39
- Eszes Beáta
Eszes Beáta
Lánczos Vera azt kérdezi Kongresszusok után című írásában, hogy „Miért vicceskedik Ceglédi Zoltán például azzal, hogy az LMP kettévált részei között pusztán az a különbség, hogy egyikük szereti Bajnai Gordont, a másikuk meg nem? Mitől annyira lekezelhető a platformista szárny sok vívódás után meghozott döntése, ha Magyarországot már csak egy lépés választja el a fékek és ellensúlyok rendszerének teljes becsődölésétől?”
Szeretném a cikkírót és a közvéleményt emlékeztetni néhány dologra a még egységes LMP időszakából, mert kezdünk nagyon lényeges dolgokról megfeledkezni afeletti örömünkben, hogy bizonyos alapvető dolgokat valaki belát a választás előtt másfél évvel. Ez azért veszélyes dolog, mert ezekben az ügyekben máig nem kaptunk világos garanciákat az LMP-től és az abból kiváló platform-tagoktól, így valóban csak az észlelhető, hogy egy most formálódó új erő tisztázatlan világnézettel egzisztenciális túlélésre hajt, hiszen Bajnai sem a baloldaliságra nem garancia, sem az LMP alapkoncepciójába nem illeszkedik, amit olyan határozottan hajtogat akár Jávor Benedek, akár Kaufer Virág. Ebben bizony Schiffer Andrásnak van igaza, így valamilyen másféle indokot kell hogy adjon a most formálódó Párbeszéd Magyarországért (PM) formáció.
Abban igaza van Czeglédinek, hogy a kettészakadt LMP tagjai közt csak annyi a különbség, hogy ki kíván egyezkedni „az elmúlt nyolc év” kormánytagjaival, és ki nem. Jó lenne emlékezni Jávor Benedek és Kaufer Virág Gyurcsány-fóbiás ATV-interjújára: Jávor a frakcióvezetői első interjújában még vérmesen állt ki a 2006-os események kapcsán Gyurcsány ellen. Ne gondoljuk, hogy annak a kormánynak nem volt tagja Bajnai Gordon. Nem hiszem, hogy ez a nézetük alapjaiban változott volna meg, így még meglepőbb, hogy ők egy kormányt egy személyi döntésként értékelnek. Ez maximum a hazai vezérkultuszban való hitükről ad információt, ami túl sok jót nem ígér. Szeretném hozzátenni, hogy nem vagyok összefogás-ellenes, de a reakcióm alapvetően az LMP és az abból kiváló erő következetlenségéről és akár a pár héttel ezelőtti énjük általuk történő letagadásáról szól.
A leköszönő, most platformosodó fővárosi LMP-frakcióból (3 főből) 2-en képtelenek voltak megtagadni Kertész Ákos díszpolgári címének elvételét, ezzel a Jobbikhoz és a Fideszhez csatlakoztak egy olyan döntésben, amely leginkább horthysta időket idéz. Ilyenre a Rákosi-korban sem volt példa. Gyurcsányt a még egységes LMP adta ki a szerintük sem független bíróságnak. Szavazóik egyik markáns része ekkor mondott búcsút az LMP-nek, azóta az LMP Facebook-oldalán megmaradtak a vérmes MSZP- és Gyurcsány-fóbiások, keverve enyhén széljobbosokkal. Kíváncsi lennék arra a „szavazóik körében végzett” közvélemény-kutatásra, amely az eddig napi szinten hangoztatott, alapvetően az MSZP-politizálás ellen létrejött pártnak egy Bajnai-szövetséget javasolt volna. A közvélemény-kutatással nem keresték meg a hírlevelükre feliratkozókat, a potenciális szavazóikat, így elég kétséges, hogy vajon milyen körből tájékozódott, és mire hivatkozik a PM.
Ne feledjük azt sem, hogy a most PM-es Scheiring Gábor jóval a szintén PM-es Karácsony Gergely előtt javasolta a blogján a Jobbikkal való összefogást. A még egységes LMP ítélte el a veszprémi DK Jobbik elleni kiállását, amikor a Jobbik egy holokauszt-kiállítás ellen tüntetett. A még egységes LMP nyáron nem állt ki a Horthy-kultusz, rasszizmus, antiszemitizmus és homofóbia ellen a Hősök terén egy tisztán civil szervezésű tüntetésen, mert ott volt a DK és az MSZP, mivel a szervezők kérték a parlamenti erők állásfoglalását. A most PM-es Dorosz Dávid nemzetpolitikát vitatott meg a Jobbikkal az Echo TV-ben. A még egységes LMP egy szerb bírósági döntés elleni kiállást egy csoportosan szerbet megverő magyar csoport mellett tudja elképzelni, beavatkozva parlamenti erőként egy másik ország független bíróságának döntésébe, legyen az bármilyen súlyos. Az ügyet a Jobbikkal karöltve intézik. Más ügyet és más partnert nem találtak az emberi jogi kiállásra parlamenti és nem civil jogvédő erőként.
Hamis az a kép, ahol Schifferre hárítunk bármit. A most az LMP frakcióból kiváló PM simán túlélésre hajt eddigi világnézetüket és nyilatkozataikat látva, egyelőre ezekben semmi más irányt nem igazoltak a megmaradó LMP-hez képest.
Nekünk, választóknak egyik legfőbb feladatunk az lenne, hogy kiköveteljük tőlük a szélsőségtől való kategorikus elhatárolódást, azoktól, akik ezt deklaráltan megtagadták külön kérésre is, sőt, a Jobbik mellett tették le voksukat a holokauszt témájában is. A valóban baloldali érzelműek pedig rákérdeznek, hogy ugyan a Bajnai-féle gazdaságpolitikai szemlélet mennyiben garancia a baloldaliságra. Nem kötelező valódi baloldali fordulatra várni, de ne próbálja a PM baloldaliságát akár a Haza és Haladással, akár más parlamenti erővel igazolni, mert egyikük sem az.
Önálló világnézetükről meg épp olyan keveset tudunk, amit eddig az LMP-ről tudtunk: egy néppárti szerepben tetszelgő 16 fős, majd ütemesen fogyó vagy cserélődő frakcióról tudunk, amelynek egyes tagjai – pl. Scheiring – racionális okok miatt mégis maradtak, meghasonulásuk ellenére is. Ezekből a tényezőkből Ceglédi Zoltán az egyedül helyes következtetést vonta le. A cáfolatot tettekben várjuk a PM parlamenti és közgyűlési fizetésért küzdő, pártlogó és szólamok alatt listáról ismeretlenül bejutott képviselőitől. Nem hiszem, hogy Bajnai neve mindent tisztáz önmagában, feltéve, ha nem messiásként tekintünk rá és szövetségeseire.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
