Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 6.
- Részletek
- 2013. február 08. péntek, 03:31
- Megbeszéljük
A székelyzászló-ügyről
Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt volt elnöke, Székelyudvarhely volt polgármestere, a Nemzetstratégiai Intézet leendő vezetője
Bolgár György: - Még nem alakult meg az intézet. Még csak terv.
Szász Jenő: - Hátra van a kinevezés és ebből fakadóan az intézet elindítása.
- Van már valamilyen menetrend, hogy mikor lesz ez meg?
- Szerintem most már februárban aktuális lesz a kinevezés.
- Igazából most nem erről akarok beszélni Önnel, bár az sem baj, ha tudjuk, hogy még nincs kész, de készül. Jön, jön, jön, ahogy régen a filmreklámokat szokták kezdeni. Szóval ez a székelyzászló-ügy, úgy látszik, hogy nagy port vert fel Romániában, mert megnyilvánult a miniszterelnök meg a külügyminisztérium is, és tele van a román sajtó is azzal, hogy két magyar önkormányzat épületén, a polgármesteri hivatal épületén Budapesten kitűzték a székely zászlót, és az egyik ünnepségen Németh Zsolt külügyi államtitkár felszólította a román kormányt, hogy fejezze be a Székelyföldön dúló zászlóháborút és az erdélyi magyar közösség elleni szimbolikus agressziót. A román miniszterelnök válasza az volt, még a szemtelenség szó is elhangzott benne, hogy nem tűrik a leckéztetést a határ másik oldaláról. Kezdjük a dolog elején. Mi ez a székelyzászló-ügy, miért kell Magyarországon szolidaritásból, együttérzésből, támogatásból kitűzni ezeket a zászlókat? Nem használhatják a székelyek?
- Van a székely népi mondás, hogy egy a nemzet, egy a zászló, de ennek, ha megengedi szerkesztő úr, akkor nagyon röviden az eredetéről annyit mondanék, hogy Erdélynek egyetlen székely származású fejedelme volt, aki nem más, mint Székely Mózes, aki 1603-ban volt Erdély fejedelme. Ez az ő zászlaja. Tehát gyakorlatilag a Székely Nemzeti Tanács, amikor a székelység számára zászlót álmodott, gyakorlatilag Székely Mózes fejedelemig nyúlt vissza, és így lett az ég színét tükröző kék alapon az arany mező, mellette a Nap és a Hold, mint régi székely szimbólumokkal ellátott székely lobogó.
- Mintha kicsit félhold volna az a Hold.
- Félhold, de gyakorlatilag telőben lévő Hold, ami a székelyek hitének, reményének, bizakodásának szimbóluma. Míg az egykori Nap, a nyolcágú napcsillag a történelmi székely székek szimbóluma. Udvarhelyszéktől megkezdve Sepsiszékkel bezárólag valamennyi székely széknek a szimbóluma kíván lenni.
- De ezt a zászlót ezek szerint a székelyek négyszáz évig nem használták.
- Mint ahogy a történelem során ez annyiszor előfordult, hogy egy nemzetnek, egy országnak, egy közösségnek más-más történelmi időszakban más-más zászlaja volt. És én azt gondolom, hogy volt egy kommunista időszak, amikor a székelyeknek egészen biztos hogy nem állt módjában zászlót megálmodni és zászlót használni. Ezért volt szükség arra, hogy ha már szabad világban élünk – és azt gondoltuk valamennyien 90 után, hogy ez a szabadság elkövetkezett –, akkor egyfajta megerősítésként a szimbólumainkat ismét visszaállítjuk.
- De ezek szerint 90-től vártak a 2000-es évek elejéig, amíg ezt a zászlót megcsinálták. Nem?
- Ez mondjuk mutatja a közösségünk jóhiszeműségét és ugyanakkor – hogy fogalmazzak Önnek, hogy a saját közösségem irányába kellő tisztelettel szóljak – a túlzott türelmét is. Tehát gyakorlatilag azt gondoltuk 90-ben, hogy nekünk megadják a jogainkat. Hogy a közösségi jogainkat kodifikálni fogja, hogy Románia úgy viszonyul a nemzeti közösségekhez, mint ahogy azt egy Európába törekvő államtól el lehetne várni. És amikor azzal szembesültünk, hogy a dolgaink nem úgy alakulnak, mint ahogy szeretnénk, akkor kényszerültünk rá, hogy szorgalmazzuk a saját ügyeink megoldását.
- És ez milyen módon segíti a saját ügyeik vagy közösségi ügyeik megoldását?
- Az önbecsülését a közösségünknek, a kiegyenesedésünket, a történelmi gyökereinkhez mindenféleképpen ragaszkodást, a múlt helyes ismeretét jelenti, és ugye a múlt korrekt, helyes ismerete a jövő építésének biztos zálogaként mindenféleképpen egy biztató ereklyéje tud lenni a székely népnek. Tehát mint olyan, feltétlenül szükség van szimbólumokra.
- Persze, a szimbólumok fontosak lehetnek, de azzal kezdte, hogy egy a nemzet, egy a zászló. Itt most a nemzet lehet hogy egy, de a zászló legalábbis is többféle. És például a székely zászló nem is Erdély zászlaja.
- De mivel a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiájának ügyét tűzte a zászlójára – hogy most stílusosan fogalmazzunk és a zászlónál maradjunk –, ezért a Székely Nemzeti Tanácsnak nem is volt az a dolga, hogy Erdély szimbólumait elevenítse fel. Azok tovább éltek egyébként, mint a székely zászló szimbóluma. Mert ha ma Románia címerét megnézzük, akkor abban látjuk, hogy annak szerves része Erdély egykori történelmi címere. Tehát itt lehet arról beszélni, és végül is a probléma lényegéhez térünk, hogy van egy túlzott érzékenység a román hatóságok részéről. Tehát én azt gondolom, hogy Trianon igazságtalanságát a mai román többségi nemzet hivatalos szervei is érzik, és ezért ilyen érzékenyek egy ártatlan székely zászló kitűzése kapcsán. Amit, ha jól értettem, akkor a magyarországi önkormányzatok, amelynek élén éppen XXII. kerület polgármestere áll, indítottak el. Én azt gondolom, hogy egy gyönyörű szép gesztus, egy szimbolikus gesztus ez az ő részükről a Székelyföldön élő magyar közösség irányába.
- Nem lehet, hogy a román érzékenységet éppen ez a magyar támogatás váltja ki? Mert a székely önkormányzatokat könnyebben elintézik, a prefektusok megtiltják, hogy kitűzzék a székely zászlót, és persze erről nyilván országon belül lehet értelmes vagy értelmetlen vitákat folytatni, hogy miért teszik ezt vagy miért nem helyes, hogy ezt teszik. Akár mozgalmat is lehet indítani azért, hogy ismerjék el. De abban a pillanatban, hogy magyar hivatalos részről elkezdenek ehhez ilyen látványos támogatást nyújtani, Románia úgy érzi és mondhatja és mondja is, hogy Magyarország be akar avatkozni például a székelyek vagy az erdélyi magyarok mellett. És ez nem egyszerűen lelki támogatást, hanem lényegében egy trianoni revíziót sugall, vagy azt foglalja magába, vagy azt akarja jelezni. Nem ez a román érzékenység alapja?
- Én azt gondolom, hogy ha Románia ezt a kérdést úgy közelítené meg, mint ahogy ezt a történelmi tények egyébként megkövetelnék, akkor nem itt kellene tartanunk huszonkét-huszonhárom évvel a rendszerváltás után. Én itt élek, és most ha megengedi, akkor mint Székelyföldön élő magyar nemzetiségű ember nyilatkozom: zavaró számomra, de valamennyi erdélyi magyar ember számára, hogy például Romániát mint nemzetállam fogalmazzák meg a román alkotmányban. És nem is akarnak arról hallani, hogy a román nemzeten kívül itt élnek államalkotó további nemzeti közösségek. Tehát ez önmagában zavaró kérdés, mert diszkriminál, másodrangúvá teszi a nem román nemzetiségű valamennyi román állampolgárt. És én azt gondolom, hogy ez ma ellentétes a kor szellemével. Tehát lejárt a nemzetállamok ideje. Amikor az egyesült Európa irányába megyünk, akkor Romániának ez a hozzáállása meghaladottá vált, hogy finoman fogalmazzunk.
- Orbán Viktor ugyan a nemzetek Európájáról szokott beszélni, de az egy másik kérdés.
- Bocsánat, de a nemzetek határai nem esnek egybe az országhatárokkal. És gyakorlatilag Orbán Viktor miniszterelnök úr helyesen mondja, mint ahogy a magyar alkotmány is előírja, tehát kötelezi a mindenkori magyar kormányt, hogy a határon túl élő magyarok gondját magáénak érezze, gondját viselje a határon túli magyar közösségeknek.
- Például ez is indokolhat egy bizonyos román érzékenységet, hiszen ők azt mondhatják, hogy a mi államunkban mi viselünk felelősséget, ne egy szomszéd állam viselje, mert az beavatkozás lehet a mi ügyeinkbe. Szóval nem lehetne-e olyan megoldásokat keresni – én nem mondom, hogy találni, mert azt nem könnyű és nem megy egyik évről a másikra, sőt egyik évtizedről sem a másikra –, hogy megnyugtatni a román többséget, hogy az ott élő magyar kisebbség nem akarja felrúgni Románia államhatárát, nem törekszik semmilyen revízióra, csak azt szeretné, hogy minél nagyobb önállósága, és ha lehetséges, Székelyföldön autonómiája legyen a magyaroknak. És akkor ebbe belefér zászló használat is és sok minden más is. De először megnyugtatás kell, hogy nem akarjuk Trianont revideálni, mert az lehetetlen.
- De szerkesztő úr, gyakorlatilag az a problémánk, hogy ma azokat a minimális jogainkat nem akarja elfogadni Románia, ami a közösségi jogok kodifikációjából fakad. És ha azt a közigazgatás nyelvére akarjuk lefordítani, akkor Székelyföld esetében Székelyföld területi autonómiáját jelenti. És Magyarország azért lép fel joggal a határon túl élő magyar nemzeti közösségek védelmének ügyében, mert Magyarország valamennyi nemzeti közösség számára biztosította a kulturális autonómiának az intézményeit.
- Itt meg Magyarországnak nincs ilyen helyzete, mint amilyen Romániának van, nincs majdnem másfél milliós romániai magyar közösség Magyarországon.
- Sajnos, mert Magyarországot sújtotta annak idején a történelmi döntés sorozatosan. De most nem akarunk oda visszatérni, én csak a mai helyzet példáját szeretném kiemelni, hogy Magyarország azáltal, hogy a nemzeti közösségek, nemzeti kisebbségek önkormányzatait kodifikálta, a kulturális autonómiát gyakorlatilag alkotmányos szinten garantálja valamennyi nemzeti közösség számára, akik Magyarország területén élnek. Ha volna olyan lélekszámú összefüggő nemzeti közösség valamelyik történelmi régiójában Magyarországnak, meggyőződésem, hogy ahol a kulturális autonómiát biztosítja az alkotmány, ott a területi autonómiát is kodifikálta.
- Vagy igen vagy nem, de ilyen közösség nincsen, az első világháború előtt pedig a magyar nemzetiségi politika enyhén szólva nem volt barátságos a nagy létszámú nemzeti kisebbségekkel szemben. De szerintem nem érdemes visszamenni a történelembe, sem oda, hogy az első világháború előtt a magyarok milyen hibákat követtek el, sem oda, hogy Trianon mivel járt.
- Nem is én megyek oda vissza, hanem azt mondom, hogy 2013-ban Magyarországon a nemzeti közösségek kollektív jogai alkotmányos szinten garantálva vannak, és ebből fakadóan kisebbségi önkormányzatok működnek, amit a magyar költségvetés, a magyar állam, a magyar parlament, a magyar kormány finanszíroz. És ez gyakorlatilag egy európai mérce, amit Románia ma nem biztosít a nemzeti közösségei számára. Tehát mint magyarok, többek között azért küzdünk, hogy azt a fajta autonómiát, ami ma Magyarországon létezik, Romániában is meg tudjuk valósítani. Székelyföldön területi autonómiában reménykedünk, ebben gondolkodunk, mert szerintünk ez oldja meg az európa tanácsi jelentés alapján a többség és kisebbség viszonyát, ami Székelyföldön kívül ugye személyelvű autonómia. Azaz kulturális autonómiát szeretnénk. Pont olyat, amilyen Magyarországon a román nemzeti kisebbségnek jár, és élnek is ezzel a lehetőséggel. És én azt gondolom, hogy ezt a fajta európai példát érdemes felmutatni Dél-Tirol, Katalónia, Skócia területein.
- Érdemes felmutatni. Egy dolgot talán ki kellene viszont ebből emelni. Az állandó hivatkozást a trianoni igazságtalanságra és diktátumra. Ha ezt kiemelnék az összes vitából, törekvésből, kérésből és javaslatból, hogy erre emlékeztetnek, akkor nem jutna talán eszébe bizonyos idő után bármelyik román kormányzatnak, hogy ezek a magyarok csak valamiféle határ-kiigazítást akarnak az egésszel.
- Szerkesztő úr, tegnap én végignéztem az összes híradást. Budafok önkormányzata, Németh Zsolt államtitkár, Németh Zoltán képviselő úr részéről semmifajta történelmi hivatkozási alap nem hangzott el, hanem gyakorlatilag egyfajta szolidaritási mozgalmat indítottak útjára, ami arról szól, hogy Magyarország önkormányzatai, polgármesteri hivatalai kitűzik azt a székely zászlót, amelyet Székelyföldön a magyarok által többségben lakott települési önkormányzatoknak a román prefektúrákon keresztül a román hatalom megtilt. Tehát ennyi történt. Semmilyen történelmi hivatkozás nem volt, ami gyakorlatilag a jövőépítés része kellene hogy legyen. És én azt gondolom, jó az, ha a székelyföldi magyar emberek azt érzik, hogy nincsenek egyedül, és ha Bukarestben nem találnak meghallgatásra lassan huszonhárom esztendeje, akkor jó, ha azt érezzük, hogy Budapesten éppen az önkormányzatok szintjén, vagy hála a jó Istennek mostanság a magyar kormány és a magyar parlament részéről igenis együttérzést, velünk való együtt gondolkodást tapasztalunk. Mint ahogy Önöknek is köszönöm, hogy ezt pozitív irányban tematizálják.
- Azért akarok róla beszélni és gondolom azért is érdekelheti a hallgatókat, mert egyrészt a gesztus látványos, bár van nem kívánt következménye. Az a kérdésem és nyilván engem is meg másokat is az foglalkoztat, hogy van-e ennek értelme, segít-e vagy éppen ront az esélyeken? Mert ha a román reakció durván elutasító, akkor inkább ront. Ha a románokat meg lehetne győzni a pozitív gondolkodásban, együttműködésben, akkor talán előbbre is lehetne jutni.
- Viszont ha már egymás irányában bizalommal vagyunk mi, Magyarországon élő és határon túl élő magyar emberek, akkor jó, ha a mi véleményünk fontos egy ilyen kérdésben. És ha engem Ön megkérdez, hogy jó volt-e az, ami Budapesten történt, és elfogadja a válaszomat, mivel én élek itt, mi élünk itt, akkor én azt mondom, hogy jó volt és köszönjük Budafok önkormányzatának a gesztust és a magyar kormány kiállását, amit Németh Zsolt államtitkár úr megfogalmazott. Mert ezáltal azt érezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, mert egyébként a megmaradásunk szempontjából elengedhetetlen, hogy Székelyföldnek területi autonómiája legyen, egyébként elfogyunk. Tehát azt tapasztaltuk az elmúlt huszonhárom évben, és erről a múltkor is említést tettünk, hogy időközben félmilliós közösségünk lett oda, ha Erdélyről beszélünk. De ez egyébként Székelyföldre lefordítva is gyakorlatilag százezres nagyságrendet jelent. És ha nem tudjuk biztosítani a megmaradásunk jogi, intézményes kereteit, ami nem több, mint az autonómia ügye, ami közigazgatásilag egy államnak alsóbb rendű berendezkedése, mint a föderális államok ugye Nyugat-Európában, amit valamennyi ország esetében megtapasztalunk. Nem is beszélek egyébként Svájc modelljéről, ahol etnikai alapokon szerveződtek meg a kantonok. Tehát ahhoz képest egy alsóbb rendű állami berendezkedést szeretnénk, ami a székelység megmaradását garantálná Székelyföldön kívül, a személyelvű autonómia következtében, amit ugye Magyarországon kisebbségi önkormányzatoknak hívunk. Abban tehát tudnánk segíteni az Erdélyben élő magyarokat, hogy száz, kétszáz és ezer év múlva is, mint Erdély területén élő magyar nemzeti közösség, román állampolgárokként és európai polgárokként megmaradhassanak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!