Galamus.hu - Galamus.hu

Gyurcsány Ferenc beszéde a Demokratikus Koalíció II. kongresszusán

Nyomtatás

Részletek: Szemle; 2013. február 05. kedd, 06:23; (mzs)

2013. január 26-án tartott kongresszust a DK. Mivel a Galamus akkor éppen kényszerszünetet tartott, most, Lánczos Vera mai írásához kapcsolódva közlünk bő és szerkesztett részleteket a DK elnökének beszédéből.

A DK európai szellemiségű, hazafias, nyugatos orientációjú, balközép szabadelvű párt

„Amikor elindultunk, jó egy évvel ezelőtt, azt mondtuk, hogy a Demokratikus Koalíció modern balközép párt lesz, olyan párt, amely egyidejűleg a Fidesz legádázabb ellenfele lesz, leghatározottabb elvi ellenzéke. Most amikor jó egy év után egy rövid számvetést készíthetünk, akkor azt mondhatom nektek, hogy igen Magyarországnak van egy európai szellemiségű, hazafias, nyugatos orientációjú, balközép szabadelvű pártja, olyan párt, amelyre szükség van Orbán rezsimjének a leváltásához, amelyre szükség van az új köztársaság megteremtéséhez […] mert ma ezt a fajta középre nyitott, polgári karakterű, nyugatos politikát más rajtunk kívül nem képviseli. E nélkül pedig nincsen modern Magyarország nincsen új köztársaság, nincs összekapaszkodó magyarság.”

Nincs kompromisszum az önkénnyel

„Én arról fogok beszélni, hogy mi a Demokratikus Koalíció javaslatának a lényege, hogyan lehet majd győzni, hogyan lehet majd reményeink szerint együtt Magyarországot kormányozni. Legelőször is azt mondanám nektek, és azt javasolnám, hogy önkény és demokrácia ügyében semmilyen kompromisszumot ne fogadjunk el. Aki megalkuszik az önkénnyel, az maga is az önkény részévé válik. Aki oszt és szoroz, aki dörgölődzik, aki feladja a maga igazságát, csak azért, mert nem bír az ellennel, mert lelkileg, intellektuálisan emberileg, politikailag gyenge, vagy éppen gyáva, az bár mondhat szépet, mondhat bíztatót, szavai zörögni fognak, mint a megszáradt mákgubó. Nagyobb emlékezetű kollégáknak javaslom, keressék vissza e mákgubós idézet eredetét, eredeti elmondójának meg ajánlom figyelmébe saját szavait némi gondolkodásra. Több becsület, több gondolkodás, több demokrácia.”

Nem szabad barkácsolni a Fidesz alaptörvényét, mert nem ismeri el a szabad polgárt, mert a keresztény, konzervatív átnevelőtábor alaptörvénye

„Nem kell barkácsolni a Fidesz alaptörvényét. Nincsen oka a Demokratikus Koalíciónak több demokratikus ellenzéki párt társunkkal, barátunkkal, kollégánkkal egyetérteni abban, hogy ha már itt van ez az alaptörvény, akkor fogadjuk el, aztán majd beszélgessünk róla, és hátha majd meg tudunk állapodni a Fidesszel arról, hogy itt vagy ott módosítsuk. Ez az alaptörvény illegitim. Ez az alaptörvény lényege szerint sérti a 89-es köztársaság alapeszméjét. Mi ezt az alaptörvényt nem toldozzuk, nem foltozzuk, nem konzultálunk róla az önkény mai uraival, hanem kihajítjuk az ablakon, mert oda való. Nem a részletekkel van a baj, azokat akár még lehetne javítani is. Azzal van baj, ami ebből a törvényből árad. Azzal, hogy nem ismeri el a szabad polgárok egyenrangú jogát arra, hogy akként legyenek jó magyarok, amiképpen önmagukat látják a teremtő vagy a véletlen akaratából személyes döntésükkel, habitusukkal, ízlésükkel, politikai, kulturális és egyéb meggyőződésükkel. Ez az alaptörvény nem mindőnk törvénye, hanem a keresztény, konzervatív átnevelőtábort akaró főhatalom önkénynek az alaptörvénye. Ez az alaptörvény nem bennünket akar megőrizni, sok ezer féleségünkben, ez az alaptörvény bennünket a mai hatalmasok képére akar formálni. De mi ezt a képet […] nem fogadjuk el; nem fogadjuk el, hogy nekünk napi parancsba adják, hogy nekünk is ilyenné kell válni ahhoz, hogy jó magyarok legyünk. Mi e nélkül is jó magyarok vagyunk és jó magyarok mindazok, akik tisztelik a többieket, akik nyitottak, akik meghajolnak a szépség előtt, akik dolgoznak, akik érzik, hogy nemzeti együvé tartozásunk azt is jelenti, hogy a nemzet gazdaságának egyik forrása az a fajta sokszínűség, amely bennünket jellemez, és mi ezt a sokszínűséget nem akarjuk feladni, még a Miniszterelnök kedvéért sem.”

„Mi a frászt olvastatok ti ki Szent Istvánból?” – „Orbánnál nagyobb politikai alávalókat is látott már a világ, és mind megbukott”

„Időnként ácsorgunk augusztus 20-i ünnepeken, hallgatjuk a mai hatalmasok veretes szövegeit. Egyik másik olyan szépen tud beszélni, hogy az embernek könnyes lesz a szeme. Az embernek kedve lenne képükbe vágni, hogy: Mi a frászt olvastatok ti ki Szent Istvánból? Hogy legalább azt a majdnem nyúlfarknyi pár oldalas intelmet, amelyet Imre herceghez írt, olvastátok-e, értitek-e, hogy miért mondta az államalapító, hogy az egynyelvű ország, az egyszokású ország, az gyenge és esendő. Értitek-e? Hogy Szent István többet értett a világból, mint amit ti értetek. Értitek-e, hogy a szent istváni örökség igazi folytatója e tekintetben nem az önmagát nemzetinek mondó, de leginkább csak a saját hatalmát önző módon építő önkény, hanem a demokratikus, szabadelvű, baloldali sokaság, és az egyre kevesebb – sajnálom, hogy ezt kell mondanom –, egyébként tiszteletre méltó, konzervatív jobboldali ember. Mert a többségük – a jó ég tudja miért, minősíteni nem akarom őket –, úgy látom, hogy szó nélkül tűri Orbán rombolását. Márpedig amivel kezdtem, azt gondolom most is: aki az önkénnyel lepaktál, az maga is az önkény gyakorlásának részesévé válik. És végtelenül sajnálom, ha a jobboldal nagy része, fájdalmasan nagy része az ezt az egyébként emberileg, politikailag, hazafias meggyőződésből elfogadhatatlan alkut megkötötte. El fognak számolni előbb-utóbb a lelkiismeretükkel, mert az önkény előbb-utóbb megbukik. Orbánnál nagyobb politikai alávalókat is látott már a világ, és mind megbukott. Nem az a különbség a demokrata és a diktátor között, hogy az egyik megbukik a másik nem. Az a különbség, hogy a demokrata emelt fővel távozik. A diktátor, az önkény embere pedig örökre, csúfosan, szégyenteljesen elvész. Ez Orbán és támogatóinak sorsa, és rajtunk múlik, hogy ez fog történni velük.”

Félelem: „azt a rendszert hibáztatom, amely megtöri az emberek gerincét”

„Sokadik hete kollégáinkkal az országot járjuk […] Sok mindent látunk. Ezek közül talán a legborzasztóbb, hogy mi félelem és aggodalom van az emberek sokaságában ettől a hatalomtól. Hogyan remeg a lába az egyébként tisztességesen megőszült kórházigazgatónak, hogy vajon találkozhat-e egy ellenzéki képviselővel? És tisztességben megőszült emberek mutatkoznak emberileg alkalmatlannak arra, hogy demokrataként viselkedjenek. De nem őket hibáztatom. Azt a rendszert hibáztatom, amely megtöri az emberek gerincét. Azt hibáztatom, akik elérik, hogy egy falusi nyugdíjas asszony azt kérje, nehogy már levélben értesítsük őt, mert ugyan már neki mindegy, de a végén ki fog derülni, hogy levelez egy ellenzéki párttal, és a lányának, aki az iskolában dolgozik, nem is tanár, csak valami kisegítő ember, nem lesz állása. Mit képzelnek magukról ezek az urak? Kinek az országa ez? Mondjuk meg nekik világosan, a miénk is! És legalább annyira miénk, mint az övék.” „Nem gondolom, hogy az ország diktatúra lenne, de már régen nem demokrácia.” „Sajnos ennél időnként súlyosabb és szégyenteljesebb kompromisszumokra is rákényszerülnek sokan, ha meg akarják tartani az állásukat. De akik ezt csinálják, azok legalább szégyelljék magukat, értsék, hogy a tisztességtelenséggel paktálnak le, hogy értsék, hogy ezzel tönkre fogják tenni Magyarországot. Ha az országban nem szabad a maguk hitében meggyőződéssel élő polgárok vannak, hanem alattvalók, akkor előbb-utóbb maga az ország is bukik. Mert sikeres országok csak szabad országok lettek. Szabad országhoz meg szabad polgár kell. Ez olyan rövid, hogy ezt még a Miniszterelnök is megtanulhatná, csak fél a szabadságtól. Azt hiszi, hogy az erő és a szabadság szemben áll egymással, de ezt csak a maguk igazában kevésbé hívők, a gyávák hiszik, akik nem mernek nyílt sisakkal megküzdeni, akik legszívesebben hátulról hátba szúrnák a politikai ellenfelet. De mintha tett volna is ilyen vallomást a szóban forgó Miniszterelnök: ha van lehetősége, akkor dolga, hogy politikai értelemben megölje a politikai ellenfeleit. Azt mondanám a Miniszterelnök Úrnak: Mi nem a politikai és a baltás gyilkosok pártján állunk, ez ő! Ez megkülönböztet bennünket.”

Nincs kompromisszum a nácikkal

„A Demokratikus Koalíció az emberi méltóság, szabadság védelmezőjének pártja. Holnap lesz két hete, hogy a Fidesz Lendvay utcai székháza előtt gyülekeztünk. Nem azért, mert nem volt jobb dolgunk egy vasárnap délután a –1, 2 fokban. Hanem azért, mert a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa, szellemi életének befolyásolója, a Fideszes közéleti kultúra képviselője, egy egyébként nyilvánvalóan ocsmány, elfogadhatatlan bűncselekmény kapcsán, amelyet egy vagy több magyar polgár követett el, arra a következtetésre jutott, hogy a cigányok többsége nem ember, hanem állat, és az a feladat, hogy a lehető leggyorsabban ki kell őket iktatni. Mi akkor nyakunkba táblát helyeztünk, amire azt írtuk: „Mi is cigányok vagyunk!”. A magyar jobboldal egy jelentős része, nem tudom, hogy valóságosan-e vagy cinikusan, de majdnem mindegy, iszonyatosan felháborodott vagy felháborodást mímelt, s táblákat osztogatott nekünk, hogy mi is magyarok vagyunk. Igen. Mi is magyarok vagyunk! Meg mi is európaiak vagyunk, meg mi is férfiak vagyunk, meg mi is apák vagyunk, meg mi is barátok vagyunk, meg gyerekek is vagyunk, meg unokák is vagyunk! De nem tűrjük, hogy azokat a magyar polgártársainkat – beszélhetnék persze szélesebb kontextusban, mert ez nem csak a magyarokról szól, szólhatna nyugodtan a norvégokról, a svédekről, az amerikaiakról, bárkiről, akit amiatt támadnak, mert valakinek nem tetszik az apja meg az anyja, olyasmi miatt, amiről nem tehet, amit készen kap, ami a sorsa – mi azt megvédjük! És ha kell igen, akkor zsidók is vagyunk, ha kell, akkor homoszexuálisok vagyunk, ha kell akkor pirézek is vagyunk természetesen, hogy a gyűlöletnek lehessen bármilyen tárgya. Nincs kompromisszum a nácikkal! Ez pedig náci szöveg! […] Aki a másik emberi méltóságát, az emberi méltóság részét képező elemek miatt, az identitástól a fizikai épségig, támadja, az a nácizmust képviseli. És muszáj azt mondanom, hogy nincs kompromisszum a nácik mentegetőivel és bujtatóival. A Fidesz pedig mentegeti ezt a hivatásos nácit és bujtogatja! Nem állítom, hogy nácinak gondolná magát magyar radikális szélsőjobb pártjának összes támogatója. Sőt nem is gondolom, hogy azok lennének. Nem állítom, hogy a Fidesz maga náci párt lenne. Nem is gondolom. De azt igen, hogy akarva, akaratlanul lepaktálnak az új nácikkal, aki pedig az új nácikkal lepaktál, az az ördöggel paktál le. Az ne beszéljen nekem jézusi szeretetről, az beszéljen az ördög leheletének bűzéről azért, hogy mindenki lássa és érezze, kik is irányítják ezt az országot. Szóval méltóságot a nőknek, védelmet a gyerekeknek, és nem folytatom hosszan a sort, elismerni az LMBT-csoport tagjainak valamennyi jogát, mert ők is mi vagyunk.”

Egy ország gazdaságát leginkább a törekvő, újító, dolgos polgárok erőfeszítése adja

„A Demokratikus Koalíció, minden megszorító megjegyzés nélkül, minden további de-vel kezdődő mellékmondat nélkül, a szociális piacgazdaság pártja. Mi azt gondoljuk, hogy egy ország gazdaságát leginkább a törekvő, újító, dolgos polgárok erőfeszítése adja. Egy ország gazdagságának forrása nem az állam, nem a hivatal, nem az intézmény, még csak nem is a miniszterelnök – főleg nem az ilyen –, hanem az, hogy az ország polgárai többre akarják-e vinni, hogy akarnak-e újítani, hogy szorgalmasak-e, hogy tele vannak-e új elképzeléssel és vággyal, keresik-e az új utakat, az új lehetőségeket. Az az ország gazdag, amely szabaddá teszi a polgárait e tekintetben. Nem lehet nem szabadnak hagyni a gazdaságot! Nem lehet magára hagyni sem. Nem lehet nem szabályozni. Nem lehet nem ellenőrizni! De a vége mégis csak az kell hogy legyen, hogy legyen szabad vállalkozni, kelljen felelősnek lenni, a vállalkozások ezrei, tízezrei teremtsenek elegendő munkahelyet, az újító, vállalakozó sokaság versengjen a még jobb munkaerőért, ezért fizessen neki még többet és vállaljanak egymásért felelősséget, a munkaadó, a munkáltató a cég valamennyi dolgozójáért, mert ő a gyengébb és kiszolgáltatottabb. Akik pedig munkások és alkalmazottak, értsék meg, ha nem megy jól a cégnek, akkor előbb-utóbb neki sem fog jól menni. Egymásért viselt felelősség, a vállalkozás és munka szabadsága és lehetősége, a megbecsülés, a siker elismerése és nem irigylése, ez tehet egy országot gazdaggá. Nem látunk, nem ismerünk olyan sikeres országot sehol a világban, amely gazdaságának alapját ne a szabad vállalkozás és az egymásra utalt szereplők, munkaadók, munkavállalók folyamatos egyezségei, egymásért viselt felelősége adná.” „Ha így lesz, akkor lehet, hogy mi magyarok is jobban meg fogunk barátkozni ezzel a piacgazdasággal, amit, lássunk be, Kádár hosszúra nyúlt árnyékú világa után nagyon sokan a mai napig nehezen fogadnak el. Érteni vélem az aggodalmaikat, a félelmeiket, milliók nehéz sorsából adódó ítéleteiket, de mégsem tudok mást mondani, mint hogy nincs gazdag Magyarország, egymásért felelősséget viselő, de mégiscsak szabad polgárok és vállalkozások nélkül. Mi ezt gondoljuk, és nem akarunk kacsintgatni arra a sokaságra, amely tényleg nagy, amely tudom, hogy nehezen barátkozik ezzel a piacgazdasággal.”

Ha tiszteletben kell tartani a gyerekeink sokféleségét, akkor meg kell őrizni az iskola szabadságát és sokféleségét – „Nem lehet az új evangelizáció terepévé tenni a magyar iskolát”

„Ha igaz az, hogy akkor leszünk erősek, ha tiszteletben tartjuk a sokféleségünket, kulturális politikai és egyéb tekintetben, akkor az is igaz, hogy tiszteletben kell tartani gyermekeink sokféleségét. Ha tiszteletben kell tartani a gyerekeink sokféleségét, akkor meg kell őrizni az iskola szabadságát és sokféleségét. Az iskolának nem lehet uniformizált kultúrája, világa, életszemlélete. Azért nem, mert a miénk sem az. Nem lehet az új evangelizáció terepévé tenni a magyar iskolát. Nem ez a dolga az iskolának. Bizonyára nagyszerű dolog hinni a teremtőben, bizonyára felemelő és lelket emelő dolog hinni a megváltóban. Gyanítom, sokan élnek boldog életet úgy is, hogy az emberi és nem Jézusi szeretet erejében hisznek, akik agnosztikusok. És hát az ember lehet ezerfajta keresztény, kisebb nagyobb keresztény egyház tagja, vagy éppen nem keresztény egyház tagja. Én azt gondolom, hogy amit ma csinálnak az iskolákkal, az szabadságellenes, emberellenes, hazafiatlan. Mert a hazafias nevelés nem az, hogy az iskolát ideológiai átnevelőtáborrá teszem. A hazafias nevelés az, hogy az iskolát szabaddá teszem, a családokra, a közösségre, a városra-településre, a pedagógusokra, az ő párbeszédükre bízom, hogy a gyerekeinknek ott és akkor milyen iskola kell. Szabadítsuk fel az iskolát, ezt mondja a Demokratikus Koalíció! Tegyük szabaddá őket szellemi, kulturális értelemben.”

Nyissuk ki az egyetemeket újra, mert a tehetség nem vagyon alapján válogat

„És nyissuk ki az egyetemeket újra, hogy ne csak azoké a családoké legyen a tudás, a felemelkedés lehetősége, az onnan jött gyerekeké, akiknek már jól megy. Nem olyan világot szeretnénk, ahol csak a jogásznak lehet jogász a gyereke, ahol csak az üzletembernek lehet közgazdász a gyereke, ahol csak az orvosnak lehet orvos a gyereke, a Tesco pénztárosnő pedig örüljön annak, ha a lányából pénztárosnő lehet. Mi nem ilyen országot akarunk, mert a tehetség nem a családok jövedelmi helyzete alapján oszlik szét a gyerekeink között.

A tehetség nem vagyon alapján válogat. Épp elég bajuk van azoknak a gyerekeknek, akik kevesebbet tudnak otthonról hozni ezer oknál fogva, mert nem olyan a család kultúrája, élete, mert nem lát annyi könyvet, nem hall annyi beszélgetést, mert soha nem vitték el színházba, és legfeljebb csak durvaságot lát és hall, egy viszonylag szűk szótárból válogatva beszélnek körülötte. Ez a gyerek egyébként is nehéz helyzetben van, miért sújtjuk még azzal is, hogy kitagadjuk, kizárjuk a felsőoktatás nagy részéből, leginkább azokból a szakmákból,

legyünk őszinték, amelyek minden országnak a legbefolyásosabb kulturális, gazdasági politikai elitjét adják. Nem lehet kisajátítani a ma nagyjainak, a kiváltságosoknak, az ő családjaiknak és gyerekeiknek az elitbe való bejutás lehetőségét, a felemelkedés lehetőségét. Nem szeretik az egyetemisták, ha a politikusok ott sündörögnek körülöttük. Értem.

Ne is sündörögjünk. Nem kell összevissza üzengetni nekik. Ne üzenjünk. Azt tudjuk mondani, hogy szerintünk a küzdelmükben nekik igazuk van, és legyenek már elég erősek hozzá, küzdjenek meg ezért, küzdjenek meg az igazukért, mert nem csak magukért küzdenek, hanem egy jobb világért, egy jobb Magyarországért.”

Nincs szabad Magyarország anélkül, hogy ne teremtenénk meg annak a hangulatát és lehetőségét, hogy művészettel és kultúrával, közkultúrával újrateremtsük a világot

Nincs szabad ország szabad kultúra nélkül, a művészet szabadsága nélkül, kísérletező, szabadon játszó színházak nélkül, nincs magyar filmkészítés nélkül, nincsen szabad Magyarország anélkül, hogy ne teremtenénk meg annak a hangulatát és lehetőségét, hogy művészettel és kultúrával, közkultúrával újrateremtsük a világot. Mert csak az ember képes rá, hogy ne csak birtokba vegye a világot, hanem saját tevékenységével, interpretációjával egyidejűleg új világot is alkosson. Új világot alkotni csak az ember képes, művészete, kultúrája tudománya által. Ennek az a feltétele, hogy szabad legyen. A Demokratikus Koalíció küzdelmének a célja, hogy visszaadja ezt a szabadságot a művészetnek, kultúrának és tudománynak. Ha ezt tesszük, akkor Magyarország erősebb lesz, mi pedig abban vagyunk érdekeltek, hogy Magyarország erősebb legyen.”

A DK az egyetlen párt, amely hisz az Európai Egyesült Államok eszméjében: nem a szuverenitás a kulcskérdés, hanem a partnerség

„Van valami, ami megkülönböztet bennünket a magyarországi pártok mindegyikétől: a Demokratikus Koalíció az egyetlen párt, amely hisz az Európai Egyesült Államok eszméjében, történelmi küldetésében és hivatásában. Igen, azt gondoljuk, hogy Európa, Európa népei és nemzetei, ha meg akarják állni a helyüket ebben a küzdelemben, ha nem akarják, hogy egyszer majd színes albumokban és történelemkönyvekben szerepeljen, hogy volt itt egy nagyon izgalmas és érdekes földrész, amely egyébként megtermékenyítette sok tekintetben Amerikát és a modern korban hatott minden más kultúrára is, hatott a görög római antikvitás örökségével, a zsidó-keresztény hagyományokkal, a felvilágosodás eszméjével, de mára, mint más szerencsétlen sorsú kultúrák ők is csak a múlt. S nem több mint egy izgalmas, szép bejegyzés és egy pár kép mondjuk a 3. évezred gyerekeinek történelemkönyvében. Ha nem ezt akarja Európa, ha nem hiszi azt önhitten magáról, hogy a múltja elegendő a jövőjéhez is, ha nem akarja egész Európa elkövetni azt a hibát, amit a magyar jobboldal időnként el akar követni, hogy ahelyett, hogy a ma és holnap kérdéseire válaszolna, még mindig Trianon valóságos fájdalmát akarja újraélni, akkor Európának fel kell venni a kesztyűt. Arra kell törekednie, hogy a világ egyik legbefolyásosabb gazdasági, kulturális központja maradjon, és hogy legyen versenyképes védelmi képessége. Ehhez pedig az európai nemzetállamok lényegesen kiterjedtebb, szélesebb együttműködési integrációjára van szükség. Nem félek és nem féltem a magyarokat, azok félnek az együttműködéstől, akik gyengének hiszik magukat. A magyarok elég erősek kultúrájukkal, nyelvükkel, gazdaságukkal , hogy ne kelljen félniük attól, hogy egy Európai Egyesült Államokban ez elveszik. Magyarország erősebb lenne ettől, nem gyengébb. Nem akkor veszünk el, ha együttműködünk, hanem akkor fogunk elveszni – és nem csak mi magyarok, hanem mások is –, ha külön-külön próbálunk megküzdeni mindazzal, ami kihívást ma az Egyesült Államoktól Brazílián át, Oroszországon keresztül Indiáig vagy Kínáig a világ jelent. Azt fogják mondani a jobboldalról, hogy hazaárulók vagytok. El akarjátok adni a nemzetet, sutba akarjátok dobni a nemzeti szuverenitást. Milyen jó lehet Észak-Koreának! Mennyire szuverén, és milyen boldogok ott a népek! Mi azt gondoljuk, az új világ kulcskérdése nem a szuverenitás, hanem a partnerség és az együttműködés.”

Sokfajták az ambíciók is, sokfajták a pártprogramok is, de ez egyik sem elég erős hivatkozási alap arra, hogy ne széleskörű összefogással akarjuk leváltani Orbán autokratikus rendszerét

„A DK a kezdettől fogva az összefogás pártja. Nagyon egyszerű szerintem a képlet. Ha összefogunk győzünk, és győz Magyarország. Ha széthúzunk, akkor elbukunk, és el fog bukni Magyarország. Nagyjából ez a helyzet. Persze! Sokfajták vagyunk az ellenzéki oldalon is. Hát azért vagyunk külön pártokban. Sok részletkérdésben nem értünk egyet. De abban például igen, hogy helyre kell állítani az alkotmányosságot és a köztársaság rendjét. Ebben az értelemben a legelemibb hazafias kötelessége valamennyi demokratikus ellenzéki pártnak és mozgalomnak, hogy megtalálja a választásokon való közös fellépés útját és módját. Aki nem ezt teszi, az Orbánnal paktál le. Lehet mondani szép mondatokat, de azért legyen világos, hogy az önkény és a demokrácia, az önkény katonái és a demokraták között nincs középen út. Az a senki földje politikai értelemben. A senki földje levegőtlen világ, aki odatéved és tartósan ott marad, az előbb-utóbb el fog bukni. Tudom, hogy sokaknak iszonyatos gondjai vannak, mert nem tetszik az egyik, mert nem tetszik a másik, mert ezt csinálta ekkor, mert azt mondta amakkor, és folytathatnám a sort. Mert ez ez akar lenni, és én is az szeretnék lenni – ezek mind legitim dolgok. Ebben is sokfajták vagyunk. Sokfajták az ambíciók is, sokfajták a pártprogramok is, de ez egyik sem elég erős hivatkozási alap arra, hogy ne széleskörű összefogással akarjuk leváltani Orbán autokratikus rendszerét. 2002-ben és 2006-ban a győztes, akkor a Magyar Szocialista Párt, pár tízezer szavazattal győzött csak. Aki nagyképűsködik, aki lemond egyetlenegy szavazatról, aki azt mondja, hogy nekem nem kell az a kis polgári liberális egyesület, mert alig vannak kétezren, az mind Orbán malmára hajtja a vizet. A végén lehet, hogy egy darab szavazaton múlik. Aki lemond egyetlenegy szavazatról, kényeskedés vagy bármilyen személyes vagy pártpolitikai indíttatásból, az nem az új szabad Magyar Köztársaságot akarja, hanem Orbán regnálását, meghosszabbítását. Ha érti ezt, ha nem. Ha nem érti, üljön le egy csendes sarokba és gondolkodjon rajta egy darabig. Ezt javasoljuk mindazoknak, akik az útban állnak.”

A nemzeti lelkesültség nem azonos a hazaszeretettel

„Ugyanakkor teljesen természetes, hogy vannak köztünk különbségek. Hadd beszéljek kettőről. Nem véletlen beszélek erről a kettőről, mert fontosnak tartom őket. Múlt héten a Magyar Szocialista Párt elnézést kért a 2004 decemberi kettős állampolgárságról szóló népszavazáson képviselt álláspontjáért. Én a szocialista párt álláspontját tiszteletben tartom, de nem értem és nem fogadom el. Erre persze ők azt mondják és ezért vagyunk másik pártban. Így van. Ezért vagyunk másik pártban. A nemzeti lelkesültség nem azonos a hazaszeretettel. A nemzeti lelkesültség nem azonos a hazáért viselt felelősséggel. A magyar történelem ezer és ezer példát szolgáltat arra, hogy a magasztos nemzeti célokért tűzzel lobogók sokaság hányszor hajszolták bele az országukat végül a korábbinál nagyobb vereségekbe. Mit ért a minden reggeli ima? Mit ért a hazafias irredenta dalok sokasága? Mit ért lányok, asszonyok nótája, amikor elküldték a háborúba fiainkat, akár 14-ben, akár később. Mit ért? Azt érte el, hogy 18-ban felbomlott a magyar történelmi királyság, felbomlott a monarchia, amit már csak megpecsételt 1920-ban Trianon és a Trianon kárpótlásáért indított 20 éves küzdelem. A nácikkal való lepaktálást érte el, hogy Párizsban még elveszítettünk néhány újabb falut. Kinek volt igaza? Annak a kevésnek, aki azt mondta, hogy az első világháború tönkre fog bennünket tenni? Annak a kevésnek […], aki az irredentizmustól felhevült sokasággal szemben azt merte mondani, hogy ez egy öngyilkos háború lesz, és ne menjünk bele? Vagy annak a sokaságnak, aki lelkesen énekelt, tapsolt, küldte a fiait és ottmaradt még 1 millió 1945-ben? Milyen könnyű azt mondani, hogy a kettős állampolgárság megadása hazafias kötelesség. Hogy ez a hazaszeretet fokmérője. Igen? És amikor 2001-ben, Orbán kormányának a nevében a külügyminiszter azt írta a Velencei Bizottságnak, hogy nem gondolnak a kettős állampolgárság megadására, akkor az volt a hazafias álláspont? És amikor 3 vagy 4 évvel később, 2004-ben a miniszterelnök azt mondta a saját kis szájával, talán még csücsörített is hozzá, az jól áll egy férfinek, azt mondta, hogy szó sem lehet arról, hogy választójogot adjunk nekik, csak egy kis útlevél kéne, hogy szabadabban mozoghassanak, akkor az volt a hazafias álláspont? Most meg azok a hazaárulók, akik ugyanazt mondják, mint amit ő 10 éve? Magyarországon a hazafiasság mérője az, hogy éppen mit gondol az önmagát minden magyarok örökös miniszterelnökének gondoló Orbán Viktor? Nem hiszem. A magyarság igazi fokmérője, hogy hosszabb távon szolgálja a békét, a nyugalmat, a harmóniát, a kiegyezést, az ország fejlődését. A magyarság fokmérője nem a múlt átírása, hanem a jelen és jövő építése, a magyarság igazi fokmérője az, hogy jól értjük-e a világot.”

Azok legyenek magyar állampolgárok, akik létrehozzák a politikai közösség államát, akik osztoznak az állam működtetésének jogaiból és kötelességéből
„A németek annak adnak állampolgárságot, aki német felmenőkkel rendelkezve hazatelepül és akkor azonnal. A németek elég sikeresek mostanában. Nem? Azt gondolom e tekintetben, ne akarjuk németebbek lenni a németeknél, és értse meg Magyarország, hogy ezer nyomorúságunk van, amelyet akkor sem lehet állami eszközökkel helyretenni, kompenzálni, ha egyébként az egyén maga megérdemelné. Nem profán akarok lenni. Nem érdemelné meg az a sok százezer, aki 20 ezer forintból tengődik, hogy háromszor annyit kapjon? Dehogynem érdemelné meg, és nem folytatom a sort. De nem lehet tenni úgy és annyit, mint szeretnénk, mert tudjuk, hogy időnként az egyéni érdek a nemzeti érdek nem esik egybe. És ha államférfiként, felelős pártként akarok viselkedni, akkor időnként olyat is mondani kell, ami lehet, hogy a polgárok egy részének vagy sokaságának nem tetszik. Azok legyenek magyar állampolgárok, akik létrehozzák a politikai közösség államát, akik osztoznak az állam működtetésének jogaiból és kötelességéből. Azok, akik nemcsak jogokat kapnak, hanem kötelességet is. Akik életvitelszerűen itt élnek, akik elfogadják, hogy az állam nemcsak egy elnöki konstrukció, hanem az itt élők hétköznapját, mindennapját szervező közös intézményünk. És igen, azok ne döntsenek arról, hogy milyen lesz a magyar adórendszer, nyugdíjrendszer, iskolarendszer, akik egyébként ennek nem viselik a következményét. Muszáj azt mondani, Sydneyben, Los Angelesben, Varsóban, Székelyudvarhelyen élő magyar barátainknak, magyar felmenőkkel rendelkező testvéreinknek: hagyják, hogy mi intézzük a dolgainkat, mert mi élünk itt. Nem őket akarjuk ezzel bántani, de szerintem nekik ezzel nincsen dolguk.”

2006 ősze: a rendőrségnek védenie kellett az országot, az alkotmányosságot

„És csupán a tisztesség kedvéért egy ennél kisebb ügyet hadd hozzak szóba. 2006 őszén, a Demokratikus Koalíció értelmezésében, a Köztársaság és a Köztársaság alkotmányosságát, intézményeit védők és a vele szembefordulók küzdöttek meg egymással. Ez utóbbiak között, voltak, akik ezt tudatosan tették, voltak, akik békés szándékkal odasodródtak. Magyarország leendő, februárban beiktatásra kerülő új rendőrfőkapitányával értek egyet. Aki a jelentésében annak idején azt mondta, hogy a rendőrség fellépése törvényes volt, csak voltak benne szakmai hibák. A rendőrséget meg kell védeni mindazért, amit 2006-ban tett, még akkor is, ha egy sor intézkedésében a rendőrség egyik-másik tagja, kisebb alakulata – felkészületlenségből, tudatlanságból, a jó ég tudja miből – jogsértést követett el. De a kérdés nem ez. Ott megsérült majdnem 400 rendőr – egy is sok –, megsérült több mint 300 civil – egy is sok. Van közöttük olyan, aki maradandó sérülést szenvedett. Iszonyatos. De azt gondolom, hogy a rendőrségnek védenie kellett az országot, az alkotmányosságot. A Demokratikus Koalíció e tekintetben, a dolog egészét tekintve, a rendőrség pártján fog maradni, és nem ért egyet azokkal az ellenzéki pártokkal, akik évek óta szervezik az agymosást, úgyhogy lassan már ott fogunk tartani, hogy volt a békés gyújtogató sokaság és velük szemben állt az őket megverni akaró diktatúra rendőrsége. De ezektől a különbségektől még tudunk együttműködni. Ez még nem lehet akadálya az együttműködésnek.”

2013. március 15-ét a demokratikus erők közös demonstrációjává kellene tenni

„Legvégül azt javaslom valamennyi demokratikus pártnak és mozgalomnak, fontoljuk meg, hogy 2013. március 15-ét nem kellene-e az Orbánnal szemben álló sokaság, sok szervezetben lévő színes, demokratikus ellenzéki pártok, mozgalmak, szervezetek közös nagy felvonulásává, erődemonstrációjává, a 2014-ig tartó küzdelem indító állomásává tennünk? Mi így gondoljuk.”

A Demokratikus Koalíció programja itt olvasható.

(mzs)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!